HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

  • FUHfilm: Fehér György (1939-2002) operatőr-rendezőről készítek egy könyvet, ezért szeretném megtudni, hogy ... (2023.04.13. 21:56) Még két dolog
  • v_e_r_o: @tapló II.: megtisztelő 11 év után választ kapni, és most olvasom 4 hónapra rá. kerestem is már a ... (2021.04.29. 11:09) Sovcolor
  • tapló II.: Igen, amíg el nem felejtem. A legjobb színes film a japán Fuji volt. Fogalmam sincsen ezek a japcs... (2020.12.22. 09:41) Sovcolor
  • tapló II.: @vero: Inkább vízes színűnek látszott minden, a kék sem volt határozott. (2020.12.22. 09:39) Sovcolor
  • tapló II.: Anno hoztak Moszkvából az ismerőseim akik kint jártak két tekercs Szovkolor diafilmet. Tudták, hog... (2020.12.22. 09:37) Sovcolor
  • Utolsó 20

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2008.02.21. 11:22 Gasper

A blogról

Ezen a fényképen itt én vagyok látható. A fotót én készítettem magamról, tehát mondhatjuk, hogy ez egy önarckép. A kép nagyjából tíz éve készült, de nagy vonalakban nem változtam olyan sokat azóta. Egy közepes méretű tévés dobozból készítettem egy camera obscurát, azaz egy lyukkamerát és azzal készült a felvétel. A camera obscura technikája igényel némi körültekintést, előkészítést, ezért viszonylag időigényes módszer. Az expozíciós időről nem is beszélve. Pillanatfelvételre ugyanis alkalmatlan. Az általam kidolgozott technikával nagyjából húsz és negyven perc körüli expozíciós időkkel kell számolni. Ez a felvétel is 38 percig készült.
Először megkomponáltam a képet, majd elkezdtem exponálni. Odasétáltam a kanapéhoz, leültem, majd rágyújtottam egy cigarettára. Közben egy szobrász barátommal beszélgettem, aki a kamera mögött melózott egy plasztikán éppen. Félidőben megérkezett egy haver, aki egy cigaretta erejéig beült mellém. Valamennyire ő is látszik a képen, de az idő rövidsége miatt, amennyit a cigaretta elszívása adott neki, csak éppen hogy exponálódott. Menet közben egyszer én is kimentem a képből vizelni egyet, de még visszaültem tíz percre. A harmincnyolcadik percben felkeltem a helyemről és befelyeztem az expozíciót.


A fentiekben egy történetet meséltem el, amely beleégett egy 24x30-as negatív fényérzékeny rétegébe. Mi csak egy képet látunk, de az valójában nem egy egyszerű kép, hanem harmincnyolc perc története. Rögzítve. Fénnyel.


Egyik szakmám szerint fotográfus vagyok, de elsősorban nem ezzel keresem a pénzem, úgyhogy szinte csak olyan fotográfiákat készítek, amilyenekhez kedvem van. Rögtön meg kell jegyeznem, hogy nem igazán hagyományos értelemben vett fotókat készítek. Részben régi, archaikus eljárásokkal dolgozom, amelyek igyekeznek reflektálni a mai korra, a mai vizuális világra, pár éve pedig sok fotófelhasználású computer grafikát is csinálok. Mindezekhez még el kell mondanom, hogy sokáig filmeztem is. Akkor lettem tagja a Balázs Béla Stúdiónak, amikor az már a kifingás határán volt. Ezzel együtt még jegyzek egy-két filmet operatörként is.
Egyenlőre ennyit magamról, ugyanis a blog nem feltétlenül rólam, illetve a munkáimról szól, habár azoknak is szentelek néha egy-egy posztot.
A blog célja, hogy bemutassa a körülöttünk lévő hétköznapi vagy kevésbé hétköznapi tárgyi világot, azt amiben benne élünk, csak éppen nem mindig vesszük észre. Miután vizuális gyerek vagyok, elsősorban sok fotográfiát lehet itt látni, olyanokat amelyeket én készítettem és olyanokat, amelyek talált tárgynak tekinthetők, legyen az egy képeslap, egy újságkivágás, egy épület, egy tárgy, egy graffiti a falon, vagy akármi.
És itt térnék vissza egy gondolat erejéig az önarcképre.
Minden képnek van valami története, vagy legalábbis bele lehet képzelni egyet, ahogyan azt tettem a fejlécben található képpel kapcsolatban is (lásd: Az aeroplán). Ráadásul minden kornak megvan a maga vizuális nyelvezete, amely a különböző időszakokban készült fotográfiákon pontosan tetten érhető, legyen az professzionális, vagy amatör felvétel, dokumentáló célzattal készült fotó, vagy úgymond "művészi" célból készült kép. Ilyen értelemben fontos kordokumentumoknak tekinthetők a fotográfiák és nem mellesleg erős érzelmek kiváltására is képesek, főleg ha személyes vonatkozásuk van.

