HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2008.09.07. 16:04 Gasper

Polak, Węgier...

Na tessék! Semmi sem történik véletlenül. Legalábbis velem biztosan nem.
Az előző posztban írtam felületesen, érintőlegesen lengyelekről, meg lengyel-magyar barátságról és mit tesz Isten, tegnap sétálok a kies Budapesten, annak is az egyik legretkesebb táján, a Baross téren.
Mondom, sétálok a mocsokban -elővigyázatlanul egy vietnami papucsban- és egyszer csak a Fiumei út torkolatánál egy összevizelt, teliszart, szebb napokat látott kapualjban kibököm az alábbi stencil graffitit egy ismerősnek tűnő idézet képében.



Nyelvtanilag egyébként a „wegry” szó így nem helyes, de persze nem ez a lényeg. A teljes mondás lengyelül  így hangzik: Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki. Több változata létezik magyarul ennek a közismert mondásnak, de erről majd a végén bővebben ejtek szót.
Közismert mondást emlegettem, pedig már az én generációmnak (mai harmincasok) sincs túl sok lövése erről a mondásról. Sajnos. És akkor igen finom voltam. Pedig a gesztusok, a pozitív gesztusok fontos dolgok lennének, de valamilyen okból kifolyólag mi, magyarok mostanság nagy ívben tojunk a gesztusokra.

Akkor most felidézek egy igazi gesztust, melyet Andrzej Wajda ejtett meg az 1958-ban forgatott Hamu és gyémántban (Popioł i diament). Egy látszólag lényegtelen jelenetről van szó, hiszen közhelyes párbeszéd részesei lehetünk nagyjából tizenöt másodperc erejéig.
Tehát a jelenet körülbelül: a főhőst alakító Zbigniew Cybulski, a Honi Hadsereg (Armia Krajowa) katonája -aki azt a megbízatást kapja, hogy ölje meg a moszkovita Szczuka elvtársat- szóval Cybulski odamegy a szállodaportáshoz, hogy cigarettát vegyen. Erre a portás megjegyzi, hogy van neki cigarettája; amerikai és magyar. Cybulski csak annyit mond: -Magyart kérek, az erősebb.
És bizony Zbigniew a talpas Camel helyett Honvéd cigarettát vásárol. Csak mert az erősebb.

Valamikor 1993. környékén, kellemes nyári estén egy családi vacsorán veszek részt, ahol egy nyugatra szakadt és hazalátogató -azóta már elhunyt- családi barát, egykori huszárfőhadnagy a háborús emlékeit meséli. Arról mesél, hogy 1944. augusztusában hirtelen mozgósítják Budapesten állomásozó egységét, ugyanis valahol helyzet van. Senki nem tud semmit, ellenben annyira helyzet van, hogy pillanatok alatt tiszttársaival együtt egy másodosztályú vasúti kocsiban találják magukat az éjszaka kellős közepén, szmokingban. És basszus, némileg viszontagságos vonatút után a lengyel fővárosban találják magukat.
És Varsóban valóban helyzet van, hiszen augusztus elsején a Honi Hadsereg kirobbantja a felkelést, melyet ma már csak úgy emlegetünk, a Varsói felkelés. Így nagybetűvel az elején.
A németekkel szövetséges huszonéves magyar srácok pedig ott találják magukat a „helyzet” kellős közepén. A tutiban. És a németekkel szövetséges huszonéves magyar srácok -az egyébként felderítési és rendfenntartó feladatokkal odarendelt magyar huszárok- fogják magukat és különböző titkos csatornákon keresztül saját fegyver, és lőszerkészletük, valamint ellátmányuk egy részét eljuttatják a Honi Hadsereg részére. Ennyi. Meg némi gesztus.
Emlékeztetőűl azért a varsói felkelés végkimeneteléről annyit érdemes tudni, hogy a németekénél  jelentősebb harcértékkel bíró szovjet csapatok megállnak a Visztula bal partján, és kivárják amíg a németek leverik a felkelést. Az okok ismertek, hiszen a szovjetek a hátuk közepére kívánják a Honi Hadsereget. A piszkos munkát pedig elvégzi helyettük a wehrmacht és a waffen SS. A felkelés két hónapig tart, melynek során Varsó nagyjából a földdel válik egyenlővé. Erről a mocskos históriáról szól Wajda másik filmje, az 1957-ben forgatott Csatorna (Kanał) is. Kemény film.

Mielött néhány személyes gondolatot megosztanék Zbigniew Cybulskiról, a színészről is, szeretnék  egy ismertebb gesztust is megemlíteni. Vissza az időben.
1939. szeptember 1-én, egy héttel a Molotov-Ribbentrop paktum megkötése után a német csapatok hadüzenet nélkül lépik át a lengyel határt. Szeptember 17-én a szovjet csapatok is átlépik a lengyel határt kelet felől, hiszen a paktum titkos záradékának egyik pontjában a Harmadik Birodalom és a Szovjetunió felosztja Lengyelországot a Narew, a Visztula és a San folyók mentén. Eddig a száraz tények.
Magyarországon ekkoriban Teleki Pál második miniszterelnöksége regnál. Szorosan a lengyelországi hadicselekményeket követően Magyarország megnyitja határait a lengyel menekültek számára. Innentől datálva egészen 1944. márciusáig, Magyarország német megszállásig lengyel iskolák és egyéb lengyel szervezetek működnek az országban.
Teleki Pálról utca van elnevezve Varsóban. Teleki Pál szobrának budai Várban való felállítását néhány éve viszont leszavazta a fővárosi közgyűlés többsége.  És akkor tényleg eddig tartottak a száraz tények. Gesztus értékkel.

Pár gondolatot említenék még Cybulski kapcsán.
Zbigniew Cybulski a lengyeleknek azt jelenti, mint amit a magyaroknak Latinovits Zoltán jelent. Ez a két ember nem egyszerűen kiváló színházi- és filmszínész volt, hanem valódi ikonok voltak, akikre saját hazájukban a prolitól az értelmiségiig többnyire mindenki felnézett. Sőt, ennél többröl volt szó, hiszen amíg a magyarok is nagyon kedvelték Cybulskit, addig a lengyelek is nagyon szerették Latinovitsot. Mondogatták is a két országban gyakran, hogy amíg Zbigniew Cybulski a lengyel Latinovits, addig Latinovits Zoltán a magyar Cybulski. Pedig sok szempontból eltérő karakterű emberek voltak.
A félelmetes az, hogy mindkettőjük végzete ugyan az lett. Egy vonat.
Amíg Latinovits halálának oka -öngyilkosság, vagy baleset- a mai napig vitatott, addig Cybulski halála egyértelmű és világos. A színész egy forgatásról sietett hazafelé az utolsó vonathoz mely Varsóba indult és amikor a vonat után szaladt és fel akart rá kapaszkodni, akkor a sínek közé esett és azonnal szörnyethalt. A még félelmetesebb ebben a dologban az, hogy Cybulski többször eljátszotta filmen a vonat után  rohanás jelenetét.

Nagyjából leírtam azokat a gondolatokat, melyek hirtelen eszembe jutottak az összeszart pesti kapuljban található felfújás kapcsán. Nagyszüleim és szüleim fiatalságának néhány momentumáról írtam, hiszen lengyel-magyar dolgokról a saját fiatalságom kapcsán nem létezik említésre érdemes dolog. Habár egyszer voltam Varsóban és tapasztaltam kocsmában, hogy mit jelent az, amikor megtudják a lengyel srácok, hogy magyar gyerek vagy. Mondhatom, jó érzés és nem úszod meg a hirtelen barátságot egyetlen feles Żubrówkával. És ez a dolog így jó, ahogyan van. A probléma csak az, hogy valahogyan fordítva, a mi részünkről nem igazán működik manapság ez a szimpátia dolog.
Végezetül -ahogyan az elején igértem- idemásolok néhány magyar nyelvű variációt a Polak, Węgier... kezdetű mondásra. Tanulságos és szórakoztató lesz elolvasni, habár akad köztük néhány rendes mellényúlás is. Nem baj, a kép így teljes.

Lengyel, magyar – két jó barát, együtt harcol, s issza borát.

Lengyel, magyar – két jó barát, együtt issza búját, borát.

Magyar, lengyel - két jó barát, együtt issza sörét, borát.

Lengyel, magyar – két jó barát, együtt emel kardot, kupát.

Lengyel, magyar – két jó barát, együtt isszák egymás borát.

Két jó fivér a magyar, lengyel, együtt iszik s harcol, ha kell.

Kezükben a pohár és kard: lengyel, magyar egyet akart.

Magyar, lengyel, két jó haver, együtt küzd és együtt vedel.

Magyar-Lengyel, két jó barát, együtt ölnek minden zsiványt!

 

31 komment

Címkék: lengyelország második világháború stencil art wajda latinovits polak węgier cybulski hamu és gyémánt


A bejegyzés trackback címe:

http://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr23651560

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

d.z. · http://masikmagyarorszag.blog.hu 2008.09.07. 23:19:50

Életemben nem voltam Lengyelországban, az ominózus második világháborús történetet én a Budai polgár egy hónappal ezelőtti számában olvastam. Valahogy még itthon lengyellel sem hozott össze a sors. Ettől függetlenül biztos vagyok abban, hogy hogyan viselkednék. Asszem valami ilyesmi a lényeg. Lengyelország pedig a jövő nyári program lesz, már egy ideje tervbe van véve.

Továbbra is öröm olvasni a blogod Gasper!

ekkerjoz 2008.09.08. 05:38:02

Van két lengyel származású ismerősöm, igen büszkék családfájuk lengyel gyökereire. A szállodaigazgató csak második generációs magyar, édesapja Lengyelországban született, Gyuri már itthon. Perfekt lengyel, beleértve a történelmet is.
A grafikus szintén perfekt lengyel, pedig akkor települt a családja Magyarországra, mikor a török lőtte Egert.
Ha nem magyar-sváb lennék, lengyel szeretnék lenni.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.09.08. 11:36:17

Kedves Gasper!

Tyínye! Hát, biza, én ezt nem egészen így látom; bocsássátok meg a belerondítok a közmegállapodásba, de ez a lengyel-magyar konstelláció, szerintem, már csak történelmi távlatokban hordoz bármiféle tartalmat is.

Már meséltem róla, hogy a plébániánkon lengyel domonkos szerzetes papok is szolgálnak. Időnként egy-egy régebben itt lévő elmegy, egy-egy új jön, van némi mozgás, de vannak olyan szerzetesek is, akik már több, mint tíz éve Magyarországon élnek és "dolgoznak" (tanítanak, lelkipásztorkodnak).

Ha az ember figyelmesen hallgatja őket, akár személyes beszélgetések, akár bibliaórák vagy akár a prédikációk során, szinte valamennyi menyilvánulásukból kihallhatja a magyar viszonyokkal szembeni értetlenségüket, döbbenetüket. (Persze, tanult, művelt, tapasztalt, nemritkán világjárt emberekről van szó, tehát nem közvetlenül vágják a magyar hívek szemébe, hogy: ti meg miféle önpusztító, önsorsrontó népség vagytok!; de lényegében erről van szó. Nyilván, gondolhatnánk, hogy ez a papok a hívekkel szembeni köteles "tanítása/fegyelmezése", de sajnos (ez) nem az: ez összehasonlítási alapokkal rendelkező tapasztalt emberek figyelmeztetése a többiek felé: vigyázzatok, mert kollektíve (is) rossz irányba toljátok a biciklit!)

Ha nagyon röviden próbálnám összefoglalni a különbözőség legjellemzőbb jegyeit, akkor azt mondanám, hogy: a lengyeleknél nagyon erős a nemzettudat: és ez az erős nemzettudat az esetek meghatározó részében fölül tudja írni a nemzeten belüli konfliktusokat.

A másik az értelmiség (és nem csak azt (ott) nagyon erős és lényegében egységes katolikus értelmiség) szerepe: a lengyel értelmiségiek többsége számára meghatározó lengyel voltuk, választásaikban, döntéseikben, viszonyalkotásukban (ha különböző megfontolásokból és különböző módon is, de alapvetően) befolyásolja őket lengyelségük. Az elsődleges hivatkozási alap: a nemzeti érdek. Aki nem tudja hitelesen bizonyítani, hogy szándékai a nemzeti érdeket szolgálják, akkor az elő sem áll vele a "közösség" elé.

A harmadik a munkásság és a parasztság erős presztízse és érdekérvényesítési képesség. Ott (Lengyelországban) ez alapvető kérdés: ezzel az "elitek" minden döntéshozatalban komolyan számolnak (vagy ha nem, akkor, bizony, nagyon pórul járhatnak).

