HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2008.09.15. 19:18 Gasper

Immer telefonieren

Képvadászat VII.

Régi adósságomat törlesztem végre, hiszen még a nyár elején lepett meg Mormogi Papa  -kedves olvasóm és levelezőpartnerem- néhány igen érdekes és gondolatébresztő felvétellel, melyek közül néhányat most végre megosztok a nyilvánossággal is.
Kéremszépen, akkor talán ugorjunk is bele a lecsóba! Annak is a közepébe.

-Immer telefonieren. Szólalt meg váratlanul a meglepetés erejével, szája sarkában hamiskás mosollyal és némi nehezteléssel Pekka - a mindig hallgatag, ötvenes éveit taposó finn nőgyógyász- miközben egy sétahajó fedélzetén a Helsinki környéki szigeteket csodáltuk éppen.
Pekka a hátam mögé mutatott majd a nyomaték kedvéért a fejével is biccentett egyett. Szólni ekkor már nem szólt egy szót sem. Erre magam mögé néztem és azt láttam, hogy egy kisebb yacht mellett haladunk el, melynek fedélzetén egy finn playboy napozik a nőjével, napszemüvegben, egy szál bermudában. A fószer kezében pedig méretes rádiótelefon volt látható, méretes antennával. Beszélgetett éppen. A csajon pedig nem volt semmi. De komolyan. Még a zsilettel is lekapott magáról mindent. Összenéztünk még Pekkával, majd szó nélkül élveztük tovább a hajóról a nyáresti naplementét.
Pekka szótlanságán, szűkszavuságán egyébként nincs mit csodálkozni, hiszen Gösta Ekman filmje, a Picasso kalandjai óta tudhatjuk, hogy a finnek nem éppen a szófosásukról híresek. Nem úgy mint az orosz balett, akik néhány fej káposzta elfogyasztása után elképesztő vircsaftra képesek a színpadon. Persze ha igazán autentikus forrásra vágyunk, akkor ott vannak bizonyosság gyanánt a Kaurismäki filmek, vagy ott van Jim Jarmusch Éjszaka a Földön című filmjének utolsó, helsinki epizódja. Ha személyes tapasztalatokból nem is, ezekből a filmekből megérthetjük a fenti, egyébként brutálisan lényegtelen történetet, mely 1997-ben esett meg velem egy szép augusztusi estén -mint már említettem- Helsinkiben.
Éppen életem első -és egyben utolsó- komoly szerelmi csalódásán voltam túl, úgyhogy igazán felszabadultan éreztem magam a finn fővárosban. Fél év múlva ráadásul, egy napos márciusi délutánon Budapesten én is megvettem életem első mobiltelefonját.
Pedig sokáig távol tartottam magam a kísértéstől, melynek legfőbb oka az volt, hogy -tisztelet a kivételnek- a mobilhoz rendkívüli tahóság is társult a hőskorban. Meg persze gyakran ma is. Ez a kis kezdeti attitüd -mármint a tahóság- a népnyelvben is szépen rögződött, hiszen e sorok írója például a mai napig „bunkofon”-nak becézgeti mindig hű társát.

