HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

  • FUHfilm: Fehér György (1939-2002) operatőr-rendezőről készítek egy könyvet, ezért szeretném megtudni, hogy ... (2023.04.13. 21:56) Még két dolog
  • v_e_r_o: @tapló II.: megtisztelő 11 év után választ kapni, és most olvasom 4 hónapra rá. kerestem is már a ... (2021.04.29. 11:09) Sovcolor
  • tapló II.: Igen, amíg el nem felejtem. A legjobb színes film a japán Fuji volt. Fogalmam sincsen ezek a japcs... (2020.12.22. 09:41) Sovcolor
  • tapló II.: @vero: Inkább vízes színűnek látszott minden, a kék sem volt határozott. (2020.12.22. 09:39) Sovcolor
  • tapló II.: Anno hoztak Moszkvából az ismerőseim akik kint jártak két tekercs Szovkolor diafilmet. Tudták, hog... (2020.12.22. 09:37) Sovcolor
  • Utolsó 20

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2009.02.22. 10:15 Gasper

Hazaérkezett Robert Capa hagyatéka

 
 Teljes csendben, két évig húzódó tárgyalások után szenzáció számba menő kulturális hírről számolt be a napokban több hazai médium, illetve internetes portál. A világhírű, magyar származású fotóriporter, Robert Capa hagyatékából egy több mint ezer darabos kollekciót vásárolt a Magyar Nemzeti Múzeum a fotográfus hagyatékát kezelő, New York-i székhelyű International Center of Photography-tól (ICP) még tavaly decemberben. A vételár a hírek szerint  835 ezer dollár volt. A megvásárolt gyüjteményt ezen a héten már ki is csomagolták Budapesten.

  A most hazaérkező hagyaték egyik legértékesebb darabja az a 48 képből álló vintage-széria, melyet még maga Robert Capa laborált, szignált, valamint látott el saját szárazbélyegzővel. Ezen kívül 937 darab, egyenként 40x50-es nagyítás érkezett még haza, melyeket az 1990-es évek során az eredeti negatívokról, egyenként összesen három példányban laborált az ICP, Cornell Capa -Robert Capa szintén fotográfus öccse- felügyelete mellett. Ez azt is jelenti, hogy ezekről a negatívokról a három példányon kívűl több nagyítás nem készülhet, így Budapesten kívül csak a New York-i ICP és egy tokioi gyüjtemény rendelkezik az eredeti negatívokról készült fotográfiákkal. A gyüjtemény szerves részét képezi az a körülbelül 500 fotó is, melyek Capát gyakorlatilag világhírűvé tették többek között a Vu, a Collier's és a Life magazinok oldalain és többnyire a spanyol polgárháborúban, Kína japánok általi megszállásakor, valamint a II. világháborús  európai hadszintereken, az első arab-izraeli háborúban és Indokínában készültek. A most megvásárolt fotográfiákat a két legjelentősebb hazai fotótörténész, Kincses Károly és E. Csorba Csilla válogatta New Yorkban.
 A Magyar Nemzeti Múzeum március 5. és 15. között egy szűk válogatást fog bemutatni ezekből a fotókból, majd a hagyaték jelentős része július 2. és október 16. között lesz látható Budapesten a Ludwig Múzeumban. Tervbe van még véve, hogy október után 13 városban is bemutatják a gyüjteményt (Salgótarján, Miskolc, Sárospatak, Debrecen, Szolnok, Békéscsaba, Szeged, Szombathely, Győr, Székesfehérvár, Dunaújváros, Paks és Pécs).

  Robert Capa valójában Friedman Endreként született 1913-ban Budapesten, egy középosztálybeli zsidó családban. A budapesti Madách Gimnázium elvégzése után 1931-ben Berlinbe ment újságírást tanulni és ekkoriban kezdett el egy fotóügynökségnél -elsősorban pénzkeresésből- laboránsként dolgozni. Aztán 1933-ban, az osztrák örvezető kancellárrá választása után nem sokkal -lévén Friedman balos érzelmű volt és zsidó- hamarosan néhány hónapra újra hazajött, hogy kis időre bekapcsolódjon a Kassák Lajos köré szerveződő modernista művészek alkotómunkájába. A budapesti tartózkodás sem tartott néhány hónapnál tovább, hiszen Friedman hamarosan Párizsba ment, ahol olyan akkor már ismert fotográfusokkal barátkozott össze, mint a szintén magyar származású André Kertész, vagy a XX. század egyik legnagyobb hatású francia fotográfusa, a „tiszta stílus” megteremtője, Henri Cartier-Bresson. Friedman közben szép lassan a párizsi művészvilág közkedvelt figurájává vált.


Zarándoklaton pihenő asszonyok. Lisieux, Franciaország, 1936 körül.

 A párizsi időszak hozta el Friedman életében az igazán komoly változást. Ekkoriban kezdett hobbifotósból munkáit egyre tudatosabban kiérlelő fotográfussá válni. A pesti zsidó srác a Capa nevet is ekkoriban kezdte használni abban a reményben, hogy így némileg könnyebben fog munkához jutni. Saját névadása különben onnan jött, hogy talán nem véletlenül cápaként becézték párizsi honfitársai, ráadásul jól hangzott a név abból a szempontból is, hogy ekkoriban volt divatos filmrendező az amerikai Frank Capra. A Robert keresztnév meg már csak hab volt ezen a bizonyos tortán.

 Aztán 1936-ban megkapta az első „komoly” munkát: a francia Regards magazin tudósítójaként hamarosan a spanyol polgárháborúban találta magát, ahol nemsokára elkészítette a Milicista halála című képet, ami elhozta számára a világhírt.


A milicista halála. Cerro Muriano, Spanyolország, 1936.

 Ez az egyébként  jólismert fotó egy a köztársaságiak oldalán harcoló férfi halálát örökíti meg a lövés pillanatában, közvetlen közelről. A fotót még az amerikai Life magazin is leközölte, amely köztudottan a kor legmodernebb nyomtatott médiumának számított akkoriban és gyakorlatilag a mostani magazinok előképeként tekintünk rá.
Capa gyakorlatilag végigfotózta a spanyol polgárháborút a köztársaságiak oldalán. Fotóin az első tudósítók között örökítette meg közvetlen közelről, teljesen nyers valóságában a háború borzalmait, de nem csak a frontvonalakat, hanem a civil lakosság háborús hétköznapjait is.


Menekült lány. Madrid, Spanyolország, 1936.


Kisfiú puskával. Barcelona, Spanyolország, 1937.

 Capa jelmondata a következő volt: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel”. Ez az alapigazság pedig manapság is minden jó riport és háborús fotó elengedhetetlen feltétele. Persze az is igaz, hogy a témához való közelség még kevés egy jó fotó elkészítéséhez, hiszen azt a témát miután megtaláltuk, a megfelelő módon kell megközelíteni és a legjobb pillanatban kell elkapni és akkor a kompozícióról még nem is beszéltünk. Ezekben a dolgokban pedig Capa úttörő módon volt tökéletes, hiszen fotográfiái nem egyszerű riportok, hanem jóval többek annál, ezek a fotók az egyetemes fotóművészet meghatározó darabjai.

 A spanyol polgárháború után hosszabb szünet következett a haditudósítói munkásságban, leszámítva egy 1938-as kínai utat, amikor elutazott tudósítani a japán megszállás eseményeit. Ekkoriban sokat járt még Angliában, az USA-ban és Mexikóban és élte az aranyifjak kellemes, de gyakran pénztelen és kitartott életét. Központi figurája lett a hollywoodi és egyéb amerikai társasági életnek, többek között olyan kapcsolatokkal felturbózva, mint a svéd Ingrid Bergmannal folytatott bensőséges szerelmi viszonya.

 Hamarosan azonban kitört a háború és Capának némileg nehezebb lett a helyzete, hiszen Magyarországról elszármazott hontalannak számított. Az újabb nagy munkáig -amely politikai értelemben védettséget is adott neki- egészen 1943-ig kellett várnia, amikor a Life újra megtalálta, hogy tudósítson az Észak-afrikai hadszíntérről az amerikai hadsereg kötelékében. Innentől kezdve egészen az európai háború befejezéséig valóságos Rejtő Jenő-i kanyarokat vesz az élete, amit egyébként nemrég magyarul is megjelent, saját fotóival illusztrált életrajzi könyvében (Kissé elmosódva, Park Könykiadó, 2006) is nyomon követhetünk. Ráadásul Capa írói stílusa némileg hajaz Rejtő Jenő világára, úgyhogy a sok információ mellett hasznos szórakozás is ez az először 1947-ben, angol nyelven megjelent memoár. Észak-Afrika után részt vett a szicíliai partraszállásában is, majd egy darabig dokumentálta a Szövetségesek itáliai offenzíváját, természetesen itt is közvetlenül a frontvonalban.


El-Getter, Tunézia, 1943. március 23.


Troina környéke. Szicília, 1943 augusztus 4-5.

 Elérkezik 1944. június 6. hajnala, amikor Robert Capa a hajnali órákban arra ébred, hogy egy tengerészgyalogosokat szállító hajó, a USS Chase belsejében szétokádja saját magát és alkalmi fekvőhelyét. Miután magához tér és körbetekint, azt látja a többi tengerészgyalogos arcán, hogy most egy eddig nemlátott feladat megoldása elött állnak. Halálfélelmét csak az oszlatja el némileg, hogy következő munkájára koncentrál. Befüzi filmjeit Contax fényképezőgépeibe és a többi filmtekercset vízhatlan vászontokba teszi.
Gyorsan eljön a jelenés ideje is, hiszen hajnali négy után Capa már az első alakulatok egyikével sebesen halad egy rohamcsónak fedélzetén Normandia partjai felé, az Omaha Beach-re. Mindenki el van ázva a sós tengervíztől és egymás hányásától, ráadásul hamarosan megszólal a német tűzerő is a legváltozatosabb kaliberű típusokból. A lövedékek szanaszét süvítenek körülöttük és jónéhány katona már a rohamcsónakban meghal. A rohamcsónak viszont hamarosan a part közelébe ér és mindenkinek alkalmi fedezékek után kell néznie, végig a partszakaszon.


Omaha Beach. Normandia, Franciaország, 1944. június 6.


Omaha Beach. Normandia, Franciaország, 1944. június 6.
 
Ekkor már Capa is előkapja a fényképezőgépét és elkezd fényképezni mindent, amit csak lát. Körülötte mindenhol halottak és jajveszékelő sebesült katonák hevernek és megpróbál ő is továbbjutni egy újabb fedezék felé, ráadásul a dagály is folyamatosan a part felé nyomja. Ekkor már csak egy mondatot ismételget folyamatosan és gépiesen: „Ez most komoly dolog”. Közben a vértől mocskos fövenyen feküdve észreveszi, hogy mellette hasal századuk tábori lelkésze, akivel nyugtázzák egymásról hogy még életben vannak. Persze közben mindenhol gyilkos lövedékek és szétrobbant repeszdarabok röpködnek, ennek ellenére -vagy éppen ezért- Capa megkínálja a lelkészt a zubbonyzsebében lapuló whiskyvel, majd elköszönnek egymástól.

Omaha Beach. Normandia, Franciaország, 1944. június 6.

 Halálfélelmében le sem meri venni a szemét a Contax keresőjéről és csak fotóz, fotóz, amíg észre nem veszi, hogy már régen kifogyott a film a gépből. Ekkor visszanéz a víz felé, ahol a pergőtűzben egy vöröskeresztes rohamcsónak szedi össze a sebesülteket. Gondolkodás nélkül, a hatalmas ellenséges tűzerő ellenére odaúszik a rohamcsónakhoz, ahol utolsóként felveszik a szanitécek és visszaviszik az egyik, sebesülteket szállító hajóra.

 Robert Capa egyedüliként vett részt és fotózott haditudósítóként az első támadó alakulatokkal a D-napon. Itt készült fotóinak utóélete pedig eléggé tragikusan alakult. Összesen hat tekercset fotózott, amelyeket rögtön a Life londoni irodájába küldött laborálni. A tizenéves laboráns srác az előhívás, a fixálás és a mosás után túl magasra állította a hőmérsékletet a szárítószekrényben, ahol a száradó filmekről szabályosan leolvadt az emulzió. A 106 felvételből összesen nyolc maradt meg viszonylag épségben, további három pedig részben felismerhető állapotban. Így fordulhat elő az, hogy Robert Capa talán legismertebb fotográfiái meglehetősen elmosódottak és roncsoltak.
Persze ezek a roncsolt fotók sajátos esztétikai minőséget is képviselnek egyben, hiszen mindennél jobban érzékeltetik azokat az órákat, amiket a normandiai partraszállás valóságos vágóhídja jelentett a tenger felől támadó alakulatoknak.
A  fotográfia késöbbi történetében, a képzőművészetben és a film műfajában úgy általában komoly inspiratív hatása lett ezeknek a fotóknak. Most egyetlen példaként elég megemlíteni, hogy ezeknek a bemozdult, „rossz” fotóknak az expresszív ereje és mögöttes tartalma, valamint Capa személyes visszaemlékezése nagyban inspirálta többek között Steven Spielberget, amikor leforgatta a Ryan közlegény megmentésének első jeleneteit a normandiai partraszállásról. Itt ugyanis gyakorlatilag nyers és dokumentarista igénnyel próbálta a rendező a partraszállás napjának történéseit visszaadni.

 A Szövetségesek inváziója után új feladatok várták Capát. Az előrenyomuló amerikai alakulatokkal végigkövette a franciaországi előrenyomulást és többek között jelen volt Párizs felszabadításánál is. Ekkoriban gyakran összefutott itt-ott a francia frontvonalakon egy szintén Rejtő regénybe illő néhány tagú paramilitáris társasággal, akik egy civil autón cirkáltak össze-vissza a kevésbé veszélyes területeken. Ezek az emberek a piáláson túl sok más érdemi dologban nem tették magukat hozzá a szövetséges offenzívához, az „alakulat” szakadt vezetője pedig nem volt más, mint az író Ernest Hemingway.


Robert Capa, valahol Franciaországban. 1944.


 Fogságba esett SS tiszt motozása. Normandia, Franciaország, 1944. június.


Párizs. 1944. augusztus 26.

 Természetesen a háború hátralevő részét is végigfotózta Capa. Ejtőernyőn ugrott bevetésen a híres amerikai 101. légidesszant-hadosztály egyik alakulatával Hollandiában, de jelen volt az ardenneki csata legkeményebb helyszínein, így Bastogne harcainál is.
De a német határ átlépése után már egy egészen más világgal találkozott. A frontharcok mellett egyre többet fotózta a háborúban megtört német lakosság hétköznapjait, mindezt elképesztő intuícióval tette. Munkája befejeztével valamikor 1945. késő nyarán hagyta el Németországot.


Fogságba esett Luftwaffe-tiszt. Bastogne, Belgium, 1944. december.

Robert Capa ejtőernyős bevetés elött. 1945.

Az utolsó csata során lelőtt amerikai katona. Lipcse, 1945. április 18.

 A háború után, 1947-ben Capa megalakította a máig működő legendás Magnum fotóügynökséget, melynek első elnöke is lett. 1948-ban  hazalátogatott Magyarországra, ahol sorozatokat készített a háború magyarországi pusztításáról és a kommunista diktatúra nyilvánvaló meghonosodásáról. Ez a dolog nagyon nem tetszett neki, úgyhogy néhány hét után elhagyta az országot.


Françoise Gilot, Pablo Picasso és Robert Capa. Golfe-Juan, Riviéra, Franciaország, 1948.

1954-ben éppen Japánban készítette elő a Magnum egyik fotókiállítását, amikor a Life újra felkérte egy munkára: utazzon el Indokínába, ahol a harcoló francia alakulatok oldalán tudósítást kéne készítenie a harci cselekményekről. Természetesen a felkérésnek eleget tett és megkezdte az újabb tudósítói munkát. Történetesen egy májusi napon csatlakozott egy francia ezred felderítő alakulatához, akik a laoszi határ közelében végeztek felderítést. Robert Capa az alakulat vezetőjének figyelmeztetése ellenére kissé eltávolodott a kijelölt ösvénytől hogy fotókat készítsen a környékről. Ekkor egy taposóaknára lépett és azonnal meghalt. Negyvenegy éves volt ekkor. Halála elött pár perccel készült utolsó fotója itt látható.

 

Irásom szerkesztett változata először a Reakción jelent meg.

 

forrás: Robert Capa: Kissé elmosódva. Emlékeim a háborúból. Park Könyvkiadó, 2006.
          
http://eu.mti.hu/

 

70 komment

Címkék: háború reakció fotóművészet robert capa haditudósítás


A bejegyzés trackback címe:

https://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr90956700

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ekkerjoz 2009.02.22. 11:25:54

Nagyon rendben van a poszt, köszönet érte.
Olvasgatom reggel óta a Reakción a vitát. Több, mint érdekes, ahogy páran a kommunista ideológia számára kisajátított fotót értékelik. Nem vagyok abban biztos, hogy a köztársaságiak komenisták lettek volna, elfogadták a segítséget Sztálintól, és az USA-ból érkező önkénteseket is befogadták, ennyi. Pedig azok nem nagyon voltak kommunisták. Legfeljebb antifasiszták.
Mindegy. A poszt jó.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.02.22. 11:36:03

@ekkerjoz: köszönöm, örülök hogy tetszett.

Egyébként ez a spanyol polgárháborús kérdés tényleg jóval összetettebb dolog. A köztársaságiak oldalán nem csak kommancsok harcoltak, hanem szocdemek és mérsékelt jobboldali republikánusok is, amíg Francoék oldalán nem csak fasiszta érzelműek, hanem jobboldali konzervatívok is voltak.
Mondjuk kétségtelen, hogy miután nálunk évtizedekig sulykolták Zalka Mátét, Rajkot, Gerőt, meg a sok kommancs vonulatot nemzetközi brigádok témában, így a reakciók is elég hevesek. Ráadásul a köztársaságiak kegyetlenkedéseiről nem eshetett soha sem szó.
De a lényeg, hogy nem volt mindenki büdöskomenista a köztársaságiak oldalán sem.

ekkerjoz 2009.02.22. 12:02:26

@Gasper:
"Ráadásul a köztársaságiak kegyetlenkedéseiről nem eshetett soha sem szó."

Nálunk. A spanyolok, pláne a katalánok nem titkolják.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.02.22. 14:56:15

@ekkerjoz: ja, persze! Én is úgy értettem, hogy nálunk.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.02.22. 19:52:08

@Gasper: Köszönöm a decens megemlékezést.
Nézetem szerint így kell - bár lehet, önkéntelenül idézek:
Halottakról vagy jót, vagy rosszat - de mindig az igazat.

Ami a finomkodva "atrocitások"-nak eufemizált kegyetlenségeket illeti, abból idehaza mindenfélét titkoltak - az egy németek által tettek kivételével. Nem illett reklámozni még a szomszédos, "testvéri, baráti" nemzetek által a magyarok sérelmére elkövetetteket sem, s most megdöbbenve vesszük tudomásul, hány nemzettársunkat irtották ki borzalmas körülmények között... No meg olyan apróságokat, hogy az Erdélybe bevonuló románok öldöklése elől őshonosként ott élő románok menekültek inkább az Anyaországba, semmint bevárják "nemzettársaikat"...

Benikuty 2009.02.22. 20:00:26

Köszönet Gasper, ez igazán tetszett!
A vitába nem szállok be. Van abban elég "okos".

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2009.02.23. 10:43:02

gasper, lehet, hogy a pillanat és a kompozíció is tökéletesre sikeredjen? (milicista halála; Troina környéke) ezek beállításokat megszégyenítők.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.02.23. 14:29:54

@Mormogi Papa:
@Benikuty: köszönöm a dícsérő szavakat :)))

@vero: elhatároztam, hogy írok majd egy posztot azokról a XX. századi emblematikus fotókról, amelyeknél felmerűl a manipuláció lehetősége. Egy részük jogos ezeknek a felvetéseknek, egy részük viszont nem, ellenben mindenképpen érdekes vitákra adnak okot. Ide lehet például sorolni a Holdra szállás fotóit is, meg sok minden mást is.
Például egy fickó nemrég Legóból újraépített egy csomó ilyen fotót, a milicista halálát tegnap be is linkeltem a reakcióra:

www.soundscapes.be/blog/wp-content/uploads/2008/04/legocapa.jpg

Ez a legós sorozat nyilvánvalóan a manipuláció kérdését is feszegeti, emellett még hülyére is röhögöd magad, noha komolynak kéne maradni.
Na ezt a legós sorozatot fogom megírni valamikor, mellétéve az eredeti fotókat.

De hogy a kérdésedre is válaszoljak. Capa sem kétnaponta fotózott ilyen képeket, viszont -és ezt saját szakmai tapasztalatból mondom- egy fotós minél intenzívebben van benne valaminek a sűrűjében, annál nagyobb esélye van elkapni a "kivételes" pillanatokat. De azt hiszem, hogy ez sok minden másra is igaz.

Én egyébként valódinak tartom a milicista halálát, noha bennem is előjönnek a régi kommancs tankönyvek nyomasztó emlékei, hiszen Picasso Guernicája mellett állandóan ezzel a képpel sulykolták a spanyol polgárháború faszista, náci megmittudoménmilyen bűneit. Közben meg egy szó nem esett a köztársaságiak mészárlásairól.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2009.02.23. 16:00:02

igen, láttam tegnap a "na ez beállított"-at csak nem vettem le a címet - legocapa.

érdekes, hogy egy ilyen dámai fotó mennyivel szuggesztívebben sulykolja a gonosz ellenség tudatot (főleg egy serdülőnél), mintha szétbombázott házak és lemészárolt tetemek volnának a képen.
na, az ilyenekkel faszányosan mellélőttek, mert így, miután rájövök, mennyire manipulatív volt az oktatásuk, semminek sem hiszek. bár lehet, hogy ezzel a tudattal ki is törölhetem, mert ők meg annyit kérdeznek: na és?

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2009.02.23. 16:02:40

a milicistában még az is üt, ami nincs benne! nagyon nagy! akkor is, ha beállított volna. ok. tudjuk: nem az.
(majd egyszer kiderül, mint anna frank naplója :o))

Benikuty 2009.02.23. 17:14:03

A milicistát csak bámulom, és közben azon gondolkozom, miféle eltorzult észjárásra vall, ezt beállítottnak, megrendezettnek hinni. Lehet, a hiba az én készülékemben van, de rám igen nagy hatást gyakorol.
Kegyetlenkedésben, mészárlásban, pedig már tudjuk, a háborúk során mindegyik oldal, résztvevő rendesen odatette magát.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2009.02.23. 19:24:20

Mindenkire nagy hatást gyakorol :o)
Benikuty, én már semmin sem lepődnék meg. (pedig le vagyok tőled maradva min. egy 10essel.) Még azonsem, ha kiderülne: be akarta állítani, de nem sikerült :o))

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.02.23. 20:52:23

Nem szeretném tovább ragozni, amiről a hozzá nem értő tisztelt "nagyközönség" késhegyre menő vitát folytat, ezért nem ott írom, de - és ezt Gasper tudja a legjobban - minden amatőrfotósnak lehet egy jó képe. Esteleg kettő az életében. Na jó: legyen három, na tűnjek kicsinyesnek. De szériában jókat fotózni (a sok rossz közé, hiszen egy kontaktból mindig csak pár marad a rostán) azt csak profi tud. Ilyen körülmények között meg csak vérprofi. Több, mint negyedszázada vagyok a filmszakmában és a film: háború. A háborús film duplán az. És az a standfotós, aki nem vérprofi, az kihullik, mert könnyűnek találtatik…
Már csak ezért sem lehetett szüksége "beállított" jelenetre. Beállításról max. a kocsmában eshetett szó :-)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.02.23. 20:54:21

Jut eszembe: a Gyalog galopp DVD extrái között van egy Lego-figurákkal újrajátszott jelenet: a híres-hírhedt Camelot dal :-)))

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.02.23. 23:31:32

Kedves Gasper!

Érdekes, hogy ezt senki (vagy legalábbis nekem úgy tűnt, de lehet, hogy csak elkerülte a figyelmemet) nem vetette fel: 835 000 dollár az nagyon sok pénz. Bizonyára én vagyok a demagóg sutyerák, de nekem először ez jutott eszembe:-( Persze, lehet, hogy ez valami sohavisszanemtérő nagy lehetőség volt (nem tudom).

Aztán (megasztán) elgodolkodtam a hatás és a jelentőség különbözőségén. De túl sokra nem jutottam, mivel fotótörténetben nem (sem) igazán vagyok otthon:-)

Mindenesetre a Capa fotói elég jók:-) Nemegy közülük nemzedékeknek égett be a tudatába. Megpróbáltam "tiszta szemmel" nézegetni őket. Akkor pedig az ötlött fel bennem, hogy, Uram Atyám, hogy vissza lehet a fotográfiával élni. Nem könnyű ez:-)

Hát, így jártunk:-)

ü
bbjnick:-)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.02.24. 07:57:20

Visszatértünk egy örök kérdés vitájához. Felelőssé tehetők-e művészek, műalkotások vagy egész egyszerűen a tárgyak azért, amit elkövettek velük - nevükben?
Mondjuk felelős-e Matthias Grünewald Isenheim-i oltárképének (ma Colmar-ban látható) egyik táblája, a Szent Antal megkísértése a boszorkányüldözésekért?
Ez persze nem menti fel azokat, akik konkrét (politikai, stb.) cél érdekében alkottak - de itt se felejtsük el, hogy vannak, akik hamar kaptak bocsánatoto, s vannak, akiknek a bűnei sohasem évülnek el - miért is?
A kettős pallos-mérce itt is kísért...
A félmúltból agyunkra lőcsölt eszméktől: Ments meg, Uram, minket...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.02.24. 09:26:46

@bbjnick: a decemberi megállapodás szerint a 835 ezer dollár akkori (kb 200 forintos) árfolyamon számolva kereken 167 millió forint. Szerintem Robert Capa hagyatékáért ez egyáltalán nem egy nagy összeg. A budai Rózsadomb káderdűlő részén ezért nem tudsz venni egy épkézláb újgazdag villát sem, de még az áron alul elsíbolt Andrássy úti bérpaloták is többe kerültek. Persze az úgynevezett "kisember" pénztárcájához mérve ez irdatlan összeg, de hát ne menjük már át populistába kulturális örökségünk hátrányára :)

Robert Capa jelentős fotográfus volt, noha az is kétségtelen, hogy úgymond "megcsinálták" az ő mítoszát elég rendesen.
Ezzel együtt egy átfogó magyarországi Capa kiállítás-sorozat nemzetközileg is fontos kulturális eseménynek igérkezik számunkra, magyarok számára és sajnálatosnak tartom, hogy a Reakción is indifferens vita ment az ő jelentőségét illetően. Inkább arról kéne vitatkozni, hogy miben volt jó, vagy ha kamu az ő munkássága, akkor azt meg is kéne indokolni ésszerű érvekkel.

Amúgy meg Mormogi Papának van igaza: "A félmúltból agyunkra lőcsölt eszméktől: Ments meg, Uram, minket... "
:)

ekkerjoz 2009.02.24. 10:05:48

Végül is tényleg nem az számít, mennyibe került, ha minden jogdíj az államra szállt a hagyatékkal. Elvileg üzleti befektetésnek sem rossz, kulturálisnak pedig mindenképpen "kifizetődő". Az lenne igazán király, ha minden más magyar származású művész hagyatékát ilyen könnyen lehetne hazaszerezni.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.02.24. 13:47:51

@ekkerjoz: mondjuk jogdíjról szerintem nincsen szó, hiszen az a New York-i székhelyű ICP tulajdona. Igazából ők kezelik Capa hagyatékát.
Viszont ahogy a posztban is írtam, az eredeti negatívokról darabonként összesen három példány készült 40x50-es méretben, amiből az egyik széria lett most a miénk. Plusz az a 48 darab Capa által készült nagyítás, amelyek eredeti szignóval vannak ellátva.

Értéküket tekintve a fotográfiák körülbelül a sokszorosított grafikák (rézkarc, rézmetszet, litográfia stb) árában mérhetők. Amennyiben túl sok készül egy adott lemezről/negatívról, annak arányában csökken az adott munka értéke is. Rembrandt például miután rézarcaiból egy bizonyos limitált szériát nyomtatott, megsemmisítette, vagy keresztet vésett az eredeti rézlemezre.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.02.24. 21:17:26

@Gasper: Pedig megint nem beszéltünk össze… vissza sem…
Köszi a pendülést :-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.02.25. 08:13:16

@Mormogi Papa: ez így igaz. Kábé egy órára rá küldted a linket a hírről, mielött én lecsaptam volna rá :)

@bbjnick: az a "populistázás" részemről természetesen poén kívánt lenni, ott fentebb :)

ekkerjoz 2009.02.25. 14:35:52

@Gasper: Hát, ezt alaposan félreértettem, azt hittem, azért hagyaték, mert minden jogot tartalmaz, így viszont csak "köteles rész", de nem illik ezen poénkodni. Mindegy, mindenképpen kulturális örökség, ha pénzbe is került.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.02.25. 19:02:29

Kedves @Mormogi Papa: & @Gasper:!

Igazatok van, nagyon általánosan (mondhatni lebegtetve) fogalmaztam, tehát nem derülhetett pontosan ki belőle, hogy min is agyalok. Megpróbálok egy kicsit világosabban fogalmazni (már amennyire képes vagyok):-)

Capával és a munkáival nekem konkrétan semmi bajom nincs. Éppen csak eszembe jutott Gasper Capás bejegyzésvel kapcsolatban egy régi dilemmám. A modernizmushoz/modernitáshoz való viszonyunkról van szó. Mi a helyes (fogalmazzunk talán úgy: értelmes és előremutató) viszonyulásunk a modernizmus/modernitás örökségéhez? Mióta blogolok, azóta ülök egy bejegyzésen Blaise Cendrarsról. Számomra Cendrars (akit nagyon kedvelek) szerintem a modernizmus/modernitás non plus ultrája (benne megtestesül mindaz, amit a modernizmusról/modernitásról pro és contra elmodhatunk). Cendrars (számomra) az állatorvosi ló, rajta és rajta keresztül próbálok (legalább magam számára) tisztázni kérdéseket.

Capa (mint művész és mint jelenség)elsősorban ebben a vonatkozásban érdekes számomra. A hatás és a jelentőség, valamint a visszaélés téma is innét (ebből az aspektusból) jön.

És: 83500 dollár az akárhogyan is nézem eszméletlenül sok pénz. És akármilyen elfogulatlan is próbálok lenni, egyszerűen nem tudom elképzelni, hogy a posztkomcsi kultúrpolitikát vegytisztán esztétikai szempontok vezérelték, amikor Capa munkákat vásárolt. De ez is inkább az alapkérdésem, a modernizmus/modernitás viszonylatában érdekes:-) Mert az ideológia és a kultúrpolitika is egy modernista találmány:-)

Jajjj, nem tudom kihagyni, mert szerintem jó poén: Hiller I. nem is tudta, hogy mikor Capát vásárolt, akkor tulajdonképpen egy filozófiai problémát demonstrált (és mivel minden filozófiai probléma csak egy teológiai probléma részművelete, végeredményében Hiller I. teológiai kérdésekben foglalt állást):-D

Valamint: a populistát, Gasper, mint népfit vagy népbarátot fordítottam le magamnak, és egyáltalán nem sértődtem meg:-D

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.02.25. 22:27:29

kedves @bbjnick: értem én teljesen a dilemmádat Capa kapcsán, ráadásul egyet is értek olyan kérdések feszegetésével, mint hatás, jelentőség, valamint visszaélés. Ezekről lett volna jó érdemi vitát folytatni a Reakción is, na meg persze az esztétikai/művészi értékek meglétéről, vagy esetleges hiányáról. De hát ilyen szempontból a Reakción gyakran iszapbírkózás megy, meg feszültséglevezetés :)))

Én Capát elsősorban szakmai szempontok alapján ítélem meg, hiszen az egyik szakmám szerint jómagam is fotográfus vagyok. Ebből kifolyólag azt látom, hogy Capa a maga területén, a háborús tudósításban rendkívüli figura volt.

