HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2008.12.09. 19:19 Gasper

Lili Marleen

Mint minden éjszaka, így ezen az éjszakán is valószerűtlen sötétség lepte el a sivatagot. Az égbolt a csillagokkal is valószerűtlenül tiszta volt, amilyen tisztán Európában sehol nem látni a csillagokat.
A brit 8. hadsereg egyik előretolt százada egy viszonylag békés, az átlagosnál kevesebb áldozattal járó napon volt éppen túl a Tobruk felé vezető út vonalában.
A viszonylagos háborús idillben a katonák az ilyenkor szokásos esti teendőikkel voltak éppen elfoglalva. Néhányan levelet írtak a petróleumlámpa fényénél, mely levelekben  tudatták szeretteikkel hogy ezt a napot is túlélték. Páran még a marhahúskonzervjüket melegítették a spirituszégő fölött, egy kisebb szakértő társaság -két géppuskás és két lövész- kimondott pókerarccal éppen  versenyt szellentettek egymással, miközben elégedetten kortyolták a forró ceylonit.
Mondom, kimondott idilli állapotok uralkodtak annak ellenére, hogy az út másik oldalán, egy szellentésnyi távolságra a dűnék mögött már az Afrika Korps egyik ezredének elitalakulata ásta be magát jellegzetes rókalyukaiba. Ezek a lyukak egyébként akkor számítanak elég mélynek, amikor egy katona fekve pont annyira össze tud benne kuprodni, hogy a fölötte elhaladó tank éppen át ne préselje az illetőt az örök elíziumi mezőkre.
A brit katonákat különben még az sem billentette ki meglehetős rezignáltságukból, hogy a német állásokból is ismerős hangokat ekhózott a lágy sivatagi fuvallat. De nem tartott ez így sokáig, de nem ám! Egyik pillanatról a másikra még a lélegzet is bennmaradt a britekben, amikor ugyancsak ismerős, de már egészen kedves akkordokat kezdett átfújni a szél egy német tábori rádióból. 

Bizony este tíz óra volt, az a bűvös post meridien ten, amikor a németek Belgrádból sugárzott katonai rádiójából minden este azonos időpontban, pontban tíz órakkor Lale Andersen énekli a Lili Marleen-t. És ezt a jó angolok bizony pontosan tudták, úgyhogy kimondva-kimondatlanul, de nagyon várták azt a PM 10:00-át, amikor a német állásokból minden este felhangzik ez a számukra is egyre kedvesebb sláger.
Viszont most volt egy bökkenő. Túl halknak bizonyult az átszűrődő zene, mire a türelmetlen és kétségbeesett brit katonák közül az egyik, éppen levelet író főhadnagy hirtelen átüvöltött az ellenséges állások felé:

 -Hangosabban, bajtársak!!!

És a brit kérést teljesítve a német rádiós szó nélkül ráadta a kakaót a dalra. A valószerűtlenül sötét sivatag a valószerűtlenül tiszta, csillagos afrikai égbolt alatt pedig legalább két percig visszhangozta a Lili Marleen-t.

Természetesen ennek az egyébként eredendően meglehetősen butácska dalnak érdemes megismerni az előtörténetét, illetve az utóéletét is, hiszen talán egyetlen ehhez hasonló dalt nem tudunk említeni a XX. század véres történelméből, mely ellenséges vonalakon áthatolva valamiféle közös nevezőre tudta hozni a harcoló feleket. Legalábbis ideig-óráig. Az utóélete pedig azért is érdekes, mert mind a nácik, mind a kommunisták betiltották annak idején ezt a dalt. Na de ne szaladjunk még ennyire előre.
Történetesen 1916-ban, egy középszerű költő, író és szerkesztő, bizonyos Hans Leip ír egy verset, Az ifjú őrszem dalát (Lied eines jungen Wachtpostens), mely amolyan érzelgős módon közelíti meg az első nagy háború hangulatát. Leip-nek egyszerre két szeretője is van ekkoriban, az egyiket Lilinek, a másikat Marleennek hívják, innen a mű sokatmondó címe. A versnek különben nem is lesz ekkor még semmilyen különösebb viszhangja, hiszen arra pontosan két és fél évtizedet kell várnia Leip-nek.
Történetesen 1939-ben valahogyan előszedik a verset és egy Norbert Schulze nevű zeneszerző megzenésíti Leip szövegét, majd egy harmatgyenge szubrett, bizonyos Lale Andersen zenei kísérettel lemezre énekli a dalt. De ekkor bizony még mindig nem történik semmi komoly siker, mely sikerre egészen Belgrád 1941-es német megszállásáig várni kell.
Ekkor ugyanis a belgrádi rádiót lefoglalja a wehrmacht a saját céljaira, hogy innentől kezdve  Európa jelentős területére valamint a Földközi tenger medencéjébe sugározza adásait. Természetesen a frontkatonákat időnként szórakoztatni is kell, úgyhogy a Soldatensender Belgrad úgy oldotta meg a kezdeti nehézségeket, hogy egy hadnagy által Bécsből hozott kisebb hanglemezgyüjtemény darabjaiból kezdték válogatni a zenei anyagot. Ezek között volt az a bakelitlemez is, mely a Lili Marleen-t is tartalmazta.
A Lili Marleen pedig úgy került adásba minden este tízkor, hogy a katonák és családtagjaik leveleit beolvsaó szpíker zárásként Az ifjú őrszem dalát adta be. Ezáltal teljesen spontán módon olyan érzelmeket váltott ki a frontkatonákból a dal, hogy hamarosan valódi slágerré vált mind a frontokon, mind a hátországban és érdekes módon nem csak a németek, hanem bizony a szövetséges katonák körében is.
Természetesen hamar jött a válasz a náci vezetés részéről, hiszen személyesen a propaganda miniszter, Joseph Goebbels tiltatta le ezt a dalt a belgrádi rádió -és minden más rádió- adásából. Persze a dal ekkor már olyan népszerűvé vált, hogy azt sehogyan sem lehetett megakadályozni, hogy bárokban, frontszínházakban és egyéb „nemhivatalos” helyeken ne játszák tovább a Lili Marleen-t.
Igen ám, de mivel a szövetséges katonák körében is tarolt a Lili Marleen népszerűsége, el kellett készíteni a dal angol verzióját is, melyet első alkalommal egy bizonyos Anne Shelton énekelt fel, melyet alább meg is hallgathatunk. Érdekes megfigyelni a kissé szvinges stílváltást.

Természetesen a fordítási láz nem állt meg az angol verziónál, hiszen lefordították szinte minden európai nyelvre, így magyarra is, mivel a sláger népszerűsége oda-vissza szárnyalt a szövetséges és a tengelyhatalmak eddig áthatolhatatlannak hitt frontvonalai fölött, valamint a megszállt és a semleges országokban is egyaránt népszerűvé vált. Néhány szövegváltozatot -köztük a magyart- feltétlenül érdemes elolvasni ezen az oldalon, továbbá jónéhány eredeti hanganyag, így a magyar is meghallgatható egy másik oldalon.

És akkor most kell megjegyeznem egy fontos alapigazságot a Lili Marleen-el kapcsolatban. Igazán naggyá ugyanis Marlene Dietrich tette ezt a harmatos kis dalt a háború alatt, melyhez nagyban hozzájárult a díva különleges személyisége, valamint előadói tehetségének nagyszerűsége is. Továbbá azt is meg kell jegyezni, hogy Marlene Dietrich ekkor már évek óta az Egyesült Államokban élt, ahonnan még Goebbels külön hívására sem volt hajlandó hazatérni, hiszen eredendően undorodott a náciktól. Ennek a hazatérésnek az elmaradását különben a németek igazából soha nem bocsátották meg az élete végéig berlini identitását hangsúlyozó színésznőnek.
De térjünk vissza a háborúra, hiszen valójában Marlene Dietrich volt az első díva, aki fogta magát és elment a hadszinterekre frontharcos katonáknak énekelni, ráadásul mindezt szövetséges, pontosabban amerikai oldalon tette. Repertoárja egyik legfontosabb darabja - a Boys In The Backroom mellett- bizony a Lili Marleen volt, természetesen angol nyelven.
Sőt, Marlene Dietrich olyannyira komolyan gondolta ezt a szerepét, hogy beállt katonának a U.S. Army kötelékébe és valójában katonai rangban kísérte előadásaival a frontvonalak változását.



