HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2008.04.21. 15:32 Gasper

Aus der Reihe Derrick

Előre szólok hogy kerülni fogom az idióta retró poénkodást, de ugyanúgy kerülni fogom a szakszerű médiaelemzést is. Érzelmi húrokat kívánok pendíteni.

Volkswagen Scirocco, Passat, meg persze BMW. Faber-Castell cerka, meg színes Agfa film. Burda magazin, meg Quelle katalógus.
Ezek mind hétköznapi tárgyak, ráadásul  némelyik orbitális közhely, de azért egy dolog közös bennük, mégpedig az hogy mindegyik az egykori NSZK-ban készült. Mondjuk ma már az is röhejes hogy NSZK (Germany, meg BRD), pláne az hogy NDK (GDR, meg DDR). Pedig húsz éve még teljesen komoly dolog volt. NDK basszus, megáll az eszem! Pedig a Richter körzőkészlet kurva jó volt, semmit nem változott a dizájn meg a minőség a késő bismarcki évektől egészen a Honecker-éra alkonyáig. Mint ahogyan az endékás autósztrádák is a hitlerájból maradtak meg az utókorra. Én még utaztam olyan autópályán, amin Paulus tábornok is utazott a hadosztályaival [Drang nach Osten]. 1987-ben már iszonyatosan rázott.
Amúgy meg milyen skizofrén dolog volt ez a kettéválasztott Németország a maga fél évszázadával. Egy viszont biztos. Könnyed összehasonlítást lehetett végezni a demokratikusnak hazudott keleti és a „dekadens” nyugati országrész között.

A fentiekben néhány múlandó, de emblematikus  tárgyat igyekeztem felsorolni bemelegítés gyanánt. És az az igazság hogy a nyugatnémet cuccok -mint sok más nyugati használati tárgy általában- a szabadság fogalmával voltak egyenrangúak a vasfüggöny innenső oldalán.
De most kivételesen nem tárgykultúráról szeretnék ma írni, hanem a gyermekkoromtól felnőttkoromig tartó szocializációm egyik fontos pilléréről. Ez pedig a Derrick. A krimisorozat.
És mint már említettem, gyakorlatilag Derrickkel együtt öregedtem bele jelenlegi krisztusi koromba. Habár azt meg kell hogy jegyezzem, a sorozatnak rettenetes az új szinkronja, úgyhogy ma már nem is nézem. És annak ellenére, hogy nem vagyok híve a szinkronizálásnak, azért említsük meg a régi kiváló szinkronhangokat. Stephan Derrick, azaz Horst Tappert magyar hangja Szabó Ottó, Harry Klein, azaz Fritz Wepper magyar hangja Gálvölgyi kossuthdíjas János, és persze ne feledkezzünk meg a müncheni gyilkossági csoport (Mordkomission)  örök harmadhegedűséről Bergerről, azaz Willy Schäferről sem, akinek a magyar hangja Szersén Gyula volt.

Az atmoszféra, meg az előképek

Úgy gondolom hogy elsőre nem árt némileg pozicionálni  Derrick főfelügyelőt a kortárs német kollégák viszonylatában, hiszen köztudottan igen termékeny időszak a '70-es, '80-as évek a műfaj tekintetében.
Rögtön ott van a Ruhr-vidék, ahol a Tetthely (Tatort) Schimanski felügyelője szédítette a női szíveket igen nagy sikerrel. Aztán kicsit arrébb találjuk a joviális Rentz ügyvédet és csendestársát, a mindig vidám Matulát, aki vákumcsomagolt farmernadrágjában vagy kerítéseken mászott át állandó jelleggel, vagy éppen egy billiárd dákóval verette péppé saját magát. Igen, ők voltak a Két férfi egy eset (Ein Fall für Zwei). Végül meg kell még említeni a végtelenül unalmas és nézhetetlen szériát, Az Öreget (Der Alte), amit nem is értem hogy ki nézett a jólétéről elhíresült NSZK-ban.
Na de mindegy is, hiszen ebben az illusztris társaságban foglal el igen előkelő helyet Derrick főfelügyelő és társa, Klein felügyelő.
A több évtizedes Derrick-folyam említésénél nem szabad elfeledkezni a történetek szülőatyjáról, Herbert Reineckerről sem, akiről illő módon szereztem egy igen hangulatos mini stábfotót, ahol saját szüleményeivel fotózkodik éppen. Ráadásul éppen az egyik jubileumi epizód  forgatásának az erős gyanúja merül fel ezen a fotográfián.
Beszéljünk most már egy kicsit a műfajról az irodalmi előképek tekintetében is.
Először tehát nézzünk egy kicsit a múltba az előképek, illeteve a kontinuitás okán.
Amint köztudott, német generációk sokasága nött fel a Grimm testvérek meséin, mely mesék nem éppen humánus mivoltukról ismertek. Ráadásul nem a latinos könnyed történetek, hanem  sokkal inkább a zord Észak kíméletlen realitása határozza meg ezen történetek legfőbb alapvetéseit. Hiába, a nemzeti karakterjegyek alapvető fontossággal bírnak a művészi kifejezőerő tekintetében. Ezért is van az, hogy a németeknek kevésbé megy mondjuk az angolszász zenei kultúra interpretálása, viszont ha saját gyökerekből táplálkoznak, akkor kivételes zenei jelenségekre képesek. Így volt ez a '70-es, '80-as évek fordulóján kialakult zenei irányzatokkal is, melyeket összefoglaló néven Neue Deutsche Wellének hívunk (Nina Hagen, Nena, Peter Schilling, Joachim Witt, DÖF, Falco [Bécsből], Trio, Kraftwerk, usw, usw). Térjünk vissza az irodalmi előképekre, hiszen az emberi psziché hihetetlenül precíz bemutatásának tekintetében szinte verhetetlenek a németek. Talán csak bizonyos skandináv rokonok, mint Hans Christian Andersen, Henrik Ibsen, vagy éppen Søren Kierkegaard képesek felülmúlni ezeket a képességeket.
Na de vegyünk egy kicsit vissza az arcunkból, hiszen mégis csak egy krimifolyamról értekezünk. Ellenben egy biztos, mégpedig az hogy a Derrick sorozat általános jellemzői a szikár környezet és az emberi lélekábrázolás rideg, de mérnökien pontos mélységei.


A dramaturgia

Mint tudjuk, minden krimifolyamnak megvan a maga dramaturgiai sajátossága, és így van ez a Derrickkel is. Az alapszituáció szinte mindig ugyanaz. A történet kiindulása mindig a bűntényt megelőző eseményekkel indul, majd megtörténik a gyilkosság, de magáról a bűntény elkövetőiről maximum csak sejtéseink lehetnek, hiszen a gyilkos kilétére Derrickék szívós és szorgos nyomozása révén derül fény. Ezzel ellentétes dramaturgiára is találunk példát, hiszen a tengeren túli kolléga, Columbo esetében már az elején tudjuk hogy ki a gyilkos és végig izgulhatunk azon, hogy hogyan alázza az általában a felső tízezerből kikerülő arrogáns gyilkos a szakadt hadnagyot. Na persze a végén mindig a kis olasz győz.

A szereplők

A címszereplő, azaz Stephan Derrick igazi úriember, valódi feinschmecker. Kifogástalan a modora, kifogástalan az öltözete. Öltöny és nyakkendő nélkül elképzelhetetlen lenne a megjelenése, mint ahogyan hosszú börkabát, vagy világos ballonkabát nélkül is. Van olyan, hogy ingujjban dolgozik az irodában, de nyakkendője még akkor is kifogástalanul áll.
A munkája során mindig a lehető legtermészetesebb eleganciával közlekedik még a felső tízezer világában is, de ha arról van szó akkor fegyvert ránt és megvédi saját maga, munkatársai, vagy éppen aktuális védence életét is.
A frizkója is mindig tökéletes. A szeme alatti, évek alatt méretesre nőtt táskák meg egyenesen védjegyévé váltak.
Magánéletéről halvány lila gőzünk sincs, habár egyszer egy epizódban munka után felhívta Harryt a lakására, de akkor is csak kettesben főztek spagettit. Nő jelenlétének a leghalványabb nyomát sem tapasztaltam. Csak sejthetjük, hogy az agglegények gondtalan életét éli.



Talán még elmondható Derrickről, hogy szabadidejében előszeretettel és nagy sikerrel bűvöli a tekegolyókat, vagy simán megisznak munka után Harryval egy jófajta snapszot, megfelelő bajor kísérettel, noha a munka iránti szeretet ilyenkor sem hagy alább.
Még annyit talán fontos megjegyezni, hogy a megvesztegethetőség árnya messziről kerüli eme kiválló férfit, de még az olyan éjszakai lokálokban sem, melyekből a bajor fővárosban bizony a Marschall-segély óta sosem volt hiány.
Egyszóval, ha valakinek nagypapa komlexusai lennének, az egészen és biztosan kedvencei között tudhatja a főfelügyelőt.
De most már nézzük Derrick elválaszthatatlan társát, Klein felügyelőt.
Azt séróból megállapíthatjuk, hogy Harry egy jó húszassal fiatalabb mint főnöke, tehát az úgynevezett '68-as generációhoz sorolható. Na nem a Baader-Meinhof csoporthoz, hanem csak úgy életkorilag, a bulizós idők tekintetében. Viszont eme korkülönbséggel a két férfi  igen jól kiegészíti egymást. Míg Derrick a megtestesült konzervatív elegancia, addig Harry inkább a sportos eleganciát képviseli kockás tweed zakóival, vagy éppen nubuk bördzsekijeivel. Ráadásul alkalmassá válik a fiatalabb nézőgeneráció meghódítására is a sorozat számára. Harry a mindennapok robotosa, utána már csak Berger gályázik keményebben. De szorgalmával és intelligenciájával minden bizonnyal méltó utódja főnökének a főfelügyelői poszton.
Harry magánéletéről szintén nincs lövésünk, de nagy valószínűséggel szintén agglegény. Egyszer volt szerencsém egy epizódban szerelembe esve látni. Akkor a nyomozás során a rendőrök látókörébe került kárvallott kisasszonnyal került erős érzelmi viszonyba. Sajnos a beteljesedés elmaradt, hiszen a szerencsétlen nőt a végén vízbefolytották. Azért a Harryt játszó Fritz Wepperről annyit érdemes még tudni, hogy a Kabaré című filmben kiválóan játszotta el az SA legény szerepét. Ezzzel együtt azért mégiscsak Harryként vonul be a televíziótörténet halhatatlanjai közé.

A képi világ, meg újra egy kis atmoszféra

Talán egy kicsit érdemes a magasművészet tekintetében pár keresetlen gondolatot ejteni.
Mint már említettem, az északi lélektől nem áll távol az ijesztgetés, illetve a psziché művészi szintre való emelése.
És ez a kivételes érzék a német filművészet kezdetén  is tetten érhető. Álljon itt első mozgóképes példának Friedrich Murnau 1922-es Nosferatu című klasszikusa, melyből muszály egy jellemző hangulati elemet megmutatni.
És hogy közelítsünk a krimi műfajához, rögtön meg kell említeni Fritz Lang első hangosfilmjét  1931-ből, az M, egy város keresi a gyilkos-t. A főszereplő gyilkos egyébként a magyar származású Peter Lorre (lásd még: Casablanca). Na ebben a filmben a félelem és a gyilkolás a mindennapok realitásába van elhelyezve kellőképpen. Ettől a realista hitelességtől lesz aztán igazán durva az atmoszféra. És lám, ettől a naturalizmussal vegyes pszichedeliától válik roppant hitelessé a Derrick is (na azért nem kell minden szavamat komolyan venni!).
És hogy elérkezzünk végre a Derrick készítésének idejére, meg kell említeni a háború utáni német filmrendező generáció három oszlopos tagját. Ők pedig Rainer Werner Fassbinder, Werner Herzog és Wim Wenders. Hát az ő filmjeik képi világa, illetve dramaturgiája sem a kimondott  mediterrán buja könnyedséget képviseli. Sőt, bűn bemutatásának a tekintetében Fassbinder Döblin adaptációja, a Berlin, Alexanderplatz egészen kivételes teljesítmény. Magyarán egy bitang jó sorozatról beszélhetünk ebben az esetben is.
Na de azt hiszem megint nagyon elszállt az agyam, úgyhogy térjünk végre vissza a Bayerischen Fernsehen Derrick sorozatára, habár annyi haszna van a körbetekintésnek, hogy pozicionálni tudjuk a jó értelemben vett kommersz műfajt a hochkunst tekintetében. És persze azt sem szabad elfelejteni, hogy a magasművészet jótékony hatással van a kommerszre is. Ennek legnagyobb hiányát Magyarországon éppen mostanában tapasztalhatjuk. Nincsen jó magyar film, ergo nincsen jó magyar tv sorozat, illetve tv film sem. Sőt, tv csatorna sem igazán.



De visszatérve a Derrick képi világára megállapíthatjuk, hogy az irodalmi értelemben vett szikárság a sorozat képi világában is tetten érhető. Általában jellemző a lakásbelsőkre a visszafogott lakáskultúra, még olyankor is, amikor egy müncheni főstrici kéjlakjába nyerünk betekintést.
Persze a müncheni őrszoba sem emlékeztet mondjuk san franciscoi társára. Inkább adja önmagát. Érdemes még a világítástechnikát is megfigyelni, ahol elengedhetetlen a direktfények használata, kihangsúlyozva ezzel a színészi játék pőre valóságát.

Az 5-ös BMW

A Derrick sorozatban kimagasló példáját láthatjuk a bajor patriotizmusnak is, hiszen a főszereplők minden esetben  BMW-t használtak munkájukhoz. Ráadásul a sorozat évtizedei alatt mindig az éppen aktuális, legújabb 5-ös típussal végezték a dolgukat, mely igen jó választásnak bizonyult
. Mégsem 3-as, az eléggé snassz lenne, a 7-es szériát -vetekedve a Mercedesekkel- viszont azok használták, akik ellen Derrickék nyomoztak állandó jelleggel.
Jellemző volt még az is, hogy az esetek többségében Klein vezette az autót, kivéve azon ritka pillanatokat, amikor azért Stephan ült a volánnál.

A telefon

Egy másik fontos tárgyról is beszélnünk kell, mely az összes epizódban alapvető dramaturgiai szerepet visz. Ez pedig a telefon.
A mai világban, amikor a mobilfónia teljes egészében a hatalmába kerítette társadalmunkat, már alig tudjuk elképzelni hogy volt olyan, hogy vonalas telefon. Márpedig a Derrick sorozatban még mindent vonalason intéztek. Ráadásul mindig becsültem azokat a színészeket, akik a ripacskodás teljes mellőzésével voltak képesek a senkivel telefonálni.
Most pedig egy igen kifejező anyaggal szeretném illusztrálni a telefon szerepét a sorozatban.




Mint láthatjuk, a Derrick szereplői teljes átéléssel játszák el a telekommunikáció illúzióját. Ráadásul azt is láthatjuk, hogy igen fontos drámai szerepet visz minden egyes jelenetben ez az igen hasznos kommunikációs eszköz.

A zene

Nem mehetünk el szó nélkül a sorozat zenéje mellett sem, és aki megalkotta a Derrick főcímzenéjét és betétdalainak legtöbbikét, ő bizony Frank Duval.
Most álljon itt megint egy egzakt példa az egyik epizódból, ahol betekintést nyerhetünk a müncheni éjszaka legsötétebb bugyraiba, főleg hogy Frank Duval kiváló kompozíciója gondoskodik a megfelelő hangulatról.



Én úgy gondolom, hogy ez a kis filmrészlet is kellőképpen visszaidézi jó emlékeinket a sorozatból. Ráadásul Duval komponista zsenijéről még sokat lehetne értekezni,  noha egy időben felváltotta munkáját Dieter Bohlen, aki Blue System nevű formációjával is hozzájárult néhány epizód betétdalához.

A kultusz

Méltán alakult ki a Derrick sorozatnak igen nagy kultusza szerte Európában. Talán csak az olasz fan clubok száma vetekszik a német és norvég rajongói klubokkal, de mi magyarok sem vagyunk túlzottan lemaradva, már ami a lakosság arányához viszonyítva mutatja kiváló mutatóinkat.
Persze a legnagyobb kultusza a sorozatnak, illetve magának Horst Tappertnek Bajorországban van, ahol minden lehetséges díjat (többek között Arany Bambi, Bajor Porcelán Anyaoroszlán Díj) besöpört, sőt még a szilveszteri jókívánságokat is vele intézte a bajor Miniszterelnöki Hivatal.



Aztán még annyit érdemes megjegyezni -lévén Tappert hívő katolikus-, hogy az előző pápa is igen nagy rajongója volt a színésznek. A mostani Szentatyáról, Benedekről már nem is beszélve, hiszen ők ráadásul földiek is, noha a Ratzingerrel való találkozásukról sajnos nincs információm.
Végezetül megjegyezném, hogy azzal együtt hogy a sorozatnak már egy ideje vége szakadt, ennek ellenére mindenhol ismétlik a Derricket a jóhírükre valamit is adó televíziós csatornák. És bizony Tappert bőven a nyolcvanon túl sajnos már nem a legjobb egészségi állapotnak örvend, mégis megjelennek örök társával, Fritz Wepperrel időnként azon a bizonyos veres szőnyegen, amikor valamilyen televíziós, vagy filmes ünnepet ül a bajor szakma.
Összességében és egészében véve, a teljesség totális igénye nélkül ennyit kívántam most itten leírni és letisztázni azokról a mélyben kavargó gondolatokról és érzésekről, melyek immár jó két és fél évtizede foglalkoztatnak eme sorozattal kapcsolatban.
Továbbá még annyit jegyeznék meg, hogy ha teheti az egyszeri halandó, akkor nézze újra ezeket az epizódokat. A pozitív élmény biztosan nem marad el.

25 komment

Címkék: krimi nszk derrick


A bejegyzés trackback címe:

http://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr29427076

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Ant 2008.04.21. 18:12:12

Hát köfi Gasper, ez jól esett. Alapos dolgozatot rittyentettél, nekem bejött ez a filmes párhuzam a fényekről, beállításról, pszichéről, rendezőkről, mert teljesen komolyan ilyen ez a germánia, meg persze vicces is ennyi idő után az atmoszféra, konkrétan lepermeteztem a monyitort röhögés közben a tekés képnél, de szerettel vigyorgok önmagában is a duplafenekű Tappert-bőröndökön a szem alatt, majdnem ugyanilyen védjegy az nszk-sztk sötétített szemüveg is, olyan őszinte velük Derrickpapa. Kis személyes: www.youtube.com/watch?v=QBXgHXwC_z0
ezen az apró videón régi nagy kedvencem villan fel, a Porsche 924, persze nyomában egy 5-ös bmw....

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.04.22. 09:37:53

Húha, micsoda kutatómunka, párosulva sok-sok tárgyi tudással! Én ez előtt fejet hajtok, de nem tudom szó nélkül hagyni, hogy a Derrick már annak idején sem tetszett, amikor más krimi nem volt a tévében (pedig azért eléggé szeretem a műfajt). A felügyelő engem nagyban emlékeztetett egy-egy tanáromra, akitől tartottam. Annyira Saubermann-imidzse van, hogy az nekem már félelmetes. Hari meg loholó kiskutyaként maradt meg az emlékezetemben, jó pasinak már akkori szemmel sem tudtam tekinteni.
Szóval valószínűleg nagyon korrekt a sorozat sztorija, meg dramaturgiája meg minden, de nem lopta be magát a szívembe...
Bár ki tudja, ha mai szemmel nézném... A sok gyenge krimi mellett biztos feltűnne a minőségi különbség.

ekkerjoz 2008.04.22. 11:58:10

Gasper, KIRÁLY vagy.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.04.22. 14:26:27

kedves futballistafeleség,
teljesen megértem, ha nem szimpatikus a Derrick, nyilván sokan vannak ezzel így. Ízlés kérdése. Például én sem szerettem a Petrocellit a Columboval, vagy a San Francisco utcáinnal szemben.
Szerintem a Derricket vagy szereti valaki, vagy hidegen hagyja a dolog. Igazából fílingről van szó, semmi többről.

kedves ekkerjoz,
jólesve pironkodom tömör elismerő szavaidon.
·

ekkerjoz 2008.04.24. 07:27:52

Mondjuk ki: a Derrick sorozat legalább olyan profi produktum, mint a BMW széria, és egy időben ugyanolyan jelképe volt Bajorországnak a film, mint az autó.
Fassbinder erénye (szvsz) a színészválogatás és vezetés volt, erős emberi jelképekkel operált, lásd Hanna Schygulla (Schigulla?), a nő világította be a kivágást.
Hirtelen ennyi...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.04.24. 08:54:35

Igen, igen, Hanna Schygulla az egyik kedvenc színésznőm. Ő is a rendező felfedezettje. És elképesztően jól játszott a Lili Marlen-ben dívát, vagy más Fassbinder filmben mondjuk szakadt RAF terrorísta csajt.
Amúgy tényleg, Fassbinder igen jó emberismerő lehetettt, ez a színészvezetésből is eléggé lejön.

ekkerjoz 2008.04.25. 06:58:40

'76.-ban szakközepes kollégista voltam. Graphos (ruszki) tollal húztuk pauszra a műszaki rajzot, közben Sokol zsebrádión hallgattuk Komjáthy György műsorát, csak fiataloknak. Két évvel később már Rotring csőtollal rajzoltunk, és Sanyo rádiót hallgattunk, ami a SZER adását is fogta, benne Cseke László Tinédzser Party, vagy a Délutáni Randevú. Persze szólt eleget a Rádió Luxemburg Top Twenty Show.
Hogy mi okozta a két alatt a drámai minőségi javulást? Mindössze annyi, hogy kezdetleges németséggel levelet írtunk Münchenbe, a BMW gyárhoz, és prospektusokat kértünk az új M3-ról (1976.-ban új, az Auto-motorban csak egy morzsás fekete-fehér fotót találtunk). A gyár küldött is rengeteg színes, fényes papírra nyomott fotót, ügyesen összefűzve mindenféle reklámmal, Omega, Tag Heuer, IWC órákkal, zsebrádiókkal, whiskyvel, igen jól felkeltették az érdeklődést a nyugati életforma iránt. Aztán írtunk persze más autógyáraknak is, olaszoknak, franciáknak, angoloknak, mind válaszolt, és mindegyik vaskos leveleket, csomagokat küldött. Sosem fogom megtudni, miért volt mindegyik felbontva...
A Quelle katalógus pedig komoly vágyfokozó volt, egy idő után vagy a fénykepezőgépeknél, vagy a női fehérnemknél nyílt ki, szinte magától.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.04.25. 12:34:34

Kedves EJ,
mint már privátban is írtam, hamarosan felteszek egy kis gyöngyszemet, ami akár pontos illusztrációja is lehetne az itt kommentben leírt emlékeidre. Hamarosan.

Barpi 2008.05.02. 23:43:03

Sziasztok, nekem egy kérdésem lenne, amire talán itt választ kapok végre. Volt annó egy epizod amelyikben egy srác barátnőjét ölik meg, talán egy kamionos? Szégyellem de nem emlékszem pontosan. Viszont ebben az epizodban van egy betétdal ami a toplistákra is felkerült. Ha jól emlékszem a srác visszaemlékezik a lányra és akkor megy alatta. Ennek az előadója és a szám címekellene nekem. Tudom, kevés infomációt adtam meg, de sajnos ennyi maradt meg bennem cirka 1 év után.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.05.03. 01:32:12

kedves gasper! népszerűsítettem ezt a bejegyzést a "levelezőlistámon". sikere volt:-)
ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.05.03. 19:43:39

kedves Barpi,
valamilyen kamionos Derrickből láttam részletet a youtube-on, de hogy ez az e amire te gondolsz, azt nem tudom.
Érdemes a youtubot egyébként végigmazsolázni, mert lappangó csemegékre lel az ember Derrick ügyben is.
Vagy keress rá Frank Duval-ra is, aki évtizedekig nyomatta a sorozat zenéit.
De ha nagyon komolyan érdekel a dolog, akkor vannak menő Derrick website-ok, ahol igazi fanatikusokkal lehet infókat cserélni. ezügyben a googlet javaslom.
Pillanatnyilag csak ezek a lehetőségek jutottak eszembe.

kedves bbjnick,
örülök neki, ha néhány barátodnak meg havernak előrángathattam írásommal a szép emlékeket. :-)

üdv, G

barpi 2008.05.04. 20:44:13

Kedves Gasper! Köszönöm szépen a youtube-os tippet, megpróbálkozom vele. A google-t már próbáltam neki köszönhettem a Te oldaladat is. :)
Üdv, Barpi

Ancsa- 2008.05.29. 18:57:39

Kedves Barpi !

Most akadtam rá erre az oldalra.
Én tudom a választ a kérdéseidre. A film címe: " Minden út Rómába vezet ". A betétdal előadója: Frank Duval.
A szám címe: " living like a cry".
Nekem is nagy élmény volt ez az epizód, még most is kiráz a hideg, amikor meghallom ezt a dalt .

Üdv.: Ancsa-

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.05.30. 12:10:28

Kedves Ancsa,
ugyan nem én lettem megszólítva, de mint házigazda köszönet a nyomozással felérő forrással. Így már nekem is beugrott az említett epizód. :)


üdv, G

Ancsa- 2008.05.30. 15:13:17

Kedves Gasper !

Köszönöm a reagálást. Miután Barpinak válaszoltam, olvastam el remekre sikerült írásodat ! Mindenre kiterjedő alaposság jellemzi. A Derrick sorozatot mindig is kedveltem.Szerencsés találkozása a kimagasló színészi karakternek és a nagyszerű zenének, amit főleg Frank Duval jegyez. Az új szinkron szerintem is ront az összképen.

Üdv: Ancsa

Csutakaszürkeló 2008.12.17. 18:24:03

De azt tudod, hogy a nyolcvanas évek végén majdnem "széjjelmentek", mint Slamó meg Attila, ugyanis a Wepper-srácnak sztárallűrjei támadtak.
S ha már ezt szóba hoztam: azért - így felnőtt fejjel is végignézve az epizódokat - mondjátok már meg nekem, hogy a Kicsi Harry-nak a "végszavazáson" kívül mi a bánat volt a dramaturgiai funkciója?

pobeda 2009.05.31. 11:05:25

Megtaláltam.Köszönöm!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Oly sokáig kerestem,de meghallgattam újra.
Frank Duval:Face to the Wind c.dalát.
Anno a Derrickben volt hallható és nagyon megtetszett,de nem csak nekem, mert a magyar slágerlistán is fent volt egy darabig az adás után. :))

boncabonca 2010.01.13. 09:59:45

Derrick magánéletéről annyit azért lehet tudni, hogy egyszer régen öngyilkos akart lenni, de nem sikerült. A golyó valahogy csak súrolta, életben maradt.
Erre nagyon emlékszem gyerekkoromból, ahogy Derrick ül az irodájában és (talán Harrynak) meséli ezt a sztorit magáról.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.01.13. 20:56:27

@boncabonca: hiánypotló infó, köszönet érte! :)

tzoli76 2011.10.02. 12:24:23

Nos a filmbeli magánéletéről annyit sikerült kideríteni, hogy a kezdeti időszakban volt barátnője, vagy felesége, de később már egyedül élt.
Két kép bizonyítéknak:

www.derrick-fanclub.de/die-folgen/folgen-1-25/folge-11/b6371539cbf0dd4b8e4.jpg

www.derrick-fanclub.de/die-folgen/folgen-1-25/folge-11/b6371539cbf0dd4b8e3.jpg

Ez a 11 -es részben van, még 1975 -ben.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2011.10.03. 05:12:33

@boncabonca:@tzoli76:

:-D Tetszik! Derrick nagy király!

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.10.03. 21:01:54

@tzoli76: hú de frankó! Ezzel a televiziótörténeti infóval bearanyoztad az estémet, örök hála! :)

tzoli76 2011.10.03. 21:45:38

@Gasper:

Örülök, komolyan!
Én is nagy tisztelője vagyok Derricknek és követem a 80-as évek óta. Nekem mindegy, hogy Szabó Ottó, vagy ki a szinkron, Derrick örök emberi érzéseket-tulajdonságokat-gonoszságokat, egyszóval értékeket mutat meg, és ez a dolog évszám-független.
Én nagyon szeretem, részedről viszont nagy kár, hogy nem nézted a Duna tv- n leadott részeket. Nincs semmi baj, biztos lesz ismétlés és, ha nem akkor is valaki egyszer felteszi valahova és valahogy leszedjük. Én szeretném a 281 részt összeszedni valahogy. 35 vagyok, még van kb ugyanennyi, úgyhogy nem lehetetlen. :)
Ez a német rajongói oldal viszont nagyon komoly, részenként leírás, fotók, stáblista.
Sok sikert a bloghoz, köszönöm, hogy szólhattam és meghallgattatok!

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.10.05. 07:23:22

@tzoli76: én köszönöm, hogy bejelentkeztél. És neked is minden jót!

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu