HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2009.01.23. 00:01 Gasper

Mi a magyar 2009-ben?



A fenti képen a Habselyem Kötöttárugyár divatbemutatóját láthatjuk 1984-ből.
És hogy mi köze van 1984-nek 2009-hez? Talán az alábbi írásból kiderül egy-két dolog. Először azonban tartsunk egy szolid képelemzést. 

A fotón libbenő modellt Sütő Enikőnek hívják, de ez most tökéletesen lényegtelen információ. Az ördög természetesen a részletekben rejlik, hiszen rögtön feltűnik a fókuszon kívül eső mezőben, hogy bizony hanyagul az arcba helyezett spanglival és természetesen ingujjban maga a Kacsingatós kiséri figyelemmel ezt a kis házi eseményt. Nem  egyedül tűnődik a pártfőtitkár a súlyos nejlonfüggöny és az asztalok közé szorítva, hiszen balján és jobbján egy-egy elvtárs foglal még helyet, természetesen ők is ingujjban. A bal oldalon ülő tagnál egyébként autentikus momentum a kigombolt inggallér alatti nyakkendő viselete. A vasalatlan terítőkkel letakart és egymásba tolt fémlábú asztalokon további jellegzetes tárgyakat fedezhetünk fel, úgymint kádervíz vizespoharakkal egy tálcán elhelyezve, egy mikrofonállvány, rajta két mikrofonnal, valamint az arcába temetkező elvtárs elött még egy virágcsokrot is láthatunk.
Nagy valószínűséggel sokakban bizony meleg érzéseket idéz fel az itt látható fotó a rajta szereplő emberekkel, tárgykultúrával és hangulattal, valamint a hamisítatlan proli miliővel, melyből csak igen csinos modellünk lóg ki némileg. Amolyan otthonos érzésről van szó, mely megpárásítja  a múltbarévedő szemeket, valamint hamis retró érzéseket indukál a fiatalság egy részében is, akiknek igazából lövésük sincs erről a korról, holott vastagon isszák a következményeit.

Inszeminator blogfelem a napokban írt egy posztot Mi a magyar, ki a magyar, ki az ír...? címen. Én meg megrémülve a hosszú komment lehetőségétől inkább saját posztot írtam. A fenti kérdés persze folyamatosan foglalkoztat már jóideje, ti. hogy mi a magyar?, hiszen az eredendően Babits által először feltett kérdés, majd Szekfű Gyula által késöbb többeknek újra feltett kérdés minden korban időszerű (kéne hogy legyen). Én igazából csak a felszínt fogom megpiszkálni az alábbiakban, amivel inkább a jelen viszonyait próbálom -legalább részben- megérteni.

Valamikor a langymeleg diktatúra leglangyosabb szakaszában -úgy a hetvenes évek során- rendhagyó módon kezdtük újáépíteni saját identitásunkat. Mi lettünk a legvidámabb barakk, melynek következtében az összes sorstársunkat -nevezetesen a többi barakklakót- meglehetős felsőbbrendűséggel kezdtük kezelni. Persze beszélhetünk bizonyos történelmi hagyományokról is, melyek régóta meghatározták ezt a viszonyt, de a Kacsingatós rendszere mégis sok új aspektussal bővítette ezt a hagyományt.
Példának okáért a hetvenes-nyolcvanas évek során a lengyeleket seftes naplopókként kezdtük aposztrofálni, akik munka helyett haszontalan mód csak szolidarintani akarnak egymással s állandóan tüntetnek, meg templomba járnak. Aztán ott voltak a szőröstalpú románok (egy kalap alatt a magyarokkal, székelyekkel, csángókkal!) és ott voltak a cikis csehszlovákok (sic!), szintén többszázezer magyarral a kalapban, akik a bryndzán, a haluskán és a káposztán túl semmihez sem értenek. Szóval mi magyarok körbe voltunk véve szánalmas, élhetetlen népekkel és mi magyarok megmutattuk a többi táborlakónak és a nagyvilágnak, hogy mennyire fasza gyerekek vagyunk tulajdonképpen.


Belvárosi utca Budapesten, 1975

Mi magyarok a hetvenes évek során elkezdtük magunkat bizonyos szabad világbéli mintákhoz hasonlítani, na persze csak borzasztóan provinciális kivitelben. Példának okáért volt magyar Piedone (Ötvös Csöpi), volt magyar showbiznisz, amit ugye a hihetetlenül rosszemlékű Erdős Péter fémjelzett, akinek köszönhetően volt egy „világsztár” popzenekarunk is, Neoton néven. Aztán mondogatták például, hogy a salgótarjáni Karancs Szálló tulajdonképpen Le Corbusier építészetének magyarországi parafrázisa. Mondom, a Karancs Szálló! Na persze nekünk volt az első Forma 1-es versenyünk és az első McDonald's-unk a vasfüggöny innenső oldalán. Ennek a gyorséttermi vonalnak aztán lett egy vicces magyar pandantja is City Grill néven, melynek emléke mára már a mese kategóriájából is kikopott.
Mondom, nagy volt itt a jólét a mi kis barakkunkban, úgyhogy büszkén vertük a nyálunkat, amikor a Vállvonogatós rendszerének alkonyán (akkor az még nem tűnt alkonynak!) megkaptuk a kék útlevelet, amiről például a skizofréniába taszított kelet-németek még csak álmodni sem mertek.