Most pedig Dietrichről kanyarodjunk kicsit vissza a Lili Marleen utóéletére is, hiszen a háború után töretlen maradt a népszerűsége a nyugati világban. Erre a legjobb példa hogy mind Lale Andersen, mind Marlene Dietrich előadták számtalan alkalommal még idősebb korukban is ezt a dalt, Dietrich persze ekkor már németül is.
Egyedül a vasfüggönyön inneni oldalon volt egészen más a helyzet, ugyanis amikor lement a roló, az összes kommunista országban betiltották a Lili Marleen-t, mondván ez egy náci induló. Mondták ezt az elvtársak egy Goebbels által személyesen letiltott dalra! Viszont ebben a történetben az a legszomorúbb, hogy Magyarországon a mai napig léteznek ehhez hasonló hangok a Lili Marleen kapcsán, nyilván a politikai korrektség mindent anulláló szándékával és -gondolom- a kibeszéletlenség fenntartásának a  szándékával is.
Egyébként mindenkinek a figyelmébe ajánlom Rainer Werner Fassbinder 1981-es, Lili Marleen című filmjét, Hanna Schygullával a főszerepben. Ez a film talán a kétkedőket is meggyőzi eme sláger valódi jelentőségéről, illetve üzenetéről, egészen pontosan arról, hogy egy mocskos háború ellenére hogyan képes egy látszólag ártatlan és giccses dal különleges szerepet betölteni a kortársak és az utókor életében egyaránt.

Végezetül ahogyan egy valós tényeken alapuló, általam kitalált történettel indítottam ezt az írást, most be is fejezem egy teljes egészében valós kis történettel, melyet személyes elmesélés alapján hallottam többször.
Valamikor a hatvanas évek végén járunk egy szász kisvárosban, nem messze a lengyel határtól. Egy későnyári vasárnapon, az istentisztelet befejezése után még sokan beszélgetnek a templom elötti gótikus kis téren, majd lassan szétszélednek az emberek.  Az egyik családdal -és azok barátaival- tart egy magyar vendég is.
Az ebéd elfogyasztása után a sokszáz éves kis családi ház gótikus boltozatú nappalijába vonul a társaság kávézni és beszélgetni. Történetesen nagyon jó hangulat alakul ki és egyszer csak felpattan székéből a családfő -egy korosodó irodalomtanár- és megszólal: -Most eljátszok nektek valamit. Majd odalép az ablakokhoz, lehúzza mindenhol a redőnyt és leül a Förster zongora elé. Halkan, de nagyon halkan eljátsza és elénekli a Lili Marleent.

 

forrás:  http://en.wikipedia.org/wiki/Lili_Marlene

 

47 komment · 1 trackback

Címkék: dal marlene dietrich sláger második világháború lili marleen


A bejegyzés trackback címe:

http://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr46808218

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Konzervatórium 2008.12.09. 21:50:47

A Harmadik Birodalom díváiAz írás témája: művészet a Harmadik Birodalomban. Vezérfonálnak ehhez két hatalmas formátumú asszonyt választottam ki: Marlene Dietrichet és Zarah Leandert. Érdemes már rögtön a legelején lajstromba venni, hogy a két asszony men…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.12.09. 21:00:57

Gasperem,

kalapot le. Ez az "auftakt" - vagy hogyishívják olyan Péhowardosra sikeredett, hogy ennél jobban nem is lehetne hangsúlyozni mindenfajta háború értelmetlenségét...

Remélem, a "Sag mir wo..."-val katalizátorkodtam egy kicsit :-)
(és bocsi, mint tudod: nem vagyok németes :-)

yappari 2008.12.09. 21:30:22

Gratula a leíráshoz nagyon tetszett. Nagyon szeretem ezt a dalt, bár én -ezek szerint- a leglehetetlenebb verzióval kezdtem :) A libanoni Toufic Farroukh-féle jazz-feldolgozást ismertem meg először, javaslom linkeld be ezt is :)

Andie 2008.12.09. 21:44:36

Tetszett a cikk, főleg a rejtői inditás, ez különösen közel áll a szívemhez :)
Sok újat is olvastam a cikkben, hasznos gyűjtés volt!
Nekem már kb 1 éve ez a csengőhangom, mégpedig a legelső itt hallgatható verzió :)
Érdemes esetleg meghallgatni a német páncélos kórustól ,mivel tudtommal ez volt az indulójuk. Persze ez sokakban esetleg ellenérzést kelt.

Boci 2008.12.09. 22:21:57

Nagyon jó poszt volt, köszi!

skrull 2008.12.09. 22:40:56

Az Anne Shelton változat szvinges jellegét az magyarázza, hogy az az amerikaiaké. A brit angolt Vera Lynn adta elő.
Az erős idegzetűek figyelmébe ezúton ajánlom a tekerőharmonikás orosz verziót. :)

Androsz 2008.12.09. 23:06:30

Azt, hogy indulót MINDENBŐL lehet csinálni, Bob Fosse is bemutatta a Cabaret filmmusicalben. Ott egy parkban egy legényke belekezd egy szép romantikus német dalba, és ahogy mind többen csatlakoznak hozzá, átalakul a dal egy náci indulóba. Sokat mondó allegória volt.

Egyszer a tévében valahol, már nem emlékszem szinte semmilyen részletre, egy nő előállt, hogy énekel egy angol (vagy ír) dalt. Meglepetéssel hallottam, hogy a Lili Marleen általam addig csak németül ismert változata szólalt meg, de talán másféle szöveggel is. Az már jelezte, hogy a dal története bonyolultabb lehet, mint gondoltuk.

Nagyon jó írás volt, komoly, időtálló munka, köszönjük.

SakkMatt 2008.12.09. 23:18:13

Lófaszt volt betiltva a szocializmusban! Legalábbis a vége felé, a nyolcvanas évek elején-közepén a Magyar Rádióban is lehetett hallani Marlene Dietrich előadásában. Apám el is mondott mindent, amit a dalról tudni érdemes, és hát ő is tudta valahonnan.
És egyébként tényleg volt Wehrmacht induló IS, attól függetlenül, hogy megpróbálták betiltani a nácik.

bigthereal 2008.12.10. 00:02:56

a páncélos induló a Panzerlied, na az is nagyon fasza:)

hazaffy · http://mondjonle.blog.hu 2008.12.10. 00:10:58

Csak a rosszakat mondom, mert g*ci vagyok: ;)

- kicsit sok a "történetesen" (általában a szóismétlés), és - nekem - a szellentés is;

- ez utóbbit, sajnos, nem tudom "hozzáadott értéknek" tekinteni a Wikipedia-szócikkhez képest, amit mintha elfelejtettél volna meghivatkozni (hadd pótoljam én: en.wikipedia.org/wiki/Lili_Marlene )

Egyébként jó munka, érdekes témájú post...

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.12.10. 00:40:00

Gasper, megnéztem a magyar fordítást - azt soha nem hallottam, viszont a "Kívül a kaszárnyán kinn a kapunál" ismerős. Vagy ez nem is a Lili-Marlene...?
Én nem dicsérlek, mert gonosz vagyok és még elbízod magad!
Üdv, Inszeminator
Deazsér nagyonjó..

Manyizga (törölt) 2008.12.10. 07:08:49

Nagyon jó leírás! :) Örülök, hogy másnak is tetszik a dal.

Itt még magyar szöveggel is meghallgatható: (igazi világháborús magyar hangulata van)

ingeb.org/garb/lmarleen.html

mikkamakka 2008.12.10. 07:20:50

nem tudom ki vagy, nem tudom miert irod, de koszonom szepen!

Ez jolesett, "made my day".

Mákos Kalács 2008.12.10. 07:30:39

Gratulálok! Minőségi írást produkáltál!
Csak így tovább!

janos 2008.12.10. 08:10:14

Öszintén gratulálok! Nagyszerü irás! Sok sikert a többihez, amit már várok Öntöl!

3,1415 2008.12.10. 08:17:05

Na, ezt is sikerült magyarrá nyomorítani. Meghintve pirospaprikával, gulyással....

F@szért kell mindent leferdíteni????

Daniboy 2008.12.10. 08:22:20

SakMatt,
Nem figyeltél oda, büntetésből írjál egy 3 oldalas esszét a kommunizmus és szocializmus párhuzamáról.
Az író kommunista országokban való betiltást írt, nem pedig szocialistát.
A ló csikónemző tagjának felemlegetéséért pedig indítványozni fogom a klub vezetőségénél a tagságod felfüggesztését!

Manyizga írja a magyar verziót.

Azt én is is hiányoltam a szövegből, főleg, mert azt Karády Katalin énekelte (magy címe: Édes Angyalom), aki két kategóriával felette volt szegény Andresennek!

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.10. 08:23:41

Először is köszönöm mindenkinek az eddigi hozzászólásokat és természetesen a jogos kritikákat is. Stilisztikailag ismerem a korlátaimat, hiszen nem vagyok publicista.

kedves hazaffy,
teljesen jogos a belinkelésed, ráadásul az volt az egyetlen forrás amit használtam. Mármint az angol wiki szöveg. Tegnap este már egy bárpultnál ugrott be, hogy nem írtam be ezt a forrást, úgyhogy most reggel odacsűröm az írás végére. Mert amúgy ha használok, akkor mindig teszek forrásmegjelölést írásaim végére.

sprintR 2008.12.10. 08:24:30

Pink Floyd: A fal c. lemezén elhangzik a kérdés: Vajon emlékeztek-e még, ki volt Vera Lynn?

Leonard Cohen dalszövegében (Famous Blue Raincoat - szabad forditásban) "Kimentél a vasútállomásra, de mindig Lili Marlene nélkül tértél haza" -gondolom a haza az itt valami egész másra utalhat, mivel épp háború volt.
Bár tényleg jó a dal, remélem soha nem kell majd esténként lövészárkokban hallgatnom/énekelnem...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.10. 09:14:22

"SakkMatt 2008.12.09. 23:18:13"

De igen, ezt a dalt a háború után betiltották a kommancsok.
Az más kérdés, hogy Kádár húgymeleg diktatúrájában sok minden szelepként működött, így természetesen ekkor már sokminden az aczéli "tűrt" kategóriába esett.
Mint például Bokor Péter Századunk című sorozata is, mely egzakt módon, akár régi wehrmacht tisztek felkeresésével is igyekezett korrekt módon bemutatni ezt a kort.
Viszont a többi szoc. országokban bizony 89-ig tiltólistán volt ez a dal, legfőképpen az egykori NDK-ban.

bbjnick · http://bbjnick 2008.12.10. 10:05:55

Hát igen! Ahol az emberek ilyen dalokat hallgatnak, ott egyáltalán nem kell csodálkozni, hogy világháború lesz a vége... A dekadencia az dekadencia. T*kre kész vagyok én is tőle:-D

feltételes reflex 2008.12.10. 13:35:12

Nagyon jó poszt, külön köszönet azokért az infókért, amikről nem tudtam!

Nekem is nagy kedvencem a Lili Marleen.

feltételes reflex 2008.12.10. 13:40:39

3,1415 2008.12.10. 08:17:05

F@szért kell mindent leferdíteni????

Én sem vagyok híve a magyar ferdítéseknek, de ezt azért sztem beszéld meg azokkal az öregekkel, akik még magyar katonák voltak a II.vh-ban...
Nem hiszem, hogy itt igazán pont ennek a kérdésnek lenne jelentősége.

ennem megyek 2008.12.10. 17:36:00

bbjnick többet ma már ne igyál :-)

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2008.12.11. 00:18:31

Tényleg jó cikk, de azzal ugye mindenki tisztában van, hogy Dietrich azért maradt máig sztár, mert behajolt a jenkiknek.
Lehet csodálni is, gyönyörő, hűvös tünemény. Aki elmenekült a politikai rendszer elől és harcolt hazája ellen.

Leni Riefenstahl hiába volt és maradt briliáns operatőr, később a természetfilmekben is, soha meg nem bocsájtható hibát követett el.

usa/j/komm szemüveg. Lényeg, hogy csak szemüvegen át szabad nézni a dolgokat. Még jobb, ha hegesztőpajzs.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.12.11. 02:00:48

Kedves ennem megyek!

"ennem megyek 2008.12.10. 17:36:00 bbjnick többet ma már ne igyál :-)"

Ehhh, nagy svihák vagy te cimbora! Ezt csak azé' mondod (...szellentés hosszan, majd nyögés...), mer' a következő kört neked kellene fizetni...:-(

ü
bbjnick:-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.11. 21:09:07

vero,
Leni Riefenstahl valóban jelentős művész volt, én seggre is ülök sok filmjétől, de azért csak megcsinálta az Akarat diadalát és rendesen kiszolgálta a náci kultúrpolitikát. Erre azért nehéz felmentést találni.
Amúgy olvastam az önéletrajzi könyvét és az is nagyon jó. Meglehetősen naívan adja elő kapcsolatát a nácikkal, de azért csak eladta a tehetségét amolyan fausti módon.
Mondjuk az elgondolkodtató, hogy állítólag Fritz Lang haláláig levelezésben állt vele.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.12.11. 22:38:05

Jól beszélsz, Gasper.
Fritz Langot én is nagyra tartom - és szinte hihetetlen, de amikor kihozták a Metropolis-t DVD-n (!) képesek voltak hozzá extrákat találni! Például felkutatták az egykori stábból még élő egyetlen embert és riportot csináltak vele !!!
És persze voltak látványtervek, stb... Sajnos, én is csak úgy hallottam. Igazán szégyen, hogy az európai kultúra alapdarabjait csak az USÁban kapni NTSC-n...

vero 2008.12.12. 01:35:16

Voltak akik elmenekültek, voltak akik nem. 193... Azért az más világ volt. Olyan, akkor, amilyen. Utólag ítélkezünk, művészetről történelmi és politikai megfontolás alapján.
Dietrich azoknak a katonáknak énelelt - valóban gyönyörűen - akik a hazáját, népét szétbombázták. Mert ugye nem csak az nsdap-t büntették.
Ha már az esztétikumon túl magasabb szempontok is számítanak.
Persze örök vita.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.12. 11:54:22

Mormogi Papa,
az a döbbenetes, hogy a nácik teljesen félreértették a Metropolist. Mielött Lang lelépett volna, volt egy beszélgetése Goebbelsszel annak kapcsán, hogy készítsen megrendelésre filmeket. Erre Lang azt mondta, hogy az nem fog működni, hiszen ő zsidó és ez a tény nem nagyon fér bele a Reich új kultúrpolitikájába. Mire Goebbels csak annyit mondott, hogy azt majd ők döntik el, hogy ki a zsidó.
Állítólag Fritz Lang már rég a Goebbels mögötti faliórát nézte, hiszen lassan indult a vanata Hamburgba.
Ezek után lett Riefenstahl -a tényleg kiváló művész- a Dritte Reich egyik hivatalos filmrendezője.

Fritz Langot különben én is nagyon szeretem. Élete vége felé magát játsza egy Godard filmben, melynek főszereplői B.B. és Michel Piccoli. Az egy döbbenetes jó film, döbbenetesen szép zenével. A filmet még Marseilleben láttam franciául és ezen a nyelven nem nyomom. Ettől függetlenül sok lejött az egélszből. Idelinkelem a korabeli promóját. Kétszer feltűnik benne az idős Lang:

www.youtube.com/watch?v=do7ULPlH0jM&feature=related


vero : "Utólag ítélkezünk, művészetről történelmi és politikai megfontolás alapján. "

Ez különben így igaz. Meg az is igaz, hogy ez örök vita. Ráadául németek sem vagyunk, hogy igazán átérezzük a Marlene Dietrich és a németek között fennálló ellentmondásos viszonyt.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.12.12. 15:14:59

Gasper! Ez a Megvetés!:-D Ez az egyik legjobb film, amit életemben láttam:-D Hogy odatette az a simlis Godard! Sokéve adta a Duna Tv, még akkor fölvettem VHS-re, azóta vagy háromszázszor megnéztem, de még ma is döbbenet. Láttam boltban is DVD-n (tehát létezik nálunk is), de nem az én társadalmi státuszomnak megfelően árazták:-( Nem baj, majd megveszik a marketingmenedzserek és az MSZP-s képviselők:-D
Hű, de jó film a Megvetés:-)
Bocs, csak örvendeztem egy kicsit, hogy más is tudja, mi a frankó:-) Bár az is igaz, hogy olyan emberrel még nem találkoztam, aki ne ült volna s*ggre tőle:-D

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.12. 20:12:40

bbjnick, ezaz!!! Megvetés.
Nem emlékeztem a címére. Sokan nem is nagyon ismerik ezt a filmet, pedig szerintem Godard egyik főműve.
Örvendezz csak, én is örvendezek rendesen :)) Ez a film tényleg tutifrankó!!! Olyan megborzongató módon.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.12.12. 20:31:06

Bocs, Gasper - nem tudtam, hogy le kellene fordítanom, az előzetesben többször is benne van a címe :-(
Egyébként Moravia novellából készült (hozott anyag:-), ezt is kiírták.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.12. 20:47:02

Mormogi Papa,
pedig reménykedtem hogy véletlenül kisegítesz :)))
Meg aztán én is kikövetkeztethettem volna a címet.
Most olvasom csak a mailed.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.12.12. 21:21:12

Hmm, a fotók között van egy reklám: 2 DVD + 1 ingyen...
A másik kettő:
Kifulladásig
Bolond Pierrot

(Ez utóbbit gimnazistaként láttuk a Filmmúzeumban, ami akkor még nem TV-csatorna volt. A gimi igazgatója már ettől is kiakadt, mert osztályfoglalkozásként néztük, de pár évvel később a Zabriskie Point végképp betett az osztálynak...)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.12. 21:29:56

És itt van a film zeneszerzője:

www.imdb.com/name/nm0000016/

és a film legfrankóbb zenéje, aláfestésnek az isteni B.B.-t nézhetjük. De a zene nem akármilyen. Tényleg:

www.youtube.com/watch?v=OW1YVU-1okU&feature=related

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.12.12. 21:51:18

És ennek az Agnieszka Holland filmnek is ő szerezte a zenéjét:
www.imdb.com/title/tt0096280/
A hölggyel mi itt dolgoztunk:
www.imdb.com/title/tt0424908/

És a zeneszerző... Jules és Jum, Cartouche, Viva Maria, Lőjj a zongoristára, Szerelmem Hiroshima - és ez csak pár a majd 350 filmzenéből!
És az Amerikai éjszaká-ban ő Georges, a zeneszerző - hangja.
(Persze, hogy nem fejből nyomom én sem - de megosztom a meglepetésem. Amúgy zeneszerzőként számos Chansonnier dalát jegyzi.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.12. 21:53:27

Tényleg! A Jules és Jim-nek is micsoda zenéje van!
Meg a filmben némi francia-német vonal :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.12. 21:55:59

Ja, és az a Holland film ahogyan kezdődik!
Egy elsötétített buszból kikukkolva lengyel zászlókkal vonuló embereket látunk. Hozzá a zene egészen fantasztikus!
Ezt az összefüggést (ti: a zeneszerző) nem is tudtam.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.12.12. 22:14:00

Köszönöm, hogy az elütéseket is helyesen érted :-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.12. 22:22:02

Igazán nincs mit :))) A Jum úgy hangzik mintha valami rajzfilmhős lenne :)))

Különben Holland filmje Popieluszko atyáról ritka jó film. Bár csak egy ilyen tisztességes filmet volnánk képesek csinálni a félmúltunkról.
Viszont láttam a Beethovenről szóló filmet is. Ugye itt forgattak -részben- Martonvásáron, a Brunszwik kastélyban. Ha jól emlékszem.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.12.12. 22:33:13

Legtöbbet Sopron játszott, de voltak ott is...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.12.12. 22:43:46

Mi az, hogy jajzfilmhős?
Adjatok még Jumot...

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.12.15. 15:20:07

Kedves Gasper!

Leni Riefenstahl lefeküdt a náciknak (és hogy erre nehéz felmentést találni), írod. És Ejzenstejn? Ő nem feküdt le a kommunistáknak? Vagy esetleg kommunista volt? És esetleg Leni asszony pedig náci volt? (Szerintem bizony az.) De ettől még mindkettő nagyon jelentős filmművész. Én a kommunistáktól és a náciktól is hányok, de attól, hogy én hányok, még, mint filmeseket, nagyon nagyra tartom. De magánemberként egyikükre sem volnék kíváncsi:-D vagy inkább :-( Csak azért mondtam meg itt a nagy frankót, mert eszembe jutott, hogy sokszor bennünk még a régi reflexek működnek: azt mondták nekünk az iskolában, hogy: X. Y. nagy művész, mert a társadalmi progresszió híve és jó kommunista. Oké, de hogyan fest, ír vagy muzsikál?:-D

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.15. 15:49:43

kedves bbjnick,
amikor Leni Riefenstahlról írtam, rögtön beugrott Ejzenstein példája is. Természetesen ő is azt tette, amit Riefenstahl tett: politikai megrendelésre dolgozott.
Ezzel együtt mindkettő jelentős művész volt, ráadásul amíg Riefenstahl technikáit Hollywood hasznosította, addig Ejzenstein vágótechnikáját általában az európai iskola. Ez így persze nagyon egyszerű, de ez a lényeg. Na mondjuk Ejzenstein rosszabbul járt a végén, mint Riefenstahl.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.12.16. 08:59:06

Kedves Gasper!

"Ez így persze nagyon egyszerű, de ez a lényeg." - írod.

Gondolkoztam ezen és bizony (valahogyan) csak így lehet:-D Dante guelf-pártiságát sem hánytorgatjuk fel, amikor olvassuk vagy éppen Stendhal bounapartizmusát::-)

A nagy kérdés az, hogy kinek mi marad a munkáiból 300-500-1000 év múltán :-)

Uff!

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.12.16. 16:40:16

Mondjuk ez a bonapartizmus érdekes dolog, hiszen példának okáért Batsányiék is melléálltak többek között azért, hogy oppozícióba helyezkedjenek a Habsburgok felvilágosult abszolutizmusával.
De továbbmegyek. Egyik kedvenc regényem Tolsztoj Háború és békéje. Valójában az egész regényt végigkíséri az a momentum, ahogyan a bonapartizmussal eredendően szimpatizáló felvilágosult orosz nemesség szembe kénytelen helyezkedni a hazát megtámadó Napoleonnal.
Meg aztán ott van Jung is. Rendszeresen mondogatják róla, hogy 1933 környékén még igencsak szimpatizált Hitlerékkel.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu