HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2009.04.01. 11:05 Gasper

Kis magyar eastern

Képvadászat X.



Akár a hirtelen jött üdítő nyári zápor,  úgy tolultak elő az eszmélő kamaszkor legszebb nyári emlékei, mely emlékeknek -vagy tán impulzusoknak- egy BAZ-megyei művésztelep vissza-viszatérő alkotójaként részese lehettem a 90-es évek első felében. Noha ezek a fotográfiák -melyeket egyébiránt Mormogi Papa küldött- természetesen nem ifjúkorom helyszínei, mindazonáltal az itt látható különféle enteriörök és exteriörök az ország bármely pontján megtalálható műintézetekkel könnyedén behelyettesíthetők minden komoly szakember számára. Ebből kifolyólag Mormogi Papa fotói az alant sorjázó emlékek hű illusztrációiként fognak most beteljesedni.
Ilyen értelemben igen otthonos közeggel állunk majd szemben, mivel nem lesz itt szó semmilyen hamis retró érzésről, hiszen ezek alapján a fotók alapján könnyedén megállapíthatjuk, hogy Magyarországon az idő nagy valószínűséggel két-három évtizede exponálódott, sőt mára már súlyosan túl is exponálódott.  De hagyjuk most a haszontalan fotótechnikai szakmázást, inkább horgonyozzunk le néhány méghaszontalanabb kamaszkori emlék megidézésénél.

                                                               

(...)Gasper blogger tizenhét éves, amikor rádöbben, hogy a bombanők is tudnak orbitálisat szellenteni.
A revelációként ható felismerés BAZ-megyében éri a 90-es évek legelejének egyik tikkadt júliusi koraestéjén, amikor egy abaúji nagyközség (hivatalosan város) műintézetében, a Hernád eszpresszóban -a helyi népnyelvben a két felszolgálónő miatt csak Négycsöcsűként emlegetett késdobálóban- Gasper blogger elindul a férfiaknak kijelölt mellékhelység egyik pisszoárja felé, kisdolgozás céljából.



Pedig Gasper blogger számára már-már elérhető közelségbe került az áhított nő, egy  svájci fogorvos kimondottan csinos tizenkilenc éves leányának személyében. Igen ám, de a nagyritkán   rózsásnak igérkező sorsot bizonyos architekturális (és egyéb) tényezők kegyetlenül át tudják írni, s így történt mindez azon a bizonyos nyári délutánon is, amikor Gasper bloggerrel egyidőben nevezett nőszemély a női klozet felé távozott. A Hernád eszpresszó férfi és női  wc-je -noha nem koedukált- a mennyezet felé nyitott így bizonyos eseményekről -például bizonyos hangrobbanásokról- mindkét fél könnyedén és első kézből értesülhet. Sajnos a mindig éber Gasper blogger a női wc-ből átszűrődő impressziók tekintetében éppen rosszkor volt rossz helyen, így dolgavégezetlenül, a pultnál történő rapid fizetés után amolyan angolos módi szerint hagyta maga mögött az áhított -s mit sem sejtő nőt-, valamint magát a műintézetet, hogy a város másik pontján található Kétcsöcsűben megtalálja önfeledten italozó barátait(...)


(...)az abaúji nagyközség (hivatalosan város) igen gazdagon volt ellátva búfelejtőkkel, így könnyedén lehetett az éppen uralkodó hangulatnak megfelelő műintézetet választani. Katzenjammer idején -mely mindennapos jelenség egy magára valamit is adó művésztelep esetében- a Sarok söröző bizonyult a legjobb választásnak. A Sarok volt a komoly hely, az urbánus lét bizonyítéka és kvintesszenciája. Példának okáért ebben a műintézetben mérték a legfrissebb csapolású Borsodit, melynek korsója kerek 28 pengő magyar inflációs forintba került az Antall-kormány félidejének tündöklő nyári napjaiban, amikor egy hónappal vagyunk az elhíresült Csurka-dolgozat publikálása elött, mely írás honi pszeudoliberálisaink megalapozott véleménye szerint az első heveny horthyfaszista csapást mérte az egyébként is sokat szenvedett hazára.
De hagyjuk is a kontextusba helyezést, inkább nézzük azt a Borsodit! Egy frissen csapolt hűvös Borsodinál ugyanis nincs jobb dolog a világon, amikor az embernek másnapos problémái adódnak. Annál szívet melengetőbb látvány nincs is, amikor a harmattól gyöngyöző korsó üvegfalán legördülnek az első kövér cseppek, majd prológ gyanánt a sör tetején ülő szép fehér vastag hanzliba kortyolhatunk egy jóízűt. Ilyenkor az emberen végtelen nyugalom lesz úrrá, még azzal a tudattal is megbékél, hogy az apósa nagy valószínűséggel nem egy Basel városában magánpraxist űző helvét fogorvos lesz.
De nincs sok időnk foglalkozni a sors kifürkészhetetlen bugyrainak a kutakodásával, hiszen Gasper blogger és Laca kollégája asztalánál egy hatalmas méretű szép kerek, dinnye formájú, bronzos árnyalatú meztelen férfihas tűnik fel, pontosan szemmagasságban. A hirtelen támadt földi jelenség még nem is lenne olyan kizökkentő hatású ebben az otthonos miliőben, amennyiben nem lennének olvashatók azon a hason bizonyos feliratok is. Márpedig erre a hatalmas hasra két tőmondat van tetoválva, szép nagy nyomtatott betűkkel, balról jobbra haladva a köldök közbeiktatásával a következők szerint: ÉHES!  KOROG!
A hirtelen támadt jelenés hatására még a közeli Baktakékről elszármazott Laca komám egyébként folytonosan tikkelő szeme is kikerekedik egy pillanatra, hogy aztán felocsúdva a meglepetés bénító hatása alól, megkeressük a hashoz tartozó fejet is.
Nagyon keresgélni sem kell, hiszen a fej azonnal megszólal, így egyértelművé válik  tekintetünk vonzása a hang irányába:



-Üdvözlöm a művész urakat, meghoztam a gyantát! - szólalt meg határozottan a fej, melyhez egy kackiás nagy bajusz is tartozott, meg egy széles karimájú fekete kalap, amilyenhez hasonlót az erdélyi gábor cigányok is hordanak. Persze rögtön csörrent a tantusz a bűvös gyanta szó kapcsán, hiszen napok óta az volt a helyzet, hogy a művésztelep grafika szekciójának elfogyott az aquatinta készítéséhez elengedhetetlenül szükséges alapanyag, a gyanta. Az aquatinta technikájának ismertetésével most nem is untatnám a nyájas olvasót, elég legyen Francisco Goya munkásságára utalni, aki a festészet űzése mellett előszeretettel
alkalmazta ezt az egyébként lenyűgöző sokszorosított grafikai eljárást is, melynek egyik szembetűnő sajátossága, hogy egészen finom árnyalatokat hozhatunk létre munkánk során.
A bűvös gyanta a pampák kellős közepén -ahol többnyire nem áll a puhapöcs városi művész rendelkezésére egyetlen művészellátó üzlet sem-, végül úgy ért célt a fent leírt módon, hogy előzőleg drótoztunk egy helyi cigány konyhásnénin keresztül, hogy ugyan érdeklődje már meg a helyi zenészvilágban, hogy nincs e eladó gyanta. Erre mit tesz a Jóisten, két napon belül akadt egy brácsás a városban -aki nem férve a bőrébe a hatalmas örömtől, hogy művészkollégákon segíthet- örömmel küldte el unokatestvérén [ÉHES, KOROG] keresztül jelképes összegért a vonójához használt gyantát(...)



