HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2008.06.30. 22:54 Gasper

Édesszáj

Képvadászat IV.

Újabb küldeményt sodort a szél villanyposta ládámba, pontosabban annyira nem is a szél, sokkal inkább Ant barátom lepett meg ezúttal egy netes gyüjtéssel a Retronom nevezetű oldalról. A mostani téma ráadásul sokunk számára kedves dolog, hiszen egykor volt magyar gyártmányú édességek csomagolásait, illetve zsebnaptárak édesipari reklámjait láthatjuk az alábbiakban. Most sem vezérel különösképpen a nosztalgia, habár a Szerencsi Csokoládégyár magyar várakat bemutató sorozatának egy példánya azért bepárásította a szememet, hiszen a '80-as évek elején nagy gyüjtője voltam ezeknek a kis csokipapíroknak. De majd mindent a maga idejében, most pedig igyekszem nagy vonalakban időrendben haladni.

Éppen ezért az első gyüjtés még a '30-as évekből származó darab, melynek első látványától -megmondom az őszintét- majdnem leszédültem a röhögéstől. Vidámságomat természetesen nem valamiféle gunyoros attitüd váltotta ki, hanem sokkal inkább az ebben a reklámban fellelhető, mai szemmel bárgyú reklámfogások sokasága. Kezdve a korszak -számomra egyébként igen meggyőző-  nőideáljával, folytatva a Purgo-Bayer brand-el, majd lezárva a szlogennel: "biztos hatás".     Persze ne gondoljon senki rosszra, a biztos hatás nem a hasmarsot fogja meg, hanem sokkal inkább a női szíveket hódítja meg biztos eleganciával. Mert az elegancia teljes mellszélességgel jelen van ebben a reklámban, ráadásul ekkoriban még jóféle gyarmatárú biztosította az alapanyagot a finom csokoládékhoz. Végül pedig rájöttem, hogy mégsem kéne nagyon nevetgélni eme reklámfogásokon, hiszen a mi korunkon sokkal nagyobbat fog röhögni, sőt sajnálkozni az utókor, többek között a mai reklámok gyakran alpári, prosztó nívója miatt.

Az eleganciát pedig félre is tehetjük, hiszen a továbbiakban már a magyar tervgazdaság évtizedeiből származó édesipari (hangsúlyozottan ipari!) termékek néhány, sokak számára ismert és ismeretlen gyöngyszemét fogjuk mazsolázni. Ezek a termékek pedig már a tömegtermelésről szóltak elsősorban, habár ambivalens módon gyakran sokkalta jobb alapanyagokból készült édességekről beszélhetünk, mint amilyen édességekkel manapság tömi a fejét az átlagmagyar.                                                            Minden korszaknak ugye vannak ideáljai. Nőideálok tekintetében például a fenti "purgós" csoki telitalálat volt, ellenben a '40-es, '50-es évek fordulóján a nőies nőnek leáldozott, hiszen a proletár öntudat hangsúlyozása soha nem látott magasságokban érvényesül ekkoriban. A nyílt, illetve bújtatott szexus megnyilvánulásainak tiltásáról nem is beszélve. És mi lehetne tökéletesebb elterelő hadművelet a kiskamaszok számára, mint az éppen frissiben létrehozott (egyébként a cserkészektől lenyúlt) Úttörővasút édességen való reklámozása. Erre láthatunk itt eklatáns példát. A dizájn meg egyenesen mutatja az alakuló közízlést. Én leginkább a hosszú ú betűvel kombinált szemafor dilettáns ábrázolásmódjától dobtam le az ékszíjat. Ezzel együtt persze könnyen lehet, hogy egészen finom édességet rejtett eme csomagolás.

És ha már vasút, akkor röviden szeretnék kitérni az egykori Utasellátó kiváló édességeire is, mert azok valóban nagyon finom dolgok voltak. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy az utasellátós édességek receptjeinek jelentős része még a Monarchiából öröklődtek tovább és maradtak fenn egészen a rendszerváltás idejéig, hogy a szabadnak mondott világban végleg sülyesztőbe kerüljenek. De hát ne feledjük, Abszurdisztánban élünk!

A kis kitérő után térjünk visza kicsit az ideálok kérdésére. Az '50-es, '60-as évek fordulójának nagy érdeklődésre számot tartó történése a két nagyhatalom világürt meghódító versengése volt, mely versengéshez illő módon a Csemege Édesipari Gyár Rakéta kakaós táblája is rátett egy homokozólapáttal.  A sztratoszférában bolyongó, konstruktívista lángcsóvákat eregető verescsillagos szputnyik és az iskolai füzetek borítására emlékeztető indigókék színű nagy semmi kellően erőteljes hangulatot áraszt. Legalábbis számomra mindenképpen. A kakaós tábla alapanyagainak valós tartalmába pedig  szerintem jobb nem is belegondolni. Habár manapság már jóval cudarabb dolgokat is elfogyaszt az ember.

A következő példától is heveny röhögőgörcs kerített hatalmába, hiszen ez az a csoki, amit igazán ritkán kaptam volna szüleimtől és nagyszüleimtől, ha gyerekkoromban még létezett volna ez a termék. Mert azt hiszem, hogy ez a tejcsoki nem egyszerűen a jeles minősítés miatt kapta a nevét, hanem sokkal inkább a célcsoportot megcélzandó lett jeles a szent keresztségben. Mármint a jótanuló kisfiúk és kislányok sokaságára gondolva, kiknek a teljesítményét egy-egy ilyen csokival díjazta a rokonság.

A képi szimbolika sem akármilyen teljesítmény, melyben mind a számmisztika, mind a madarak és a színek szimbolikája erőteljesen tetten érhető. Öt énekesmadár szállítja a csokitáblát a megfelelő helyre, ráadásul felül a falkavezér szárnytollaival navigálja a mindennapok robotosait. A világoskék alapszín meg igazán barátságos választás, nem véletlenül használ eme blog házigazdája ezzel a színnel rokonítható kéket a blog dizájnjában. 

Még bőven léteztek a '90-es évek legelején azok a csokoládék, amelyek a Szerencsi Csokoládégyár hatvanas években kiadott kártyanaptárán szerepelnek. És valóban, nekem is kedvenceim voltak a szerencsi csokik. Ráadásul ezen csomagolások láttán abszolute otthonos érzések fognak el. Főleg ha a tehénkére, mögötte pedig az alpesi tájra tekintek.

A '90-es években gyakran jártam nyáron Szerencsre egy művésztelepre és volt szerencsém megtekinteni az egykori gyár megmaradt árnyékát. Ugyanis Szerencs közismerten sok évtizedes fogalom volt, mígnem a jólismert édesipari multi parkolópályára nem tette a dolgokat. A gyár közelében még működött egy kioszk, aminek a berendezése egy az egyben a '30-as évekből maradt meg. Nagy üvegvitrinek, üvegpultok, vörösréz szegélyekkel kis réz fogantyúkkal és kilincsekkel. Itt árulták a gyár termékeit. Nem csodálkoznék azon, ha ma már ez a bolt sem úgy néz ki, mint egykoron. Ezen kívül a gyár környékén voltak a dolgozók lakásai. A főnökségnek villáik voltak, a mérnököknek tágas lakásaik, de ezen kívül a dolgozóknak is minőségi, többszobás lakásokat biztosított a gyár. Persze ezek az épületek már a '90-es években is jócskán le voltak robbanva. Azért van egy jó hírem is, ugyanis sok termék nevét megvette egy szerencsi kis cég, akinek a vezetője egykor a gyárban dolgozott. Újabban manufakturálisan állítanak elő régi klasszikus szerencsi édességeket, a régihez hasonló csomagolással. Én már kóstoltam az újakat, vadásszatok rájuk ti is!

Aztán rögtön itt van egy kellőképpen nyomasztó kártyanaptár -melynek látványa megadta a kegyelemdöfést a rekeszizmaimnak-, a naptáron a Magyar Édesipari Vállalat szilveszteri jókívánságait olvashatjuk. A telibevakuzott fotón éppen egy Sláger szeletet tolnak egy diótörő arcába. Mindenesetre érdekes a dramaturgia. Képzelhetjük milyen lesz az a csoki, ha ráharap a katona. Gusztusos biztosan nem. De hogy ki tudott ilyet kitalálni?! Szívesen megismerkedtem volna az illetővel.  Egyébként az itt látható mogyorós édesség egyik kedvencem volt annak idején, nem is kaptam ilyet minden nap.   Azért még a jelenet kulisszáját biztosító háttérre is felhívnám a figyelmet. Apróságról, de annál jellemzőbb tárgyi elemről van szó. Ilyen fa burkolatot csak a vezérigazgató és a párttitkár irodájában lehetett annak idején találni. Előttem is van a kép, ahogyan egy fotó erejéig berendezték a jelenetet az irodában, hogy úri/elvtársi környezetet biztosítsanak a promóció számára. És azért ha cikizni szeretnénk a fotó reklám értékét, akkor elég csak a mai reklámokra gondolni, főleg a hitelreklámokra, melyeknél alpáribb és primitívebb reklámokat keveset láttam eddigi életemben. Na, a mai reklámokhoz képest ez egy igazi, jószándékú, békebeli darab. Csak egy kicsit béna.

A ZI-ZI-vel kapcsolatban az első emlékem úgy három-négy éves koromra datálható, a három-négy évem pedig a '70-es évek második felére.  A ZI-ZI igazi színt vitt az életünkbe, de talán mai napig jóminőségű fogaimnak köszönhetően nem okozott maradandó nyomokat.

Azért itt is érdemes elidőzni a dizájnon egy csöppet. Három színből áll össze a dolog, az első az alapot adó fehér (mellesleg nem is szín), aztán a zöld és a piros. Ezek kellemesnek éppen nem mondható komplementer színek. Persze a lényeget a kis büszke kakas hetyke tartása adja (mely kakas különben nagyon aranyos), ráadásul aki nem evett még ilyen édesipari terméket, az nem sejti, miért pont egy kakas van itt elhelyezve. Habár aki ismeri a ZI-ZI-t, ő sem biztos hogy tudja. Pedig erre roppant egyszerű a magyarázat, én is most jöttem rá. A ZI-ZI apró kis cukorka, olyan mint valami szemestakarmány, azzal a különbséggel, hogy nem az AGROTÁP állította elő, hanem a Csemege Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat. Ergo nem szárnyasoknak szánták, hanem növendék embereknek. Akkor meg miért a kakas? Végülis tök mindegy.

Végül, de nem utolsó sorban hagytam a bevezetőben már emlegetett szerencsi csokipapirt, mely csomagolás egy nagyvonalú, történelmi sorozat egyik darabja. Ugyanis köztudottan anyaországi várak fotóit és rövid történetüket ismertette a szöveg a csomagoláson, ahogyan az itt is látható, a Siklósi vár esetében. Nekem komoly gyüjteményem volt ezekből a csomagolásokból és persze fogalmam sincs, hogy mi lett velük. Ráadásul jellegzetes hangulati elem a bugyikék alapszín és a sárga, keksz szélére emlékeztető mintázat, mely a fotót keretezi alul-felül. Persze belföldi turisztikai-reklám vonatkozásai is voltak ezeknek a csomagolásoknak, hiszen  láthatjuk a Mecsek-Tourist emblémáját. De hát csak jobb dolog volt várak után koslatni, mint manapság hétvégéket a plázákban és a teszkóban tölteni s ezáltal ki tudja milyen nyomi gyerekeket szocializálni.

A végére már csak annyi dolgom maradt, hogy szépen megköszönjem Ant barátom küldeményét (blogja itt elérhető), mely küldemény képeit a retronom.hu oldalról gyüjtötte le direkt a TájKép számára.

