HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2008.07.23. 12:20 Gasper

Egy munkaszolgálatos olimpikon német Vaskeresztje

Az alábbiakban egy elég meghökkentő és unikális történetet szeretnék közreadni, mely Dr. Fuchs Jenővel, Magyarország négyszeres olimpiai bajnok kardvívójával esett meg a II. világháború során, a keleti fronton.
Mindenképpen egyedi esetről van szó, melyről a háború után évtizedekig nem volt illő beszélni. Ráadásul az alábbi történet említésekor még manapság is találkozni előítélettel, mely Fuchs megalkuvását, sorstársainak elárulását, állítólagos náci szimpátiáját hivatott alátámasztani, holott ez a meglehetősen kalandos történet nem ilyen egyszerű dolog. A marxista történelmi interpretációk pedig köztudottan nem alkalmasak a tények megvitatására.
Még annyit elmondanék, hogy a pontos adatok érdekében internetes forrásokra hagyatkoztam, ráadásul néhány kivétellel az összes forrás zsidó kulturális és közéleti portálokról származik. A poszt végén közlöm a források elérhetőségét is. Az alábbiakban pedig állásfoglalás nélkül, kizárólag a forrásokra hagyatkozom.

Fuchs Jenő 1882-ben született Budapesten, apja nyomdász volt a Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt.-nél, ő pedig késöbb az ügyvédi pályát választotta. Mindig különc figurának számított, mely attitüd egész életét jellemezte. Ő volt Magyarország első kardvívó olimpiai bajnoka, sőt társaival hosszú évtizedekre ők alapozták meg a magyar kardvívás hegemóniáját.
Vívótechnikájára az olasz iskola szépsége és a hagyományos magyar vívókultúra egyedisége volt jellemző. Óvatos pengeváltásokkal vonta el ellenfelei figyelmét, majd határozott villámgyors, egyenes támadásokkal vitte be találatait.
Összesen négy olimpiai bajnokságot nyert; kettőt egyéniben, kettőt pedig csapatban. Az első kettőt (egyéni, csapat) 1908-ban Londonban, a másik kettőt (szintén egyéni és csapat) 1912-ben Stockholmban szerezte. Most a szintén kiváló csapattársakra nem térnék ki, hiszen nem olimpiatörténetről írok. További szakértő forrásra a MOB honlapján lehet találni.
Sajnos több olimpiai bajnokságot nem nyert Fuchs, hiszen egyetlen egyesületnek sem volt tagja, mely a késöbbiekben előfeltétele volt az olimpiai szereplésnek, ráadásul hazaszeretete mellett élete végéig megtartotta zsidó identitását, mely identitás vallása gyakran bizonyult hátrányosnak a számára. Olimpiai címeiért ugyanis soha semmilyen állami elismerést, köszönetet nem kapott, sem a monarchiában, sem a két háború közötti időkben. Ezzel együtt a második világháború kitöréséig aktívan részt tudott venni a magyar sportéletben. Sőt a magyar vitorlássportnak is aktív szervezője volt.
1982-ben az International Jewish Sports Hall of Fame a tagjai közé választotta.

A zsidótörvények Fuchs Jenő életét is alapvetően megváltoztatták. Ezzel együtt önként jelentkezett katonai szolgálatra a frontra, de mivel honvédtisztként -a zsidótörvények miatt- nem kerülhetett állományba, ezért -talán egyetlen munkaszolgálatosként- önként vonult be hadiszolgálatra.
Civil ruhában, sárga munkaszolgálatos karszalaggal a karján hamarosan a III. magyar hadtest munkaszogálatos századán belül műkődő aknamentesítő raj rajparancsnokaként szolgált a Don kanyarban. Kiképzésüket a 102. magyar utász század végezte el. Egyébként a III. magyar hadtest parancsnoka ekkoriban a közismerten náciellenes és angolbarát Stomm Marcell altábornagy volt.

És akkor lássuk annak a bizonyos Vaskeresztnek a történetét.
Történt egy hideg őszi napon még 1942-ben, hogy Fuchs aknamentesítő rajára szolgálat közben szovjet erők támadtak. A melléjük rendelt négy katona tűzharcban hamarosan elesett, majd Fuchs megszervezve a védekezést; az elesett katonák fegyvereivel, illetve munkaszolgálatos társaival kemény tűzharcban, majd ellentámadásba átmenve  visszaverték a szovjet támadó erőket. Azzal együtt hogy Fuchs maga és társai életét megmentette, illetve nem került szovjet fogságba, még a birtokukban lévő értékes műszaki eszközöket sem engedte át az ellenségnek.
Ennek az esetnek a híre eljutott az azonos frontvonalon harcoló 323. német gyaloghadosztály egyik századosához, bizonyos Hoffmann századoshoz, aki Fuchs Jenőt fenti cselekedetéért kitüntetésre terjesztett fel saját hadosztályparancsnokához. A hadosztályparancsnok pedig egy bizonyos Friedrich Trompeter ezredes volt, egykori kiváló vívó és öttusázó, aki megdöbbenve szembesült azzal a hírrel, hogy a felterjeszteni kívánt munkaszolgálatos, Dr. Fuchs Jenő az ő régi vívótársa és egyben barátja, aki ráadásul személyes vendége volt az 1936-os berlini olimpiai játékokon.
Végül Fuchs tettéért megkapta a II. osztályú német Vaskeresztet, melyet Jány Gusztáv vezérezredes, a II. magyar hadsereg parancsnoka felterjesztett viselési engedélyre a kormányzónál. A viselési engedélyt Horthy azonnali hatállyal jóváhagyta.
Persze a történet lecsengése is érdekesen alakult. Az események, illetve a kitüntetés után Jány Gusztáv hazarendelte az akcióban részt vett alakulatot, akik jóideig egy budapesti hadikórházban teljesítettek szolgálatot. A háborút és a vészkorszakot tudomásom szerint mindannyian túlélték. Ellenben a háború után Fuchsot német Vaskeresztje miatt az ÁVO azonnal letartóztatta, majd jóideig a Pestvidéki Fogház lakója volt. 1955-ben halt meg Budapesten, ahol a rákoskeresztúri új köztemetőben nyugszik feleségével együtt.

Tulajdonképpen ennyi lenne ez a nem éppen tipikus történet. Éppen ezért nem lehet általánosítani arra a korra és nyilvánvalóan nem kisebbíti a vészkorszakban elkövetett gyalázatos tetteket sem. Sőt, Fuchs történetének felelevenítésekor meg kell említeni másik kiváló olimpiai kardvívóbajnokunk, Petschauer Attila sorsát is, aki szintén munkaszolgálatos volt a keleti fronton és aberrált módon gyilkolták meg a tábor őrei 1943. januárjában, a doni áttörést követő napokban.
Ezzel együtt ezen történet apropóján el lehet gondolkodni azon, hogy XX. századunk történelmében nem minden fekete és fehér. Mint ahogyan például téves dolog a Tanácsköztársaság bűneit en bloc zsidó honfitársaink nyakába varrni, ugyan úgy téves dolog a Holokauszt történéseiért a két háború közötti magyar középosztályt és a teljes politikai establishmentet felelőssé tenni.
A magyar zsidóság  II. világháborús tragédiája egyet jelentett a teljes magyarság tragédiájával. Ráadásul a kommunista diktatúrában generációk nőttek fel a Holokauszt kibeszéletlenségének terhével, mely teher súlyán a rendszerváltás utáni időszak éppenséggel semmit nem könnyített. Szerintem ezügyben is párbeszédre volna szükség, magyar-magyar párbeszédre.

 

a poszt megírásához felhasznált források az alábbi honlapokon találhatók meg:

http://www.pilpul.net/
http://www.or-zse.hu/
http://www.jewishsports.net/
http://www.mob.hu/
http://www.canadahun.com/

 

 


 

18 komment

Címkék: holokauszt második világháború munkaszolgálat fuchs jenő német vaskereszt kardvívás


A bejegyzés trackback címe:

http://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr82580321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

gift 2008.07.23. 13:13:09

érdekes és jó poszt!

de! a holokauszt "kibeszéletlensége" nem komcsi-specifikus dolog, a valamikor a hetvenes években készült amerikai holocaust c. film megjelenéséig sehol nem volt ez kibeszélendő téma. nálunk sem, amerikában sem. aztán a filmmel elindult az az ideológiai attack amit a mai napig is élünk...
nincs lehetőség párbeszédre, olyan körülmények között, mikor büntetőjogi kategória a "hololegenda" történelmi vizsgálata. dogmákról nem lehet vitatkozni. a holovallás papjai lezárták a párbeszéd útját.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.07.24. 13:05:55

Mondjuk nekem cizelláltabb a véleményem, de tény, hogy még ma is gyakran tabutémáról van szó.
Nyilvánvalóan a fenti történet egyedi eset, ami nem menti a gyalázatos tetteket. Ellenben tényleg úgy gondolom, hogy a zsidóság tragédiája az egész magyarság tragédiája volt és valódi feldolgozatlansága, kibeszéletlensége miatt a mai napig élő dolog.
Éppen ezért is lehetséges, hogy politikai játékszer a kérdés a mai napig. Veszélyes játékszer a gyökér szélsőjobbosok kezében és veszélyes játékszer a jelenlegi hatalom kezében is.
Sajnos nincs valós párbeszéd a kérdésben, a higgadt hangok megnyilvánulása helyett fájdalmas csend van többnyire. Vagy legalábbis a felszínen.

Egyébként rajtad kívül kizárólag egy ember reagált eddig mailben erre a posztra. Mondjuk igyekszem a kérdésben a szokásos sztereotíp témafelvetések kerülését, mert azokból gyakran a szokásos konklúziókat lehet csak levonni. Magyarán oda jutunk, ahonnan elindultunk.

Egyébként a Judapesten olvastam régebben egy érdekes posztot, ami persze csak érinti a mai zsidóság holokauszthoz való viszonyát, viszont tanulságos elolvasni az egész írást:

www.judapest.org/a-magyar-zsidosag-es-a-jobboldal/

gift 2008.07.24. 13:40:31

"Ellenben tényleg úgy gondolom, hogy a zsidóság tragédiája az egész magyarság tragédiája volt és valódi feldolgozatlansága, kibeszéletlensége miatt a mai napig élő dolog."

szerintem nem ettől élő a dolog. attól az, hogy napirenden tartják azok akik ebből élnek és azok akik nem vallásos zsidók és egyetlen kapocs a zsidó identitásukhoz a holokausztvallás.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.07.25. 01:04:49

Kedves Gasper!

Bejegyzésedet olvasva erős késztetést éreztem, hogy írjak arról: mit tanultam nagyszüleimtől a történelemről. De ez bizony nagyon messze vezetne (talán majd egy bejegyzésben; no, még egy adósság!:-)). Ugyanakkor a nagyszüleimtől tanultak kapcsán eszembe jutott egy Szilágyi Domokos-idézet. Megkerestem a verset és ideidézek belőle:

(HARMINCKÉT SOR A BOLDOGSÁGRÓL)

„(…)

Szégyen a szó, ha nem vigasz,
szégyen a vers, ha nem igaz;
igaz vagyok s szégyentelen,
akárcsak a történelem.
Vigasz?
Idehordani mindent, ami jó, mindent, mindent idehordok,
fölkutatok mindent, mindent, ami használ,
mindent, amit el sohasem felejthet az ember,
hogyha szilárdítani szeretné magát - letanyázni a drága vigasznál,
mert a vigasz a legnehezebb - be nehéz, be nehéz vigasztalódni!
ó, hol van a szó, hol az enyhület, ó, az erő - az erő, a valódi!
Ez volna, Yeats mester? - :
... But one man loved the pilgrim soul in you,
And loved the sorrows of your changing face - - ?
És hogy lehet, ó, hogyan is lehet úgy vigasztalódni, hogy azért ne felejtsünk?
hogy el ne fakuljon, de azért - de azért ne fájjon az emlék!
hogy hulljon a múlt, de ne haljon.
Hogy a fájdalom is csak energiaforrás –
ó - soha más ne legyen!
Erre találjatok írt, csodaírt, ó, doktorok!
erre szavakat, költők!
szillogizmust erre, elmék!
Bepörölni a létet az elmúlásért
három s egynegyed milliárdan fölperesek! –
vesztes fölperesek!
véget sosem ér,
megújul, újra meg újra, megújul a kereset.

(…)”

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.07.25. 20:01:55

gift,
mondjuk azt tényleg elég nevetséges látni Magyarországon, hogy hányan estek át amolyan pálforduláson és mondjuk Arafat és a Fatah -imperializmus elleni- törekvéseinek támogatóiból hirtelen egészen más szellemi irányt vettek valamikor a módszerváltás környékén. Maoizmus kérdésében ráadásul dettó ugyanez a helyzet. Magyarán gusztustalan ez az egész.
Ráadásul bbjnick idézete tényleg költőien vág ebbe az egész problémakörbe.

köszönet az idézetért :)

csipkebogyó 2008.07.26. 11:48:48

Különbéke, meg Ariadné fonala:
www.benceskiado.hu/index.php?waid=154

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.07.27. 10:48:02

Látod, jó Gasperem,
lassan becsordogálnak a kommentek is. Én mindenesetre elküldtem a linket pár magán Emilcímre - audientur célzattal.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.07.27. 20:22:06

csipkebogyó,
kössz a linket, nem ismertem ezt a könyvet,

Mormogi Papa,
neked meg kössz a reklámot. Meg a kimerítő mailt, amire igyekszem hamarosan kimerítően reagálni.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.07.28. 16:41:21

Azért remélem, nem volt TÚL kimerítő :-))

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2008.07.29. 09:14:12

Köszi a posztot! Fuchs nevével a stockholmi stadion falán találkoztam. És a véletlen úgy adta, hogy a posztod ugyanakkor jelent meg. :-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.07.29. 09:20:49

kedves Hobbiszakács,
pont azért írtam meg neked kommentben, mert pont egybe esett a dolog, én meg tök megörültem, hogy fotón is láthattam Fuchs nevét a stockholmi stadionban. Meg egyébként is nagyon tetszett az írásod :)

a többiek kedvéért itt van Hobbiszakács posztja, mely érinti Fuchs stockholmi olimpiai bajnokságait is:

hobbiszakacs.blog.hu/2008/07/28/olimpia_elozetes_1

muskotály küvé 2008.07.31. 17:34:28

Érdekes poszt, Fuchs Jenő élete filmre kívánkozik...
A magyarországi "zsidózáskérdés" tényleg elég furcsa. Engem az nem zavar, hogy nem illik a holokausztot tagadni, mert azt enyhénszólva tahóságnak tartom, de pl. a mai Izrael őslakos-politikája megítélésének szerintem ehhez semmi köze. Jó dolog, hogy az antiszemita veszély hangoztathatóságában megélhetésileg érdekelt, kádárista zsidószervezetek mellett olyan fórumok is megjelennek, mint pl. a Judapest. Flódni volt, van, és reméljük, sokáig lesz :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.07.31. 18:59:28

kedves muskotály küvé,
hát igen, a holokauszttagadás elég nagy tetüség, viszont abban is teljesen igazad van, hogy például a mazsihisz -élén egy ex munkásőrrel- nem mindenben szolgálja a magyarországi zsidóság valós érdekeit.
A Judapest pedig tényleg nagyon jó oldal, egy ideje rendszeres olvasója vagyok.

Rizs Ottó 2008.08.15. 00:05:47

"Sajnos a hely,-hely-helyzet az,
hogy minden hiába,"
a storyt Szilágyi Gyurka rég megírta. Ő persze megemlíti Szepessy Gézát is, aki az ÁVO börtönében együtt raboskodott Fuchsszal. Szepessy később Recsket is megjárta, neve olvasható az emléktáblán. NE FELEJTSÜK EL ŐT SE!

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.08.15. 20:33:59

Amikor források után kerestem a neten, akkor én is ráakadtam Szepessy Gézára.
Egyébként Szilágyi György volt a legrészletesebb forrás.

Amúgy meg nagyon gáz, hogy milyen szarul szerepelnek a vívóink -köztük a kardvívók- a pekingi olimpián. Elkeserítő.

anteus 2008.09.09. 18:14:16

kedves muskotály küvé, annyira igazad van, hogy bele is került a filmbe, mégpedig a Napfény ízébe, Szabó István kissé elfeledett (pedig nagyszerű) filmjébe

tesz-vesz · http://kkbk.blog.hu 2012.08.04. 09:54:12

@Gasper: akkor rosszul szerepeltek, na de most már van egy aranyunk! :)