HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

  • FUHfilm: Fehér György (1939-2002) operatőr-rendezőről készítek egy könyvet, ezért szeretném megtudni, hogy ... (2023.04.13. 21:56) Még két dolog
  • v_e_r_o: @tapló II.: megtisztelő 11 év után választ kapni, és most olvasom 4 hónapra rá. kerestem is már a ... (2021.04.29. 11:09) Sovcolor
  • tapló II.: Igen, amíg el nem felejtem. A legjobb színes film a japán Fuji volt. Fogalmam sincsen ezek a japcs... (2020.12.22. 09:41) Sovcolor
  • tapló II.: @vero: Inkább vízes színűnek látszott minden, a kék sem volt határozott. (2020.12.22. 09:39) Sovcolor
  • tapló II.: Anno hoztak Moszkvából az ismerőseim akik kint jártak két tekercs Szovkolor diafilmet. Tudták, hog... (2020.12.22. 09:37) Sovcolor
  • Utolsó 20

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2008.10.14. 19:05 Gasper

Hazánk szíve, Budapest

Akkor most kicsit felteszem az aranylemezt.
Három évszámot fogok felütésnek ideírni, mely évszámokat nem viccből találtam ki.
1873, 1920, majd 1990. Mindhárom évszám jelentős sarokpontnak mondható a főváros szerves fejlődésének a szempontjából, habár az utóbi, 90-es évszám esetében a fejlődés ellentétes irányt feltételez, legalábis a tények illetve a megélt valóság tükrében egészen biztosan.

De mit is takar ez a három évszám?
1873-ban egyesül Pest Buda és Óbuda s innentől datálva nevezik Budapestnek  az ország fővárosát. Aztán ott van az 1920-as évszám a maga sokkszerű valóságával, amikor kézzelfoghatóan realizálódik az ország elképesztő méretű területvesztése a Párizs környéki béketárgyalások lezárását követően. A lelki sokk mellett a gazdasági sokkról már nem is beszélve, de ezekre most nem térek ki, hiszen a tények ismertek.
Végül ott van az 1990-es év ősze, amikor megválasztják fővárosunk ma is regnáló főpolgármesterét. Ez utóbbi tény, azaz a tizennyolc éves(!) töretlen vezetői múlt elég komoly teljesítmény, pláne ha azt is hozzávesszük hogy ma, 2008. őszén hol (nem) tart ez a város, avagy normális esetben hol kéne tartania a főváros urbanisztikai fejlődésének ennyi év után.
Most nem megyek bele a szokásos frázisokba, kizárólag egy kis szubjektív összehasonlító elemzést szeretnék tenni, mely elemzéshez csatoltam néhány fotográfiát, de azokat majd alant néhány mondatban úgyis felvezetem.

Nos tehát. 1873-ban ugye három település egyesüléséből önálló közigazgatási egységként létrejön a Székesfőváros, Budapest névvel. Rögtön számoljunk a fenti évszámhoz tizennyolc bűvös évet és megkapjuk az 1891-es évet. 1891-re nagyjából és egészében véve felépül az eklektikus Budapest tokkal vonóval, körutakkal és sugárutakkal, továbbá közintézmények és lakóházak, valamint iskolák és kulturális intézmények sorával. És akkor a budapesti közlekedés minőségi megszervezését, valamint az egységes közművek kiépítését már meg sem merem említeni. Ja, meg már épül -vagy legalábbis terven létezik- a hét darab vásárcsarnok, melyek szerves részét képezve a város szövetének, maximálisan kiszolgálják majd az itt lakók gasztronómiai szükségleteit. Hoppá! Ma meg mi van? A város szövetét tönkretevő plázák sora épül folyamatosan, melyek a beruházók és az agyon korrumpált hivatalnokok érdekein kívűl másokét (mondjuk a városlakókét) valójában nem szolgálják.
A korai Budapest fejlődéséből most elég ennyi ízelítőnek, ugorjunk inkább át az 1920-as évre.
Ha 1920-tól elszámolunk bűvös tizennyolc évet, akkor máris eljutunk 1938-ig. Namostan. 1938-ra igen szép példái épülnek fel a magyar bauhaus legszebb törevéseinek. Újabb közintézmények épülnek, tovább fejlődik a főváros közlekedésének szerkezete, szinte teljes egészében megvalósul a villanyvilágítás a közterületeken, és akkor az újabb kulturális és közösségi intézmények megépüléséről még nem is beszéltünk. Vagy olyan komplett új városrészeket is említhetnénk, mint az Újlipótvárost és annak ékességét, a Szent István parkot, mely a mai napig bizonyítéka kiváló építészeink munkásságának.
Aztán kizárólag magántőkéből és közmunkából(!) felépül az európai szintű bauhaus lakótelep a Napraforgó utcában (erről már volt egy sétám) és a Kerepesi úton felépül a Tattersall, amely Európa legmodernebb műszaki adottságokkal rendelkező lóversenypályája volt azokban az években. Többek között itt használtak először villanyvilágítást, lehetővé téve az esti lóversenyeket is. A Tattersall-t, a magyar bauhaus egyik legszebb példáját egyébként nemrég tették egyenlővé a földdel, hogy egy sokadik plázát húzzanak fel a helyére, mely a hírek szerint a legalpáribb prolivircsaftnak ad otthont ebben a műfajban mostanság.
Egyébként a Tattersall lebontásakor sem a modern és kortárs építőművészet elkötelezett híve, bizonyos Bojár Iván András, sem a jólismert autodidakta városvédő, bizonyos Ráday Mihály sem hallatta a hangját. Vajon miért? Kérdem én álnaívan.
Sok példát lehetne még hozni a két háború közötti évekből, de legyen elég most ennyi. Viszont egy biztos. A sok tekintetben félfeudális Horthy-rendszer kezdeti éveiben többek között olyan politikusok vezették ezt az országot, mint Bethlen István, vagy éppen Klebelsberg Kúnó.

