HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

  • FUHfilm: Fehér György (1939-2002) operatőr-rendezőről készítek egy könyvet, ezért szeretném megtudni, hogy ... (2023.04.13. 21:56) Még két dolog
  • v_e_r_o: @tapló II.: megtisztelő 11 év után választ kapni, és most olvasom 4 hónapra rá. kerestem is már a ... (2021.04.29. 11:09) Sovcolor
  • tapló II.: Igen, amíg el nem felejtem. A legjobb színes film a japán Fuji volt. Fogalmam sincsen ezek a japcs... (2020.12.22. 09:41) Sovcolor
  • tapló II.: @vero: Inkább vízes színűnek látszott minden, a kék sem volt határozott. (2020.12.22. 09:39) Sovcolor
  • tapló II.: Anno hoztak Moszkvából az ismerőseim akik kint jártak két tekercs Szovkolor diafilmet. Tudták, hog... (2020.12.22. 09:37) Sovcolor
  • Utolsó 20

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2008.06.23. 17:01 Gasper

A halal jó dolog!

Képvadászat III.

Az alább közölt két képet egy kedves olvasóm, Nasztázia küldte még néhány hete. Végre eljött az idő hogy publikáljam a fotográfiákat, ráadásul igazán telitalálat küldeményről beszélhetünk. A helyszín Montenegro, a képek születési ideje 2006 nyara, de talán előzetesen érdemes néhány dolgot Montenegro kapcsán megemlíteni, persze csak nagy vonalakban. Előre bocsájtom, hogy soha nem voltam még arrafelé, habár már régóta tervezett úticélként tekintek erre az országra, éppen ezért már sokat foglalkoztam vele.

Persze sok sztereotipia él Montenegro, azaz Crna Gora kapcsán, mely ugye magyarul Fekete Hegyet jelent, törökül pedig Kara Dag az ország neve, megegyező jelentéssel. Tehát számomra a legkedvesebb ilyen sztereotipia az, hogy fent a hegyekben a népek a mai napig puskával a vállukon őrzik a nyájat, az asszonyt, illetve a családot. Sőt, még a kocsmába is azzal mennek. Ráadásul az egyik máig legnépszerűbb műszer a monarchia időkből megmaradt Mannlicher karabély (kiskamaszként még nagyanyám öccse is ilyennel gyakorlatozott a kőszegi cőgerájban, tudjátok, abban a bizonyos Iskolában, ott a határon). Ráadásul egy crna gorac férfi nem is igazi férfi, ha nincs valamilyen fegyvere, mely nemi identitásának és társadalmi helyzetének egyik legfőbb attributuma arrafelé.

A montenegrói ember kifejezetten „szép” ember -ha élhetek egy ilyen manapság nem éppen píszí megfogalmazással. Magas, fekete hajú, kifejezetten jóképű arcéllel rendelkező embertípus. Hiába, a magaslati levegő és a büszke függetlenség érzete kiütközik egy nép arcán.

Függetlenségről beszéltem a fentiekben, pedig Montenegro gyakran került idegen fennhatóság alá, kezdve a bizánci császársággal, folytatva a szerb fejedelemséggel, majd a több száz éves oszmán uralommal. Ezzel együtt -miután keménytökű, harcias népről beszélhetünk- mindig kiharcoltak maguknak egy bizonyos önállóságot, melyre a mai napig is igen büszkék. Nyilván joggal. Persze azért a XX. században is bőven megkóstolták Crna Gorát. Először a Monarchia okkupálta a területet, majd a pánszlávizmussal eljött  a jugoszláv éra, aztán Mussolini is belekóstolt a fekete hegyekbe -mondanom sem kell, nem túl nagy sikerrel- majd a XXI. század elejéig újra jött Jugoszlávia. Mára az ország újra független, nemhivatalos fizetőeszköze pedig az Euró, amire mi csak áhitozunk a ködös jövőbe vetett fátyolos tekintettel. Látjátok feleim, ők megcsinálták!

Egyébként a lakosság közel fele montenegróinak vallja magát, jó harminc százaléka szerbnek, de jelentős a bosnyák és albán kisebbség is. Viszont anyanyelvének 60%  tekinti a szerbet, 20% körül a montenegróit, a fennmaradó 20% pedig megoszlik az albán és bosnyák nyelvek között. Az emberek kétharmada ortodox vallású, negyede  muszlim. A maradék 4-5 százalék pedig római katolikus.

Úgy gondolom, hogy ez a rövid áttekintés most már segít jobban megérteni Nasztázia fotóit is, úgyhogy csapjunk is bele a dologba! Az első kép Kotor városában készült, mely város bizony a monarchia idején Cattaro néven volt ismert. Személy szerint családi emlékek is kötődnek ide, hiszen egyik dédnagyapám még az első háború előtti időkben szolgált az itteni erődben tüzértisztként. Maradt is fenn néhány legendába illő története, de ettől most eltekintek.

Tehát nézzük a fotót, melyről rögtön megállapíthatjuk, hogy a rajta látható tábla a hozzá gondolt kis graffitivel beleillik a „puskaporoshordós” balkán igen kemény világáról  alkotott szintén sztereotip képbe.

Mert ugye példának okáért nálunk nem ilyen szellemi szinten művelik a srácok az önkifejezés eme módját. Magyarán egy pesti firkálgatós fiatal igazi puhapöcs egy délszláv generációs társához képest. Igaz, utóbbinak nemrég még háború jutott, az itteniek meg már a Tesco játékosztályán szocializálódhattak. Így aztán itthon nem nagy ügy graffitikkel „lázadozni”. Ellenben a fenti, nem éppen barátságos kiegészítés a tilosban járó emberrel -mint említettem- tipikus példája a Balkán rögvalóságának. Félreértés ne essék, ez nem lekicsínylés a részemről a térség tekintetében, hanem sokkal inkább dícsérete az egyéni látásmódnak, fílingnek, mely egy ilyen firka képében is megmutatkozik. Amíg nálunk értelmezhetetlen, hülye tag-eket nyomnak fel mindenhová, addig itt Kotorban első ránézésre kontinuitást találunk a múlttal és a jelennel. És nem az a lényeg, hogy amatör az ábrázolásmód. A lényeg sokkal inkább az, hogy ebben a firkában egyszerre van benne a Balkán többszáz éves múltja és pillanatnyi jelene.

És akkor ugorjunk át a másik fotóra és idézni szeretnék Nasztázia mailjéből, hiszen mindent leír arról, amit én is gondoltam elsőre.

„ ...[a reklám] Budva városában kínál  helybéli ételt. Vagyis a túristák számára helybélinek tűnő  ételeket. Ami szerintem azonnal kiböki a szemet az a "HALAL" felirat. Sajnos nem tudom, mit jelent pedig igyekeztem utána járni. De magyar szemmel mindenképp meglepő. És multságos. A látványt a nagy piros felirat és a húsvágó késsel díszelgő úriember gerjeszti. A Prijatno!- vagyis egészségedre/egészségére felirat pedig a pont azon a bizonyos i-n. Nekem mindenesetre ilyen a hatás.

Mondom Nasztázia, ugyan ezek a gondolatok ugrottak be nekem is a fotó láttán!
Főleg így, hasonló kontextusba helyezve a fenti fotóval. Ráadásul nagyon jó a meglátás, hogy erősen túristagyanús a hely. És ez az internacional gyros dolog kísértetiesen emlékeztet a hazai viszonyokra, ahol boldog-boldogtalan, töröktől az arabig mindenki gyrosnak nevezi a döner kebabot, illetve a shaormát. Az ízek pedig meglehetősen kontinentálisnak mondhatók itthon.

De térjünk vissza Budvába, hogy fényt derítsünk a halalra. Mert bizony a halal jó dolog! És kifejezetten jót tesz az egészségnek is. Megmondom őszintén, nekem is felületes sejtéseim voltak a halal -törökül helal- szó kapcsán. De személyesen jártam utána a dolognak a közelemben található szír boltban, ahol halal vágással, helyben feldolgozott friss húsokat (borjú, bárány, birka, szárnyas) lehet kapni.

Ugyanis a halal szó arab eredetű, a halal ételek pedig az iszlám vallás szabályai szerint feldolgozott és elkészített ételeket jelentenek. Hasonlóan a kóser ételekhez, a halal ételek sem tartalmazhatnak sertéshúst, sőt zselatint sem. A vágásnál az állatot Allah nevében ölik le, utána pedig ki kell folyatni az állat vérét. A halal egyébként nem csak ételekre, hanem cselekedetekre is vonatkozhat, ráadásul a halalnak is megvan az ellentétje, vagyis ami tiltott, azt úgy nevezik, hogy haram. Az említett sertésen túl természetesen az alkohol is ide tartozik, meg persze a rossz cselekedetek is.

Hát felületesen ennyit tudtam meg a halalról, illetve a haramról és azt hiszem hogy miután jelentős nyomokat hagyott a balkáni országokban a többszáz éves oszmán uralom, így nincs is mit csodálkozni azon, hogy arrafelé gyakran lehet találkozni halal ételekkel. Főleg hogy a populáció jelentős része az iszlám hitet vallja.

Ezennel végére is értem mondandómnak és ezúton szeretném szépnevű olvasómnak, Nasztáziának megköszönni a küldött fotókat, melyek szerény véleményem szerint igazi telitalálatnak bizonyultak, ugyanis én valóban azt vallom, hogy a téma az utcán hever, csak meg kell látni és meg kell örökíteni. Sokszor nem is gondolná az ember hogy mennyire hasznos benyomásokat és ismereteket szerezhetünk így a körülöttünk lévő világból és a különböző kultúrákról.

Ja, és irány Montenegro és a Balkán!
 

13 komment

Címkék: crna gora graffiti balkán montenegro képvadászat halal étel nasztázia fotói


A bejegyzés trackback címe:

https://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr33533883

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ekkerjoz 2008.06.23. 18:12:42

Tudod, mennyire Óballa fanatikus vagyok, választott falum.
Első esténk Beciciben (Budvától 2 km) sétálva milyen felritokat látunk, na milyet:

kepfeltoltes.hu/080623/DCAM6210_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

kepfeltoltes.hu/080623/DCAM6213_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

kepfeltoltes.hu/080623/DCAM6214_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Montenegro, nagyon korrekt ország, hatszázegynéhányezer ember, hatféle nemzetiség, semmi vita.
Hozzájuk képest mi magunk vagyunk a Balkán.

Szép post volt, üdv:EJ

csipkebogyó 2008.06.23. 20:02:18

Azt hittem lemaradt az ékezet...
jo féléve jártam egy könyvesboltban, egy nagyon lepukkant hely, középen belógott egy hatalmas tábla, rajta szépen felragasztgatott írás: 2700 FT/kg.
Persze nem a könyveket mérték kilora, vszleg valaki jobb üzletet látott a könyvben, mint egy túrkáloban(ezt mondjuk azota sem értem), a tábla meg maradt...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.06.23. 21:44:17

ekkerjoz,
ez kicsit olyan mint az a japán falu, amit Obamának hívnak. Ott mindenki Baracknak szurkol az ami elnökválasztáson.

csipkebogyó,
volt is vastagon szándékosság a cím választásban. De remélem nem úgy jött le, mint valami hülye bulvár manőver.
A másik meg az, hogy tessék bátran fotózni, ha valami elgondolkodtató dolog hever az utcán (illetve a könyvesboltban).

csipkebogyó 2008.06.23. 22:32:09

van egy jo kis fed gépem, Németországban egy fotósboltban azt tanácsolták, hogy hogy adjam le vmelyik múzeumnak..

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.06.23. 22:43:34

A Fed gépekről érdemes tudni, hogy az első szériákat még a negyvenes években kezdték gyártani az oroszok. Egy az egyben a német Leica mintájára, mivel a Vörös Hadsereg sok más mellett a Leica gyárat is becsomagolta tokkal-vonóval és vitte keletre. Ráadásul az első Fed szériák még tele vannak Leica alkatrészekkel. Mellesleg a Leica szerintem a mai napig a kisfilmes gépek Rolls-Royce-a. Az optikájuk rajzolata meg egész egyszerűen felér egy mennybemenetellel. Hiába, a német optikák már csak ilyenek.

Egyébként meg Feddel is lehet menő dolgokat fotózni. Én például mostanában egy jó öreg bakelit Pajtás géppel nyomom. Igaz, művészeti célzattal.

csipkebogyó 2008.06.23. 22:57:59

Művészeti célzattal összhoztam vele pár képet..köszönöm a tájékoztatást, eddig se gondoltam, hogy ki kellene dobnom, szeretem az ilyen régi szerkentyűket, ráadásul ez vmi kémtol került a családba..:)

csipkebogyó 2008.06.23. 23:02:55

Asszem túl sokat fecsegtem..

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.06.23. 23:06:42

Nem hallottam semmit, nem olvastam semmit! Hallgatok, mint a sír...

csipkebogyó 2008.06.23. 23:12:25

Ok, az nem zárja ki az írást..

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.06.26. 12:50:13

Egy másik ember kulturájával találkozni... Hmmm, hmmm. Nem tudom te hogy vagy vele, számomra (majdnem mindig) felkavaró élmény.

Nemrégiben olvastam (éppen) egy blogbejegyzést (kerestem, hogy idelinkelem, de sajnos nem találtam meg), amiben a blogszerző egy boszniai útjáról írt és beszélgetéséről egy bosnyák fiatalemberrel, aki részt vett a háborúban. A kulcs a történetben a két kultúra (csillagászati) különbözősége volt. A magyar (blog)szerző döbbenten hallgatja, hogy milyen magátólértetődően "keltek hadra" a bosnyák "kisemberek" a hazájuk (pontosabban: szülőföldjük) védelmére, a bosnyák beszélgetőtárs pedig képtelen megérteni a magyarok reakcióit a 2006. október 23-i eseményekkel kapcsolatban. És mindez egy turista és egy helybeli kötetlen beszélhetésében. Érdekes volt (és némiképp felkavaró is).

Van egy igen kedves ismerősöm, egy orosz tanárember (pontosabban: moszkvai, mert ő nem csak úgy, egyszerűen, orosz, ő moszkvai): a feleségeink nagyon megtalálták egymást, így aztán sort kerítettünk egy (óvatos) közös nyaralásra is. Érdekes volt (és némiképp felkavaró is), ahogyan, beszélgetéseink, közös kirándulásink során lassan-lassan megnyílt, és bele-bele engedett látni a saját világába (tkpn. "sorsába"). Nem mellesleg: nekem úgy tűnt, ez hellyelközel kölcsönös volt. S számomra legalábbis, nagyon tanulságos.

Egy időben, egy igen kedves cimborámmal, bedolgozgattunk cigány kisebbségi önkormányzatok számára, elsősorban kiadványok, pályázatok készítésében segédkeztünk. A munka jellegéből adódóan (talán a kelleténél jobban is) beleláttunk az ő (a miénktől, sajna, ki kell mondani, lényegében különböző) életükbe, problémáikba, stratégiáikba. (Közbevetőleg: mái napig erősen megtisztelve érzem magam, hogy ennyire közel engedtek magukhoz és ilyen nyíltan viselkedtek velem: mert ez egyáltalán nem jellemző.) Bizonyára ezért van az, hogy a mostanában a magyar vidékről nap mint nap érkező hírek engem sokkal jobban aggasztanak, mint a többséget (általában). Itt tragédia készül, és ezzel (szokás szerint) senki nem hajlandó szembenézni...

Amiért ezeket a jó crnagorácok apropóján elmondtam, annak oka, hogy elég erősen foglakoztat mostanában a kultúra, kultúránk szerepe "sorsunk" alakulásában. (De erről már írtam neked.:-)) Hogy ilyen közhelyesen fogalmazzak: az empátia, a másik iránti figyelem, a beleérzés bizonyos fokú képessége nélkül önmagunkat is elveszítjük ("SORSTALANSÁG" - hmmm, hmmm); s ez éppúgy igaz közösségi szinten, mint a személy szintjén. Lehet, hogy ezt kellene egy kicsit (még) jobban blogozgatni?! Kérdezem/mondom magamtól/magamnak...

A Fekete Hegyeket pedig bizony én is szíves örömest megjárnám:-)

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.06.27. 21:46:29

"Egy másik ember kulturájával találkozni... Hmmm, hmmm. Nem tudom te hogy vagy vele, számomra (majdnem mindig) felkavaró élmény."

ezzel én is így vagyok, főleg ha az illető a Balkánról, a Kaukázusból, vagy éppen Oroszországból jön. Mondjuk engem személy szerint mostanság ezek a vidékek és emberek érdekelnek -na meg a törökök.

És lehet hogy az említett országok egy főre jutó GDP-je jóval kisebb, mint a miénk, ezzel együtt a közösség összetartó ereje igencsak elsőrendű helyet foglal el. Tehát le lehet őket nézni, de ha így folytatjuk a dolgokat ebben az országban, akkor bizony ők fognak egyszer rácsodálkozni, hogy hova tűnt a mi kompországunk.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.07.08. 13:46:19

Nem is tudom hogyan keveredtem ide, de megfogott a fenti idézet. "Egy másik ember kultúrájával találkozni..." Hozzánk gyakran jártak fiatal, svájcban élő tanárok, s az egyik Bern mellett élő tanitóval összehasonlitgattuk, az irodalmi ismereteinket. Dürennmattnál elakadt, soha nem hallott róla.
Más - megkértek tolmácsoljak egy francia küldöttség vezetőjének ittlétekor - kultúrközpont vezetője, igaz vidéki - kérdezgettem párizsi dolgokról, csak a fejét rázta - utálja Párizst, be nem tenné a lábát soha...Tavasszal megkértem a pincérlányt egy Párizsi kis bisztróban mutassa meg a térképemen merre találom a latin negyedet, régen jártam arra, elfelejtettem. Nagyon kedves volt, küldött valakit aki tájékoztat, mert ő másfelé lakik...És még sorolhatnám, de minek.
Jó, tudom mindez utánlövés, de csak most értem ide, mert tájékozódom, s elég nehéz a sok szemét között megtalálni az értelmes lapokat.
süti beállítások módosítása