Nos hát akkor a hosszúra nyúlt nyitány után kezdődjék az egyetlen felvonás. Lássuk végre Mormogi Papa küldeményét, hiszen a majsztró  régi és új nyilvános magyar telefonok, valamint telefonfülkék fotóival lepett meg, mely képek kapcsán jutott eszembe az a szomorú tény, hogy mióta mobilom van, gyakorlatilag észrevétlenné váltak számomra ezek az utcai tárgyak.
Pedig a telefonfülkék nem egyszerű tárgyak, hanem  inkább amolyan utcabútorok, melyek jó évszázada az urbánus környezetkultúra meghatározó darabjai. Valójában minden város rendelkezik jellegzetes típusokkal, mely vonulattól például Budapest sem tér el. Persze telefonfülkék dolgában talán a legjellemzőbb példa a brit szigeteken található modelek evolúciója. A brit telefonok pirosak és sűrün osztott üvegezett oldalakkal rendelkeznek, ezzel együtt állandó változáson mentek -és mennek keresztül- úgy, hogy megtartják az eredeti formai koncepciót.
Természetesen hagyjuk most a máséval való ékeskedést, felejtsük el a brit szigetek minden bizonnyal üdítő realitásait és ereszkedjünk alá a budapesti rögvalóságba.
Beszéltem az előbb evolúcióról, úgyhogy néhány kapott fotográfia alapján vizsgáljuk meg a budapesti helyzetet.
Rögtön az Operával szemben található ez a prototípus, mely talán leginkább őrzi a kezdeti formavilágot, mely formavilág nyilvánvalóan az eklektikus Budapest sajátja is volt egyben. A jellegzetes zöld-sárga színvilágról nem is beszélve.
Amellett sem mehetünk el szó nélkül, hogy valamikor a telefonfülkék komoly érzelmi kapcsot is jelentettek az emberek között, hiszen ezeknél a fülkéknél adtunk rándevút, vagy éppen  adtuk ki az útját az egykor  szeretett nőnek. Vagy netán fordítva, mi távolodtunk űzött vadként, azaz mi lettünk seggbe rúgva.
Ezen kívül eme fülkékből intéztük anno örömteli, vagy éppen tragikus párbeszédeinket egymással. Továbbá kaptunk rossz, vagy éppen jó híreket.
A sor persze a végtelenségig folytatható, de egy biztos; a telefonfülkék egykoron elválaszthatatlan társai voltak az egyszeri halandó polgárnak. Például e sorok írójának és barátainak kedvenc műintézménye az egykori Tokaji Borozó volt, mely a fülkétől cca. tíz órára volt található. A Tokajiban azt szerettem, hogy a szakadt képzőművészektől az ötvenhatos veteránokon át a piás, operaházi magánénekesig mindenki megfordult ezen a helyen. A mádi furmint pedig egészen iható volt a maga nemében.

Rögtön feljebb lépünk az evolúció egy magasabb lépcsőfokára, mely lépcsőfokon már a hatvanas évek termékét vizslathatjuk. Színben a már ismert sárga-zöld  kombináció öröklődik tovább. Ellenben tipikusan minimalista, továbbá funkcionális formavilággal állunk szemben, mely világ már nem tűri az előbb megismert polgári tárgykultúra felesleges sallangjait. Mármint szocialista szemszögből biztosan nem tűri.
Természetesen a funkcionális törekvésekkel semmi baj nincs, a baj inkább ott kezdődött, amikor ilyen fülkékkel tűzték meg mind a József Attila lakótelepet, mind a budai Várat.
Persze az ilyen fülkékhez is fűznek emlékek, hiszen úgy nyolcévesen a Pasaréti tér környékén beszorultam egy ilyenbe, úgyhogy sokáig neuralgikus pont volt az életemben a tárgyalt típus. Aztán nagykamaszként semlegesítettem eme negatív érzéseimet, amikor egy jókora nyári zápor elől egy ilyen fülkébe menekülve először smároltam le az éppen megszeretett lányt.
Azon pedig ne csodálkozzon senki, hogy nincs készülék a fülkében, szerény véleményem szerint talán egy filmgyári kellékké lényegült darabbal állunk szemben.

Most pedig egy Nurejevet megszégyenítő szökelléssel máris napjainkban találjuk magunkat.
Eme telefonfülke láttán rögtön szemünkbe ötlik, hogy bizony valamikor a kilencvenes évek során mintha megszakadt volna az evolúciós lánc. Ráadásul galád módon egy erősen leamortizált darabot választottam illusztráció gyanánt.
De haladjunk sorjában, kezdjük a színvilággal. A beazonosíthatatlan piros, bordós színvilággal megszűnt az addig szinte egyeduralkodó, hagyományosnak mondható zöld-sárga házasság. Ez a tény  természetesen a Postától privatizált telefontársaság szíve és joga volt, mellyel már egyből felrúgott egy tradicionálisnak mondható szokást. Megjegyzem, kíváncsi lennék hogy mit szólnának mondjuk a londoniak, ha egy telekommunikációra szakosodott multi hirtelen átfestetné pirosról zöld-sárgára a londoni fülkéket. Nem örülnének a londoniak a változásnak, az biztos.
Persze ne legyünk naívak, hiszen nem a rendszereken átívelő,  az adott kor vizuális frissességét is magába foglaló vizuális tradíciók megtartásáról vagyunk híresek. És tényleg, jó példa erre ez a kapszulaszerű, formailag értéket igazán nem képviselő telefonfülke, amit ráadásul előszeretettel tagelnek a fiatalok.
Na jó. Azért ne legyünk teljesen negatívak. Ha nem lenne vadkapitalizmus, akkor most  valószínüleg falafelt sem nagyon ehetnénk.

Utolsó elötti versenyzőként egy olyan fülkét mutatnék, mely szintén Budapesten, a szebb napokat látott Párisi udvarban található. Párja is van de azt most nem mutatom meg, mert ott balra a Kígyó udvar felé is léteznek említésre méltó momentumok. A Párisi udvar tipikusan orientalizáló stílusban épült Budapest első aranykora idején (a második és eleddig utolsó aranykor a két háború közötti bauhaus törekvésekben érhető tetten). Ennek megfelelően a telefonfülkék is igazodtak az egységes, orientalizáló stílushoz.



Ráadásul a Párisi udvarhoz is fűződik néhány szép emlékem, mint említettem.
Első, említésre méltó emlékem kézzelfogható bizonyítéka a Kígyó udvarban található, hetvenes években felgyógyított álmennyezet alatt található ujságos, ahol a városban talán egyedülikét nyugati lapokat lehetett vásárolni a nyolcvanas években. Ezt a lehetőséget én is kihasználtam, hiszen a megfelelő mennyiségű zsebpénzemből itt vásároltam meg a francia Pif ujságokat, valamint az Újvidéken, magyar nyelven kiadott Asterix és Talpraesett Tom képregények szinte valamennyi példányát.
A másik emlékem már az 1991-es év egyik taknyos októberi szombat estéjéről  származik. Történt pedig, hogy szokásos Moszkva téri találkánk egyikén házibulira pályáztunk. Ekkor jött a tuti tipp néhány grafikus évfolyamtársunktól, hogy a „Felszab” téren buli van! Bevettük az irányt a Párisi udvar felé, ahol olyannyira buli volt, hogy már a Kígyó udvarban zengett a Police-tól a Roxanne. Szóval ahogy bevettük az irányt a lépcsőházba, minden fordulóban párok csőröztek, majd megérkezve a globálisra méretezett nagypolgári lakásba, örömmel konstatáltuk hogy olyan a helyzet, mintha egy Kisképzős-Nagyképzős-ELTÉS-Gimnazista happeningbe csöppentünk volna. És tényleg olyan volt. A bulit egyébként valamikor hajnalban oszlatta fel a yard, akik a lakás bejáratánál várták meg, míg mindenki el nem hagyja a terepet. A közegek ugyanis nem jöhettek be a lakásba, mivel egy jólismert országgyűlési képviselő lánya rendezte a bulit a fater lakásában. Jó dolog a mentelmi jog. Nemde?
Ha már említettem ezt a generációm számára legendás házibulit, akkor zárójeles értékű mondatban most felkérném olvasóimat, hogy aki ráismer erre a szépemlékű eseményre, azaz netán jelen volt '91 októbere magaságában az említett helyen, írjon már néhány keresetlen gondolatot. Előre is köszönöm.

És akkor következzék a zárókép, mely minden bizonnyal előhívja azon gondolatokat, hogy gyakorlatilag már réges régen elérkezett hozzánk a Szép, Új Világ.



Ismerem én jól Budapest legtöbb szegletét, úgyhogy minden kétséget kizárva, ez a fotó a Kálvin téri aluljáróban készült. A telefonok szép katonás rendben várják végzetüket, melynek gyúpontjában minden valószínűség szerint az elkerülhetetlen amortizáció áll. Amúgy multifunkcionális kis fülkékről beszélhetünk, hiszen a budapesti hajléktalanok egy része átmeneti szállásként használja a helyet.
Egyszer leálltam itt beszélgetni szociális munkásokkal, akik meleg teát és élelmet hoztak a téli hidegben itt tanyázó hajléktalan embereknek. Akkor mondták el ezek a fiatalok, hogy azok a hajléktalanok, akik minden telüket az utcán töltik, nagy valószínűséggel három-négy kemény télnél tovább nem bírja szervezetük a megpróbáltatásokat. A negyedik-ötödik évben -életkortól függetlenül- általában meghalnak. Na persze bonyolultabb kérdés ez annál, minthogy néhány mondatban itt ennyiben is maradjunk, ezzel együtt mondom újra, itt van a Szép, Új Világ.

Mormogi Papának pedig mégegyszer köszönöm a küldeményt.

30 komment

Címkék: budapest telefon finnek képvadászat telefonfülke mormogi papa képei


A bejegyzés trackback címe:

http://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr83655775

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2008.09.15. 20:20:07

Nem hosszú, de:

ha a kedvemért beragasztod Forráskód módban az első sor elé ezt:



akkor én is elolvasom :-)

fiam · http://csajszinene.blogspot.com/ 2008.09.15. 20:34:09

Gasper, gratula!
Az tisztán látszik, hogy nem vagy finn. :D

ekkerjoz 2008.09.15. 22:33:33

1993.-ban vettem első mobiltelefonom, Motorola Associate volt, éppen olyan akkuval, mint a Panasonic M7 vhs videokameráé. Fizetni kellett a bejövő hívásokért is, ráadásul bárki lehallgathatta a beszélgetést, ha világvevő rádiója volt, ami fogta a 350-550 MHz közötti frekvenciákat.
0660 387 103 ez volt a száma.
Ezek a telefonok olyan két-három kilósak voltak, egy külön egység maga a készülék, összekötve kézibeszélővel.
A készülék jelezte a hívást, nem a "kagyló". Akkor szoktam le arról, hogy mindenhova cipelem, mikor egy öltönyös ürge telefonon beszélve ült be a Marina éttermébe Füreden, osztotta az eszet, hangosan adta ki az utasításokat, kitől milyen pénzeket hajtsanak be a vonal túlsó végén, mikor egyszercsak megcsörrent a készülék, éppen duma közben...

A finn lányok sem túlzottan beszédesek, három hétig jártam egy finn kislánnyal, akinek Olga volt a neve, de tudott németül és angolul is, jó, ha százhúsz szót összesen beszéltünk, akkor sokat mondok. És ebben már az elköszönés is benne volt, meg a címek cseréje. Viszont megtanított halat füstölni.

TuRuL_2k2 · http://mandiner.hu 2008.09.16. 08:20:55

Kíváncsi vagyok, milyen jövő vár a telefonfülkékre. Külföldön láttam internet-terminálosított darabokat, de szerintem ez kevés lehet a fennmaradáshoz.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.16. 09:51:16

kedves Hobbiszakács,
sajna nem jött le a dolog, kéne a felvilágosítás :)

kedves ekkerjoz,
ezekre a nagy motorolákra én is emlékszem, habár nálam az a táskaméretű ericcson vitte el a pálmát, amit kézben lehetett hordani.
Az Iparművészeti koleszában, fenn a Hűvösvölgyben Budán a barátaim rádiós magnóján is bejött néha az újgazdag, tahó párbeszéd. Jókat mulattunk mi is.