A napokban rátaláltam az interneten Klösz György fotográfiáinak teljes adatbázisára. Klösz fotóit mindig nagyon szerettem, ráadásul ő volt az az ember, aki közismerten végigdokumentálta a dualizmus korának Budapestjét. A régi Pest-Budát és az új Budapestet egyaránt, úgyhogy tényszerű összehasonlítást végezhetünk, hogy hová képes fejlődni egy város szűk két évtized alatt. És ez nem egyszerűen pénzkérdés, hanem sokkal inkább mentalitás és hozzáállás kérdése. 
Ezeken a fotográfiákon nincs ködösítés, hanem csak a fényérzékeny (egykor volt) valósággal szembesülhetünk feketén, fehéren.
Na most ezek után gondoltam egyet és néhány fotót kiválasztva Klösz György munkái közül úgy döntöttem hogy felkeresem a régi helyszíneket és én is készítek egy fotót a mostani állapotokról. Annyit előrebocsájtok, hogy nincs sok köszönet a kontraszt tekintetében, úgyhogy kéretik az erős idegzet.
Akkor induljon is a séta, melyet az elmúlt vasárnap ejtettem kíes fővárosunkban.



Közismert fotográfiával  indítok, mely fotó emblematikus példája az egykor volt pesti kávéházi életnek. Ha úgy tetszik ez a kávéházi élet a pesti polgár közösségi létének egyik legfontosabb színtere volt. Persze itt kulcsszó a közösségi lét, amely ma többek között a pesti romkocsmák sajátos világában érhető tetten. Mondjuk e sorok írója is rendszeres látogatója eme helyeknek, de tapasztalatból mondom  hogy a piáláson, szíváson, csajozáson túl más érdemi dolgokra kevéssé alkalmasak ezek a helyek.
De nézzük az egykor volt kávézót, mely a valamikori Drechsler palota árkádjai alatt működött. Azt rögtön megállapíthatjuk, hogy a jelenlegi állapot is igen emblematikus képét mutatja a mai Budapestnek. Az egykori palota épületét nemrég szarér' hugyért eladták egy külföldi ingatlanbefektetőnek és vagy két éve ilyen állapotok uralkodnak. Persze ne aggódjunk, lesznek itt luxuskérók, irodák, meg hasonló privát dolgok. Addig is tegyünk a mondat végére egy pontot a jobb alsó sarokban látható, szépen kikristályosodó, egyre növekvő húgytócsa képével.

Ruccanjunk most át a Szervita térre mégpedig azért, mert ez a tér  mostanság a főváros nagyratörő terveinek egyik szimbólumaként szerepel a híradásokban. Arról van szó, hogy a már emlegetett Bojár Iván András -felelős fővárosi ember- kitalált egy olyat, hogy a Finta József által tervezett rettenetes parkolóház (balra) helyére buborékot kéne fújni. Egészen pontosan egy arab sztárépítész hölgyet, bizonyos Zaha Hadid-ot kértek fel a tervek elkészítésére.
Ezzel még nem is lenne semmi baj, hiszen jómagam is szeretem a jófajta posztmodern építészetet, ráadásul szüksége is lenne ennek a városnak minőségi kortárs épületekre, melyek figyelembe veszik a város szövetét. Csakhogy ez az egész történet megint nem szól sem építészetről, sem urbanisztikáról. De még csak a sokat hangoztatott landmark építészetről sem. Ráadásul amióta Grazban felhúztak egy valóban jó buborékot, azóta itt is minden ajrópéer figura olyat szeretne. Mi ez az egész, ha nem sima provincializmus?  Ez a dolog amúgy megint arról szól, hogy minden előzmény nélkül fingjunk bele egy nagyot az állóvízbe. Egy jó bugyborékosat.

Akkor most jöjjön a jó öreg Blaha Lujza tér. Erről a térről túl sok mindent most nem akarok  írni, hiszen a Blaha rettenetes atmoszféráját mindenki ismerheti.
Viszont egy biztos. Amióta ledózerolták a Nemzeti Színház épületét, majd alumíniummal burkolták a Corvin áruház épülettömbjét, azóta nem tér magához ez a tér. Ehhez még társul a várost keresztülszelő kétszer három sávos autópálya, melyet csak Rákóczi útként becézgetünk.
Egy szó mint száz, sokmindent el lehet mondani erről a térről, csak azt nem, hogy normális közösségszervező szerepe lenne. Ahogy normális esetben ezt a szerepet egy belvárosi térnek be kellene tudni töltenie. És láthatóan a megörökölt problémát nem hogy nem orvosolta az elmúlt bűvös tizennyolc év, hanem a helyzet évről évre egyre durvábban alakul.

