HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2008.12.01. 20:03 Gasper

Gasper burgundi marhája, Annamarie ribizlis tarte-ja

Vasárnapi ebéd I.

A vasárnap fontos dolog!
Ezt főleg azóta tudom és értékelem, amióta családom van. Előtte gyakran vasárnap is melóztam, vagy éppen az ordas szombati bulikat hevertem ki keserves kínok között. Persze mozdulni manapság is mozdulok ide-oda bőven, csak éppen már jóideje visszavettem a sebességből. Egész egyszerűen arról van szó, hogy kell lenni a héten egy napnak -amolyan ünnepnapnak-, amikor az ember megáll egy kicsit.
Mondhatnánk azt is, hogy orbitális közhelyeket írok itt a vasárnappal kapcsolatban, de sajnos ma Magyarországon egészen más tendenciák érvényesülnek a vasárnap kapcsán. Ugyanis ma a vasárnap nem számít nálunk ünnepnapnak. Példának okáért vasárnap reggel felkerekednek a családok és betámadják a legközelebbi plázákat és multikat. Ilyenkor több legyet is lehet ütni egy csapásra, hiszen „igazi” hétvégi programról van szó. Amíg a szülők elintézik a heti bevásárlást, addig a gyerekek elvannak a játékosztályon. Majd eljön az ebédidő, és ótvaros gyorsétkezdébe ül le a család, ahol műanyag tányérokból, műanyag evőeszközökkel belapátolják a minősíthetetlen műanyagkaját. 
Gondoljuk csak meg hogy kisgyerekek generációi nőnek fel úgy, hogy nem ülnek terített asztalhoz még vasárnap sem, és nem látják azt ahogyan a felnőttek; a széles vagy éppen a szűken vett család, a barátok beszélgetnek a világ nagy dolgairól, vagy éppen teljesen érdektelen történetekről, pletykákról. Messze nem vagyok egy konzervatív fickó, de egyre inkább látom ezen dolgok szükségességét egyrészt a gyerekek szocializációja miatt, másrészt a felnőttek végzetes izolációjának elkerülése érdekében.

Ezen írással egy új sorozatot indítok most útjára, melynek elsődleges -és egyetlen- szándéka az kíván lenni, hogy időnként megmutassam azokat az ételeket, amiket vasárnapi alkalmakkor megfőzünk és elfogyasztunk. A közös főzés és étkezés ugyanis szintén nem valamiféle ókonzervatív baromság, hanem az emberi kapcsolatok megtartásának és építésének egyik nagyon fontos eszköze.


A „burgundi” marha

Ilyenkor, amikor beköszönt a cudar hideg, bizony nagy a csábítás a masszívabb ételek fogyasztása iránt. Így történhetett meg velem a minap, hogy hatalmas késztetést éreztem arra, hogy megfőzzem egyik kedvenc ragumat, a burgundi marhát. A burgundi marha jellegzetes francia étel, melynek nélkülözhetetlen eleme a többféle zöldségből álló körítés, mely együtt fő a hússal. Emellett persze elmaradhatatlan eleme a jófajta száraz vörösbor is. A burgundi marha majdhogynem annyira klaszikus étele a franciáknak, mint nekünk egy jófajta marhapörkölt, azzal a különbséggel hogy amíg a franciák étele folyamatosan ment és megy keresztül a szükséges  evolúción, addig a mi marhapörköltünk megragadt a gulyáskommunizmus elsivárosodott menzai szintjén. Tisztelet persze a nem is olyan ritka kivételeknek.

Azonban most töredelmesen be kell vallanom, hogy ama idézőjel az alcímben nem véletlenül van ott  a burgundi szón, hiszen jelen főztömnél inkább asszociációs tevékenységről beszélhetünk, ezért is Gasperé lesz ez a bizonyos marha és nem Burgundiájé. A különbség már ott elkezdődött, hogy a burgundi marha ugye egy ragu étel, én meg nagyon szép rostélyosszeletekre leltem a napokban, amelyeket nem tartottam volna szakszerű dolognak felkockázni. Ezzel együtt beszereztem még némi marhaszegyet is, valamint jófajta füstölt kolozsvári szalonnát, melyet szintén nagyobb szeletekre vágtam. Majd hogy folytassam a stílustörések sorát, előkaptam tízkilós hatalmas öntöttvas wok edényemet, mely távol-keleti származásától eltekintve igen alkalmas eszköznek tűnt eme étel elkészítésére.
Tehát. Mint a fenti fotón is látható, viszonylag forró olajon kissé megpirítottam a rostélyosok mindkét oldalát hogy a komoly dolgok bennmaradjanak a húsban, majd kis időre a kolozsvári szeleteket is hozzáadtam a kezdő lökethez. Miután végeztem a pirítással, kivettem a húst és a szalonnát, majd a maradék olajban és a húsból származó,  értékesebbnél értékesebb pörzsanyagokkkal kevés nádcukrot kezdtem karamellizálni.

Figyelem, az izgalmak fokozódnak! Még a főzés előkészítésének fázisában negyed cikkekre vágtam két kisebb méretű lilahagymát, valamint nagyobb darabokra vágtam pár sárgarépát, gyökeret és kevés zellergumót. Sajnos az elvileg kötelező gomba ezúttal kimaradt a dologból, melynek egészen triviális oka az, hogy elfelejtettem gombát venni. Na persze bekerült a képbe a zeller, mely az eredeti receptből viszont kimarad. A zöldségeket pirítani kezdtem a hús után visszamaradt és cukorral karamellizált zsiradékban, majd néhány kisebb rozmaringág, kakukkfű és egy-két babérlevél került még a zöldségek közé.
Ahogy a zöldségek enyhén pirulni kezdtek, én bizony kinyitottam egy kisméretű Arany fácán konzervet, hogy némi koncentrált savanykás paradicsomíz is kerüljön az ételbe, mely a cukor édességével párosulva majd -reményeim szerint- szépen kiegészítik egymást.
Miután tehát a zöldségek is kissé pirultak egy sort, visszakerült közéjük az addig gondosan pihentetett rostélyos és a kolozsvári szalonna. Innentől kezdve egészen kényelmes dolgom volt, ugyanis kicuppantottam a parafát egy 2007-es szekszárdi merlot palackjából, majd az említett palackból egy keveset öntöttem az ételhez. Továbbá került még bele annyi marhahúslé, hogy azért ne lepje el a dolgokat, ugyanis célom semmi esetre sem az volt, hogy folyadékban főjön az étel. A technika lényege ugyanis az volna, hogy minimális folyadékutánpótlással finom, szaftos állagú étel legyen a végeredmény. Különben sokan itthon a pörköltet is ott cseszik el, hogy bő folyadékkal főzik az egészet, a vége pedig egy bő lében ázó énnemtudommi lesz, pörköltfeszt stílusban. De ha betartjuk a kevés folyadékkal való  pótlás aranyszabályát, akkor végeredményben egy mesésen finom, omlós és szaftos állagú csodát kapunk a tányérunkba, ahogyan ez történt az én burgundi marhámmal, melyet nagyon alacsony tűzön úgy két-két és fél óráig főztem, ráadásul ebben a vastagfalú wokban olyan jól elvoltak a dolgok, hogy igazán folyadékpótlásra sem volt szükség.
Annyit persze azért hozzátennék, hogy egy vastag kerámiatálban, sütőben elkészítve nagyságrendekkel komolyabb lehet a végeredmény.