Persze tisztában vagyok a nyugati baloldal, valamint a kommancs kultúrpolitika által emelt "magaslatokkal" is, amit igyekszem helyén kezelni. Ezzel együtt nem tudhatjuk, hogy amennyiben Capa nem lép arra a bizonyos taposóaknára ott Indokínában, vajon idővel nem értékeli át úgy a dolgokat, ahogyan azt Koestler, vagy Orwell tette. Persze lehet hogy nem értékelt volna át semmit, de ezt nem tudhatjuk.

Ott van például Picasso esete, aki a gyenge minőségű Guernicáért és kommunista párttagságáért szerintem soha nem kap annyi hideget a hazai jobberektől, mint Capa, aki ráadásul állandóan vásárra vitte a bőrét.
Picasso ilyen szempontból szerintem jóval gázosabb kérdés.

Egyébként a fotográfia, azon belül a riportfotó mindig alkalmat adott a balosoknak egy kis hamis, netán hazug sztereotipia gyártásra. Évekig megnéztem az éves nagy sajtófotó kiállításokat Budapesten, ahol általában Árpi bácsi volt a kedves és jó plebejus elnökbácsi, Antall pedig a gőgös Horthy-faszista(sic!) restaurátor. Orbán Viktor a kis Mussolini, meg a vérfarkas és mondjuk Kunczemaci a joviális ellenzéki úriember.
Mondom, irgalmatlan hazugságok vannak manapság is, de Capa messze nem volt ez a kategória, ebben egészen biztos vagyok.

A másik pedig az, hogy amikor ez a garnitúra Hillerestül együtt már nem lesz sehol, Capa hagyatéka akkor is a Magyar Nemzeti Múzeum gyüjteményét fogja gyarapítani, melyet saját adóforintjainkból vásárolt meg a Múzeum. Ráadásul ahogyan azt a posztban is írtam, Kincses Károly, a legjelentősebb magyar fotómuzeológus válogatta ezt az anyagot, akinél a szervilis ballerség vádja még csak fel sem merülhet.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.02.26. 16:27:53

@Gasper:

Hű, Gasper, írtam egy t*khosszú agyaskodást a "szerintemkulcskérdésről" és fogta magát és elszállt!:-( No, ez nagyon durva volt:-D (kínomban röhögök) Megpróbálok majd valamit reprodukálni belőle (de csakis szövegszerkesztőbe) és majd bemásolom ide:-D (továbbra is kínomban röhögök)

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.02.26. 16:37:37

@bbjnick: izgatottan, de türelemmel várom :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.02.26. 22:11:36

@Gasper: @bbjnick:
Szakmai szempont a sajtófotóknál: Hogyan lehet a világítástechnika trükkjeivel visszataszítóvá tenni egy gondolkodó jobboldalit; illetve felmagasztalni egy sallert érdemlő ballert :-(
A legújabb "2001 nap hazugságai" kampányról az ugrik bé nekem, hogy volt egy plakát, amit most másokra kellene fordítani. A "Továrissi, kányéc"-re gondolok persze...
Egy egyetemi koncerten idézett Seeger Woody Guthrie-től egy közismert dallamra rögtönzött versszakot - valami effélét:
Két FBI kopó zörgetett nálam,
S kérdték, hajlandó volnék-e
Fegyvert fogni a hazámért?
Mondtam: Igen, ha majd én választom meg, hogy kire...

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.02.27. 15:25:26

khm...khm..Kedves bbjnick!
Lesz valami abból a Blaise Cendrarsból? Érdekelne...

Picasso Picasso - csak tudnám mit esznek egyesek a Guernicán...? Jellegtelen, érdektelen - persze mondhatni, köhög a bolha. Mér' ne szabadna neki...?

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.02.27. 21:02:10

@Gasper:

Igyekszünk, igyekszünk!:-)

@Mormogi Papa:

Woody Guthrie:-) Rulez!:-)

@inszeminator:

Blaise Cendrars lesz. "Ha eső nem lesz. Lesz. Nem lesz. Lesz." Ülök jónéhány bejegyzésen, amit szeretnék megírni. Időm, erőm függvényében. Igyekszem:-)

ü
bbjnick

Csutakaszürkeló 2009.02.28. 19:23:41

@bbjnick: Javítva: "Ha eső nem lesz: lesz. Ha lesz: nem lesz."
A másik: gondolkodtam itt ezen az aktuális témán, s odajutottam, hogy ezeket a képeket már megvették, ezen kár lenne vitát nyitni; aztán, hogy a magyarságra is hasznot hozzon, elcserélhetnénk az osztrákokkal a nagyszentmiklósi kincsre. Nem?

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.02.28. 21:33:24

@Csutakaszürkeló: hát komám, nekem gyanús hogy nem egészen vagy tisztában a nagyszentmiklósi kincs valós értékével. Capa ezer fotója nem lesz elegendő az alku során. LOL!

Amúgy utoljára Meciar dobott fel hasonló színvonalú alkutémát még a Gyulának, a kilencvenes évek során. Vladkó akkoriban Rákóczi, Zrínyi Ilona, Bercsényi Miklós, stb stb Kassán nyugvó hamvait cserélte volna be az MNG-ben található M.S. mester képekért.

Na brávó Csutikám, csak így tovább a mélymagyar úton! :)))))

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.02.28. 21:39:46

@Gasper: Gratulálok, Doktor Úr, ez a helyes szakkifejezés :-)))
Nagyon mély!
Most aztán kilógott a lóláb, de nagyon! Még patája is volt!
Amúgy megérdemelne egy pár kört a műkincsek visszaigénylése is: mi az, amit eladtak, majd ingyen visszavennének...
Részemről a szótárazást mellőzöm, de a véleményem megvan :-)))

Csutakaszürkeló 2009.03.01. 19:10:38

@Gasper: Mer' szerinted a "sógorok" tisztában vannak vele?

Csutakaszürkeló 2009.03.01. 19:14:36

Már egyfajta tekintetben biztosan. Sajnos.
Fotót meg nagyíthatunk nekik ezret is...

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2009.03.02. 01:32:32

A nagyszentmiklósinak részünkről +++ eszmei értéke van/volna. Jó helyen van az most ott, még valami kunbélák zaciba csapnák, ha kezükbe kerülne.

Ez a Rákóczi hamvai stb. nagyon durva vazz. Kassán mi a p-nak csináltak akkor R. házat? Mekkora egy szutyok ez a hülye tót, halottak hamvára kötne üzletet. Pfuj.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.03.02. 03:00:59

@vero:

:-D (...) :-D (...) :-D ...

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.03.02. 03:05:01

@Csutakaszürkeló:

Köszönöm a pontosítást! Valóban úgy van és úgy jó, ahogyan te írod: "Ha eső nem lesz: lesz. Ha lesz: nem lesz."

ü
bbjnick:-)

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.03.02. 03:14:00

Valamennyiőtök engedelmével, a magam esetlen módján, hozzászólnék a "mélymagyar" problematikához (is):

Véleményemet vizuális formába öltve elhelyeztem a magyarido.blog.hu-n, oldalt, a MAGYAR IDŐ "dobozban" (Mélymagyarveszély!!!).

ü
bbjnick:-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.02. 10:55:07

@vero: hát a dolgok jelenlegi állása szerint tényleg jobb helyen van a labancoknál a nagyszentmiklósi kincs, melynek valóban eszmei értéke a lényeg. Mint ahogyan jó helyen van Bécsben Bocskai koronája is.
Ráadásul nem csak magunktól kell félteni ezeket a tárgyakat, hanem bizony a jó románoktól is.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.02. 11:10:46

kedves @bbjnick: mélymagyar ügyben azért összetettebb a kép, mintsem hogy magadra vedd Csutakaszürkeló első kommentjében tetten érhető f*szságát. A mélymagyar mint olyan az én értelmezésemben nyilvánvalóan nem úgynevezett oldaliság kérdése, hiszen a mélymagyar -mint olyan- igen tág fogalmi rendszer köré szerveződik.

Végül álljon itt két kedvemre való link a témában:

dudenbuch.blog.hu/2009/01/27/melymagyar_individuum

dudenbuch.blog.hu/2008/03/17/melymagyar_1

Amúgy bbjnick, ha írnál a témáról, én szívesen átugrom némi eszmecserére és akkor bővebben kifejtem ezirányú gondolataimat :)

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2009.03.02. 13:05:05

@Gasper: Ez az! Emlékszem már, hogy amikor valaki a hazai kiállítás előtt felvetette; miért nincsenek ezek itthon jöttek rögön a bocskorosok, hogy Sînnicolau Mare bizony Romániában van.
Még szerencse, hogy Bartókra nem vetettek eddig szemet.

Szóval jó helyen vannak azok a Kunsthistorisches Museumban.
Érdemes megnézni, mit gyűjtögettek össze:
www.khm.at/

Itt van a Bocskai korona
www.khm.at/de/schatzkammer/juwelen-schmuck-und-erinnerungsstuecke/

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.02. 13:23:42

@vero: különben azt kevesen tudják, hogy a Habsburgok házi gyüjteményéből alapított Kunsthistorisches Museum telis tele van a különböző felségsértési perek során elkobzott magyar főúri vagyontárgyakkal. Persze ez már egy másik történet.

Csutakaszürkeló 2009.03.02. 18:38:35

@Csutakaszürkeló: "Küldj egy jelet lentről,
küldj egy jelet lentről,
fölfelé"
/Európa Kiadó(?)/

@vero: @Gasper: Nehéz elhinnem: ti az önfeladásnak tényleg ezen a szintjén álltok? Ha csak az eszmei értéke fontos a történelmi tudatunkat meghatározó és megerősítő műkincseknek (ereklyéknek), akkor, kérdem én, miért ragaszkodnak a birtoklásukhoz a szomszéd (és általában nem túl baráti) országok/nemzetek?
Azért legalább annyira mi is felemelhetnénk a fejünket, mint ők teszik.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.02. 19:35:48

Ha csak a felszínt vakargatod
És nem érted a lényeget
Ne forgasd másban fakardodat
És értelmetlen ne küldj jelet…

(ÉN) (és ez biztos)

Csutakaszürkeló 2009.03.02. 19:58:23

"Balga népnek érthetetlen
játék a mi életünk.
Épp az elkerülhetetlen
kell gúny tárgyául nekünk.

Gyermeki bosszú a lét mély
komolysága ellen ez;
jobban érti, hogy miért él,
ki tudást tőlünk szerez."

(TI?) (és ez...?)

/Amúgy Morgenstern, és a címe: VESZTŐHELY/

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.02. 19:59:57

kedves @Csutakaszürkeló: most éppen saját magadnak mondtál ellent, valamint verot és engem erősítettél meg saját véleményünkben :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.02. 20:15:57

Ha Morgenstern, legyen!
A "Milyen emlékműre vágyom?" részlete - csak így mópásszan, fejből:

"Míg ha kő lennék, vagy érc,
Nem pottyanna rám, csak élc
Becses férfiak fejéből,
Vagy egy madár fenekéből."

(Miután kifejtette, hogy legyen az cukorból, a tenger fenekén.)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.02. 22:01:08

Lehet igaza Petőfinek is:

"Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed,
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd..."

Cyrano megfenyítette a Fanyar urat...

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.03.03. 03:06:44

Mentségemre legyen mondva, én végigolvastam a kommenteket (többször is), de továbbra sem értem ezt a "vitát"; úgy értem, az "érdemét". (Nyilván, túl sokat éltem vidéken és nem tudott kifejlődni az agyam.) De, hogy ne maradjak ki semmi jóból, megkértem Zsófit, a hóhérleánykát, segítsen nekem/rajtam, értelmezze a helyzetet.

Zsófi foszló koponyámhoz hajolt, oda, hol egykor a fülem ékeskedett és ezt súgta:

"Min mérhető meg jobban napjaink magyar baja, mint hogy amit húsz év előtt Szabó Dezső prófétált, azon ma Szekfű Gyulának kell kétségbeesnie?"

Így jártunk.

ü
bbjnick

Ui.: Kedves Gasper! Mélymagyar-bejegyzés pedig lesz:-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.03. 08:30:59

kedves @bbjnick: nincs is vita, legalábbis a részemről nincs. Esetleg nevezhetjük álvitának, amit a barátod übergyenge poénja váltott ki.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.03.03. 16:07:14

Kedves @Gasper:!

Hogy a külföldről hazatérő Kohnt idézzem:

- Hacsak úgy nem.

ü
bbjnick

Ui.: Jó, hogy ez a mélymagyarozás előkerült. Lehetőséget nyújt néhány "izé" tisztázására. Nagyon azon vagyok. Már Proustig eljutottam, megyek tovább, és az eredményről írásban is beszámolok.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.03. 20:09:53

@bbjnick: Hajrá!!!

Inkább Proust mint a bruszt...

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.03.04. 01:49:16

@Mormogi Papa:

Éppen erről teccettem fennebb beszélni:-) És talán még arról, hogy nem kell minden kocsmai szóváltáshoz az NBH-t kihívni:-(

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.04. 09:07:51

kedves @bbjnick: csak nem teccettek megsértődni, hogy már enbéházunk is itten?

Azért álljunk már meg egy pillanatra és gondoljuk át hogy mi történt!
A haverod, aki egyébként nem szokott mostanság ide írogatni, valamilyen okból kifolyólag most mégis szükségét érezte, hogy benyögjön egy orbitális nagy hülyeséget. Ezzel még nem is lenne semmi gond, de a stílus kábé olyan volt, mint amikor köszönés nélkül rárontunk a ház népére és a szoba közepén megállva egy nyögvenyelőset recsegvefingunk, majd azon melegében köszönés nélkül távozunk is. Mondjuk úgy, ez azért meglehetősen nagy tahóság.
De még ezzel sem lenne olyan nagy gond, amennyiben a haverod nem érezne különös késztetést aziránt, hogy valamiféle "freiwilliger Märtyer" szerepében osztaná az észt -meg persze a szokásos idézeteket- az okos kis buksijából.

Azon meg végkép nem kéne megsértődni, amikor megjegyzem, hogy sikerült a poénkodás színvonalával valamiféle meciari mélységekbe süllyedni.
Nagyszentmiklósi kincs versus Robert Capa? Ez így nagyon szánalmas mélymagyar lelkületre utal, amitől totálisan elviselhetetlen ez az ország.


És mégegy dolog. Engem senki ne oktasson ki a magyarság mibenlétének tekintetében. Szerencsére olyan családban nőttem fel, ahol az identitás megvallása természetesen, de tudatosan és vállaltan működött. Ráadásul nemhogy kommancs, de még párttag sem volt a családunkban, amely persze nem valamiféle különös erény kérdése, hanem természetes állapot volt számunkra. A vallásosságra nevelés kérdése ugyanúgy zajlott. Soha nem erőltették a dolgot, de voltak persze kötelező momentumok és így is lehet az embernek egészséges istenhitben, saját vallását gyakorolva felnőni és létezni az életben.

Gondolom bbjnick, te elsősorban a "mélymagyar" jelzőn rágtál be, amit nagy valószínűséggel rendesen nem értettél meg az én interpretációmban. Számomra ez a jelző egyaránt vonatkozik az SZDSZ-ként aposztrofált teljes szellemi-politikai konglomerátumra, akik mindent elvetnek, amely nem az ő köreikből jön, valamint vonatkozik ez a megjegyzés Csutakaszürkeló baromságára is, aki más előjellel ugyan, de mindent elvet és semmit nem fogad el, amely az ő kis burok-világán kívül esik. Mondom, mindent, még azt is, ami/aki valójában nem az ő ellensége, csak egész egyszerűen más mint az ő világa.
Na ezt értettem én röviden és velősen "mélymagyar" alatt, mert ettől a jellegzetes "magyar" attitüdtől vagyunk mi jó mélyen a mocsárban.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.04. 17:46:32

Donna nobis pacem…

(Azért mostanság a kortsmai szóváltásokkal jó lesz vigyász…

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2009.03.04. 20:46:34

Huh! Most látom csak, hogy itt felrottyant a tojásoslecsó!

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.04. 21:13:14

@vero: igen, újra kiadták ezt a könyvet. Én három éve kaptam meg apámtól és egy menetben el kellett olvasni, mert nagyon jól írt a fószer. Mármint Capa.
Ráadásul néhány fotójának a születéséről egy az egyben leír mindent.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.03.05. 17:09:17

kedves@bbjnick: :D :D :D

Rendesen bearanyoztad a csütörtök délutánomat!
Különbenis bbjnick! Eljő még az az idő, amikor nekünk is időnként igazítani kell a protkón! :)))

ps. azért ez a filosz, meg a mellette ülő munkásmozgalmis történész még nincs egy lecsóban Capával ;)

csipkebogyo 2009.03.11. 21:57:24

Ingrid Bergman könyvét is érdemes elolvasni, nem csak Capa miatt.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.11. 23:23:21

A hárombetűs persze megint visszájáról nézi a dolgot - ezügyben most csak annyit: akik itthon maradtak, nem lettek ugyan világhírűek, de ez nem jelenti azt, hogy kevesebbet tettek az asztalra. Csak éppen valahogy nem "kommunikálódott" a dolog.
Példaképpen: hiába köszönte meg az Oscar díj átadón Zsigmond Vilmos mesterének, Illés Papinak mindazt, amit kapott; hiába mondhatta el ugyanezt más alkalommal Badal János is - Illés Papit nem ismerte a média. Itthon is csak annyi járt neki, hogy pár hozzá-nem-értő kiállt (szégyenükre) szónokolni a temetésén. Dolgoztam együtt Vele. Értékeltem tudását, emberségét. A Filmgyárból fél perc alatt bárki elérhette otthon. A temetésen is ott voltam. Olyan operatőrökkel együtt, hogy mind a tíz ujját megnyalná bármelyik rendező utánuk... Ismerték külföldön??? Kinek a hibájából nem??? Láttam, amikor "világhíres" külföldi szineművész kezet csókolt neki (nőnemű) - hogy ilyen jól még sohasem...
Van még kérdés???

csipkebogyo 2009.03.12. 19:12:31

Kedves Mormogi Papa, volna egy kérdésem: egy régi film (talán sorozat)vszleg olasz és talán a Monica Vitti vagy a Lollo játszott benne. Volt egy jelenet, ami alapján talán megmondod a címét: tehát a lány fenn állt egy összeácsolt színpadon, vmi tollas jelmezben és énekelt egy dalrészletet, a rendező meg lentről mondta a magáét és főhősnő már bőgött, de azért énekelt tovább..szval ennél több most nem jut eszembe és ez alapján eddig nem sikerült megfejtenem.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.12. 21:58:13

@csipkebogyo: Sajnálom, de nem rémlik - a filmes se láthat minden filmet :-(((
Sorozatokat meg csak kivételképpen nézek :-)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.03.19. 18:50:09

A könyv végül eljutott a népszerű-histórikus lapra is egy hete - csak nekem nem volt időm rálesni :-(
www.mult-kor.hu/cikk.php?id=23809
süti beállítások módosítása