HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2008.10.06. 19:55 Gasper

Hadianyagból emlék a szeretteinknek

Képvadászat VIII.

Doberdotól a Don-kanyarig elviselhetetlenül hosszú a felsorolható vágóhidak száma. És akkor a civileknek szánt intézményekről még nem is beszéltünk. De ott van Drezda városa is, amely 1945-ben, Hamvazószerdán vált szó szerint hamuvá, miközben évtizedekig csak Guernica és Coventry -egyébként valóságos- gyalázatáról írtak egyoldalúan a történelemkönyvek. Pedig Drezdában nem nácikat irtott a Royal Air Force és a USAAF, hanem a civil lakosságot és a töméntelen mennyiségű menekültet. Na meg áttételesen és direkte azt a kultúrát, amit többek között Goethe hagyott maga után. Közhelyes amit írok, de pontosan erről a történetről szól az a bizonyos vágóhíd is. Az ötös számú.
 

De ne kalandozzunk már megint idegen tájakra hiszen Inszeminator, kedves blogfelem képeket küldött valahonnan Magyarországról. Mondom valahonnan, mert igazából a helyszín szinte bárhol lehetne, ugyanis ilyen és ehhez hasonló emlékműveket, nem sokat ugyan, de lehet találni Odesszától egészen Normandiáig.
Az itt látható emlékmű azonban mégsem valahonnan, hanem mégiscsak Magyarországról származik. Azaz mégiscsak személyesebb az ügy.
Már első ránézésre megállapíthatjuk hogy egy jelentőségteljes, igen maszkulin formavilággal állunk szemben. De ha úgy jobban tetszik; eme kis sétányocska végén egy tömeggyilkos szerkezet mementóvá szelidült egyik darabját láthatjuk. Azaz méretes, ha úgy tetszik méteres paradoxonról van itten szó.

Ismerve a hasonló stílusú háborús emlékműveket, már sokat gondolkodtam azon, hogy vajon miként lehetséges egy gyilkos szerszámot szeretteinkre emlékezve felhasználni. Nyilvánvalóan például így, ahogyan itt is látjuk. Mindenféle allegorikus ábrázolás nélkül. Hiszen itt nincsen harsonát fújó angyal, nincsen haldokló oroszlán, nincsen Nagy Sándor halálát idéző atléta alkatú haldokló katona, fején  rohambilivel. Nincsen itt semmi amely a művészet jólismert eszköztárát felhasználva közérthető volna.
Pedig lényegretörően közérthető ez az emlékmű is, hiszen egy rideg gyilkos tárgynál, egy tökéletes mérnöki formánál mégsem nagyon létezik közérthetőbb. És ezzel el is érkeztünk egy érdekes esztétikai kérdéshez. Vajon tekinthetünk e erre az emlékműre a duchampi értelemben vett ready made szellemében? Minden bizonnyal igen, hiszen valójában itt is egy talált tárgy lett kiemelve, elidegenítve eredeti funkciójától s vált az általa legyilkolt áldozatok emlékművévé. Mondom, tökéletes paradoxon, viszont a dolog működik!

És amint közelebb megyünk az emlékműhöz, elolvashatjuk (már ha itt  eltudjuk) a rajta lévő feliratot is, amely így szól: SZERETTEINKÉRT.
Tehát nem csak az emlékmű rideg esztétikája lényegretörő, hanem maga a dedikáció is egyértelmű, lényegretörő. Sem neveket nem látunk felsorolva, sem évszámokat a friss felfestésen.
Ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy vajon mikor állították ezt az emlékművet? Vajon eredendően háborús magyar áldozatoknak állították, vagy esetleg először szovjet katonáknak szánták a dolgot?
Mondjuk magyar bakáknak a rendszerváltásig nem állítottak II. világháborús emlékművet. Civileknek is csak elvétve. Ha pedig eredendően szovjet emlékműnek készült a dolog, akkor az idők változásával -valamikor a gatyaváltás után- simán átfestették a szöveget és nemzetiszínre vették a fílinget. Magyarán a funkció megmaradt, viszont a mondandó teljesen kicserélődött.
Na persze az is előfordulhat, hogy ez az egész emlékmű -úgy ahogyan van és ahogyan kinéz- teljesen friss darab, annak a gesztusnak a tárgyiasult formája, hogy végre megemlékezhetünk a szeretteinkről.
Számtalan kérdés vetődik fel bennem, melyek közül most párat leírtam, de egy biztos; ez az emlékmű nem csak a zaklatott múltra emlékeztet engem, hanem emlékeztet arra az elszalasztott lehetőségre is, amikor a rendszerváltozás környékén gyakorlatilag mindent a szőnyeg alá söpörtünk. Tisztázatlan múlttal pedig egész egyszerűen nincs jövönk, csak az állandóan felbugyogó fekália van, amit ráadásul avatott kezek innen-onnan, de főleg onnan állandóan szétkennek. Pedig már nagy szükség volna világos fejjel előre tekintetni.

 

ps.: Inszeminatornak ezúton köszönöm a küldött fotókat!
Továbbá szeretném felhívni azoknak a figyelmét, akik még nem ismerik Inszeminator blogját, hogy innen rástartolhatnak az írásaira. Javaslom minden érdeklődőnek, hogy a legkorábbi bejegyzéstől haladjanak az olvasásban, ugyanis az Ő írásain, illetve emlékein keresztül testközelbe kerülhetünk ahhoz a bizonyos fentebb emlegetett, tisztázatlan  múlthoz.

 

36 komment

Címkék: emlékmű képvadászat inszeminator fotói


A bejegyzés trackback címe:

http://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr26695127

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.10.06. 20:57:45

Doleo, ergo sum -
Egyik könyvének ezt a címet adta Dr. Kiss László.
Lelke rajta.
Fájok, tehát vagyok -
s micsoda megnyugvás tudni, még létezem.
Nem veszett el, csak tán a fél kezem...
De jobb, ha gondolatim fékezem.

ekkerjoz 2008.10.06. 21:29:40

nemfelejtjuk.blog.hu/

A fenti blogon sikerültebb emlékműveket találni az első nagy háború áldozatairól.

A tárgyi dolog engem egy póttankra emlékeztet, amit a hosszútávú repülésnél hordanak a gépek, de ettől akár bomba is lehet, egykutya, nem hat rám.

Mint mikor régen tankokat, repcsiket állítottak ki köztéren, hogy emlékeztessenek a rettenetes hadi potenciálunkra.

Analóg módon ma egy mikrofont kéne szoborni, ami őrzi a miniszter kótyagos beszédének eléggé pusztító szavait.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.07. 07:41:38

Mondjuk tényleg. A póttankok formája is hasonló, viszont póttankot emlékül állítani elég vicces. Habár a formai hasonlóság, illetve az asszociációs lehetőségekből adódóan símán belefér ez is.
A Hortobágyon egyébként ma is áll egy T34-es. Le is fotóztam nemrég a Pajtásommal és lett belőle egy némileg konceptuális munka.

Viszont két éve olvastam egy újságban, hogy El Alamein közelében a sivatagban találtak egy brit katonai teherautót -teljes épségben. A homok annyira jól konzerválta, hogy szinte rögtön be lehetett indítani, hiszen még üzemanyag is volt benne. Menni viszont nem nagyon ment, mert a gumijai azért szétrohadtak a jó hat évtized alatt.
Na mondjuk a Balaton is dugig van még repülőgép roncsokkal.

ekkerjoz 2008.10.08. 06:22:40

Lehet az is, hogy sokkal mélyebb síkon kell értelmezni a kompozíciót, akár a mohácsi emlékművet, ahol a török és magyar bábok (mert szobornak azért nem nevezném) közösen örömködnek egykori csatáikon.
Az akkori kult.min., liberogabi, avatáskor szépen megemlékezett a maga sztentori hangján régmúlt hősies tetteikről, mármint a bábokéról, az oszmán és a magyar vitézekről.
Szerinte éppen akkor jött el az idő, hogy "kölcsönösen megbocsássuk a mohácsi vészt, ami a törökökre is elég végzetes volt."
Azt én is úgy gondolom, hogy kár mindig búsulni a régi sérelmeken, de azért nem állítnék emlékművet mondjuk a fehérterrornak, vagy a tatárjárásnak, de az 56. utáni retorzióknak sem.
Szeretteimre pedig végképp nem azzal a tárggyal emlékeznék, ami pusztulást hozott rájuk.
Előre is bocsánatot kérek, de egy repülőgép robbantás áldozatai sem stilizált pokolgépet kapnak síremlékül.
Remélem.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.08. 12:04:05

Azért a háborús emlékek között előfordulnak a fentihez hasonló példák. A neten találtam (csak már elfelejtettem hol) egy fentihez hasonló angol emlékművet, ahol egy jóval kisebb lövedék áll egy posztamensen, mely posztamensen gyermek áldozatokra emlékeznek.
A háborúkban szokás volt a különböző hadiszerek felhasználása az ilyen ad hoc emlékműveken, amiket gyorsan állítottak fel. Nyilván békeidőben valóban visszás lenne az ilyesmi, de szerintem a lőszerrel kombinált háborús emlékművek esztétikája és filozófiája teljesen érthető dolog.
Például a fronton elesett katonákra a mai napig gyakran földbe szúrt karabéllyal és rátett rohambilivel emlékeznek.

Szóval csak annyit még, hogy különös szokásról beszélhetünk, mely egyben jól tükrözi a háború abszurditásait is.

Ja és mégegy példa. Berlinben a mai napig áll egy romos templomtorony, üszkös falakkal, amit memnetónak szánva meghagytak az utókorra.
Vagy ott van a drezdai Frauenkirche, amit még 87-ben romokban láttam -memento gyanánt, a maga alá temetett áldozatokkal. Igaz, ezt a templomot nemrég újjáépítették, felhasználva a régi üszkös köveket, melyek eredeti helyükre kerültek vissza. A romok alatt lévő áldozatok csontjait pedig tisztességgel eltemették.
Döbbenetes élmény a templom felépítésének ténye és hihetetlen gesztus az áldozatoknak és az ott rommá lőtt szász kultúrának is.

Itt egy link, lehet mazsolázni:

www.frauenkirche-dresden.de/

de ez is nagyon érdekes:

de.wikipedia.org/wiki/Frauenkirche_(Dresden)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.08. 12:12:04

Ja, a második linknél a "Sachsen" alatt található a drezdai Frauenkirche. Úgy látom a fenti linknél nem veszi figyelembe a _(Dresden) végződést.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2008.10.08. 13:29:18

Gasper! Én is 87ben voltam endékában meg Drezdában is meggy- és eperszedő építőtábori kötelékben. Mi is megnéztük az üszkös köveket, de hogy a temetetlen áldozatok maradványai ott voltak a romok alatt ... most komolyan?

Ekkerjoz, fogunk hozzád menni az idén a mészárszéket meglátogatni?

ekkerjoz 2008.10.08. 13:44:01

Akár holnap jöhettek, július óta semmi nem változott. Éppen ma beszélgettem egy régi cimborával, hogy írni kéne a töketlen MVH-ról egy címlapi anyagot. Május 30.-ra beküldött pályázatomat még nem értékelték, csak küldenek leveleket, hogy további egy hónapig tart az elbírálás.
Szóval, itt állok egy félig kész dologgal, mert addig nem szerelhetek technológiát, amíg el nem bírálják a pályázatot. Sosem vettem még fel támogatást, ezt is hagynám már a ..csába, de nem egyedül vagyok a szövetkezetben, és elvileg 40%-ot térítenek vissza. Majd egyszer, gondolom az is ilyen "sürgős" nekik.
Új Magyarország Vidékfejlesztési Program.

Keresnem kéne nektek egy kisebb jószágot, mert 6-8 embernek sok a 800 kg súlyú növendék, én meg egyelőre nem értékesíthetek tőkehúst, ha fele rajtam marad. Leginkább egy 3 hónapos üsző lenne jó, körbeérdeklődöm a többieknél, hátha lesz valakinek.

Üdv:EJ

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.08. 13:57:07

vero,
komolyan ott voltak az áldozatok.

Egyébként arrafelé az érett bodzának van még nagy kultusza. Apám vett részt fiatalon néhány ilyen szüreti alkalmon. Elképesztő, hogy a jó szászok mi mindent csinálnak a bodzából.

Sőt, hogy visszatérjek a háborús múltra. Apám egyik vendéglátója, egy öreg irodalomtanár egyik este becsukta a lakás összes ablakát és ajtaját. Még a spalettákat is becsukatta.
Ezek után leült a Bösendorfer elé és elzongorázta meg elénekelte a Lili Marleen-t. Tudjátok, azt a német slágert, amit a háborúban nem ám csak a német katonák hallgattak, hanem a britek, franciák és az amerikaiak is, a lövészárok mindkét oldalán. Erről szól egyébként Fassbinder Lili Marleen c. filmje is. Hanna Schygulával a főszerepben.

Naja, már én is intézném ezt a road movie-t ekkerjoz uramhoz

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2008.10.08. 14:58:35

Ez az emlékmű olyan, hogy az avatóbeszédre csak Szekeres elvtársat tudnám elképzelni.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.08. 15:38:26

Hát, azért a Szekeres et.-t nem keverném bele ebbe a háborús dologba :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.10.08. 16:44:16

Gasper, az említettem "Háborús Album" - ami szerintem valamikor 1915-ben készülhetett - mint fotóalbum bőven kínál mementókat. Fejből azt mondanám, az említetted "sírkereszt" legalább két fényképen szerepel.
Az emberek akkoriban egészen más viszonyban voltak a háborúskodással, az élettel meg a halállal is… Ennek egyik kis bizonyítéka a kötet elején található apró gyűjtemény a korebeli háborús képes viccekből. Példának okáért az, ahol a képen az angol tisztek szakácskönyvet osztogatnak a kannibáloknak "Hogyan készítsük el ízletesen a németet" címmel…
Felvidékről hoztam magammal gyerekként egy (feltehetően) gyorstüzelő tábori ágyú lövedékét (nyugi, azt, amit már kilőttek és becsapódott) amit a talpába vésett szöveg szerint Korompám találtak. Szuvenír. Gyorsan megnéztem a város adatait - itt csak ennyi álljon:
1910-ben 6378 lakosából 2560 magyar, 2440 szlovák, 1063 német és 131 szerb volt. (A maradék 184?)
2001-ben 8812 lakosából 7679 szlovák és 736 cigány volt.
Fennmarad 397 fő. No comment.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.10.08. 16:48:33

Nagyanyám Lőcsén született. Én még megértem - bár 79 óta nem járok át, meghalt az utolsó rokon is - hogy a város köré telepített előregyártott nyomortanyákba ipari méretekben telepítettek be romákat - talán a magmaradt, igen csekély létszámú, s amúgy is nyugdíjaskorú magyar ellensúlyozására…
Mint K. "apánk" a belső kerületekbe…

Csutakaszürkeló 2008.10.08. 19:02:57

Abaújlakról kifelé az út egy dombhátra (ha jól emlékezem hivatalosan olyan, hogy "dombtető" nincs) vezet. Negyvennégyben itt ásta be magát egy német géppuskás, és seperte le a fölfelé rohanó szovjet katonákat - jó sokat. Ők aztán jó sokáig ott is hevertek az országúton, használható holmijaikat a falusiak szedték össze.
/forrás: B. Feri bácsi, született újlaki/
Amikor arra autózok, mindig keresem a szememmel azt a géppuskást, és néha látom is. Ez az én virtuális háborús emlékművem. (A múltkoriban hívott Stephen King a jogokat illetően, de úgy döntöttem, még kivárok.)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.08. 20:29:41

Mormogi Papa,
érdekes dolgok ezek a háborús szuvenírek is, amiket töltényhüvelyekből és egyéb dolgokból kalapáltak, forrasztottak. A bakáknak gyakran a túlélést jelentette, hogy ilyen "műalkotásokat" készítettek. Megjegyzem, van közöttük valódi ötvösremek is.
Aztán a legkeményebb helyzetekből is hazahozták ezeket a tárgyakat. A menetfelszerelés mellett. Apámnak hatalmas gyüjteménye van ilyen tárgyakból, 2007-ben ki is volt jópár állítva a Hadtörténeti Múzeumban egy időszaki kiállításon.
Gyakorlatilag minden ország katonája készített ilyeneket és van is egy angol szakkifejezés erre a műfajra, a neve pedig "trench art". Üssétek be a googleba. Rengeteg fotót fogtok találni róluk.

A másik pedig az, hogy Kassa is keményen el volt árasztva a kisebbséggel régen. Bent a belváros is, a régi polgárházakkal együtt.
87. környékén apámmal kinyomoztuk Márai kassai szülőházát, ahol 19 (?) éves koráig lakott. Ugyebár 87-ben még csak Münchenben és Torontoban adták ki a könyveit, úgyhogy akkor nem volt még divat Márait olvasni, ergo emléktábla sem volt a házfalon, mert ugye tiltva is voltak a művei. Viszont mi bementünk a házba és hát abban nem volt sok köszönet. Majdhogynem futottunk a szoláriumbarna arcok elöl.

Csutakaszürkeló,
nekem Makóról van egy hasonló történetem. 44-ben Makó határában egy szál honvéd egy géppuskával és néhány heveder lőszerrel tartotta fel órákra az előrenyomuló szovjet gyalogságot, mígnem egy aknavetővel bemérték és kilőtték.
Egészen a 80-as évek végéig suttyomban vittek virágot arra a helyre a makói asszonyok az egyébként névtelen honvéd emlékére. Ez is egy virtuális emlékhely volt.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.10.08. 22:28:52

Joz. Egy pocsékká bombázott félig bányász, félig jobbágyfaluról van szó, ahol Magyarország egyetlen Tudor stílusban megépített kastélya áll. Gyönyörű, modern kastély, kivülről Tudor, benne páratlan műszaki megoldásokkal, levegőbefúvásos melegitőrendszerrel, stb. És szinte érintetlen megmarad, amikor a környéke elpusztúl. Persze , hogy tökéletesen kirabolják. De meg akarnak emlékezni a szeretteikről is. Ők igy emlékeznek. Nincs pénzük sablonemlékműre - és még valami - a lakók neve németes hangzású, na azt aztán kiírogatni a háború után...
Gasper, igen jól sikerült, komolyan mondom, nekem tetszik és köszönöm.
Ugyanakkor sajnálom, hoigy túlértékeled a számitógépes ismereteimet. Hidd el fogalmam sincs sokszor mi miért történik. Bogarászok, rettenetes bajokat is csinálok, ezúttal azonban ez a szürke háttér szándékom ellenére jelenik meg. Nem tudom miért...De tényleg./ közben meg ég a pofám, hogy reklámozol, te jó ég.../

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.10.08. 23:04:38

Nádasdladány - és a mementó: a kirabolt könyvtár üres polcai máig sem tölthetik be hivatásukat...
Jelkép ez is.

Néha épp ilyen könyvtárról álmodom - lenne mivel megtöltenem, mert úgy tűnik, meg nem tarthatom. Nem lenne méltatlan sem a Genius loci -hoz, sem a könyvekhez - bár kétségtelenül nem lenne olyan ódon az anyag.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2008.10.08. 23:06:29

A Bükkben találtam egyszer egy túristaút mellett háborús sírkövet és egy pici emlékművet. Amilyen eldugott és jelöletlen, épp annyira váratlan és megrendítő.

Más; '44ben, amikor a front már jócskán húzódott nyugatra, egy visszavonuló német hadosztály egységei Sárospatak mellett húztak el. Az este közeledtével nagymamám egyik nagynénjének (ő mesélte anno) a kapuja előtt állt meg egy autó, 2 katona + a sofőr jött befelé szállást és valami ellátást kérve. Az öreglány kavart nekik valami paprikás krumplit vagy sztrapacskát, megitatták, aztán lefektették őket. Másnap reggel, mikor indultak volna, kérdezik: Mennyivel tartoznak? A háziak először nem is értették, aztán alig tudták visszautasítani a pénzt. Végül kakaót, csokoládét és dobozos sűrített tejet kaptak ajándékba a szemét náciktól.


2 hét múlva jött a muszka. Ők nem kérdezték lehet-e?

Csak a kontraszt miatt írom.

ekkerjoz 2008.10.09. 08:47:03

Nem mindegy, kik a "Szeretteink", ha a háborúban elesett katonáknak áll az emlékmű, még csak-csak van értelme a bombának, de olyankor inkább hősökről szól a felirat.
Ha a civil áldozatoknak készült, hát akkor mindenesetre "nem szerencsés" a pusztító fegyverre emlékezni. Valahogy amolyan beletörődést sugall, "hát, így történt, ez van".
Egyértelmű utalás, de olyan, mint akasztott ember házában a kötelet emlegetni.
Szerintem.
Lehetett ilyen dilemmában sok alkotó, mikor az első nagy háború után kezdtek emlékműveket emelni, ezért inkább egyszerű gránit, szienit gúlák, szegényebb helyeken betonvázas műkő obeliszkek készültek.
Közös jellemzőjük, mindegyiken szerepel a Turulmadár.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.09. 08:58:55

kedves Inszeminator, én köszönöm mégegyszer a képeket!!!!

(a szürke flekket meg majd egyszer megoldom)

Gift 2008.10.09. 11:05:03

ó, ezt az emlékművet sokkal mélyebbről jövő szimbolika hatja át. ez egy sívalingam. ebben a kontextusban a jelentése: a háború faszság. :)))

Csutakaszürkeló 2008.10.09. 13:56:24

Kedves Gift, ha komolyan vesszük a szimbólumokat, megnézzük azok tradicionális jelentését és jelentőségét, akkor nem jutunk oda, ahová te; az ellenkezőjéhez annak, amit közölni szerettél volna.
A fallikus szimbólumok minden időkben, a világon mindenhol a férfiúi termékenység-termékenyítés-"teremtés" jelentésével bírnak.
A háború férfias dolog, eredetileg férfiak űzték, Hérakleitosz pedig minden dolog szülőatyjának tekinti.
Ennyiben passzol a dolog.
Te, szerintem, az ellenkezőjét szeretted volna mondani.

Gift 2008.10.09. 15:27:21

ismered a mosoly jelét az emberi arcon? hol kedélyt, hol iróniát sejtet, hol az világ abszurditása váltja ki. de majd legközelebb én is megpróbálom az iskolás leckefelmondást. biztos tök jó lehet! :)))) /mosoly/

de ha már mindenáron vérkomolyak akarunk lenni, akkor ez a termékenységi szimbólum ha felszínesen nézzük akkor valóban a férfiassághoz köthető és akkor a mondandóm olvasata az, hogy hiába vívtok férfiasan, saját szimbolikus farkatok lesz a díszsírhelyetek.
szakrális értelemben viszont elhanyagolható a sívalingam férfinemhez kötése, /a lényeget jelöli a felszínessel, hogy érthető legyen a népnek/ a világban létező teremtő erőt jelképezi. hogy a férfi termékenység jelentésével bír e, azt nem tudom, még nem láttam péniszben szülőcsatornát.
annak külön örülök, hogy minden időkbe belelátsz! kevés ma már az olyan ember aki ismeri a három idő és tíz irány valamennyi igazságát! LOL /röhögés/

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.10.09. 22:04:42

Második kisérlet.Nem adom fel.De ha most is eltűnik, elmegyek aludni.