Végezetül annyit még elmondanék, hogy köretnek leginkább valamilyen jófajta újkrumpli felelne meg, amelyre -idény hiányában- bajos most szert tenni. Ezzel együtt találtam a piacon viszonylag kisebb szemű, nem túl vén krumplit, melyet héjával együtt vastag karikákra vágva, némi rozmaringág, só és olivaolaj kíséretében egy tepsire való adagggal megsütöttem. Tálalásnál pedig nem volt más dolgom, minthogy szép sorban elrendezzem a zöldségeket, a hússzeleteket és a finom omlós, ropogósra sült krumplit.
Azt pedig nem győzöm hangsúlyozni, hogy párszor ugyan csináltam már burgundi marhát, viszont jelen esetben nagyon sok mindenben letértem a megszokottt ösvényről. Igaz, most nem volt szándékom az autentikus  receptekhez való ragaszkodásom, inkább csak inspiráltak azok.
Sőt, ha valaki kíváncsi egy igazán finom evolúciós burgundi marhára, akkor nézzen rá Thomas Keller receptjére a Bűvös szakácson, vagy ha Franciaországban jár és egy bisztróban meglátja a palatáblán krétával felírt boeuf bourgignon-t, akkor nyugodtan rendeljen egy adagot a pincértől.


Annamarie ribizlis tarte-ja

Délután persze eljött a feleségem nagy pillanata. Úgy döntött ugyanis, hogy némi pihenés után pontot tesz a vasárnapra egy egyszerű, de annál finomabb desszert formájában, mely stílusosan szintén francia eredetű. A tarte-ot jellemzően kerek formában készítik, de mivel nekünk nincs kerek formánk (na majd Karácsonyra!), ezért a mi süteményünk most nem lett kerek. A franciáknál talán az almatorta az egyik legáltalánosabb sütemény, annak is számtalan változatával, így feleségem is az egyik közismert változatot vette alapul -ribizlivel-, melynek receptjét egyébként autentikus forrásból szerválta.
Kezdjük ott, hogy a nyári ribizliszüretről maradt még egy kevés ribizli a fagyasztóban, úgyhogy indításnak kivettem olvadni a gyümölcsöt.



A délutáni szieszta után adtam át a stafétát kislányomnak és a feleségemnek, hogy rájuk bízzam a tarte elkészítését. Sajnos pontos arányokról nem tudok most beszámolni, úgyhogy csak a hozzávalókat és az elkészítés metódusát írom körül nagy vonalakban, de természetesen ha valaki beindul a receptre, majd Annamarie szépen ide kommenteli a pontos arányokat.

Naszóval. Össze kell gyúrni adott mennyiségű margarint adott mennyiségű liszttel, ebből lesz majd a finom omlós tészta. Mikor összeállt megfelelő állagúra a tészta, érdemes az egészet sodrófával kinyújtani, hogy egy viszonylag vékony tésztalapot kapjunk. Különben ezeket a műveleteket szeretik legjobban a gyerekek, úgyhogy érdemes őket bevonni a melóba, habár így kicsit megnőhet a teher az elkészülés folyamatán, de sebaj.
Ahogyan a mellékelt fotón is látható, kislányom hathatós segítségével, kis ujjaival nyomkodva bekerült a tészta a tepsibe. Fontos egyébként, hogy megfelelő pereme legyen majdani tortánknak, hiszen ezek után elkészítjük a tésztába való habart tojást, ami a sütés folyamán szépen meg fog emelkedni.
A habart tojás pedig úgy készül, hogy ehhez a mennyiséghez két tojást egy pohár tejföllel (eredetileg creme fraiche-el) lazán elkeverünk, majd -jelen esetben- kevés nádcukorral édesítünk.
Először szépen egyenletesen elterítjük a ribizliszemeket a formába nyomkodott tésztán, majd ezután jöhet habart tojásunk, amit egyszerűen ráöntünk a gyümölcsre. Természetesen ha almával dolgozunk, akkor szépen rétegesen lehet a vékony szeleteket elhelyezni. Sőt, ez a fajta módszer bőven alkalmas sós ételek elkészítésére is. Mi már csináltunk így például szardellás, vagy füstöltsonkás tarte-ot is, mondhatom nem érdemes kihagyni ezeket a lehetőségeket sem.

Most már természetesen nincs más dolgunk minthogy forró sütőbe tegyük a dolgokat, hogy aztán saccperkábé tizenöt-húsz perc múlva elkészüljön az irgalmatlanul finom desszert. Különben érdemes megnézni ribizlis tarte-unk szerkezeti felépítését  az elkészülés utáni pillanatokban: a tészta halmazállapota megnőtt és egy nagyon finom, kissé levegős és omlós tésztát kaptunk a végére. Maga a munícióként szolgáló habart tojás a ribizlivel egyetemben úgyszintén megnövekedett és a továbbiakban csak arra kellett várnunk, hogy ne égessük szét a szájpadlásunkat. Egyébként még hozzátenném, hogy az ilyen sütemények -legyen az sós, vagy akár édes- hidegen is nagyon finomak, sőt van amelyik inkább hidegen jó.
Nos kéremszépen, mára be is fejeztem az élménybeszámolót, úgyhogy lassan készülök az elkövetkezendő vasárnapokra.


 

28 komment

Címkék: gasztró burgundi marha vasárnapi ebéd tarte


A bejegyzés trackback címe:

http://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr45788148

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Quicksilver 2008.12.01. 21:27:27

Jelenleg az összes mondanivalóm egy jóízű csettintés, és a nemteljesenburgundi marhát már le is nyúltam egy vasárnapi ebédre. Csak kapok már végre egy jókora wok-ot karácsonyra! :-)

ekkerjoz 2008.12.01. 22:30:26

Végül nem csak evolúciós, de fúziós marharagu készült, amennyiben az eszköz is számít, nagyon szép lett, szinte érzem az ízét.
Gratulálok, a desszertet pedig Csilli köszönettel lenyúlná, ha lehet.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.12.01. 23:54:28

Kiváló ebéd, közösen készítve még kiválóbb. Mert akkor van készítési fázis, maga az ebéd, és ami utána következik. Ez nálunk általában két és fél óra, és valahogy senki sem akar asztalt bontani.
Tegnap elmaradt az ebéd, nagyon is hiányzott. A lányom Brüsszelben, a fiam Londonban, ilyenkor nem jó a vasárnap.
Elég gyakran előfordul nálunk a fenti ebéd, változatos zöldségvariációkkal.
A fiam nagy tarte készítő, van türelme hozzá. Most, hogy ilyen részletesen lefestetted ezt a vasárnapot, sajnálom, hogy az enyém elmaradt. De majd bepótolom.Üdv, nem gondoltam rólad, hogy főzni is tudsz...

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2008.12.02. 02:54:31

Hiretelen azt hittem, hogy a habart tojás!
Gasper! Jól néz ki. Szinte érzem az illatát. Én egyben sütöm, kötözve egy 2,5 kilós darabot. Próbáltad már?

De a ribizlis ... hmmm....

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.02. 09:00:08

Quicksilver,
egy ilyen öntöttvas wok nagyon sok mindenre alkalmas egyébként, de sokan a könnyűfém verzióra esküsznek, ami abban az esetben érthető is, amennyiben gyorsan készülő, friss ropogós távol-keleti ételt készít az ember. Mert ahhoz ugye a profik rendesen dobálják a wokot, illetve a benne lévő alapanyagokat.
Az én wokom a nyugodt órákra készült :)

ekkerjoz,
tényleg, rendes fúziós kisérlet volt :)))
A desszertről majd számoljatok be!

inszeminator,
én olyannyira főzök, hogy igazából a buvosszakacs.blog.hu/ buzgó olvasása közben pattant ki az agyamból, hogy nekiálljak egy saját blognak.

vero,
végső soron valami ilyesmit is be lehetne adni a Czifray versenyre habart tojás címén, de amióta megcsináltam a vargányás szuflét, eléggé leálltam. Lehet hogy kimarad a dolog, mert a következő hétvége elég mocorgós lesz, ergo nem lesz idő komolyabban főzni. Na majd ráhajtok a "kolosvári" prodzsektre.

Amúgy szoktam én is a marhát kötözve, egyben sütni. Néha ha kedvem tartja megtöltöm egy kis mustáros, kapris töltelékkel, vagy csak egy ág rozmaringot teszek bele.

Nyamm, de éhes lettem, pedig még csak reggel 9 van. Ez így kicseszés, gyerekek!!!

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2008.12.02. 09:37:47

Nem, nem. Tessék szépen valamikor napközben kigondolni egy előételt és egy este elkészíteni. Kvázi vacsoraként.
Szerintem, ha ezt a beugrót nem csinálod meg, nem repülhetsz rá a kolosvárira.
(Bár ha a tájkép a bűvszaki szélén is szerepel ....)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.02. 10:13:58

Úgy tudom hogy nem feltétel a kolosvárihoz e két étel elkészítése. Különben pedig igazad van, meg ráadásul már belefogtam a dologba. Na majd még meglátjuk.


Az pedig hogy bekerültem a Bűvszaki blogajánlójába, számomra is kellemes meglepetés volt még valamikor a nyáron :)

Quicksilver 2008.12.02. 12:18:59

Én nem dobálózni akarok, úgyhogy azt hiszem nekem is az öntöttvas wok lenne a megfelelő. :-)

Amúgy meg egy jó ebéd elfogyasztása után sokkal kevésbé rizikós ezt a posztot újraolvasni. :-)

Pilgrim 2008.12.02. 12:27:50

A bevezetővel messzemenőkig egyetértek, a fotók nagyon szépek, ennek egyenes következménye, hogy egy adventi vasárnap mi is kipróbáljuk a fentebbi összeállítást. :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.12.02. 15:02:33

Kedves Gasper és Uraim, mindannyian!
Reggel éppen a posztot olvastam, ott tartva, hogy: "Kezdjük ott, hogy a nyári ribizliszüretről maradt még…"
mikor püff - elment az áram. Ez annál is sajnálatosabb, mivel ilyenkor a fürdőszobában nem csak villany nincs, de melegvíz sem… A földszinti boltban vágtak el egy kábelt. Bár nemigen gondolhatták kábelcsatorna mélyítés közben, hogy a vakolat alatt 2 mm-re Bergmann-cső lapul, és az áram nem ott ment el… Így észre sem vették.
Szóval önhibámon kívül nem sikerült értékén méltatnom a fenti ínycsiklandó étkeket :-)
Gasperem, ha a (főként szügletes!) tésztát sós töltelékkel készíted, azt hívják úgy, hogy "Brique" - azazhogy tégla. (Nem úgy :-( )
Ilyen néven ismerik a franciák és Észak-Afrika számos népe - legalábbis a különféle töltelékek elnevezése erre utal. Hogy a tésztája hogyan készül konkrétan, azt nem tudom, de én ettem tojásos-zöldséges és húsos töltelékkel is. (Csicsriborsó, azaz Pois Chiche is volt benne, abból levest is csinálnak.)
Jó étvágyat mindenkinek!

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.02. 17:05:13

Mormogi Papa,
nekem a briqe-ről apám zengett ódákat, hiszen Tunéziában -és talán Marokkóban is- rendszeresen fogyasztja, mivel jópár éve keres fel ezen országokban turistamentes vidékeket a szezon elmúltával. Mintha leveles tésztával készítenék, de majd a héten megkérdezem apámat.

Quicksilver,
én is csak ebéd után néztem ide vissza :)))

Pilgrim,
Szentestéhez közeledve felteszem majd a tavaly karácsonyi főételt is :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.12.02. 18:33:19

Nyugodt lélekkel hozzáteheted még a listához Algériát, ahol én ettem 90-ben. Az időpontot is elég pontosan tudom két okból: első szavazatunkat leadtuk az első sz… (?) választáson és visszaúton a repülőgépen nézegettük a külföldi lapokat: van-e már eredmény… (Algírból, a szállodából röpke 2 óra alatt sikerült egyszer telefonálni haza - de akkor is csak 1 számra, onnan szóltak mindenkinek, hogy megvagyunk.
A visszaútra pedig április elsején indultunk a Guémar-i repülőtérről, s az átszállás miatt ismét megaludtunk a fővárosban. Aznap este volt pár percünk körülnézni, és akkor ettem a húsos Brique-et, mert El Oued-ben (Le Souf-nak is hívják) csak tojásos volt a szállodában. Még ezt is dugdosni kellett, mert odaérkezésünkkor kezdődött a böjti időszak.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.02. 18:51:20

Sőt, vehetjük Líbiát is :)
Aztán állítólag Egyiptomtól kezd változni a gasztronómia, ahogy közeledünk a Közel-Kelethez.

Na, majd főzök egy jó tagine-t is valamikor. Csak tagine tálam nincs még hozzá.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.12.02. 19:42:15

Gasperem - tudnék két urat, akiket érdekelne ez a poszt - ha a többi tán nem is.
De nem az én dolgom átlinkelni (bár szükség törvényt bont alapon tettem már ilyent) :-)))

vero 2008.12.03. 08:34:45

Gasper, a fotókat direkt úgy készítetted, hogy a konyha melege és az étel illata szálljon?
Semmi glamour mégis csillognak, igaz belülről. (Legalábbis nekem.)

off. Tegnap megcsináltam a felfújtat. Ma mégegyszer nekifutok. Ha érdekel, leírom emilben.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.03. 08:42:41

vero,
a fotókat általában a konyhaasztalon fotózom, ami fölött van egy kisebb neoncső.
Tehát egy kellemes fotó egyik feltétele -legalábbis a jelenlegi ízlés szerint- hogy derült, szórt fény legyen. A másik fontos dolog persze az optika, amire ott van nekem egy fasza Nikkor zoom. Persze lehet játszani még a mélységélességgel, a gyújtótávolsággal, meg egy csomó mindennel, de az intenzív szórt fény és egy jó optika csodákra képes a műtermi fények hiányában is, házi körülmények között.

Írd le mélben mindenképpen a felfújtat! Szépen kijött a torony a tálból? :)))

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2008.12.03. 10:34:58

OK. ezeket tudom, de a fineszt nem írod, már ha van egyáltalán. A legjobb ha van, de te nem is tudsz róla.

Sajnos nem, ma megint nekifutok.

Quicksilver 2008.12.03. 10:37:36

uffoff; kajafényképezésről szólván javasolhatom az estiskola (estiskola.hu/) konyharovatát? Magam is belekontárkodtam már oda, de szerencsére nem csak én. :-)

tajine... ahhhh, az emlékek... tagine a sivatagban Marokkóban... azt sajnálom, hogy onnan nem hoztam tajine-tálat, de már addigra is túlléptem a súlykeretemet...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.03. 23:23:23

vero,
nyilván kell az általad emlegetett finesz is hozzá, de arról a legjobb esetben tényleg nem tud az ember.

Quicksilver,
ígérem, rámoccanok a linkre.

Pilgrim 2008.12.03. 23:57:38

Gasper, éppen azon gondolkoztunk, hogy idén mi legyen a menü Szentestén. Ha Rád számíthatunk, akkor hátradőlök és várom majd a receptet a maga idején. :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.04. 01:15:31

Pilgrim,
annyit megsúgok hogy báránycomb volt az alapanyag és vajpuhára meg omlósra sikeredett.
Amennyiben így is érdekel a dolog, akkor megigérem hogy Advent utolsó elötti vasárnapja környékén fenn lesz a beszámoló, hogy legyen idő az anyagbeszerzésre :)))

Pilgrim 2008.12.04. 22:44:23

Nagyszerű, köszönöm szépen. :) Tényleg leegyszerűsödik így a dolog, mert egyrészt nem kell a receptek között keresgélni, másrészt ha ez már egy általatok is kipróbált - és ezek szerint bevált recept - akkor minden bizonnyal jól fogunk járni. :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.05. 12:47:07

Abszolút bevált és nyugodtan lehet variálni. Majd meglátod :))

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.12.06. 11:56:20

Tulajdonképpen hallgatnom kellene, és csak csendesen olvasgatni a kommenteket, de most előhívott a báránycomb valami olyasmit, amit képtelen vagyok elfelejteni.
Húsvét tájékán jártunk vendéglátóimmal a marosvásárhelyi piacon bárányt venni az aznapi ebédhez. Én még annyi báránykát életemben nem láttam. Meg annyi szakértőt sem, ez természetes. Megvolt a bárányka, beálltunk vele a sorba, amkor odaértünk az ablakhoz kaptunk egy számot és átmentünk a hosszú épület végén várakozók sorába, egy másik ablak közelébe. A vége az lett, hogy valami nájlonzacskóban kaptunk egy véres micsodát, és hazamentünk. Amikor nagy örvendezések közepette feltálalták egyben, én legfeljebb macskanagyságúnak néztem. Amolyan egyemberes adagnak. Éhes maradtam, de ettem sültbárányt, és megmaradt bennem a gyanú.
Tudom, gonosz vagyok, hogy ilyen gyalázatos módon belerondítottam Gasper kommentjei közé, de kárpótlásul elmondok egy másik esetet. Máskor, máshol, éppenséggel Brassóban jutott eszembe az a merész gondolat, hogy ki kéne próbálni az igazit, a Brassóban készült brassói aprópecsenyét.
Először azt hittem a pincér nem akar magyarul érteni, pedig korábban még értett.( Ez teljesen közönséges eset volt a csau korszakban) Kedves ember volt, a harmadik felvetésem után közelebb hajolt megkérdezvén tuajdonképpen mit is akarok? Barassói aprópecsenyéről még soha életében nem hallott. Na ezek után elmagyaráztam neki, és becsületére legyen mondva megcsináltatta. Kihozott valamit sugárzó arccal egy letakart tálban, lerántotta a leplet....Erre gondolt...? - kérdezte, én meg elégedetten bólogattam. Nagyon hasonlított a budapesti átlagéttermek termékére.
A borravalót, nem akarta elfogadni, de aztán megenyhült.
Advent utolsó vasárnapja előtt figyelnem kell majd erősen Gasper beszámolóját, mert nem mondok le a vajpuhára és omlósra sikeredett báránycombról, csak Wilma és Franciska meg ne neszelje az eseményt.

vero 2008.12.06. 22:04:43

inszeminator // Nem értem miért nem vágtátok le magatok (szegénykét). Aki inszeminációt végez, annak nem lehet súlyos egy vágás.
Nyúzással együtt negyed óra. Többet álltatok a sorban.
Ha szopós bárányt vettél, akkor valóban nem sokkal nagyobb az ehető rész, mint egy rendes kandúr macska.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.07. 10:30:56

Na akkor -reményeim szerint- hétfőn vagy kedden jön még némi második világháborús téma, aztán advent harmadik vasárnapja környékén érkezik a bárány.

Andris · http://reakcio.blog.hu 2008.12.09. 19:57:13

Derék, derék! A vasárnap szentsége engem is foglalkoztat, pedig megátalkodott munkapárti vagyok. Azt ugye tudjátok, hogy vasárnap még kerti meló se? Semmise. Csak család, barátok, gondolatok. Az biztos, hogy megéri és az biztos, hogy ha nem teszek veszek az elmúlt három év során minden vasárnap, akkor még ma snincs rendes füvem. Mármint pázsit :) arra gondolok! Se járdám, se lépcsőm, se virágok. Vagy mégis?

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.10. 10:58:55

Andris,
ez ott volt: "(...)akkor még ma snincs rendes füvem. Mármint pázsit :)"
:D :D :D

Amúgy mondom, én is melóztam, sőt utáltam a vasárnapi héderezést, amíg nem lett családom.