Mondok egy példát (aztán befejezem az észosztást:-)) Meséli az egyik atya, hogy ahányszor az abortuszkérdés szóbakerül Magyarországon (ezek a papok rendszeresen nyomonkövetik a magyar és a lengyel politika fejleményeit:-)), mindig leesik az álla, hogy "felelős politikusok és értelmiségiek" milyen pro/contra érvekkel állnak ki a közönség (a nemzet) elé. Lengyelországban ez nonszensz volna: ott közmegállapodás van, hogy az abortusz gyilkosság (nem találnál olyan politikust, aki - nyilvánosan - mást merne mondani), a kérdés csak az, hogy milyen extrém helyzetekben alkalmazható (ha egyáltalán).

No, akárhogy is, én ezektől a papoktól sokat tanultam "nemzeti önvizsgálat" terén (is). És: igaznak találtam "indirekt kritikáikat". Őszintén valljuk meg, hol állunk mi hozzájuk képest?! És, valóban, csak ezeken múlik: nagyjából egységes nemzeti önkép, nemzeti érdekképviselet, hiteles értelmiség, érdekérvényesítésre képes munkásság és parasztság!!! De hol vagyunk mi ettől?!

Megnyomom a STOP gombot! Klatty.

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.08. 15:55:17

kedves D.Z.,
tervezd csak azt a lengyel utat, biztosan nem fogsz csalódni :)

(na örülök, ha továbbra is tetszik a blog, habár a nyár elég szoftosan alakult blogügyileg, de hát ez érthető :)

kedves bbjnick,
tulajdonképpen pont arra utaltam, a posztban, hogy mára már meglehetősen egyoldalúvá vált ez a lengyel-magyar dolog. Amíg a lengyelek számon tartják a közös dolgokat, addig egy átlagmagyarnak lövése sincs arról, hogy ki volt az a Báthory István. Pedig csak Krakkóig kéne elmenni megnézni a sírját. Igaz, Krakkó messzebb van, mint mondjuk bármelyik tesco áruház.

Aztán a lengyel kommunisták is kicsit más viszonyt ápoltak Moszkvával, mint az itteni arcok. Na persze nem mintha egy Gomulka vagy egy Jaruzelski olyan patent dolog lett volna, de így a múltba visszanézve azért a lengyelek mintha jobban jöttek volna ki a dologból, mint mi magyarok a kis langyos barakkunkból.
Vagy még egy példa: amíg a lengyel címer -kiegészülve egy randa verescsillaggal- mégiscsak megmaradt a komancs években, addig nekünk Rákosi-, meg Kádárcímer jutott.
Ezek az "apróságok" is jeleznek valamit különbözőség tekintetében.

Ja, meg van mégegy dolog. Arrafelé nincs pszeudoliberális párt.
Persze azért a Kaczinsky fivérek közös tevékenysége is kemény dió volt. Most nem azért ... :)

anteus 2008.09.09. 18:07:44

én sokszor jártam Lengyelországban, de bármikor újra mennék, a családomnak meg is fogom mutatni a közeljövőben. sok szívet melengető történetem is van, az egyik: 86-ban diákkonferencián jártam (az előadásunk a tőzsde gazdaságban betöltendő szerepéről szólt - szúrós tekintetek a szovjet pajtásoktól, csillogó szemek a házigazdák részéről...). Busszal mentünk a városban, persze jegyünk nem volt, elkapott az ellenőr, egy fiatal srác, szigorú arccal kérte az iratainkat. amikor meglátta amagyar útlevelünket, akkor szó nélkül odament a lyukasztóhoz, elővett a zsebéből két jegyet, kilyukasztotta, a kezünkbe nyomta és szp napokat kívánt nekünk vArsóban...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.10. 08:18:57

kedves anteus,
a történeted kapcsán eszembe jutott egy másik történet.
A hatvanas években létezett egy nagyon sokrétű társaság a Kalefon (budapesti Moszkva tér). Művésztanulók, ipari tanulók, melós fiúk meg értelmiségi srácok alkották ezt a galerit.
Amikor híre ment 1968-ban, hogy fellép a Rolling Stones Varsóban, naná, hogy nekiindultak páran, hogy lássák Jaggeréket (ráadásul sem előtte sem utána a keleti blokkban nem járt a Stones).
A lényeg a lényeg, a srácok jegyüzéreknél vették a jegyeket már kint Varsóban, mely jegyek természetesen hamisak voltak. Ez persze csak a bejáratnál derült ki, ahol éppen tűzoltók voltak a beengedő emberek. Ha jól tudom akkor németül ment a párbeszéd, de ahogyan véletlenül valamelyik kalefos srác elkáromkodta magát -magyarul, rögtön megenyhültek a varsói tűzoltók és sűrű félrenézések közepette beeresztették a magyar srácokat a koncertre.
A magyar srácok pedig élőben láthatták és hallhatták (1968-ban Varsóban!!!) a Satisfaction-t és az Under My Thumb-ot. Ennyi.

ekkerjoz 2008.09.10. 08:55:25

A lengyelek mellett a görögök is őrzik a barátságot, legalábbis a turistamentes helyeken.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.10. 11:51:44

Sőt, kedves ekkerjoz, a görögök nagy "ellenségei"-ről, a törökökről már ne is beszéljünk.
Igazából a törökök kapcsán a szokásos sztereotipiák élnek, holott a másfél évszázados török világ ellenére sokminden beépült általuk a Kárpát-medencei kultúrába. Sok pozitív dolog, lásd például fürdőkultúra, gasztronómia, rózsanemesítés. Ezek is nagyon lényeges dolgok.
Ráadásul az sem véletlen, hogy teljesen önzetlenül fogadták be annak idején a Rákóczi, és a Kossuth emigrációt. Sőt Kossuthékkal együtt mentek a lengyelek is.
Kéne egyszer írni a törökök kapcsán egy jó kis posztot.

ekkerjoz 2008.09.10. 20:14:46

Nem szívesen írom le, de a török barátság mintha kicsit üzleti alapú lenne manapság. Szíves vendéglátók és jó eladók, fordítva mintha nem működne a dolog. De ez csak az én szűk keresztmetszetű tapasztalataimon alapszik.
Mindenesetre kijár a tisztelet azoknak, akik egykori nagyjainkat segítették, és fegyvertársaink voltak a központi hatalmak oldalán.
Mohácsot most takarja a feledés enyhe és homálya.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.10. 21:31:43

kedves ekkerjoz,
igazából a törökök esetében szintén a hétköznapi, személyes tapasztalatokra gondoltam.
Mohács kapcsán pedig az jut eszembe, hogy a habsburg világ sem volt éppen leányálom a Magyar Királyság számára. Sőt.
Mondjuk Erdély példája érdekes még több szempontból, hiszen volt például olyan fejedelem, aki a török udvarban nevelkedett.
Persze valahol az is Erdély érdeme, hogy a sztambuli portával kiegyensúlyozott kapcsolatokat tudott ápolni és nem lett az Oszmán birodalom része. Továbbá Erdély szerepe abban is jelentős volt, hogy kvázi továbbörökölt valamit a szuverén magyar államiságból, mert a Habsburgok által közjogi értelemben életben tartott Magyar Királyság minden volt, csak nem szuverén.

Rembrandtnak van egy érdekes, különös hangulatú festménye, a Lengyel lovas.
A festmény középpontjában értelemszerűen egy vágtató lengyel lovast látunk. Az öltözete kísértetiesen emlékeztet az erdélyi főúri viseletre, mely viseletre sokban hatottak a török minták. Csak hogy visszatérjek a lengyel-magyar-török hármasra :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.10. 21:44:59

Ja, mégegy érdekes dolog eszembe jutott, habár biztos sokan ismeritek -ha máshogy nem, hallomásból-, hogy a Kossuth emigrációval tartó Josef Bem sok más magyarral együtt megtért muszlimnak.
Bem Lengyelországban van eltemetve, pontosabban szarkofágja több méter magasan áll négy oszlopon egy tó közepén. Ennek pedig az az oka, hogy az erősen katolikus lengyelek így kívánták feloldani azt az ellentmondást, hogy muzulmán hitre tért nemzeti hősük nehézkesen nyugodhatna lengyel földben. Megoldották :)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.09.10. 22:27:00

Kedves Gasper!
Azt írod " saját fiatalságom kapcsán nem látezik említésre való dolog"...
Nem a Te hibád, azért történtek amik megtörténtek itt és ott, hogy a dolgok normális mederbe kerüljenek. Lehet, hogy a mindennapi élet így unalmasabb egy kissé, nem zuhannak az emberre nagy érzések, szerényebb mindazok sora ami elérhetetlen stb.
Az egyetemi szinpadon vagy hol, egy délután izzón fojtott hangulatban láttam a Csatornát. A végén ott sem volt kíméletes a személyzet, alig halványultak az utolsó kockák, már rángattaák a függönyöket, kinyitották az ajtókat, ilyenkor szoktam szétrobbanni, pláne, ha igazi drámai csúcspont az utolsó néhány pillanat, de ezúttal sokadmagammal megmerevedve álltunk a széksorok között.
A nyitott ajtókon bezúgott a közeli templom harangja. Már semmi kép, csak harangzúgás kifelé menet, mintha a kompozíció része lett volna. És volt ebben a harangzúgásban valami felemelő vigasztalásféle - nem baj, akkor is meg kell próbálni, ha reménytelen is - másképp élni sem érdemes.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.11. 08:48:34

Kedves Inszeminator,
igazából az említésre méltó dolgok alatt csak annyit értettem, hogy hiányolom magyar részről azt a fajta szimpátiát, mely szimpátia a lengyelek részéről sokkal inkább megvan.
Persze naív vagyok én, hiszen a magyar ember még a saját honfitársát is gond nélkül elgázolja a zebrán. Ehhez képest valóban túl nagy luxus még holmi lengyelekkel is foglalkozni.

TuRuL_2k2 · http://mandiner.hu 2008.09.11. 09:16:47

Gasper:
Sajnos én is úgy érzem, hogy a lengyelekben sokkal inkább él ez a rokonszenv, mint nálunk. Jó lenne ezen változtatni, hiszen régi, szép hagyomány, ráadásul amúgy sem állunk olyan fényesen szövetséges nemzetekkel a régióban.

Kicsit más tészta, de az utóbbi évek kormányközi kapcsolatai biztosan nem sokat építettek a magyar-lengyel közös sorson: a magyar kormány évek óta látványosan kerüli a más ideológiai táborhoz tartozó lengyel társaságát.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.11. 09:38:41

Ja, hát az infernális volt ahogyan Fletóék viselkedtek a lengyelekkel, csak mert nem csípték a Kaczinsky fivéreket.
Bevallom őszintén, nekem is sok volt (így a távolból) a két tesó együtt, de hát ettől még nem kéne tahónak lenni.

Gift 2008.09.11. 13:20:25

ne beszéljünk mellé. a magyarokban, általában, semmiféle szimpátia nincs a lengyelek irányában, vagy semlegesség a jellemző, vagy a beérett kádári vetés magja, a gyűlölet, hogymárpedigazoklustákésazértsztrájkolnak...
tovább megyek. a magyarság önmagát is gyűlöli, lásd ama dec. 5.-ét.
és miután a magyar ember mint egyén is méltatlan a szeretetre, önmagát is gyűlöli. ez van.

bbjnick · http://magyarido.blog.hu 2008.09.11. 13:49:51

Kedves Gift!

A magyar (sic!: a magyar:-))szerintem nem gyűlöli magát. Még csak azt sem:-( Valószínűleg úgy áll a dolog, hogy egyszerűen csak nem tud magával mit kezdeni. Nem tudja, ki ő, nem tudja, mi végre van, annyit lát, tapasztal, hogy bármerre mozdulna, indulna, eléugranak és vagy lealázzák vagy leköpik (esetleg, újabban, hasbaszúrják). Ugye, akkor meg minek ugrálni. (Ahogy a régi kuruc-labanc történetben van: ne kérdezzetek semmit, csak üssetek.) Az "átlag magyar psziché" így működik. Persze, valahogy élni kell (bár Hamvas Béla szerint nem muszáj), és a kádárvilág kontraszelekciós folyamatai is felszínre dobták a szemetjét (többnyire ők ficánkolnak a felszínen, ők adják a prímet). De ez az öngyűlölet dolog az összmagyarság vonatkozásásban, szerintem, nem helytálló. Ha hagynák, ha volnának rá keretek, magyarok milliói tennék bele magukat (mint ahogyan van is erre azért, a viszonyokhoz képest is, rengeteg példa) a közösségi létbe, a ki-ki a maga kis területén való építgetésbe, szépítgetésbe. Aki próbálta, tudja (többnyire) hogyan végződnek ezek a pozitív irányú kísérletek...

De lesz még ez másként is. Csak ez most messze vezetne, úgyhogy nem kezdek bele:-)

Ja, és a lengyelekről: a lengyelek sem tehetségesebb, pláne, nem szerencsébb nép, mint a magyar, mégis azzal, hogy elhiszi magáról, hogy számít, hogy van helye és szerepe a világban, már ezzel is helyet és szerepet teremt magának.

ü
bbjnick

Gift 2008.09.11. 14:37:40

hát, komám, nem tudom. szerintem meg nem áll elénk senki, vagy ha igen akkor fel kéne lökni, de nem. mi magunk elé állunk, várunk a csodára 1000 éve. beérett a szentistváni mű. fizikailag létezünk európában, lélekben nem létezünk. nem véletlenül vagyunk kipécézve hazavesztésre...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.13. 10:58:30

Talán amolyan zárszóként egy tegnapi hír: az 1981-es szükségállapot bevezetéséért bíróság elé állítják Wojciech Jaruzelskit.

bbjnick · http://magyarido.blog.hu 2008.09.13. 12:43:28

HOPPÁ, HOPPÁ, HOPPÁ!!!

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.09.14. 00:31:38

A gift nyilván beszélő' név. Már nem szórakoztató csak unalmas szöveg, ismerős, sótlan különcködés.
Én tudom, és mondom, ha akarjátok, ha nem, akkor is mondom, mert én mondani akarok valamit, így legalább figyeltek rám...!
No jó, mondjad, és mi van még...? Nem süt a nap..? A fenébe....Giftről ennyit...Szaga is van...?

--------------------

Baromi kiváncsi vagyok mi lesz a fekete szemüveges tábornok sorsa.
Lakott a házunkban egy idős lengyel házaspár. A férj kereskedelmi kiküldetésben...
Megrendülten búcsúztak el, az asszony zokogott, észre sem vette, hogy lengyelül sírja el a bánatát. Értettük.

Gift 2008.09.14. 10:38:15

nahát, hiszen az inszeminátor is egy árulkodóan beszélő név. mintha az ejakulátumhoz lenne köze, mint ennek a kommentjének is. mi fáj?

vero 2008.09.16. 02:01:20

Gasper,
Tudom, minden romantikát nélkülöz a megközelítés, de tiszta sor, hogy a lengyelek kerültek utoljára olyan helyzetbe, hogy a magyarok segítették őket. (és nem fordítva). Az emberemlékezet még kb. odaáig tart. Nagyapa mondja a fiának, unokájának...még él a legenda. Aki szükséget szenved, jobban emlékezik a segítségre, mint az, aki maga adta.
Meg a vh. idején, a közös határ, még kéznyújtásnyira volt. Sokkal több személyes ismerős volt akkor még mindkét oldalon.
Egyszerűen erodálódunk. Még 30 év és...
Nem vagyok bizakodó.

Gift 2008.09.16. 10:20:27

vero! ez valóban nélkülözi a romantikát, de nem is igaz. a lengyeleknek van nemzeti emlékezetük, hitük. nemzeti emlékezetüknek része vagyunk. ezt csak megerősítette a II. világháborús segítségnyújtás, de nem ez az ok. természetesen a globalizált ellenvilág belőlük is ki fogja ölni az emlékezetet.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2008.09.16. 16:24:04

gift // Jól látom, hogy lecserélted a kezdő g-t nagyra? Miért?
A bűvszakin azt hittem nem is te vagy.

Gift 2008.09.16. 20:07:15

jól látod, és az ok prózai. egyszer be indapasszoltam magam giftként, de elfelejtettem a jelszavam. aztán mikor a bűvszaki bezárult, kénytelen voltam ilyen szerénytelenül, nagy G-vel beindázni magam. :)

Gift 2008.09.16. 20:11:55

ja! először "a gift"-ként regeltem, de aztán rájöttem, hogy az már majdnem olyan mint "az öreg" és ettől rossz kedvem lett. :)))))

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.17. 07:44:46

Akkor már lehettél volna "Grift" is a szent keresztségben. Az sem lett volna rossz verzió :D

gift 2008.09.17. 09:22:28

azt hiszed nem gondoltam rá? :)))))

vero 2008.09.18. 02:23:03

Igen, a Grift, az ütött! :o)