És ha már itt vagyunk a lecsóban, akkor innen már csak egy ugrás a budapesti fertő egyik legmélyebb bugyra, a Baross tér. Az a tér, aminek névadója -egy bizonyos Vasminiszter- minden bizonnyal forog a sírjában, amennyiben tudomást szerez arról, hogy miként kezeli az utókor az általa hátrahagyott művet.
Ez a tér nem egyszerűen azért néz ki jelenleg úgy, ahogyan kinéz, mert egy grandiózus metróvonal fontos megállóját építik éppen. Nem. Ez a tér azért ilyen, mert szintén azelött a probléma elött állunk, hogy az előző rendszerből itthagyott állapotokat egyáltalán nem kezelte a főváros, inkább csak rontotta. Emellett az egyik legszebb -ha nem a legszebb- fővárosi pályaudvarunk méltó emlékműve annak a káosznak, amihez  bizony már a mindenkori kormányok is hozzátettek jónéhány lapáttal. Habár a kegyelemdöfés ezügyben mintha a jelenlegi establishment érdeme lenne.

És ha már közös felelősség, bizony ugorjunk át Budára és botránkozzunk egy jó nagyot a Várkert bazár jelenlegi állapotain. A Várhegy ékessége lehetne ez az Ybl Miklós által tervezett neoreneszánsz épületegyüttes, mely manapság az összeomlás határára került. Ezek az állapotok valóban iszonyatos szégyent jelentenek, melyet ráadásul kint tartunk a kirakatban. És itt legyünk méltányosak, hiszen erről kivételesen nem az egykori szociológus és szociofotós főpolgármesterünk tehet, hanem bizony itt is nagyrészt a mindenkori kormányoké a felelősség, na meg a kerületet 1990-óta irányító polgári városvezetéseké.

A végére színesedjünk ki egy kicsit és a Klösz féle képek után nézzünk két-két fotót a harmincas évekből, illetve a mából. 
Először még kicsit visszaszökellünk az Erzsébet híd pesti hídfőjéhez, ahol a Belvárosi Plébániatemplom és a huszas években épült piarista épületegyüttes található. Természetesen az egyik legszembetűnőbb dolog a két kép között a régi Erzsébet híd hiánya, melyet a németek olyan sikeresen intéztek el a háborúban, hogy helyette új híd épült a hatvanas években. Megjegyzem igen szép híd, tiszta mérnöki munka.
Na de azért az elég szembetűnő, hogy itt kezdődik az az autópályaszakasz, melyről már a Blaha Lujza térnél értekeztem pár keresetlen szóban. Ennek köszönhetően az itt található Szabadsajtó út és folytatása, a Rákóczi út az egyik legembertelenebb budapesti sugárúttá vált az elmúlt évtizedekben. Betörött, beragasztott kirakatok, telihugyozott, teliszart árkádok jellemzik a teljes útszakaszt, egészen a Baross térig, mely tér -emlegetett szamár- valamiféle főgyüjtőként, netán ülepítőként mintha magába szívná a városban felgyülemlett mocskot.
Aztán megfigyelhetjük azt is, hogy villamos járt ezen a szakaszon (egészen a hatvanas évekig!), mely villamosvonal hiányát a mai napig megérzi a város. És ezen a problémán az egyre brutálisabb bekerülési árú négyes metró sem fog sokat segíteni.
A Rákóczi út teljes szakasza is jól példázza az elmúlt bűvös tizennyolc év totális impotenciáját. A városvezetés semmit nem törődött az egyre növekvő forgalom problémájával, azon kívül az eszetlen plázaépítkezések folyamatosan nyírták és nyírják a kisboltok, mozik, stb létét. Az előző rendszerben Úttörő áruházként ismert épületet -mely az első modern értelemben vett sokszintes városi áruházunk volt a maga art deco stílusával- egész egyszerűen ledózerolták, hogy valami jellegtelen irodaházat és hotelt böffentsenek a helyére. Erről sem nagyon beszéltek az úgynevezett szakemberek, akiknek kutya kötelességük lenne megvédeni a várost az ilyen nyilvánvalóan barbár cselekedetektől. De nem, helyette buborékokat fújunk gondolatban és terveken, közben az épített örökségünk jellegzetes darabjai tünnek el a szemünk elől. Az egykori budapesti zsidónegyed szétbombázása például külön posztot érdemelne. És hát az a beigazolódott igazság, hogy ha a múltat végkép eltöröljük, akkor bizony cseszhetjük a jövőnket is.

Utolsó helszínünk is egy fajsúlyos darabnak tekinthető, hiszen a budai Moszkva téren járunk, mely tér persze az ántivilágban nem Moszkvára hallgatott, hanem egykori miniszterelnökünk, Széll Kálmán nevét viselte. Innen jött egyébként a pesti szlengben csak Kalefnak emlegetett elnevezés is, mely mára mintha teljesen kihalt volna.
Amúgy ez a tér soha nem volt egy különösebben -mondjuk a pesti Duna korzóhoz mérhető- elegántos közterület, ezzel együtt például a budai hegyekbe kirándulók találkahelye és csomópontja volt a hely.
Aztán a kilencvenes években szabályos rabszolgapiacként üzemelt a tér, hiszen vendégmunkások sora kínálta itt bájait a kínálatból bőven szemezgető zug (és kevésbé zug) építési vállalkozóknak. Arról meg már jobb nem is beszélni, hogy a téren csak úgy lehetett átmenni, hogy szerencsétlen páriák sora függeszkedett rá az emberrre néhány forint reményében.
A Moszkva tér rendbetétele szintén fővárosi feladat volna, habár -ahogy hallom- az utóbbi időben összefogott a három itt határos budai kerület, hogy valami végre történjen ezügyben. Egy biztos, a Moszkva tér is azok közé a neuralgikus pontok közé tartozik, melyeknek helyzete az utóbbi bűvös tizennyolc évben fokozatosan romlott. És mégegy adalék. A Magyar Posta nemrég adta el a tér fölé magasodó irodaházát, hogy egy jellegtelen angyalföldi irodaépületben emeletet bérelhessen magának. A Moszkva tér fölött található épületről azt érdemes tudni, hogy a 20-as évek magyar építészetének egy igen szép példájával állunk szemben. Kiváncsi lennék rá, hogy mekkora tiltakozást váltana ki a bécsiek körében, ha fillérekért (és egyáltalán) elprivatizálnák Otto Wagner Postsparkasséját, amely épület szolid jelenlétével Bécs építészeti identitásának fontos eleme a jugendstil idejéből.

Végezetül, de nem utolsó sorban szeretnék megemlíteni egy igen fontos, példaértékü szervezetet, mely Budapest fejlődésenek a motorja volt hosszú évtizedeken keresztül. A Fővárosi Közmunkák Tanácsáról van szó, mely 1870-ben alakult. Feladata eleinte a Duna fővárosi szakaszának szabályozása volt, valamint gondoskodott Budapest közlekedésének, úthálózatának kiépítéséről, valamint gondoskodott egyéb közmunkák létesítéséről is. Közvetlen teendőin kivül felügyeletet gyakorolt a főváros területén minden építési és építésrendészeti ügyben úgy a városi hatóság, mint az egyes lakosok felett. Ezen kívül felebbviteli hatóságként is működött.
A Közmunkatanács egy elnökből és 18 rendes tagból állt; ezeken kívül tanácskozási joggal tagjai voltak még a városi tanácsosok, a középítési bizottsági tagok és a főmérnökök is. Mai ésszel már elég nehéz felfogni, hogy volt egy kor, amikor működött egy olyan szervezet, amely kizárólag szakemberekből állt és kizárólag szakmai kérdésekkel foglalkozott.
Beszédes az is, hogy a Közmunkák Tanácsát először a Tanácsköztársaság szüntette meg azokban a dicsőségesnek éppen nem mondható hónapokban, hogy aztán 1919 végén újrainduljon a szervezet, mely egészen 1948-ig működött hogy a kommancsok újra, ekkor már véglegesen megszűntessék a működését.
1990 környékén sokan evidenciaként kezelték, hogy újjáalakul a Közmunkák Tanácsa, de persze nem így történt, hanem bűvös tizennyolc éve minden feladatot pártkatonák és pártközeli emberek kapnak meg. Ennek aztán jól látható az eredménye is; egy mind mentálisan, mind tárgyiasult formában is romokban heverő főváros tele a szocializmusból átörökölt vízfejű szervezettel, vagy éppen fillérekért elprivatizált közmű cégekkel. Tele korrupcióval és az annak nyomán egyre csődközelibb állapotokkal. Nincs már messze az a pillanat, hogy ez a város végleg csődöt mondjon, akkor bizonyára végleg kidurran az a bizonyos buborék is.
 

32 komment

Címkék: budapest


A bejegyzés trackback címe:

https://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr51711345

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

d.z. · http://masikmagyarorszag.blog.hu 2008.10.14. 20:12:36

Na Gasper te is aztán telibetalálod, hogy milyen poszt dob rá még az ember aznapi hangulatára... Majd később hozzáfűzök valami érdemlegeset is... Most egyelőre túl idegbeteg vagyok gondolkozni..

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.10.14. 21:55:33

Csőrösbusz,egy DKW, nyitott peronú villamos - nyári délelőtt, és meg egy fa is...
Talán ha megmarad a híd, sajátos, barátságosabb környezetével, s nem válik rideggé a környezet, mint sok egyéb helyen - persze hülyeségeket beszélek, eltelt sok sok év hiába, tétlen bohóckodással, riszálással, hogy aztán majd mi...És persze lett időkerék, és plázs az ujpesti rakparton, és sziget. Cakhogy ezek múlandó sziporkák. Pótcselekvések valami helyett. A szisztematikus átgondolt városépítés helyett.
Sokáig meg lehetett élni valamiféle harcos ellenálló múltat emlegetve. Végre úgy látom lassacskán elkopik, ami nem is nagyon létezett.
Budapest, a főváros vezetése és irányítása manapság korántsem feladat, csupán üzlet - egy bizonyos körnek. Amíg nekik fial ki nem adnák a kezükből semmi pénzért. Nekik így jó ahogy van. Nem érdekük a fejlesztés, mert az rizikós. Másokat is bele kéne vonni és szétterűlne a haszon. Rossz üzletemberek, rossz befektetők, és sajnos a fej lecserélése után nincs sok esély a betokozódott béna hivatalnok sereg cseréjére.
Néha az az érzésem ezt a várost így, akárki elvezethetné, tán még jobban is.
Jól összeszedted Gasper, néhol egészen közelről érintett, a tizennyolc éves ritmus különösképpen szemléletes.

TuRuL_2k2 · http://maglyatuz.hu 2008.10.15. 08:37:47

Nagyon jók ezek az ilyen-volt-ilyen-lett képek... De lesz még boldog Budapest. :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.15. 08:42:22

kedves ekkerjoz,
amit Új Péter ír, az nagyjából analógia az én érzéseimre és a múlt vasárnap megélt tapasztalataimra.
Megtakarított pénzem egy része MOL részvényben dekkol, miután nem léptem ki időben, de most már nem is fogok. Magyarán jóidőre bennragadnak a dolgok. Gondolhatod, milyen boldog vagyok.
A másik pedig az, hogy a fent látható vasárnapi fotózást jómagam is összekötöttem némi télikabátvásárlással, csakhogy annyira alámerültem én is a fekáliában, hogy végül az expozíción túl másra már nem volt kedvem.

köszönet a linkért, telitalálatnak bizonyult!!!!


kedves Inszeminator,
látom téged is megfogott az a bizonyos fotó a csőrössel, a DKW-val és a villamossal. Bevallom, nekem az a kedvenc képem, hiszen elképesztően jó atmoszférája van.
Erről a képről eszembe jutnak olyan impressziók, amiket nagyszüleim meséltek a két háború közötti Budapestről.
Ahogy nagymamám mesélte, hogy valamikor '37 környékén, egy nyári délutánon innen nem messze, az egykori Werbőczy szobornál egy villanásnyi időre látta elsuhanni a Karády Katalint. Csak annyi maradt meg benne, hogy a Karádynak meglepő módon rettenetes tuskólába volt.
Vagy ott volt a másik nagymamám, akinek kislányként az volt a mániája, hogy vasárnap délutánonként megnézze édesapjával és öccsével a Sándor palotánál az őrségváltást.
Meg arról is sokat meséltek nagyszüleim, hogy micsoda tisztaság volt azokban az években az egész városban. És arról is sok szó esett, hogy például a posztos rendőr bármilyen problémájában segítette az egyszeri polgárt.

Ma meg csak annyit tömnek az emberek fejébe, hogy micsoda faszista (sic!) kor volt az.
Na mondjuk ez a díszmagyaros urambátyám világ, a cím-, és rangkórság, meg a nagybirtok rendszer fenntartása valami rettenetes dolog lehetett. Gondoljunk csak bele, mégiscsak a XX. században vagyunk!
Viszont olyan emberek voltak a közigazgatásban, illetve a végrehajtóhatalomban, akik mind Trianon gazdasági sokkja, mind a gazdasági világválságból ki tudták húzni az országot.
Hiába na, más generáció, más emberanyag.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.15. 08:43:47

üdv Turul_2k2,
hát én is ebben bízom, különben bele is bolondulnék ebbe az egészbe.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.15. 08:48:41

Ja, Inszeminator,
gondolom a Kalef (Moszkva tér) is otthonos a számodra :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.10.15. 09:35:49

Gasper, majd írok - tegnap este már nem mentem föl a netre, csak ma, késve olvastalak.
Remélem, a cím nem jogdíjas :-)

"... télikabátomra hasztalan keresek vevőt..."

Susybaby · http://szerelemblog.blog.hu 2008.10.15. 10:12:26

Jó ötlet, így egymás mellé tenni a képeket. Nekem igazából az az érzésem van, hogy néhány részlettől eltekintve nem változott semmi. (kivéve persze a híd) Az akkori Moszkva tér sem éppen egy gyöngyszem.

Gift 2008.10.15. 10:24:17

hűűű! nagyon rendben van a moszkva tér a körmedencével! :lol:

megért volna egy képpárt /jó, gondolom nem volt klösz kép az egykori kálvinról/ a minden idők egyik legborzolóbb fővárosi vizuális szennyezése, a kálvin tér tönkretétele a hányadék üveg kártyavárakkal. és megérne egy posztot az építész szakma üdvrivalgása e tárgyban.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.15. 11:04:07

De bizony Gift,
több kép is van a Kálvin térről Klösztől, csak én marha már lusta voltam útba ejteni a végén a helyet. Pedig a jelenlegi állapotok valódi kvintesszenciáját mutatják a Demszky-érának.
Mondjuk éppen ezért a Kálvin tér lehet hogy kap egy külön posztot.

Srí 2008.10.15. 13:15:01

Klösz link régóta megvan, kastélyrajongóként imádom nézegetni. Megszakad a szívem a főváros miatt, csak remélni tudom, hogy tényleg lesz jobb.