És persze virágzott a magyar mezőgazdaság is, legalábbis sajátosan reformszocialista, nyugati hitelekkel támogatott keretek között. Példának okáért ráállították az országot a mennyiségi termelésre; úgynevezett kombinátokban termeltük a rettenetes minőségű lőrét, melyet egy szippantásra szívott fel a szovjet „piac”. Aztán volt sok konzervgyár a keleti blokkban, ahová szintén nagy tételbe termeltük az alapanyagot. Volt sok húskombinátunk is, oda pedig a szerény minőségű lábasjószágot neveltük ipari méretekben. Voltak ám tejgyárak is, ott gyártották a tejet a tejfölt és az egyéb tejipari készítményeket. Egyébként a nagy jóléti kisérlet egyik fontos momentuma volt a tejeszacskó magalkotása is. Lényege az, hogy egy tejnek nevezett tejipari terméket zacskóba hegesztünk. Igen ám, de ennek a zacskónak sürgősen tartót kellet anno terveztetni egy menő ipari formatervezővel, mivel sehogyan sem funkcionált normálisan önmagában az a fránya dolog. Sok családban egyébként ma is fellelhető ez a legendás tejeszacskó tartó fröccsöntött dizájntörténeti remekmű.
Aztán persze léteztek a kenyérgyárak és az egyéb sütőipari vállalatok. Ezeken a helyeken gyártották a kenyeret, a zsemlét és a kiflit. Talán sokan emlékezhetnek még arra, hogy kenyérből Budapesten egyféle volt kapható a langymeleg időkben, de azt ipari mennyiségben árulták. Ekkor alakult ki az a jó magyar szokás is, hogy a kenyeret tartsuk nejlonzacskóba, hiszen úgy tovább marad ehető állapotban ez az ipari matéria.


Kádár János TSZ parasztokkal 

Mondom én hogy volt itt minden! Amíg  például a lengyelek meló helyett balhéztak, meg kokettáltak a klerikális reakcióval, addig nálunk kivételes volt a jólét. Még a Nyugat is minket irigyelt, hiszen amíg nálunk megvalósult az egyenlő társadalom elve és mindenkinek volt munkája és lakása, addig például Párizs utcáin clochard-ok ezrei fújták a szájherflit néhány centime reményében. De a francia paraszt is jobban tette volna, ha mondjuk Párizsba menetelés helyett önként közösbe adja a földjét, pénzét paripáját és úgy épített volna egy szebb és igazságosabb világot. Persze arrafelé ennek még a gondolata sem merült fel.
Egy szó mint száz, jó dolog volt ez a langymeleg téma (állítják és érzik sokan), de azért ne feledjük el, hogy közben történt egy, s más. Példának okáért 1976-ban újra gázolt a vonat Szárszónál, majd A Halál kilovagolt Perzsiából, hogy aztán hamarosan visszatérjen. És akkor az anonim dolgokról még nem is beszéltem.

Na aztán eljött a rendszerváltás ideje, amikor úgymond egycsapásra rendszert váltottunk. Hirtelen nagyon megtelt a damaszkuszi út, a népek egymást taposták rajta. Ezzel egyidőben hirtelen fontos lett a nemzet fogalma, a templomok első padsorai pedig megteltek addig sosem látott alakokkal és brutálisan megsokasodott az 56-os forradalmárok száma is. Ráadásul olyan emberekről derült ki -jobbról és balról egyaránt-, hogy igaz ellenzékiek voltak az átkosban, hogy csak úgy kapkodtuk és kapkodjuk máig a buksinkat.
Mondom, volt egy rendszerváltás úgy két évtizede, amelyet a magyar társadalom mentálisan és funkcionálisan egyaránt lerongyolódott állapotban kapott az ölébe. Volt egy állítólagos rendszerváltás, amellyel a megtisztulás kényszere nélkül, valamint a tiszta lappal való indulás elmaradásával soha nem fog tudni élni ez az ország.
És akkor én itt most tisztelettel behúzom a féket, mivel úgy döntöttem, hogy az én szófosásom olvasása helyett mindenki nézzen magába és gondolkodjon azon, hogy mi történt velünk az elmúlt két évtizedben. Továbbá nézzük meg a velünk egyszerre induló, korábban jelentősen lesajnált és lenézett országokat is. Merthogy a hírek szerint a szlovákok már Györben vásárolják az ingatlanokat, Békés megyéből pedig Arad környékére járnak át az emberek napszámba.

És akkor újra felteszem a kérdést: vajon mi a magyar 2009-ben?

 

fotók forrása:
http://server2001.rev.hu/oha/index.html
http://www.enc.hu/enc.htm

 

23 komment · 1 trackback

Címkék: 2009 legvidámabb barakk mi a magyar


A bejegyzés trackback címe:

http://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr81895551

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Budapest Butik 2009.04.20. 13:52:56

Kádár János a Westendben A Westend a legsajtóbarátabb bevásárlóközpont. Megkérdeztem egy biztonsági őrt, hogy kitől kérhetek engedélyt a kiállítás fotózásához, mire ő csak annyit mondott, hogy nyugodtan fényképezhetek. Bár így visszagondolva kicsit gyanús…

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.01.23. 06:00:38

Kedves Gasper!

Süttő Ennikkő naggyon cukkcsi:-D

Látom, engesztelhetetlen gyűlölet él benned az öreg Kacsin'gatós iránt... Gasper, az az ember 20 éve halott.

És: (idézek egy régebbi bejegyzésemből) Kocsmai beszélgetéseink során társaságunk gyakran két részre szakad, ha az ország állapotáért való felelősség kérdéséről esik szó. Két nagyon pregnáns, nagyon egyértelmű álláspont kerül egymással ilyenkor szembe: vannak közöttünk, akik szerint, fölösleges a felelősök keresése, hiszen valamennyien, egyként felelősek vagyunk, ha másért nem, hát azért, mert hatalomba juttattuk és megtűrtük „magunkon” az elmúlt közel húsz év politikai vezetőrétegét (úgyhogy, csak azt kaptuk, amit érdemeltünk); mások másként gondolják: szerintük a hatalom birtoklása egyben a felelősség viselését is maga után vonja, hiszen a hatalmon lévők rendelkez(het)nek csak a felelős döntésekhez elengedhetetlen információkkal (és perspektívával). Én rendszerint az utóbbi állásponthoz csatlakozom. (idézet vége)

Éspedig azért (csatlakozom az utóbbi állásponthoz), mert (és itt kapcsolódnék mostani bejegyzésedhez) lényegében akkor sem volt igazi alternatívája a "népnek" amikor a szocializmust, és akkor sem, amikor a kapitalizmust a nyakába kapta. (Vagy tévednék?)

Éppen ezért (szerintem): hagyjuk az önostorozást és a h*lyemagyarozást, és keressük ott a bajok forrását, ahol van. Ortega y Gassett (remélem jól írtam a nevét:-)) is megmondta, hogy a történelem az elitek játéka:-( Szóval, arrafelé keresgéljünk egy kicsit...

És most nagyon alpári, mocskosszájú és ordenáré és minden ilyesféle leszek. Előre is elnézést kérek:-)

Tegnap este láttam a tévében Dzsaszt Lacika műsorát (Magánbeszélgetés), amelyben Tamás Pál cucillomókussal b*zizták egymást. No, ha valaki megtekinti a hivatkozott műsort, akkor abból minden világossá válhat számára az elmúlt húsz-harminc év történéseit illetően. És most egy kicsit sem túloztam.

Ezek a korrupt, öntelt, közmagyarvéren hízlat, kiégettlelkű fennhéjázó sz*rok, akik ménsztrímértelmiséginek hívják és valakinek képzelik magukat, de akik valójában máshoz sem értenek, mint az öngerjesztő handabandázáshoz és a módszeres s*ggnyaláshoz (pszeudoegzisztens öncsalás, szisztematikus létrontás, szellemi parazitizmus, exkvizit immoralitás, prepotens hitetlenség stb.), ezek jelen helyzetünk elsődleges felelősei. (Milyen jól mondja szegény Hamvas Béla, hogy ez a magatartás - valójában sokkal inkább létállapot - nem más, mint "a bestiális politikai önkényuralmak másik, mondjuk, privát oldala". Ugye, milyen szépen meg is találták egymást a múltban is, a jelenben is?!)

Személy szerint semmi bajom Tamás Pállal (nem ismerem, nem volt alkalmam vele sem összehaverkodni, sem összekülönbözni), de tegnap ott abban a műsorban olyan látványosan demonstrálta a "magafajta" minden jellegzetességét, hogy aki abból nem ért, az semmiből.

És, bizony, hátulról ezek t*sszák, alulról ezek b*szgatják azt a politikai "elitet", amely, mint talajvesztett bolsevikok, s*gghülye kiszfiúk-lányok és kis- és középpályás bűnözők gyülekezete, ezek nélkül a ménsztímesek nélkül nemhogy a hatalmat nem birtokolhatná, de még egy kisebbféle bandacsetepatéban is alulmaradna.

Ahogy Hamvas mondja: zsák a foltját megtalálja...

Ha ez túlzásnak tűnik, kedves Gasper, ajánlom nézd meg a Dzsaszt Lacika műsorát és nem fog annak tűnni:-(

Nem elitellenes indulatok íratják velem ezeket a sorokat, hanem éppen ellenkezőleg, a méltóság tisztelete és a méltányosság utáni vágy:-) És a hazaszeretet.

Egy szó mint száz, mielőtt leönmarcangolnánk magunkról a maradék bőrt és saját "fajtánk" iránti gyűlöletben élnénk ki kétségbeesésünket, kicsit nézzünk szét magunk körül és mérlegeljünk...

No, ide a végére még mondok egy "nagyot": Ahogy mi mérünk másokat, mi is úgy mérettetünk!

baráti ü:-)
bbjnick

ekkerjoz 2009.01.23. 08:53:39

A magam részéről megértem, de nem szeretem a kádáristák nosztalgiáját.
A jó langyos mocsárban jobb punnyadni, mint a hideg, kőkemény talajon vacogni.

Kenyérügyben nincs igazad, a kovásszal készült gyári kenyér is jobb volt harmadnaposan, mint a teszkós félnapos korában.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.01.23. 08:58:03

Kedves Gasper és Bbjnick!

Nagyon jellemző képek, dehát csupa ilyet találsz a múltból bárhova nyúlsz.
Az elvtársak buta képén látszik, hogy nem is Sütő Enikőt látják lengében, hanem a patás ördögöt, aki a helyükre akar tolakodni.
Most viszont idemásolok valamit a két kezemmel, mert másképp nem tudom:
MN. Kő András Nemzeti imánk születésnapja.

"Németh László a Szegfű-vitában - valamikor hatvan évvel ezelőtt - Zrinyi és Széchenyi után megfogalmazta a magyar karakter fő veszélyeit. Egyik oldalon(póluson) a született kiskirály, a sértődő, a bosszuálló, a másikon a sors előtt sunyitó, lapító kiállni gyáva magatartású magyar. Összekötő közös pontjuk az uralkodó bizalmatlanság.
Kölcsey Ferenc mondja egy helyütt: Gondolj bele micsoda ingoványra épült az az ország, ahol a nép nem hiszi el, hogy a fennsőbbség rajta segíteni kíván. A koleránál százszor veszedelmesebb kór: a bízni nem tudás terjed falvainkban fékezhetetlenül."

A kérdésem ezek után, ...inkább nem kérdezek semmit.
Várok. Néha úgy érzem már megtettem a magamét.
Csak a rendszerváltás után tudtam meg felszabadult mesélőktől, hogy föggönyeik mögül lesték, amint hosszú mauseremmel ballagtam november 4-én valami általam kötelezőnek vélt feladat felé a néptelen utcán. Nem lepődtem meg, csak elszomorodtam.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.01.23. 11:47:19

kedves @bbjnick: természetesen semmi túlzó nem volt az említett rapsic (ti. Dzsászt) tv műsorának felemlegetése kapcsán. Én általában csak az előzetesig jutok, mert már akkor is komoly émelygés vesz erőt rajtam. Többek között ilyen dolgokban is látom a kontinuitás meglétét 1984 és 2009 között.

Az említett kocsmai viták érvrendszere saját magamban is állandóan vitázik egymással. Egyrészt felelősek vagyunk azért, hogy kiket választunk a fejünk fölé, ugyanakkor -vagy éppen ezért- nem tolhatjuk rá teljes mértékben a felelősséget a fejünk fölött működő rezsimre, hiszen mi magunk tűrjük el őket, mindenféle verbális dühkitörés mellett. És ez ellen az sem ad felmentést, hogy mind a szoc., mind a kapitalista érát ránk oktrojálták. Példának okáért 56-ban még olyan volt ez a társadalom, hogy gond nélkül bevállalt egy esélytelen forradalmat is akár. Ma ezt már ép ésszel fel sem fogjuk mi, a késöbb született generációk.

Itt a blogoszférán is megtapasztalhatja az ember, hogy milyen kurva okos ez a magyar nép. Mindenki osztja az észt és jobbnál jobb nemzetjobbító szándékokat villant fel jobbról és balról egyaránt. De kérdem én. Ha csak a virtuális pályát ilyen sok okos polgár alkotja, akkor hogy fordulhat elő, hogy ez az ország ma ott tart ahol tart? Vajon a pofázáson túl minden tőlünk telhetőt megteszünk ezért az országért? Vagy inkább csak áttoljuk a felelősséget másokra, mi meg elvagyunk az áldozati bárány szerepében, illetve elvagyunk a mi kis territóriumunkon. Egyébként ebben is analógiát látok múlt és jelen között, hiszen a Kacsingatós idejében is sikerrel anullálták a szolidaritás legkisebb érzését is, valamint meghagyták azt a fajta látszatszabadságot, hogy otthon pofázhatsz nyugodtan, hétvégén pedig ülj be a Trabantodba és vezesd le a feszkót a hétvégi telked túrásával.

kedves bbjnick,
én igazából soha nem voltam önmarcangoló, de mostanában azt tapasztalom, hogy semmi kraft nincs ebben az országban, legalábbis itt Budapesten lasssan apokaliptikus lesz a helyzet, ezt komolyan mondom. A pesti éjszakában, a Nagykörúton végigmenő éjszakai 6-os buszon már rendre látszanak az előjelek.

Mégvalami. Kádár valóban 20 éve meghalt, de kérdem én: tartottunk tabula rasát, hoztunk lusztrációs törvényt, volt valamiféle társadalmi szerződés. Amíg mindent a szőnyeg alá söprünk, addig nagyon nehéz előrehaladni, sőt a vadkapitalizmussal megfejelt, bizonyos kádári reflexekkel továbbélő társadalom még súlyosabb állapotban vegetál mostanság. Meg azt se felejtsük el, hogy a Kádáréktól megörökölt államadósságot, amit a rendszerváltás óta csak tovább duzzasztottunk, éppen most fejeltük meg egy újabb komolyabb pénzösszeggel. Lássuk be hogy alapjaiban nem sok minden változott az elmúlt évtizedekben, hiszen a mechanizmusok hasonlóan, vagy ugyan úgy muzsikálnak.
Kádár valóban meghalt 20 éve, de lássuk be hogy a szelleme masszívan továbbél.

kedves @inszeminator: teljesen helyén való a Kő András féle idézet. Én is gyakran jövök elő Mikszáthal és Móriczal, akik pontosan leírtak bizonyos magyar sajátosságokat, melyekből bizony soha nem épül fel az a bizonyos vár.

kedves @ekkerjoz: kenyérügyben teljesen igazad van, de valahogy nekem ez az elhatalmasodott teszkókultúra is ok okozati viszonyban van egymással, magyarán csak egy folyamat eredménye, egy folyamatos ellumpenedés következménye, mely nem a rendszerváltással kezdődött. Legalábbis szerintem.

Egyébként vannak Makóról gyermekkori nyári emlékeim. Az ottani négy-öt kilós alföldi veknik egészen fantasztikusak voltak! De hát Makó akkor sem volt Budapest, nekem pedig főleg innen vannak tapasztalataim :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.01.23. 11:50:32

ellumpenedés = ellumpenesedés (talán?) :))

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2009.01.23. 12:41:39

"....és ott voltak a cikis csehszlovákok (sic!)"
Pontosabban cseszlovákok (sic!) :o))
Gasper! A kenyérről 2szeresen:
A cucilista ipari színvonalat most kezdem tudni sk.
Másrészt nó para! Amíg kovász van, kenyér is lesz! Persze nem könnyű munka.

muskotály küvé 2009.01.23. 14:32:40

A cseszkókról csak annyit, volt kollégám még 2000 körül is Pozsonyba menvén "Cseh"-be ment :)

Egyébként jó cikk, és megdöbbentő, mennyire nem szembesültek sokan azzal, hogy a 70-es, 80-as években pont annyival éltünk jobban a szomszédoknál, mint amennyi hitelt erre a célra felvettünk. Országos méretekben tettük azt, amit a szegényeknek szóvá szoktak tenni: a ház nincs bevakolva, de a digitévés antenna ott a tetején.

És a legmegdöbbentőbb, hogy az elmúlt években ugyanez történt. Szeretnénk a nyugaton lenni, de azonnal, és ehhez hitelt veszünk fel a nyugatról. Sajnos a mostani kormány más receptet nem ismer, mint Fekete Jánosét.

muskotály küvé 2009.01.23. 14:33:34

@ekkerjoz: a kenyér tényleg sokkal jobb volt. Nagyságrendekkel

muskotály küvé 2009.01.23. 14:40:00

Egyébként kezdem azt látni, a szlovákoktól sokat lehetne tanulni a takaróhoz való igazodásból.
Amennyire a feleségem, mint SK-polgár ügyeiből bele lehet látni, az ottani államigazgatás kb. olymódon különbözik a magyartól, mint egy fapados légitársaság a MALÉV-től.
Egy példa: nincs okmányiroda. Egy sem. Ha személyi vagy útlevél kell, bemész a járási központba a rendőrségre, ott van két iroda, ahol ezzel foglalkoznak. Szerintem 4-5 évente ki lehet bírni egy 20km-es utat.
Számos ilyen dolog van, ami számomra azt mutatja, a lehető legegyszerűbb, legpraktikusabb módon akarnak megoldani mindent. Nálunk, ha kérdés felmerül, válasz egy újabb hivatal.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.01.23. 18:56:01

No, most kellene újraolvasnom a cikket meg az összes bejegyzését és jegyzetelni, aztán válaszolni :-)))
(Amíg "magunk között" vagyunk.)

@muskotály küvé: a jobban élésért felvett hitelekhez tartozik, hogy feleannyit vettünk fel, mint amennyit a "Nagy Szu" kivett a kasszánkból… a legkülönbözőbb módokon. 1980-ban a BEAG-nál dolgoztam, az olimpiához minden berendezéshez annyi "pótalkatrészt" kellett kiküldenünk, amennyiből jóformán két ugyanolyant lehetett volna megépíteni. Közte - most figyeljetek - a COCOM tiltólistáján szereplő, tehát oda legálisan NEM exportálható integrált áramkörök és hasonlók tömkelegét. Ezeket az Impexvállalat dollárért vette, a cég duplán kifizette majd az oroszok által diktált áron szállította ki rúbelért… És ez a gazdaságnak csak egy nagyon aprócska szöglete.
A kötelező "önkéntes" felajánlásokat már sokan emlegették, de emlékeztek arra a viccre, mikor Csaubácsi Brezsnyevtől kér pár dolgot segélyként, 200 vagon búzát az éhínség miatt, 10 vagon húst a káderek táplálására meg 1 vagon banánt a közhangulat javítására. Mire a Főtitkár azt mondja: a búzával nem lesz gond. A húst majd megoldjuk valahogy - de hogy a banánt hogyan fogja beszerezni a Kacsingatós - azt nem tudom…
Állami szintről küldtük a segélyeket Vietnámba, Kubába (akik a megrendelt árúkért sem siettek fizetni, főleg nem olyan árúkkal, amiket nyugaton is szívesen vettek) Egyiptomba (EAK) és még ki tudja hová… Nem csekély összegeket! És miért? Mert a Nagy Szu rágott minket.

És volt azért négy év, amikor a tartozásaink nem nőttek, sőt - de ez már a gatyaváltás után volt. Érdekes, hogy ERRE a szavazók közül milyen kevesen emlékeznek… Igaz, ha mebjelent egy A4-es nyomtatvány 1000 példányban az elért eredményekről, az akkoriban közbotránynak minősült a "vezető lapokban" - de hol van ez már!

A kenyérről meg már megírtam valahol, hogy azért volt rossz, mert - mint egy volt kenyérgyári dolgozó elmesélte - miniszteri rendelettel keltették. Ugyanis a miniszter (a fene emlékszik, ki volt) elrendelte, hogy a begyúrt tészta köteles 6 óra alatt megkelni, mikor 12 kellene neki.
(A konkrét számot nem tudom, nem vagyol pék, de az arány ilyesmi volt.)
És ma már - igaz, drágán - de néhol lehet jó kenyeret kapni.

Még egy kenyérsztori: Erdélyben (meg talán Románia más részein is) egykor a kilós kenyér ára 1 Leu volt. (Egyes szám.) Aztán megjelent egy másik fajta is: a burgonyás kenyér. Finom volt, tovább elállt - az ára viszont 2 Lei volt. Ez így ment egy darabig, sokan váltottak át ere a fínomabb kenyérre. Egyszer aztán az üzletekből eltűnt az 1 Leu-s kenyér. Jobb híján mindenki a drágábbat vette már.
Aztán később - meséljem tovább, vagy kitaláltátok? - a 2 Lei-es kenyérből meg eltűnt a krumpli…
Maradt az egylejes kenyér két lejért. De áremelés, az persze nem volt. Hogy is lett volna? Egy szocialista államban???

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.01.23. 19:05:19

@vero: köszönöm a pontosítást! fontos pontosítás :)

@muskotály küvé: igen éppen arra céloztam, hogy ennek a társadalomnak az átkosban nyugati hitelekel tömték be a száját, melyből az égvilágon semmit nem tanult és ugyan abba a latrinába csúszunk most vissza nyakig.

Átruccantunk a családdal szilveszter elött Esztergomba, majd Párkányba. Összehasonlíthatatlan volt az emberek hangulata a két városban, természetesen a párkányi oldal javára. Döbbenetes élmény volt.

Ajánlom mindenkinek "A nagy kiárusítás" című filmet. A gond csak az, hogy szinte sehol nem játszák:

www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_film_id=89607&i_where=2&i_city_id=3372&i_county_id=-1

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.01.23. 19:17:49

@Mormogi Papa: hát ez az, volt négy év lélegzetvétel az elmúlt húsz évben és azt is egy az egyben összemossák a mostani szarságokkal.

Nem mondom hogy nem zavart a sok ergya, dilettáns Szent István szobor felállítása országszerte, ellenben közösségteremtő szerepe volt, valamint adott valamiféle tartást az embereknek. Merthogy nem a párás múltbarévedés volt akkor a lényeg, hanem hogy beinduljon végre valamiféle polgárosodás ebben az országban, hogy létrejöjjön végre egy polgári demokrácia. Azért azt se felejtsük el, hogy a közösségek akkor még nem izolálódtak annyira, mint amennyire az manapság tapasztalható. Az ország jelentős része a közösségi lét helyett inkább a kereskedelmi adók minősíthetetlen mocskával xanaxozza magát. a négy fal között. Így nagyon kemény jövő elött állunk.

Sok rosszat elképzeltem a jövőről, amikor a balf*sz D 209-es prájmminiszter lett, de azért ekkora flash-re álmomban nem gondoltam.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.01.23. 19:26:09

Édesanyám a betűs-számosat még megérte, pedig eltámogattuk addig az urnáig is, mert menni akart - csak nem sikerült. A táncoslábút már nem. Azóta sem tudom, hogy lett volna jobb…
Kóstold meg a Pesti Barnabás Szakközépiskola diákjai által készített Bajor rozskenyeret :-)))

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.01.23. 19:34:22

@Mormogi Papa: az én nagymamámmal ugyanez volt a helyzet.

Szerencsére ma már sok helyen van jó kenyér, de igérem hogy megkóstolom az általad említettet is.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.01.24. 06:50:40

Kedves @Mormogi Papa:!

"a jobban élésért felvett hitelekhez tartozik, hogy feleannyit vettünk fel, mint amennyit a "Nagy Szu" kivett a kasszánkból… a legkülönbözőbb módokon." --- írod. Ott a pont. Szerintem is ez egy kulcskérdés. Lényegi kérdésekben akkor is k*ss volt a közembernek és (mit szépítsük) ma is. A felelősségmegosztásnál ez azért nem egy utolsó szempont...

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.01.24. 07:34:43

Jajjj, Mormogi papa, majdnem elfelejtettem:

erős nosztalgia él bennem a BEAG-termékek iránt, megtiszteltetés számomra, hogy egy egykori BEAG-ossal beszélhetek:-) Típusszámokat sajnos nem tudok mondani, de szép emlékek kötnek számos BEAG-készülékhez. Például felejthetetlen (itt van a fülemben) néhány BEAG-miki jellegzetes hangja (többek között dobot mikrofonoztunk velük): sajátos karaktert adtak a hangszerek hangjának:-) Bírtam:-) Jó volt, van ma mire emlékezni:-)

ü
bbjnick:-)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.01.24. 08:15:01

Látod, @Gasper:, csak vissza-visszaesz a fene egy kis Süttő Ennikkőt skubolni:-D

No, de picit komolyabban(???):

Remélem nem vetted rossz néven, hogy neked címezve (a te bejegyzésedre hivatkozva) mértem egy (reméljük végzetes:-)) csapást korrupt, öntelt, közmagyarvéren hízlat, kiégettlelkű fennhéjázó ménsztrímértelmiségünkre:-) Igazság szerint már elkészült a Levelek Gaspernek-sorozat második része is, amely metafizikai mélységekbe és magasságok helyezi át a frontvonalakat és nem kevesebbre, mint arra vállalkozik, hogy magát a létrontó szisztémát leplezze le. (És tényleg!):-) (Írtam egy ilyen "kisokosat", de majd átírom-átdolgozom, mert ráfér, és egy önálló bejegyzésben, a hivatkozásoktól tartózkodva, kipakolom, ha lesz rá időm-erőm.):-)

Más: abban tökéletesen igazad van, hogy lényegét tekintve, ugyanabban élünk, mint amiben a Kádár-rendszerben éltünk (bár van "fejlődés", amennyiben a létrontás egy előrehaladottabb fázisába lépett), de azzal továbbra sem tudok azonosulni, hogy erről a közember tehetne. A demokrácia kétségtelenül jogot ad a választásra, de önmagában a jog megadásával még nem teremti meg a képességet a személyben (a választásra). Egy háromhetes csecsemőn sem kérhetjük számon, hogy miért nem szobatiszta, hogyan kérhetnénk számon egy diktatúrában szocializálódott szerencsétlentől, hogy tudatosan, felelősen viselkedjen demokratikus körülmények között. Ahogyan a csecsemőnek ott a szüleje, hogy megtanítsa a szobatisztaságra, egy népnek ott az elitje, hogy bevezesse az új viszonyokba. Ha ezt nem teszi, vagy mert visszaél helyzetével, vagy mert nem képes rá, akkor "kisnyúl", és viszont látásra!:-) (Nem is vagyok demagóg:-))

Mit szólnál, Gasper, ahhoz, ha most pedig jönnének a papok, mit szólnál egy jó kis theokráciához?:-)

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.01.24. 12:55:06

@bbjnick: igaz hogy a nagy SZU sokat kivett pluszban, viszont most az a helyzet, hogy a hitelek jelentős része egyből a politikai gengszterek zsebébe vándorol.

Ami pedig a magyar társadalom felelősségét illeti a jelenlegi helyzetben. Szerintem utoljára a II. vh. után akart élni ez a társadalom az egészséges önrendelkezés jogával. Erre a mai napig az egyik legvilágosabb példa az akkori választások százalékos eredményei. És ebbe beleértem még a kékcédulás választásokat is, ahol a nyilvánvaló csalások ellenére sem hozták a szavazati arányok a kívánt eredményt.
Természetesen a tragédia az, hogy esélyünk nem volt ekkor semmiféle valós önrendelkezésre, mint ahogyan 56-ban sem.

A Kádár-rendszer pedig pont arról szólt, hogy néhány üveggyöngyért cserébe magához édesgesse a társadalmat és a saját képére korrumpálja azt. Ezt a dolgot végtelenül sikeresen és maradéktalanul végre is hajtotta az a rendszer, ennek isszuk ma is a levét.

Szerintem egyetlen esetben lehetett volna valamiféle változás, mégpedig abban az esteben, ha 89-90 környékén tisztába rakjuk a dolgokat. Ez akkor ugyancsak elmaradt, hiszen ez a végtelenül puhány és korrupt kádári társadalom be volt szarva a szembenézés tényétől. Arról nem is beszélve, hogy ezt a rendszerváltást nem a nép vívta ki, hanem az akkori elit kötött különféle alkukat, gyakran saját magával. A nép pedig örült, hogy minden olyan fain módon alakult.
Igen ám, de a szőnyeg alatt egyre csak púposodik a sok alásöpört szemét, ami egyre elviselhetetlenebbé teszi a helyzetet.

Igazából én ezt a társadalmat nem tudom a szenvedő áldozat szerepében látni. 1990-ben a két fordulóban 64 % illetve 45% volt a részvétel négy évtized diktatúra után!
Ráadásul ez az ország nem szabadságra vágyott, hanem nyugati életmódra, de hát az Kádár szellemében ugye soha nem fog összejönni. Kell ahhoz sok minden más is.

Ha megnézzük, akkor a háború utáni Európát a kereszténydemokrácia húzta ki a szarból, pontosan azért, mert az újraelosztó baloldali politika helyett fontosnak tartotta a saját lábon való megállást, valamint a közösségek önszervező erejét. És persze ide tartozik az alapvetően keresztény hagyományú európaiság fontossága is erkölcsi és gazdasági értelemben egyaránt. És ez nem jelent holmi kötelező vallásosságot, ezt nem képesek felfogni a félművelt ateisták. Nem erről van szó, de ebbe most nem csúsznék bele.

Viszont egy jó kis teokráciától eléggé fáznék, ugyanis nincs az ilyennek hagyománya errefelé.
Ráadásul én egyértelműen az állam és az egyház szétválasztásának a híve vagyok, amely vélemény alatt természetesen nem az egyházak marginalizálását értem, de szerintem egy vallási értelemben is vegyes kultúrájú országban egyébként is nehéz lenne egy ilyen dolgot tető alá hozni.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.01.24. 21:00:21

@bbjnick: Nos, örülök a BEAG nosztalgiának, csakhogy ebben nekem csekély szerep jutott. Ismertem viszont olyan mérnökembert, aki a fél életét arra áldozta, hogy az egykori Fém- és Csőbútorgyár a rálőcsölt feladathoz - tudniillik, hogy jó stúdiótechnikai berendezéseket gyártson, meg stadion- és színházhangosítást, stb. - felnőhessen. Igaz hifisták nemzedéke dolgozott azon, hogy nyugati füllel is (legalább) elfogadható technika álljon rendelkezésre az Európához tartozó, de Ázsiához taszajtott hazánkban.
Eladdig, hogy (igaz, kísérleti szinten) elkészültek a néhai KGST első quadrofon felvételei (orsós szalagra), amikből párat magam is hallottam a kísérleti stúdióban. Többek között egy műtét hangfelvételét - kísérteties volt. Ma már persze a "digitalizált csodavilágban" kit érdekel az, hogy a legújabb és "ráköpsz-visszaköp" szerkentyűknek csak a hangja minősíthetetlenül rossz?
És nem várható jobb a videóban sem - azonos sávszélességnél lehetne egy jó "HD" tévéadást közvetíteni 5,1 hanggal - de lehet 4, 9, vagy 16 adást is sztereo- illetve mono hanggal, az analógnál rosszabb minőségben - vajon melyik opciót választja majd a szolgáltató :-(
Nekem emlékem a H0X41 hangfal - de az is, hogy a (bőripari szakközép végzettségű!) gyárigazgató elhatározta, a trafógyártást le kell telepíteni Nyíregyházára... Erről annyit még, hogy a keleti blokkon belül a cég volt az egyetlen, ahol toroid trafókat gyártottak - Pesten, megbízható szakmunkások. Annyit, hogy exportra is jutott belőle. Nem csak hálózati trafók (kis méret, jó hatásfok, kevés káros mágneses mező kisugárzás jellemezte) hanem mikrofon- és vonalbemeneti illesztőtrafók - meg persze kimenőtrafók, amikkel a hangfalak impendanciájához lehetett alkalmazkodni az erősítővel...
Namármost a Nyírségben (nem lebecsülés, de tény) annyit értettek a trafógyártáshoz, mint hajdú... Ebből következett, hogy az első időkben 10-ből ötöt félre kellett tenni - hogy legyen miből cserélni a hibás darabokat...

d.z. · http://masikmagyarorszag.blog.hu 2009.01.25. 21:13:52

Kedves Gasper, bbjnick!

Engedtessék meg nekem, hogy egy posztban tegyem hozzá a magam gondolatait a fentebbi társalgáshoz.

masikmagyarorszag.blog.hu/2009/01/25/ki_miert_felelos

Üdv, d.z.

Csizmás K. Andor 2009.02.19. 23:38:19

Sütő Enikő nincs kellően kibontva az írásban. Ő akkoriban egy intézmény volt Magyarországon, ma egy ilyenből 150 celeb kijönne, az biztos. A képen szereplők közül csak KJ pártvezér volt híresebb és ismertebb nála, noha a balján ülő jóember is egy elég masszív pártkáder volt (vö. 2. vonal).

Csizmás K. Andor 2009.02.19. 23:41:30

Bocs, még két dolog: a "virágos" nem a Kapolyi? ("ne bújj el, bakker!")

A bevásárlókocsis képnél, tekintettel, hogy egy híres fotóesszé (nevezzük most annak) része, meg kellene említeni a fotóst: Korniss Péter.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.02.20. 09:47:51

@Csizmás K. Andor: kössz az észrevételeket. Sütő Enikőről valóban komoly kanyarokat lehetne leírni, de ez az írás amolyan hirtelen felindulásból született még január végén. Különben meg az a csávó tényleg lehet akár a Kapolyi is, tök olyan a szemöldökcsontja, a homloka és a sérója :)))))

Az a kép egyébként tényleg Korniss képe, de mivel vannak még más fotográfusok, sőt anonim szerzők is a poszt illusztrációi között, ezért egységesen a poszt végén szoktam forrásmegjelölést használni, ahogyan azt most is tettem. Ezzel együtt persze igazad van neked is.