4 komment

Címkék: camera obscura balázs béla stúdió expozíció


A bejegyzés trackback címe:

https://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr91348240

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2008.10.03. 14:32:44

Gasper!
Ez a camera obscura olyan mintha varázslás volna. Asszem azt írják, hogy da Vinci találta ki/használta először. Elképzelem a népeket, mikor meglátták mit készített. Csoda, hogy nem égették meg, ha más volt, akkor őt.

Ebben az a jó, hogy eltelt x száz év, és ha most csinálsz egy ilyen felvételt, akkor ma is varázslásnak hiszik. Ha valaki fotózik, ez az eljárás sokkal inkább érdekli, mint a mai digitech. Ha nem érdekli őket, akkor hülyének nézik az embert,; Mit szarakodik ez ilyenekkel!
A zóccsó digitális kamerával készült felvétel azonban rendben van.

Az ilyen varázslás dolgok valahogy nem vesznek ki az Emberből. Akármennyire is száguld a világ, mindig megmarad a vágy, hogy legyen egy szeglete, ami misztikus marad. Leginkább azt szeretjük, ha ennek a misztikának nem csak nézői, hanem részesei, urambocsá' előállítói vagyunk. (Legalábbis így gondolom.)

A munkáról és a hobbiról: valamikor gimiben a német könyv tetején, minden olvasmánynál idézetek voltak. Az egyik Marx-tól, kb. így hangzott: Az a boldog ember, akinek a hobbija a munkája, vagy valami ilyesmi.
Ezt ma is nyomják, szinte közhely, el is mentem majdnem hivatásos természetvédőnek, meg mezőőrnek, meg amit akarsz, aztán rájöttem, hogy a munka csak úgy maradhat hobbi, ha az nem kenyérkereset. Sarkosabban, ha pénzért csinálod, akkor megbaszta a kutya. De még most is kételkedem....

Szerinted?

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.03. 18:59:10

Tulajdonképpen az a jelenség, ami a camera obscurában megfogalmazódik, már az idők kezdete óta létezik. Hiszen nincsen másról szó, mint egy tök egyszerű -fénnyel kapcsolatos- törvényszerúségről.
A különböző fénysugarakat összegyüjti a camera obscurán található kis luk, amelyen továbbhaladnak ezek a fénysugarak, majd újra szétszóródnak. Ekkor alakul ki a doboz hátoldalán fejjel lefelé a fordított kép.
Ezzel a jelenséggel először az arabok foglalkoztak komolyan, majd valóban Leonardo volt az, aki a reneszánsz idején belevetette magát igazán komolyabban a dologba. A reneszánsz és barokk festők pedig rendszeresen alkalmazták főleg perspektíva tanulmányokhoz. Kimutatható, hogy például Vermeer, vagy Caravaggio bizonyos festményein camera obscurával rajzolta elő a témát.

A dolog akkor vált még izgalmasabbá, amikor a XIX. sz. '30-as éveiben a fotográfia megjelenésével rögzíteni tudták a camera obscura képét. Persze a lukat hamar felváltották az optikák, melyek tulajdonképpen hasonló elven működnek, mint egy sima luk.
Néhány éve egy srác úgy csinált fotókat, hogy a szájába tett negativ filmdarabokat és csak résnyire nyitotta ki a bagólesőjét. A tükör elé állt és önarcképet csinált magáról. Baromi érdekes fotók azok is.
Amúgy ilyen jelenséget te is meg tudsz figyelni, ha egy elsötétített szobában elég fény jön be egy kulcslukon és azt felfogod egy papirlappal megfelelő távolágból.

Végső soron ez az egész camera obscura jelenség egy tök egyszerű dolog, de valóban van benne egy csomó misztikum, meg némi filozófia idő, elmúlás meg ilyenek tekintetében. Ezért foglalkozom vele én is.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.03. 18:59:58

Ja, ez a véres édesség tényleg nagy bűvészmutatvány. Én asszem kihagynám.
süti beállítások módosítása