Ajánlott olvasmány : John Lukács: Budapest 1900, a város és kultúrája valamint Erba Odescalchi Sándor herceg Testamentum című önéletrajzi műve, írtam róla a Konzin posztot, bár nem éppen a fővárosról. Talán írok egyet a saját blogomba holnap, felkavart a posztod, Gasper.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.10.15. 14:12:16

A "Kalef" kultikus hely volt. Az a hosszúkás kerekvégű épület volt a 6-os végállomása. Felette - a Klösz képről lemaradva a "gomba".Három kb. köralakú kis épületet fogott tetejéjél fogva egy kör alakú gombaszerű tető. Ennek megfelelően három járatú építmémy .Közelesen a mai metró épülete helyén, aminek ha jól tudom ma sincs épitési engedélye.
Valóban kedves Gasper a leghangulatosabb a dékávés kép, igazi városbelső, az embernek kedve támad átsétálni kényelmes tempóban a hidon, hogy a Tabán valamely kiskocsmájában kispörköltet rendelve elmélázzon a nyári délután múlandóságán.
/..zóna'- tudja még valaki mi az...? mármint gasztronómiai értelemben../
És lesz még jobb Turul, biztos lehetsz benne

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.10.15. 17:16:41

Csak annyit még: normálisabb országokban törvény rendeli, hogy ugyanarra a posztra legfeljebb egyszer lehet újraválasztani valakit, többször nem.
Talán nem véletlenül :-(((

Pilgrim 2008.10.15. 22:49:44

Üdv, Gasper! Érdekes ez a képes összehasonlítás és a leírás is remek hozzá. Szomorú, ami az elmúlt 60-70 évben történt a fővárossal; a legutóbbi 20 év pedig - ahelyett hogy fejlődést hozott volna - az impotens várospolitikával maximálisan lezüllesztette annak az országnak a fővárosát, amelyik amúgy is aköré centralizálódik. Vidéken a helyzet - mondhatni - változatlan. Az elmúlt évtizedekhez képest.

6-7 éve én is előkerestem a régi Budapest-képeimet és elkezdtem fotózni az akkori jelen állapotában a várost, óriási volt a kontraszt. Nem tudom, hol bújhatnak meg ezek a fotók, de érdemes lenne előkotornom, mert valószínűleg akadna olyan képpár, amin szembetűnne az akkori, a nem is olyan távoli múltban készült kép és a 2008-as állapot közötti különbség is.

csipkebogyo 2008.10.15. 23:09:28

"az utcák egymásrahajló erotikája..,a kommerciális fesz és pöf cifrái..., kitömött kőszáli tyúk" stb.:

mek.oszk.hu/01700/01717/html/

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.16. 09:35:01

üdv Pilgrim,
az az igazság, hogy az ilyen összehasonlítások mindenféle mellébeszélés nélkül mutatják a valóságot. Itt tényleg nincs félrebeszélés.
A másik pedig a megélt tapasztalat. Nekem senki ne hazudja azt, hogy Budapest élhető város. Elég egy bkv járműre felszállni egy reggelen és végignézni a deprimált arcokat. Na az valami irgalmatlanul nyomasztó.
Én gyakran járok Békéscsabára, Debrecenbe és Sopronba. Azáltalánosan rossz hazai közérzet ellenére egyik városban sem látok olyan zombikat, mint itt Budapesten. Sehol!

csipkebogyó,
kössz a linket! Én ezt az írást nagyon szeretem és nagyon régen olvastam.

Srí 2008.10.16. 10:38:38

Zóna..igen, tudom, mit jelent:) A Kalefről nem túl régen nagyon jó dokumentumfilm készült a Hír tévén, láttam, az archívumban biztos fellelhető.

Podmaniczky és Demszky - építeni és veszni hagyni.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.16. 11:35:23

Igen Srí, az egy nagyon jó dokumentumfilm. Még egy közeli ismerősöm is szerepel benne.

Itt van néhány adat a filmről:

www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=91781&i_city_id=3372&i_county_id=-1

Csutakaszürkeló 2008.10.16. 18:20:42

Csúnya leszek és provokatív:
A nyolcvanas évek derekának táján a debreceni HAJDÚSZÖVKER Rt. vállalati volgája Budapesten járt szolgálati úton, egyik (megtűrt) utasa az Rt. dekorációs részlegének vezetője, K. Attila mesélte el ezt a gyönge kis affért, ami velük esett meg valamelyik körúton, dugóban és olyan későőszi szmogban, hogy jóformán a szélvédőn sem láttak ki, és kínlódtak és toporogtak:
"... letekerte az ablakot, és átszólt hozzánk: Mi van, öreg? Löktél reggel a disznóknak?"
Én, mint "vidéki", csak azt mondom, Budapest azt kapja, amit megérdemel.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.17. 08:02:52

Hát Csutakaszürkeló,
való igaz, Budapest azt kapja, amit megérdemel.
Az meg döbbenetes, hogy a pesti zombik többsége különbnek érzi magát mindenki másnál. Pedig komolyan mondom! Csak nézzen végig az ember egy hétköznap reggeli budapesti bkv járat utazóközönségén! Nagyon kemény.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.10.17. 08:12:50

Budai lakos koromban (is nyakig úsztunk a koromban...) (de tényleg, ott ment el az ablakunk alatt az Erzsébet-hídról a BAH, majd az M1-M7 felé tartó, s onnan visszaözönlő forgalom kamionostul, mindenestül...) szóval a deprimált arcok maximumát akkor értük el, mit öbb: az emberek aznap meg sem mukkantak, gyanúsan nagy volt a csend - mikor 1994-ben kiderült, hogy a Dózsára maszkírozott szarvas egyén nyerte a választásokat - az emlegetett szamár meg a nyakunkon maradt. Pedig akkor még nem tudtuk, hogy még 14 év alatt sem szabadulunk tőle!
Igaz, ott, az első kerületben nem termett nekik babér: nemigen kaptak voksokat... sem akkor, sem később. De ez sovány vígasz.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.17. 08:41:19

Mormogi Papa,
szerintem egészen közel lakhattunk egymáshoz, mert én azon a környéken nőttem fel. Születésemtől 26 éves koromig (azaz nyolc évvel ezelöttig) a Hegyalja út egyik mellékutcájában laktam a Gellérthegy felé, közel a 8-as és 112-es megállójához, ami Pest felé megy. Van sejtésed az utcáról? :)))

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.10.17. 11:15:16

Tán csak nem a nótából is ismeretes - az utcát ismerve kissé gunyorosnak tűnő -
"A Csap utcán végestelen végig..."
az orvosi rendelőig leginkább...
Vagy: Mészáros utca, kedvenc meredekem: Harkály - esetleg Avar?
Vagy a másik megállónál a bolgár kereskedelminél, a csillagvizsgálónál?
Mi a két út villájában voltunk - mikor nagyszüleim 61-ben ideköltöztek Pesterzsébetről, még igen csendes környék volt... Csak az új híd hozta a forgalmat ide.
A lakás pedig azért lehetett magántulajdon, mert a budai harcokban egy tank jól belelőtt (talán volt valaki az ablakban fegyverrel?) és a korabeli törvény szerint, aki helyreállított egy háborúban sérült lakást, az tulajdonos lett. Na, attól vette mag Nagypapa...

heima (törölt) 2008.10.19. 17:04:38

A Rákóczi-úti villamoshoz elengedhetetlen beszúrni Gyuri bácsit: www.youtube.com/watch?v=ihFEH7UTvR8

Személy szerint én nem ostoroznám ennyire az ingatlanfejlesztő magántőkét, születtek azért szép épületetek. A postban is említett Fővárosi Közmunkák Tanácsának egykori székháza például az egyik legszebb épület lett a fővárosban a felújítása után, Lánchíd Palota néven, de az angyalföldi irodaházak között is találni építészetileg is értékelhető ingatlanokat (a lerobbant gyártelepek helyett pedig mindenképp szebbek), például a Center Point vagy az Átrium Park tömegük ellenére is pofás.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.19. 17:45:24

kedves heima,
menő ez a Baló féle kis híradás, kössz a linket.

Amúgy ha már irodaház, akkor szerintem a Dózsa György úti Erik van Egeraat féle ING székház valóban jól sikerült a maga dekonstruktív elgondolásaival.
Ennek ellenére kötöm azt a csúnya ebet a karóhoz, szerintem többnyire rettenetesen provinciális dolgok épülnek Budapesten, így Angyalföldön is. Ráadásul az általad emlegetett magántőke többnyire spekulációs célokkal van jelen a magyar ingatlanfejlesztésben. Lásd töküres irodaházak tömege, azonkívül építészetileg értékes(!) egykori gyárépületek ledózerolása.

Helsinkiben járva láttam, hogy a tengerpart melletti hatalmas, kihasználatlan dokkokból például kortárs múzeumot létesítenek és műtermeket hoznak létre fiatal művészek számára. Ja, hogy az senkinek sem hoz hirtelen piaci hasznot? Az oktatásukról és kulturális mecenatúrájukról híres finnek nagy ívben szarnak az ilyen kérdésfelvetésekre, hiszen ők hosszútávon abban gondolkodnak, hogy fennmaradjon a kultúrájuk és az identitásuk. Na de ez már nagyon messzire vezet :)))

heima (törölt) 2008.10.19. 18:19:06

Ja, az ING székház is jó, de kicsit kiegészítve az előző postot, az ostorozott plázák közül például a Westend teljesen be tudott olvadni a városszövetbe, jobbat azon a telken nehezen lehetett volna építeni.

Ezt a spekulációs gondolatmenetet nem igazán értem, nyilvánvaló, hogy a fejlesztő nem nonprofit alapon fog 10-100 millió eurot kockáztatni, hanem profitot vár el a beruházástól - de a profit nem abból fog jönni, hogy egy jövedelemtermelő ingatlan üresen áll. Ez akkor fordul elő, amikor a fejlesztő hibázik (rossz helyre épített, túlárazza a terméket), vagy csak egyszerűen rosszul mérte fel a piaci igényeket.

Ipari (műemlék) épületek újragondolása lehetséges piaci alapon, is a Máriássy Ház (régi Borjúvásártelep) Ferencvárosban, a Flórián Udvar (régi Dohánygyár) Újbudán, vagy személyes kedvencem a Millenáris Irodaház (egykori Ganz) a Lövőház utcában erre jó példák.

Az, hogy a magántőke mit tehet meg, és mit nem, az állam (önkormányzatok, műemlékvédelmi hivatalok) feladata megmondani, a műemlékvédelem nem a magántőke feladata, amíg nem írják elő neki. De ha erős az állam, akkor nem lesz korlátlan dózerolás. Lásd például a régi Nagyvásártelep (szintén Ferencváros) helyén készülő DunaCity projektet, ott is meghagyták az építészetileg értékes épületeket és a többit bontották le, az 50-es 60-as évek igénytelen ipari épületeiért pedig nem kár, sőt.

Szerintem tehát (jobban) irányítani kell a magántőkét, hogy mit hova, és jobban bevonni a közösségi feladatok finanszírozásába. Például ha a semmi közepére plázát akar építeni, akkor fizesse a térség tömegközlekedésének támogatását stb stb.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.19. 19:24:03

Ja, egyetértek veled. Nem is gondolom, hogy mindent közpénzből kéne megoldani.
Igazából pontosan az a bajom, hogy Budapesten szabályozatlan minden, de olyannyira, hogy ebbe maga a város épített öröksége megy gallyra. Ezáltal meg sok minden más is persze.
Amúgy az 1873-as egyesítés után is nagyrészt magántőkéből épült fel az eklektikus Budapest, csakhogy akkor ésszerűen és tudatosan be voltak szabályozva bizonyos dolgok, melyet ugye többek között a Közmunkák Tanácsa felügyelt.
Na mindegy, láthatóan ma anarchia működik minden téren, nem pedig tudatos urbanisztikai fejlődés.

anteus 2008.10.19. 20:56:54

Lugosi Lugo Lászlónak jelent meg évekkel ezelőtt egy ilyen albuma, kiválasztott vagy 50-60 Klösz fotót és elkészítette mai párját. Nagyon érdekes és nem feltétlenül annyira lehangoló volt az összkép, mint itt fent. Kiderült egyébként, hogy klösz egy lovaskocsi tetejére állította a kameráját és a képek egy részét onnan készítette (a kor technikai viszonyainak megfelelően elég hosszú expozíciós idővel), ez jól látszik a Blaha Lujza téren készített fotónál is, ezért nem találhattad meg ugyanazt a nézőpontot.
Egyébként szerintem éppen hogy túl van szabályozva a budapesti építészet, egészen a közelmúltig nem tervezhetett külföldi, a "környezetbe simulás" gumiszabálya szerintem sokkal többet ártott, mint használt, stb. Azt gondolom, hogy ha nem engedjük kicserélődni az épületeket, akkor skanzenné változik a város, nem élő szövetté. Budapest legnagyobb vonzereje éppen a sokszínűsége és "izgalmassága". Szóval én megengedőbb vagyok, szeretem a sokak által útált Lehel csarnokot ("csillagromboló"), ING székházat, Terror házát (bár még nem voltam benne), a kifogásaim mellett tetszik, ami a Ferencvárosban történik és megindult Józsefvárosban is.
A Közmunkák Tanácsában egyébként az volt a legjobb, hogy egységes koncepciót képviselt és vitt keresztül, ma a kerületek széthúzása mellett ezt nagyon nehéz / lehetetlen megcsinálni.
Abban a bizonyos első 18 évben Magyarország nagyhatalmi aspirációit reprezentáló középületek épültek sorra, amelyek aztán 1920 után és mindmáig pöffeszkedőnek és menthetetlenül dagályosnak hatnak (Parlament, Kúria, stb.).

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.20. 11:50:23

kedves anteus,
sokmindennel egyetértek, de azért vitatkoznék is néhány dologban.

"Azt gondolom, hogy ha nem engedjük kicserélődni az épületeket, akkor skanzenné változik a város, nem élő szövetté."

Bizonyos épületeket valóban ki lehet és ki kell cserélni. Ezzel együtt egy város szerves fejlődését nem az oldja meg, hogy ráoktrojálunk mindenféle piaci szempontokat, melyek elsősorban a befektetők és a korrupt hivatalnokok érdekeit képviselik.
Azon kívül Brüsszel, Madrid, Lisszabon, Róma vagy éppen Bécs sem lennne az ami, ha nem őrzik meg a fontos építészeti jelrendszerüket hagyományaikat, hogy aztán szerves módon újat, illetve modernt építsenek bele a város szövetébe. És ez nem a "környezetbe simulásról" szól, hanem az adott városra jellemző hagyományok megértését és az azon való szerves továbblépést.
Azért valljuk be, a párizsi Defence negyed sem váltotta be az élhető lakónegyed funkcióját, maradt szimpla irodanegyed.
A másik pedig az, hogy nem igazán szeretem az eklektikát, ezzel együtt Budapest -Bécs és Brüsszel mellett- azon kevés nagyvárosok egyike, ahol egységes építészeti szerkezet jött létre az eklektika korában. Ezt a tényt pedig nem rombolni kéne, hanem megbecsülni és élni vele.
Ma például Siénába többek között azért mennek az emberek, mert a városmag a trecento idejének a képét mutatja a mai napig. Bécsnek az a vonzereje, hogy az egyébként tökéletesen áporodott Habsburg hagyományokat ötvözni képes a posztmodern törekvésekkel. Nekünk is erre kéne törekedni, nem pedig a múltat végkép eltörölni.

Marseille régi negyedében ötszáz éves lakóház tetőterében kialakított teljesen modernizált lakásában laktam. Az bizony élmény volt. Organikusan működött a múlt és a jelen.

ps: Lugó fotóit egyébként jól ismerem, ő tényleg azt próbálta technikailag is reprodukálni, ahogyan annak idején Klösz dolgozott.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2008.10.20. 15:23:23

Gasper,
mekkora már, ahogy a szervita-téri temlom elé befigyel a BANK felirat!

Hátul a régi templom, mint mementó, elől az új, csupán egy kockaház, meg egy tábla.
A réginek csak formája maradt, benn már csak lézengenek az emberek, az új 12 egy tucatnak álcázza önmagát, közben tele van pakolva közönséggel meg más földi hívságokkal.

Mint 2 világ határán.
süti beállítások módosítása