 

12 komment

Címkék: édesség képvadászat csokipapir ant gyüjtése


A bejegyzés trackback címe:

http://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr11546381

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

gift 2008.07.01. 15:28:30

a purgo bayer, egy hashajtó csokoládé volt. nem hiszem, hogy a kor hölgyét, még ha félvilági is volt, egy ilyen szodomita ígérettel lehetett volna biztosan meghódítani... :)

a kép üzenete csak annyi, hogy vágyad hölgyének is lehet székrekedése, tehát a tied sem gáz, irány a bolt... :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.07.01. 21:43:57

gift,
köszönom a kiegészítést! Akkor mégsem volt melléfogás az intuícióm hasmars ügyben. :)

Amúgy jobban örülnék ilyen nőideáloknak a mai Magyarországon, de ehelyett meg kell elégedni fitnesznorbi feleségével, meg a többi proli "hölgy"társakkal. Legalábbis a magyar médiumokban marad ez a választék.

gift 2008.07.01. 22:23:55

természetesen nem rád gondoltam személyesen a "vágyad hölgyével", hanem egyáltalán a reklám célközönségére.
egyébként nekem is szimpatikusabb a hölgy, mint korunk rubintjai, de lehet, hogy a hölgy a képen annak a kornak volt a fitnesz rékája... :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.07.01. 22:28:44

ezért is éltem volna szívesebben abban a korban... : )

csipkebogyó 2008.07.01. 23:05:44

krumplicukor, üdítopor és eheto Gabi fogkrém. ez is volt egyszer.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.07.01. 23:20:52

Naná, sőt nekem ekkerjoz ma reggel egy csomó régi további édesség márkanevet küldött kiegészítésként (sajnos csak) mailben.
Amúgy én nagy Blendi fogkrém zabáló voltam. :)

csipkebogyó 2008.07.01. 23:37:13

Ekkerjoznak van egy képe. Visszajárok nézegetni.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.07.02. 11:19:55

csipkebogyó,
mármint ezen a blogon? Az a pléhkrisztus?

csipkebogyó 2008.07.02. 20:45:21

Jogos, néha homályosan fogalmazok..:)
anyafold.blog.hu/2008/06/09/oballa_keresz_kupa

bbjnick · http://hetvenhet 2008.07.07. 02:24:22

kedves gasper!

czesław miłosz az urlo országában, hogy:

"Hatéves voltam, édesanyám vett nekem a piacon (...) egy famókust. Ez Tartu városában történt (...). Furnérlemezből szabták ki az állatkát, jobban mondva síkidomban megjelenített szimbólumát, majd bronzvörösre festették. Olcsó játék. Mégis ennek köszönhetően ismertem meg Erósz hatalmát, és ha később soha nem néztem volna szép nő arcába, nem tört volna darabokra, nem vetett volna szét belülről, nem is tudom, milyen vágy, ha ugyan vágy volt az egyáltalán, ma akkor is költhetnék himnuszt a hatalmas isten dicsőségére. Vagyis beleszerettem, és olyan hevesek voltak az érzéseim, hogy ma már a legnagyobb komolysággal tekintek minderre, eszembe nem jutna tréfálkozni e szenvedélyemen csak azért, csak azért, mert nevetséges tárgyra irányult.

(...) Beleszeretni egy famókusba! De később tán nem szerettem bele illusztrációba, madárba, költőbe, egyetlen verssor rímmel összekapcsolt szavaiba? Még azt az állítást is megkockáztatom, hogy az én Erószom féltékeny volt, és nem szerette, ha vonzalmaim emberi lényekre irányultak, mert tökéletes szolgát akart nevelni belőlem, aki beleszeret minden dologba, ami csak létezik, mindegyikbe külön-külön és együtt az egészbe (...)"

gasper! akár hiszed, akár nem, ezeket a sorokat a krumplicukor fölemlegetése juttatta eszembe (pedig magát a krumplicukrot nem is igen szerettem): no, de a csomagolása! :-)

ü
bbjnick