Amúgy Finnországban az idősebb korosztállyal németül, a fiatalabbal angolul kommunikáltam. De azt a szót nem illik mondani ha két magyar beszélget, hogy "persze". Az csúnyát jelent :)

Gift 2008.09.16. 10:26:49

Kis kiegészítés! tudom nem a bűvszaki, de a gyagilev balett tagjai karfiolt ettek a picasso kalandjaiban...
egy barátom még a mobil hajnalán kitalálta a mobiltelefon fülkét. ebben semmi különös nincs, csak egy üres fülke amibe beállhat az ember a mobiljával telefonálni.
hát, ennyit az abszurdról :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.09.16. 10:42:54

Köszönöm, kedves "alkotótárs" :-)
Igazán fáín kis posztót szőttél nekünk…
Valamikor, boldogabb időkben a MAFILM valóban rendelkezett néhány "kérésre elhelyezhető", azaz mobil fülkével. Ezek mára már minden bizonnyal magánkezekbe kerültek - és szükség esetén aranyáron kölcsönzik őket. A tárolási költségek, meg a karbantartás, tudjuk… Persze lehetővé vált ezzel a cég "karcsúsítása" is. Tudjuk, ez mit jelent.
100 szónak is 1: a fényképen látható "bódé" jelenleg az úgynevezett Szoborparkot díszíti - ezért nincsen benne készülék. Hogy ezt szimbólikusnak szánták-e, jelezvén: már nem lehet rokonainkat-barátainkat-üzletfeleinket feljelenteni a hárombetűs cégnél (de a "telefontanú" vonala még ma is működik a javíthatatlan házmesterlelkűeknek) vagy csak a takarékosság vitte rá őket - én nem tudom…
Apróság: a magam megerősítésére megnéztem a tanú helyesírását és ládd csak: elötte éppen a "tantusz" szó állt… Valaki feltenne egy képet róla?

muskotály küvé 2008.09.16. 10:48:39

Sziasztok!

Az én első telefonom szintén 93-as v. 94-es évjáratú, Ericsson 197 volt. Féltégla alakú, kihajtható gumiantennával.
Finn barátnőm nem volt, szóval le vagyok maradva :)
De Kaurismaki filmjeit nagyon szeretem, kizárólag finn nyelven (azért felirattal). Tényleg nem sok dolga van a fordítónak.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.16. 11:06:04

Gift,
most tényleg karfiol volt? Mert akkor mindjárt kijavítom :)


Mormogi Papa itt van egy:

szegecs.de/dizajn/tantusz1.jpg

Mondtam, én le vagyok maradva -nyilván kissé korban is- de a mai napig az 1997-es telefonszámomat használom. Én is egy Ericcsonnal kezdtem, de azt hamarjában ellopták tőlem. Azóta Nokiában utazom, csak hogy bizonyítsam a finnek iránti rokonszenvemet :)

Tényleg, azt tudtátok, hogy a Nokia cég az előző századfordulón még egy kis fafeldolgozó telep volt? Aztán a gumicsízmagyártással kicsit profilt váltottak. Mondjuk a Nokian téligumik is nagyon pengék. A SISU teherautókról, kamionokról már nem is beszélve.

szpal 2008.09.16. 12:04:13

hiba a mátrixban?
www.geocaching.hu/logimages/2004-01/670_20040125_174520.jpg

Strider felvétele (2004.01.25 15:47 )

ekkerjoz 2008.09.16. 12:20:04

A Nokia kábelt is gyártott, honvédelmi megrendeléseket kapott, távközlési célú eszközökre, kábelekre. A telefon előtt éppen az ITT céggel közösen gyártottak tévét, videót, meg persze honvédségi berendezéseket.
Az ős mobil után (az amerikai truck-driverek szerették nagyon a bazinagy Motorolát) nekem is csak Nokiám van, a mostani öt éves lesz két hét múlva. És még teljesen jó.
A finnekről írhatnál egy posztot Gasper, különös tekintettel a tavaikra, és az úgynevezett gasztronómiájukra, amit erősen korlátoz az éghajlat.
Annyit előre hozzáteszek, hogy többnyire nem szomjasak.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.16. 12:32:54

Hát nem szomjasak az biztos :D

Apám ITT Nokia tévéje, -amit a műtermében használt irgalmatlanul régóta- illetve csak a képcsöve éppen a tavasszal tojt be véglegesen. Történelem előtti idők óta megvolt ez a tv, mármár családi bútordarabbá vált.

Gondoltam is, hogy írok a finnek kapcsán valamit. Én nagyon kedvelem őket.
Szaunáztam fatüzelésű szaunában, majd utána ment a fejes a tóban. A hardcore finnek egyébként vodkát locsolnak a szauna kövére. Képzelheted mekkora marhák lesznek utána :)

szpal,
respekt a fotóért. nagyon frankó!

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.09.16. 14:52:45

Állj, Titi ! tévénk nekünk is volt sokáig, talán van is - nem tudom, költözködéskor a padláson hagytuk, mert az egyik "ágyúja" kiment a képcsőnek, ennélfogva bezöldült :-(((
Korábban ugyanerre a sorsra jutott a sógornőméké (egyforma, egyidős gépek voltak) és csak igen macerásan (és drágán) tudták megcsináltatni. Közben meg a cég, akik még éppen elvállalták, megszűnt. Azóta SONY - amíg (teljesen felesleges elhamarkodottsággal) meg nem szűnik az analóg sugárzás… Bár a kábelen talán… Vagy a közvetlen műholdvevő :-)
Első bunko: szintén NOKIA, visszaszámlálós. Három, kettő, egy, egy se…

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2008.09.17. 15:28:35

Jé, az a sor, amit be kellene ragasztani, az nem jelent meg a hozzászólásomban, ellenben a kommmentekben a betük nagysága az általam kért lett :-))

Ez is valami.

Hogy a fenébe küldjem el... na majd kitalálom :-)

bbjnick · http://magyarido.blog.hu 2008.09.17. 23:18:18

:-)

Finn barátnőm nekem sem volt még, igaz, eddig mobiltelefonom sem, most kaptam az elsőt a nyáron bbjnick napra. S mindjárt egy Nokiát:-)

Ellenben a nyilvános telefonok megcsappanása, szerintem, kifejezetten egy erősen antiszociális jelenség. Mert, teszem azt, egy haldokló hajléktalan hol hívhatna ma magának orvost és/vagy papot?:-(

A Szép új világ, ugye...

De

"(...)

Míg a szabad mezőkön jártál,
szedd össze, pajtás, amit láttál,
mit szívvel, ésszel zsákmányoltál,
vidám vitáknál, leányoknál.

Mint Noé a bárkába egykor,
hozz fajtát minden gondolatból,
ábrándok árvult szerepét is,
álmaid állatseregét is.

Lapuljanak bár ezredévig
némán, mint visszhang, ha nem kérdik,
szavaid annál meglepőbbet
dörögnek majd a kérdezőknek.

(...)"

Illyés Gyula, bárki bármit is mondjon, rulez!

vero 2008.09.18. 02:29:16

Nagyon jó pRoszt. (Az Öreg talán így írná.)
Igazán, ami mindig is érdekelt volna, egy ilyen telefonfülkés cikk vagy könyv pl. Európa, vagy - ne legyünk kicsinyesek - a Világ telefonfülkéiről. Ugye nem nagy kérés?
(Az itthoniakat nagyjából ismerjük. Tudom, tudom, ez nem egy esztétikai oldal.)

Inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.09.18. 08:03:23

Éppen képvadászat ürügyén küldtem képet, nem tudom megkaptad e. Éptészeti csodálatosság a témája.
A posthoz - tényleg nem vagy született finn, de ez nem baj egyáltalán, sőt.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.18. 09:12:00

vero// "Nagyon jó pRoszt" :D :D :D

és még hozzátenné: "Grift" nevezetű kommentelőt ezúton várom szeretettel szombat délután fél négy órára egy kultúrált párbeszédre a fehér abrosz mellé, hogy megvitassuk a különbözőségeket a buksifejek és a kíművelt szellemek között. Jelige: "passziansz": :D

basszus, hogy én mennyire görény vagyok, pedig tök kedvelem Az Öreget :)

(csak hogy a többiek is értsék: a Bűvös szakácson is sokat nyomjuk)

de hogy ne csak offoljak: végülis vero, igazad van, érdemes lenne telefonfülkékről írni a világ minden tájáról. Be is ugrott egy ilyesmi ötlet.
Amúgy meg van itt szó bőven esztétikáról, tehát beleférne a képbe.

kedves bbbjnick,
teljesen igaz, hogy antiszociális dolog a fülkék lassú eltűnése. Lassan csak az autópályán maradnak ilyen segélykérő készülékek.

kedves Inszeminator,
néztem, nem jött meg a küldemény, biztonság kedvéért küldök egy üzenetet elérhetőséggel.
Valóban nem vagyok született finn (túl sokat fosom a szót, nem? :) Egyébként is egyik anyai dédnagyapám született olasz volt. Bolzanoból települt át még a boldog békeéveknek mondott időszakban :)

Gift 2008.09.18. 11:05:50

öööööö.... nem találok szavakat. ezek itten szórakoznak!
:))))))))))

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.18. 19:37:38

Igen Mormogi Papa,
Hobbiszakács van itt Stockholmból! Engem is felcsigázott, mert szeretett volna valamit belinkelni, beilleszteni. Szóval felcsiga (copyright ekkerjoz :) van!

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.09.18. 20:14:21

Bocsi, még reggel láttam a Trképen, hogy valaki olvas onnan. Feltételeztem, hogy kedvenc svédszakértőnk az...
apropos:
1715-ben állítólag december 24-én, Karácsony előestéjén svéd csapatok támadták meg Norvégiát... Nem éppen keresztyén gesztus :-(

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.19. 08:28:31

Naja,
svédek és norvégok elég gyakran ugrottak egymásnak, voltak perszonálunióban is, meg hasonlók. Mondjuk pont szentestén beindulni...?
Igaz, az oroszok is '44 szentestéjén kezdték szétlőni Budapestet, de mondjuk náluk hivatalosan szó nem volt Jézus születéséről.

vero 2008.09.19. 11:23:50

Ez a "Világ Telefonfülkéi" vagy hasonló szerintem szuper téma lehetne fotóalmumnak vagy könyvnek is.
Csak azért írom, mert én biztos nem fogom megcsinálni. Egyébként éredekelne.
Igazad van Gasper, ahogy csak 2-őt visszaolvasok, látom, hogy ez alapjában egy esztétikai oldal. Csak jótékonyan elfedi a sok jó gondolat.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.19. 11:30:33

vero,
ha időd van, akkor nyugodtan gyüjts pár fülkét a világból, aztán én a Képvadászat rovatba írok valami baromságot róluk. Ha pedig nincs kedved a gyüjtéshez, akkor egyszer úgyis lenyúlom az ötletedet :)

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2008.09.19. 14:43:31

Így van, a norvégokat kénytelenek voltunk néhányszor hazavágni.
:-)

Hobbiszakács · http://hobbiszakacs.blog.hu 2008.09.19. 14:53:58

Megoldottam, legalábbi asszem. Gasper, ha azt akarad, de csakis akkor, hogy nagyobb betükkel jelenjen meg a posztod, akkor az alábbi címen talált sort

people.su.se/~alex/080919/forraskod_elejere.htm

beragasztod a Forráskód elejére, és akkor remélhetőleg nagyobbak lesznek a hangyák :-)

De, amint mondtam, csak ha megfelel :-)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.09.19. 15:31:43

Legyen akkor ez egy norvég sorvég :-)))

Ha kicsi a szöveged, lehet nagyítani házilagosan is - nekem Mac-en az almameg+ a numerikuson jött be - PC-n emlékeim szerintvalami ctrl meg az egér görgetője, ha van - de más megoldás is lehetséges. (Persze kicsinyíteni is lehet, ha túl nagyra sikeredett :-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.19. 16:55:01

Köszi Hobbiszakács, majd megpróbálom. Mondjuk Mormogihoz hasonlóan én is Mac-et használok és a Command (alma) +-, jelekkel lehet kicsinyíteni-nagyítani az ablak tartalmát. Pc-hez elég hülye vagyok, de gondolom ott is valami hasonló a helyzet.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.09.20. 10:00:22

Itthon ellenőriztem a PéCén, a ctrl és a plusz-minusz a numerikus billentyűzeten a tűzrókánál működik.
Persze akkor, ha a billentyűűű, de hideg van bé vagyon kapcsolva.