Mormogi papa képzeld jártam olyan házban ahol külön emeletes épületrészt építettek a könyvtár darabjainak, meg láttam ott egy kb három méter magas tükröt is. Nagyon szép volt. Igen nagyon szép. Akkor már tudtam hogy csakis szakácsnő lehetett az a kedves rokon aki kapta a gróf úréktól. És az össze többiek szintúgy. Sajnos túl nagyméretüek ezérthát télen nem is használják a helyiséget mert egy vagyon lenne befűteni....Meghát elvesznénk a nagy marha bútorok között...Érti..
A szomszédasszonyom is áthívott néznék meg egy tálalót - tudja amikor a grófék itthagyták" a kastélyt akkor a nagyanyámnak aki ott...tudom tudom - sajnos a márványlapja már kettétört és ez a furnérlemez is elég kopott már amivel helyettesítettük, és hát túl nagy , nem fér be a konyhába, itt az előszobában meg annyi helyet foglal hogy, na ezt az előszobát is direkte így építettük, de mostmár szabadulnék tőle, mondja már, mit érhet - maga tudja...
Gasper, muszáj vallanom, mert arra jártam megint. Kitisztítottak egy központi területet melyet valami bozótos épitkezési micsodának tudtam idáig, és előkerült a szovjet katonai emléknű. Kár volt érte, mert maga a döbbenet.Valami vöröstéglából épített obeliszkszerű zömök dolog, ami felefelé gyorsan szűkül bádog borításban és a tetején valami kősapka.Itt átlósan kettétört márványlapon a katonák neveu cirill betűvel.15 évvel a felszabadulás után készült, s most beigazolódott a sejtésem. A Hufágerek , Heffentrégerek Weinerek, Óberek nem véletlenül tömörültek SZERETTEINKé. Még sok minden eszembe jutna a két emlékműről,de hagyok helyet giftnek, aki még nem látott péniszben szülőcsatornát.
....és most nyomok. Lesz ami lesz...

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.10.09. 22:04:49

Második kisérlet.Nem adom fel.De ha most is eltűnik, elmegyek aludni.

Mormogi papa képzeld jártam olyan házban ahol külön emeletes épületrészt építettek a könyvtár darabjainak, meg láttam ott egy kb három méter magas tükröt is. Nagyon szép volt. Igen nagyon szép. Akkor már tudtam hogy csakis szakácsnő lehetett az a kedves rokon aki kapta a gróf úréktól. És az össze többiek szintúgy. Sajnos túl nagyméretüek ezérthát télen nem is használják a helyiséget mert egy vagyon lenne befűteni....Meghát elvesznénk a nagy marha bútorok között...Érti..
A szomszédasszonyom is áthívott néznék meg egy tálalót - tudja amikor a grófék itthagyták" a kastélyt akkor a nagyanyámnak aki ott...tudom tudom - sajnos a márványlapja már kettétört és ez a furnérlemez is elég kopott már amivel helyettesítettük, és hát túl nagy , nem fér be a konyhába, itt az előszobában meg annyi helyet foglal hogy, na ezt az előszobát is direkte így építettük, de mostmár szabadulnék tőle, mondja már, mit érhet - maga tudja...
Gasper, muszáj vallanom, mert arra jártam megint. Kitisztítottak egy központi területet melyet valami bozótos épitkezési micsodának tudtam idáig, és előkerült a szovjet katonai emléknű. Kár volt érte, mert maga a döbbenet.Valami vöröstéglából épített obeliszkszerű zömök dolog, ami felefelé gyorsan szűkül bádog borításban és a tetején valami kősapka.Itt átlósan kettétört márványlapon a katonák neveu cirill betűvel.15 évvel a felszabadulás után készült, s most beigazolódott a sejtésem. A Hufágerek , Heffentrégerek Weinerek, Óberek nem véletlenül tömörültek SZERETTEINKé. Még sok minden eszembe jutna a két emlékműről,de hagyok helyet giftnek, aki még nem látott péniszben szülőcsatornát.
....és most nyomok. Lesz ami lesz...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.10. 09:44:58

kedves Inszeminator,
az a döbbenet, hogy az utóbbi években tapasztalom, hogy kis falvakban egyre több helyen hozzák rendbe a szovjet emlékműveket. Zsámbékon a romtemplom tövében is volt egy kimiskárolt állapotú darab, mire talán két éve kipucolták, márványtábla került rá, stb, stb. Csak a Zsámbéki medencében több helyről tudok ilyen példákat hozni.
Mintha elfelejtenék az emberek, hogy a szovjetek megszállók voltak. Ezek az emlékművek pedig nemritkán nem hadisírok, hanem inkább a szovjet elnyomó gépezetet szimbolizálják.

Van is egy érdekes történetem. Családom egyik része évszázadokig Ajkán élt, nagyjából a város erőszakos iparosításáig, amikor is szép lassan kihaltak a rokonok. Na de nem ez a lényeg, hanem hogy 1945. tavaszán, amikor megjelentek a szovjetek, két részeg baka betörte az evangélikus templom ajtaját és mindent ami mozdítható volt, vinni akarták, illetve vitték is, többek között urvacsorai eszközöket, keresztelőkancsót stb, stb. Ezt a rablást az egyik felettesük felháborodottan konstatálta és ott helyben a templom előtt pisztolyával főbelőtte a két katonát, a tárgyakat pedig visszadta a papnak.
És még nincs vége az igen szimpatikus orosz tiszt történetének, ugyanis a két ruszkit ott a templom elött eltemették és nemsokára hősi emlékművet emeltek a sírhelyen!!!
A jó ajkaiak pedig a vasárnapi istentisztelet után ott kerülgették ezt a szarkupacot egészen 89-ig. Tudva persze azt, hogy az az emlékmű egy nagy hazugság.

A mentalitás pedig igen ismerős. A hatalom ma is hazudik, de úgy hazudik, hogy tudja, hogy tudják róla, hogy hazudik. És ezt megteheti a hatalom, mert semmi nem veszélyezteti hatalma megtartását.
Csakhogy ez a mechanizmus örökké nem tud így működni. Kérdés, hogy jövünk majd ki ebből a dologból, mert ugye az sem mindegy.

Csutakaszürkeló 2008.10.10. 17:48:32

Kedves Gift, felhívnám a figyelmedet a mindannyiónk által használt magyar nyelvre, tudva azt, hogy amelyik nyelven beszélünk, azon gondolokodunk: valami nélkül, ami (meg)termékenyít nehéz a termékenység fogalmával mit kezdeni. Ez egy ilyen kemény világ.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.10.10. 19:29:30

A szovjet katonasírok, emlékművek valamelyes rendbetételének, szerintem valami viszonossági oka lehet. Nemrég adtak át ukrajnában egy, ha jól tudom emlékműfélét, mert a területen magyar katonák tömögsírját találták.
Ez a kb. 1960 ban épült emlémű viszont, ahogy kinéz, arról szól, hogy csinálni kellett valamit, hát ennyi tellett elvtársak. A helybéliek azt hazudják, hogymennyire megrendültek, a hatalom meg azt, hogy elhiszi. Tényleg bosszantó ez a véget nem érő hazudozás, mely folyamatosan újabbakat generál. No de nézegessünk más boldogabb tájékok felé.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.10. 21:08:29

Igen, azt tudom hogy kölcsönös megegyezés van a hadisírok gondzásának a dolgában. Nekem a katonai temetőkkel semmi gondom nincs, sőt. Ápolni kell őket. Viszont az ilyen obeliszkek, rajtuk a hazug feliratokkal azért eléggé irritálnak.
Az osztrákok is könnyen nézegetik Bécs központjában azt a bazi nagy szovjet emlékművet. Egy csomó mindent tisztáztak a múltjukból.
Na mondjuk a náci szimpátia kérdését rendesen megúszták. A lakosság számarányát tekintve például Ausztriában jóval magasabb volt az NSDAP tagok száma, mint Németországban. Erről azért kevés szó esett a múltban.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.10.11. 22:53:36

Gasper.! Megjött egy megoldás a háttérrel kapcsolatban. Az Iraki poszt kommentjeként Pilgrim írta. Nézd meg
Ezek szerint még meg van a bécsi emlékmű. Eléggé elcsodálkoztam annó mit keres arrafelé.

Srí 2008.10.12. 11:06:51

Készül az új blogod? Ugye feltünteted majd az elérhetőségét valahol?

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.12. 15:28:04

kedves Srí,
igen készül és természetesen fel lesz tüntetve itt az elérhetőség egy posztban. Ha jól haladok, talán egy héten belül. Merthogy ez egy portfolió lesz a saját (nem pénzkereső) munkáimból. Elég jól haladok vele.

Csutakaszürkeló 2008.10.12. 20:08:27

Gasper, csatlakozom a Srí gyerekhez, már csak tudod miért is...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.12. 20:14:56

Csutakaszürkeló,
számodra személyesen is megküldöm a linket, ezt már jóelőre elterveztem :)

Srí 2008.10.14. 13:11:23

Köszi Gasper, jó lesz:) Srí gyerek:) Ez aranyos, köszönöm:) Szeretem a szürke lovakat. Meg a nem szürkéket is.