(...)Gasper blogger minden nyáron a művésztelep fotószekciójának tagjaként igyekezett kiheverni az iskolai tanév fáradalmait. Ilyen értelemben fontos feladatokat látott el, úgymint lehetőség szerint szert tenni csinos barátnőkre az ifjú kolleginák körében, valamint éjszakánként gyakran konfliktusokat kezelt a kakaskodó HVCS-k [helyivagánycsávók] és a művésztelep izgága - és gyakran arcozó- művésznövendékei között. Ezen kívül Gasper blogger előszeretettel tudatta ifjú kollégáival az esti szeánszokon, hogy hogyan is kell a dolgokat feketére festeni, valamint hogy mire érdemes pörgetni a kolleginákat. Azért a bokros teendők mellett időnként fotózásra is jutott idő, úgyhogy az önfényezés áfiuma helyett ejtsünk erről a foglalatosságról is pár gondolatot, méghozzá az aludttej tükrében.
Példának okáért a város peremvidékén feküdt az úgynevezett cigánysor, ahol az évek során komoly helyismeretre, valamint számtalan emberi kontaktusra tettünk szert. Egyébiránt ezt a bensőséges viszonyt a fotószekció vezetőjének -kiváló magyar filmoperatörnek- az aludtej iránti szeretete táplálta.
Történt ugyanis, hogy az első művésztelepek egyikén szociográfiai célzattal bevettük magunkat az említett cigánysorra azzal a megalapozott szándékkal, hogy lefotózunk mindent, amit a fényérzékeny emulzióra érdemesenek találunk. Igen ám, de egy magára valamit is adó cigánysoron nem úgy működnek a dolgok, hogy odamegyünk, aztán kedvünkre fotózunk, úgyhogy hamarosan a helyi vajda portáján találtuk magunkat, akinél előzetese egyeztetés után megkaptuk a zöld utat a fotózáshoz. Innentől kezdve minden évben lejelentkeztünk a főnöknél, majd halálbiztos mentelmi jogunk tudatában kedvünkre fotografálhattuk a tájat, valamint az abban mocorgó staffázsfigurákat. A vajdának egyetlen kikötése volt, mégpedig az, hogy évről évre fotografáljuk végig egyre gyarapodó családját. Ezt a megtisztelő feladatot minden évben egy újdonsült szekciótagra -amolyan kopaszra- bíztuk, mélyvíz gyanánt.
Persze a lényeg az aludtejen volt! Történetesen a cigánysor vége felé -hogy, hogy nem- élt egy népes magyar család, akik minden évben aludttejjel és friss kenyérrel várták a teljes fotószekciót. Ezeken az alkalmakon szépen megterítettek az udvaron, a nagy diófa tövében  egy asztalt, amit körül űltünk -kivéve Gaspert, aki nem eszik aludttejet-, majd beindult a szeánsz: minden alkalommal
egy szép nagy piros zománcozott vájlingban megérkezett az asztalra az aludttej, hozzá a friss ropogós kenyér, amire a többség illő módon rávetette magát, kivéve az említett Gaspert, valamint néhány finnyásabb városi lánykát.
A vendégségért cserébe pedig mindent lehetett fotózni, amit csak akartunk: a családfő legszebb lányától kezdve a kiskacsákon át a dagonyázó disznókig, illetve a köhögő öszvérig mindent, ami a portré, az esszé és a szociográfia kategórájába csak belefért. Mondhatnánk úgy is, hogy e sorok írója számára a szociofotografikus tapasztalatok megszerzésének rögös útja nyílegyenesen az aludttejen keresztül vezetett(...)

                                                               

Amilyen hirtelen a közepébe csaptam a dolgoknak, most olyan hirtelen fel is függesztem a haszontalan emlékek véletlenszerű megidézését, hiszen maguk a fotók is elfogytak. Ezzel együtt hálás vagyok Mormogi Papának, hogy mostani küldeményével eszembe juttatott egy-két olyan régi momentumot, melyekről már régen úgy gondoltam hogy valahol magam mögött hagytam őket az egyre csak homályosodó múlt ködébe veszve. Köszönet érte, hogy ezek az élmények most újra előjöttek.

 

 

27 komment

Címkék: vidék kilencvenes évek képvadászat mormogi papa képei


A bejegyzés trackback címe:

http://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr24968624

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2009.04.01. 12:04:00

A dolgozat első fel "Az elpukkantott királyság" címet is viselhetné. (Volt ilyen, ha jól emlékszem, hogy "Eltüsszentett birodalom".) Hihetetlen, hogy egy szellentés életeket tud átrajzolni. Gondolom ma, így 30on túl nem lennél ennyire finnyás :o))
Nagyon kemény, hogy a képek felérnek egy időutazással. Egyébként igazolom a hitelességet.

Végre új poszt!

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.04.01. 14:17:33

@vero: elpukkantott királyság :))))))
Ezt a dolgot igen plasztikusan fogalmaztad meg két szóban!
Amúgy naná hogy harmincon túl az ember ne legyen olyan finnyás, mert ha az, akkor ott valami nem stimmel.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.04.01. 17:04:05

@Gasper: Nagy örömmel olvastam az új posztót, csapatmunkánk eredményét. Apropó, van-é a múzsának hímneme :-)))
(Többese: múzsi, és nem zseni a felvidéken :-)))

Az elébb írtam jó hosszút, de úgy elszállt, mint a f… hát ezt most gyorsan elküldöm.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.04.01. 17:17:46

@vero: A film címe stimmel, rendezte Banovich Tamás, aki csinált később pár érdekes filmet még…
Jellemző, hogy ezt nem tartja nyilván a filmtörténet:
www.filmtortenet.hu/object.63558e3c-313f-4fff-a45c-739b8516ef50.ivy
Ezek a fiatalok - korábban Az életbe táncoltatott lány - a Cherburgi esernyők magyar megfelelője…
Dolgoztam vele, de akkor már csak díszleteket tervezett. Viszont nem ő volt a barát tervező…

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.04.01. 21:39:07

@Mormogi Papa: köszönöm mégegyszer, hogy felvállalod a múzsa hímnemű szerepét :)

Nemrég beszéltem telefonon veroval és mondott egy fontos dolgot, mégpedig azt, hogy érdemes lenne ezeket a fotókat egészen részletesen kielemezni a tárgyi világ tekintetében. Például a Fiat után kötött lerohadt utánfutót az újrahasznosított HTO-s hordókkal, a csehó belső világát a karibi poszterrel, a nyerőgéppel, meg a dizájn lámpákkal, meg még sorolhatnám. Persze számomra az a legdurvább az egészben, hogy ezek a fotók a harmadik évezred Magyarországán, a pannon puma territóriumán készültek.

Az igazat megvallva eleinte én is így áltam hozzá az íráshoz, aztán ahogy elkezdtem írni, beugrottak a régi élmények.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.04.03. 11:48:27

Amikor ideérkeztem, a szemben lévő kocsma igazi parasztkocsma volt. Duhajl legényekkel, hajnalig ordibáló részegekkel.
Egy hatalmas termetű fickóval sakkozgattam időnként, aki állandó harcban állott a nyugdíjasokkal.
Az volt a véleménye, hogy aki reggel nyolcig képtelen elinni egy nyugdíjat be se tegye ide a lábát.
Nem tudom hogyan értette, a nyugdíjasok sem, csendben morgolódtak.
Aztán dizájnoltak egy jót a kocsmán, ma már se, se. Vendég sincs nagyon.
Mormogi Papa belsőin nevelkedik egy új generáció.
Nekem erről, nem tudom miért mindig a
"Kandírpzott mandarinzselészínű áramvonal" jut eszembe

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.04.03. 14:46:54

A Gondviselés számtalan módon működik. Meglehet, Gasper, hogy így védett meg attól, hogy többet megtudj valakiről/valamiről, mint amennyit feltétlenül szükséges volt:-) Nálam, speciel, ez nem működött volna, merthogy belőlem az ilyen helyzetek elérzékenyülést váltanak ki:-D És tényleg!:-D

Mindenesetre ezzel a történettel nyertél egy fémhuszast a "mélymagyar" zenegépbe:-D

Kötelességem figyelmeztetni, hogy ha kattintasz, akkor saját felelősségedre teszed, mivel, ha maradandó károsodásokat szenvedsz (amire nem kicsi az esély), a TB a kezelés költségeit nem állja:-D

www.youtube.com/watch?v=_xDVivEzmB4

ü
bbjnick

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.04.03. 17:25:18

@inszeminator: Szinte hihetetlen, de az egykori "mutogatós" játékban (el kellet mutogatni valamilyen könyv, film, stb. címét) komoly hírnévre vergődött könyv, amire utalsz, éppen szombaton került a kezembe egy - KÖNYVESBOLTBAN, ÚJ KIADÁSBAN.
Lehet, hogy Mike Jagger szponzorálta? Róla is megemlékezilk az egyik fejezet még a könyv elején…
Gimnazistaként olvastam először - és utólszor.
(A másik a Discours sur la Méthode volt :-)))

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.04.03. 17:27:39

@Gasper: Bocsika, de lelassultam. Csak most ugrott be a "Bombanő" nóta, amire lazán utalsz :-)))

Mint aki halkan belelépett…

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.04.03. 21:09:55

@inszeminator: még a kilencvenes évek legelején jártam a Zemplénben (valamelyik Hután) olyan kocsmában, ahol még a kármentő is megvolt! Ráadásul olajjal beeresztett hajópadló volt az egész helységben, a csapospult elött pedig köpőcsészék voltak elhelyezve, a falon pedig tábla: A padlóra köpni tilos!
Volt még egy wurlitzer is a kocsmában, úgy a hatvanas-hetvenes évekből, teljesen patent állapotban. Nyilván már ez az enteriör sem létezik ebben a formában.

De voltam Abaújban, Forró községben olyan falusi kocsmában is, ahol még döngölt agyagpadló volt és a csapospulton valami archaikus játékkal lehetett foglalatoskodni: egy vízzel teli, 5 literes befőttesüvegbe két, meg ötforintosokat lehetett dobálni, de a szabályokra már nem emlékszem.

Aztán szintén Abaújban, Encs városában is volt egy egészen klasszikus falusi kocsma. A kocsmaudvaron fából készült tekepályán nyomták az arcok helyi viszonylatban komoly pénzekért a játékot. Még csicskás is volt, aki a fagolyót visszavitte a gurítóknak. De ez a kocsma nagyon kemény hely volt, innen szabályosan kinéztek minket, pedig én mindig könnyen megtalálom a hangot a helyi erőkkel.

Nem is az a legnagyobb baj, hogy eredeti formájukban megszűntek ezek a ma már skanzenbe illő helyek, hanem az a baj, ami helyettük jött létre mindenféle kontinuitás nélkül.
Miért van az, hogy a francia férfiak bárhol leállnak egy kis pétanque-ot játszani, nálunk meg szerintem már nem is létezik fából készült tekepálya a kocsmaudvaron. Igaz, ma már kocsmaudvar sem hiszem, hogy nagyon van, legfeljebb csak lebetonozott placc, néhány napszítta coca-colás napernyővel és az elmaradhatatlan fehér műanyag fleur-székekkel.

Azért a kocsmai kultúrán is rendesen le lehet mérni egy ország kulturális viszonyait, hogy éppen honnan hova tart.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.04.03. 21:30:04

@bbjnick: megtiszteltél azzal a fémhuszassal és természetesen nagy örömömre szolgált, hogy belehallgathattam a "mélymagyar" zenegépbe.

Megint előjöttek a régi emlékek, hiszen 89-ben, amikor megkezdtem tanulmányaimat a most Magyar Örökség Díjjal kitüntetett Kisképzőben, akkor az első dolgunk volt zenekart alapítani az osztálytársakkal. Én lettem a ritmusgitáros, melyhez a gyors alapozót a "Folk gitáriskola" című könyv, valamint a Sex Pistols akkorra már slágergyanússá vált számai jelentették.
Ilyen értelemben nem kiáltottam TB után, sőt nagyon tetszett ez a kis zeneszám. Csak nem te vagy az énekes?
Mintha felfedeztem volna egy kis Menyhártjenős beütést a stílus tekintetében. A dob viszont néhol mintha metálba váltana, szintúgy a gitár, amely azért punkos vizekre is átevez.
Köszönöm mégegyszer az élményt, öröm volt hallgatni. :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.04.03. 21:35:34

@Gasper: Múlt tavasszal a Bakony egyik zsákfalujában, Fenyőfőn (igazán érdemes oda ellátogatni, a jó bürgerek olyan karban tartják az utcát-előkertet, hogy Osztrákiából is jönnek ide lenyugodni) a kocsma udvarán helyreállított kuglipályát (semmi lengőteke, vagy Bowling) láttunk, még a visszagurító sín is megvan. Csak ember nem állt ott játszani - de még csak délután volt :-)))
A Bürger megnevezés nem tévedés: sok a németajkú, sőt az egykor ki-majd visszatelepített ember… bár vissza inkább saját jószántukból jöttek…

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.04.03. 23:58:08

@Gasper: Még meg is nézheted :-)
Ott áll a falu túlnani végén, ahol a temető mellet már csak földút vezet tovább az erdőbe (ami mély homokra vált hamarost, biciklivel fel is adtuk egy idő után) az a "stációház", aminek egyik falán egy vén barát, a fülkéjében meg egy Kovács Margit -gyanús kerámia féldombormű lakik, "Menekülés Aegyptom földjére" témában.
Talán küldtem is róla képet egyszer. Sokkal emberibb ábrázolat (bár a maga helyén az is szép) mint gyermekkori templomom "oltárképe", ami valójában egy, a főhajó végének falát felül betöltő szekkó. (secco)
Lévén a templom a "Szent Család"-nak szentelt, látható rajta szinte minden az Aprószentek legyilkolásától kvázi eddig...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.04.05. 10:53:04

@Mormogi Papa: rá is kerestem Fenyőfőre a neten. Amúgy ezek a stációk gyönyörűek azon a környéken.
Értem én a homok dolgot is! :)))
Most olvasom, hogy a fenyőfői homoki ősfenyves védett terület.
De van még itt számtalan infó:

www.vpmegye.hu/letoltesek/turisztika/bakony/bakonyhu.htm#Bakony

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.04.05. 12:29:19

@Gasper: Ezzel nagy örömet szerzettél nekem - s Spájdernecc nagyuramnak is, ha esetleg erre jár...
A védett terület igaz, csak jelentős mértékben összeszűkült az elmúlt fél évszázadban... nem mellesleg a bauxit miatt. Az ezügyben elkövetett környezetkárosítás és lélekkárosítás a környéken nem is posztot - könyvet érdemelne.
Legyen elég most annyi, hogy egy ízben Kitaibel Pál (kinek kopjafáját egyes nemtudomkák rendszeresen kidöntik) erre járván megállapította, hogy egészen különleges fenyőfajta terem itt, a jégkorszakból maradt fenn a fajtája. Mellesleg az egész világon csak három helyen él még. Értett hozzá, egyesek az utolsó polihisztorok között tartják nyilván, rövid emlékezés olvasható róla a Természettudományi Múzeumban.
De jöttek a kufárok...
Mára az egykor viruló erdőből csak mutatóba maradt pár egyed, azok is részben halódnak a sűrű veres por miatt fulladozva, pedig a kitermelésnek régen véget vetettek, s az innen-onnan idetelepített, a térségben idegen kultúrájú bányászok legtöbbje is odébbállt...
Részben külföldre mentek metrókat építeni olyan városokba, ahol ez nem tart 25 évig :-((( Az árviszonyokról most szó se essék.
Hogy mi maradt? A zárak a kertkapukon, mik egykor mindenki számára nyitva álltak, a mikro-lakótelep a faluszélen, meg a régi temető hűlt helye - azt "költöztették el" buldózerrel...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.04.05. 21:37:42

@Mormogi Papa: sajnos a Bakony környékén is durván tarolt a kommunizmus kísérlete, ezt saját felmenőim történetén is pontosan le tudom mérni.
Apai nagyanyám családja évszázadok óta errefelé élt (Ajka, Szentgál, Pécsely, stb). A reformáció óta lutheránus, gazdálkodó köznemesi család volt, amely "fajtából" egyébként sok volt Veszprém, Tolna és Vas megyében. A legismertebb közülük talán a Berzsenyi család volt a Dani úrfi okán.
Aztán persze a háború végével borult minden, majd a hatvanas évek közepére az egyenes ági rokonságunk ki is halt errefelé. Pedig az 50-es, 60-as években nyomokban még lehetett érzékelni valamit a régi világból, erről apám szerencsére sokat is mesél, hiszen ő gyerekkorától főiskolás koráig lent volt a rokonoknál, amikor az ideje engedte. Ilyenkor nem héderezni ment, hanem rendesen beszállt az idénymunkákba. Példának okáért kevés olyan városi embert ismerek, aki úgy ért a kaszálás nehéz tudományához, mint apám :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.04.05. 22:20:28

@Gasper: Én is sokat jártam arra, jelesül az ötvenes évek közepétől - de, minthogy nem rokonoknál voltunk, csak nyaralni, én efféle munkába nem keveredtem. No meg az ott élők sem voltak kifejezetten mezei munkások: a legtöbben a fatelepen dolgozta, vagy a kőfejtőben.
Manapság meg az a kivétel, kinek a kaszálásról a mezőgazdaság jut az eszébe :-(((

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.04.06. 17:27:04

@Mormogi Papa: naja kaszálás. Az általad emlegetett dolgot én csak kaszablankának hívom: "nagy itt a kaszablanka", meg hasonlókat szoktam mondogani.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2009.04.07. 10:21:24

@Mormogi Papa: Köszi M.Papa, én kisebb vagyok és csak a 80as évekbeli Eltüsszentettre emlékeztem, de így már beugrott Soós Imrével.
A filmtortenet.hut szoktam nézegetni, ott olvasgatok azokról a filmekről, amiknek még a képi dizájn helyett még mondanivalójuk volt és a félelmen meg agresszión kívül gyak. minden más érzést közvetítettek, amiket gyerekkoromban csodáltam, meg sok mást is.
A szívem összeszorul, milyen űrt és szennyet kapunk azóta ehelyett.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.04.07. 15:06:32

@vero: A dolgok természetéből következik, hogy a filmet én is csak igen felnőtt koromban láttam, akkor is inkább a kíváncsiság okán. Szerettem volna megtudni, mit találhatott benne akkori Nagy Vezérünk (illetve cenzúrastábja) amiért betiltották - örökre. Vagyis a gatyaváltásig.

Ezt is írtam abban a kommentben, ami csodálatosképp elszállt, mint… aki halkan belelépett… (Karinthy)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.04.07. 15:08:03

@Gasper: Mi meg a becsületvesztőben működő "Kaszírsa Gyévocská"-t hívtuk Kassza Blankának :-)))

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.04.07. 21:33:26

@Mormogi Papa: ennél már csak egy szebb momentum volt filmes múltamban. Ez pedig a forgatási nap végén volt, amikor végre a kameracsapat is lehúzhatta a rolót. Ezt pedig a következőképpen nyugtáztuk: bontovicskati. :)))

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.04.07. 22:12:26

Utolsó előtti beállítás: Martini shot...

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.04.09. 08:47:28

Évekkel ezelőtt sokat bosszankodtam a szemben lévő kocsma miatt, de beláttam, hogy szükség van rá. Először is az új tulajdonos új kuglipályát éőíttetett, és vasárnap délutánonként óriási küzdelmek folytak Fogyott a sör rendesen . Megérte a beruházást. Sokszor magam is átmentem, vegyülni ismerkedni.
Az a korosztály éppen csak elkapta valaminek a végét, és az újabbak már a diszkóó felé fordultak.
Más világ - nem tudom jobb e rosszabb e, felejthető "kultúra", a városi életforma ráerőltetése a falura.
Sajnálom, hogy nálunk is eltűnt a kugli, parkoló van a helyén, és üres a se nem presszó kocsma. Rengetegen költöztek ki a közeli városból, panelből, nem tudom miből, új és furcsa nekik a vidék.
De amit a legjobban sajnálok, eltűntek a bakonyból idelátogató kézműárusok. Csodálatos fából készült szerszámokkal házaltak. Van még egy szép nagy szénázó gereblyém, öröm kézbe venni. Könnyű, jól kézre áll és nincs rajta semmi felségjelzés. Róla mindig Tömörkény írásai jutnak eszembe...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.04.09. 17:56:21

@inszeminator: Volt a fatelepen egy idős bácsi, ő faragta a környéken lakók fakanalait, csinált vágódeszkát, meg ami kellett. A vénségtől fekete mestergerendák alatt kaptunk szállást nála, mert már egyedül maradt. Régen volt, a "Néprádióból" hallgattuk valamellik dicső magyar focigyőzelmet, biztosan nem a 6:3 volt, talán Brazília ellen - én még nem sokat figyeltem rá. Ma már nem :-(
Aztán az Öreg is kiköltözött a temetőbe, a fatelep ezt a házat is lebontatta, mert útban volt. A gatyaváltás után meg már a telep volt útban valakinek… Legelébb a konyhát szűntették meg - ott dolgozott az egyik ismerősünk. Őt már korábban beköltöztették a faluba: kellett a…

Mára áll a telep. Pedig egy időben a síma fűrészáru helyett jobban eladhatót: parkettát is gyártottak. De valahogy útban lehettek valakinek… Eltűnt a vasúti megálló épülete is, pedig a telep miatt volt rakodóvágány a fenyők tövén. Évek óta "szellemtelep", csak pár őrzővédő tengődik meg néhány korcs kutya.
A faluban meg a munkanélküliség, mert ha nincsen kinek, az erdőgazdaság sem termel - olyan messzire szállítani már nem gazdaságos…
Mindezt a Veszprém-Győr vasútvonalon, negyedórára az autóúttól… amin Bécs sincs messze.

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu