HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2009.07.14. 12:25 Gasper

24.000 csók


Emir Kusturica, Emlékszel Dolly Bellre?, 1981.


Akárhogyis nézzük, kemény egy világ volt az a Tito-féle Jugoszlávia is. Hiába lehetett Újvidéken, meg Szabadkán Stones lemezeket, olasz cipőt és jó áron Lee farmert vásárolni, ha közben a kommunizmushoz vezető egyetlen út a hipnózison át vezetett. Vagy leginkább még úgy sem. Legalábbis Emir Kusturica 1981-ben forgatott, első nagyjátékfilmjéből mindenképpen ez derül ki. Rapid filmajánló következik.

Ma este, 22:35-kor vetíti a közszolgálati m2 az Emlékszel még Dolly Bellre? című első Kusturica mozit, így ennek apropóján én bizony szükségét éreztem, hogy a nevezett filmre felhívjam a figyelmet. Időszűke miatt saját vélemény helyett inkább idemásolom a film kissé harmatos közszolgálati ajánlóját:

Dino vidáman éli fiatalságát barátaival a '60-as évek Szarajevójában. Roskadozó, kiutalt szükséglakásukban nehezen férnek el a szülők és a három fiútestvér. Az apát mindez cseppet sem zavarja, esténként, még ha részegen is jön haza, fölkelti a fiúkat, hogy megtartsa a szokásos ülésüket. A nem túl következetes, de elveihez görcsösen ragaszkodó apa szerint akár hipnózis nélkül is el lehet jutni a kommunizmusba. Dino szerint viszont csak azzal. Egyszerű mindennapjait Dolly Bell megjelenése borítja fel. A lány gyönyörű, fiatal és készséges. Egy gond van csak: Braco, Dolly Bell barátja, örömlányokat közvetít Milánóba. Dinónak, úgy tűnik, nem marad más csak a hipnózis és a kultúrházban alakuló zenekar fellépései, ja meg a mondat: Én minden nap, minden tekintetben egyre többet fejlődöm. (forrás: mtv.hu)

Ahogyan Gothár Péter a Megáll az idővel csont nélkül (nagy szó!) megmutatta a magyar 60-as évek -egészen pontosan a konszolidáció éveinek- néhány lényegi aspektusát, ugyanúgy a boszniai szerb Kusturica is megrendezte a maguk 60-as évtizedét. Ráadásul mindkét film 1981-ben készült.
Amíg Gothár filmjében az aranytorkú Paul Anka slágere tűnik fel időről időre, addig Kusturica filmjének egyik legfőbb motívuma Adriano Celentano egyik legismertebb dala, a Venti-quatromila baci, melynek eredetije egyébként itt hallható és látható.
Ráadásul a San Remo-i hangzás egykori fenegyereke nálunk is igen népszerű volt a legendás, digózós években, a hatvanas évek során.

Na de nem kívánom tovább szaporítani a szót, inkáb álljon itt egy szívmelengető részlet a szarajevói fiatalok egykori életéből. Este pedig aki teheti, nézze meg a filmet, vagy villantson elő egy vhs-t a megfelelő időben.



12 komment

Címkék: film kusturica filmajánló jugoszláv film


A bejegyzés trackback címe:

http://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr381244718

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.07.15. 17:33:40

Na erről szépen lemaradtam.
Nem tudok elképzelni olyan nagy durranást manapság nálunk, mint amilyen Paul Anka említett száma volt, nem is beszélve a Felkelő nap házáról.Ezekbe a lassú mollos számokba persze mindenki mindenfélét beleérzett, mert ezek olyan elvágyódós számok voltak.
Egyébként mivel még sokkal kevesebben tudtak nyelveket mint manapság - időseket kivéve - még a rádióujságban is megjelentek elképesztő baromságok. A tanti auguri c. olasz számot pl. auguri nagynéninek fordították.
A, non ho l'etá egyszerűen Nonoletá női névvé változott és még lehetne folytatni. A huszonnégyezer bácsiról nem is beszélve.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.07.15. 20:21:38

Kedves @Gasper!

Lehet, hogy a kor teszi (úgy értem, életéveim számának lassú, de biztos növekedése), de ha az utóbbi időben valamiképpen beleszaladok a "létező szocializmusba" (szóba kerül egy beszélgetésben, dokumentum- vagy játékfilmet látok arról a korszakról) szédülés, émelygés, undor és rosszullét vesz elő. És, jobb híján, ezt a Cseh Tamás-dalt dünnyögöm: "Jó hogy túléltem ezt, jó hogy túléltem ezt!"

"Én minden nap, minden tekintetben egyre többet fejlődöm." Tényleg ilyen nyomorultak lettünk volna? És tényleg!

És akkor: ez lehet, hogy egyéni probléma (de hátha nem, hát felvetem): néha olyan érzésem van, mintha legalább tízezer éves lennék: beleszülettem egy olyan családba, ahol az archaikus, paraszti létmód még sok vonatkozásában élt, átdübörgött rajtam a szocialista neveléspolitika, próbáltam felszínenmaradni (mint mindenki más) a rothadó liberalizmus mocsarában és akkor most meg még a hittestvéreim is gyanakodva néznek rám túlzott konzervativizmusom miatt:-) Ez szerintem legalább tízezer év:-D

Mindebből a legnehezebb és legfájdalmasabb a szocializmus című fejezet volt:-(

De: néhány napja láttam a Hóvirágünnepet (a Menzel-filmet) és kicsit megnyugodtam: volt/van/lesz akárhogyan is, de a világ rendje azért, köszöni szépen, fennáll és működik:-)

És mindez a Dolly Bellről jutott eszembe:-D

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.07.15. 22:40:18

@bbjnick: leírt személyes érzéseid egy részét pont egy mai élményemmel tudom alátámasztani.
Rühellem délután (meg egyáltalán) bekapcsolni a tévét, de az m2-n adják Rockenbauer Pál második nagy sorozatát, a Kerekek és lépések-et. A mai két epizódban a stáb éppen Békés megyében kolbászolt Orosháza és Gyula között.
A sorozat 1990-ben, az első szabad választások évében készült és döbbenetes észrevenni azt a fajta optimizmust, ahogyan ezt a mocskos létező szocializmust túlélt, tisztalelkű idős falusi emberek és öreg alföldi kisvárosi, egykori polgáremberek beszélnek az akkori, 90-es jelenről és a reményteli jövőről. Persze azóta ezek az emberek, nagyszüleink generációja -akiktől rengeteg dolgot lehetett tudatosan, vagy csak úgy a létezésük által "ellesni"- már többnyire meghaltak, az elmúlt húsz év irgalmatlanul káros történéseinek következményei meg itt vannak a nyakunkon.
Komolyan mondom, nekem erőt ad, hogy két epizódját most láthattam ennek a sorozatnak.

Hát ennyi ugrott be most hirtelen.
Na meg még a Hóvirágünnepről is el kelll gyorsan mondanom, hogy a legkedvesebb Menzel-filmem. De talán nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy az egyik legszebb, legösszetettebb Menzel-filmről van szó.

ps. és itt szeretnék gratulálni a Magyaridőn található írásodhoz, a kocsmai poszterek kapcsán. Azzal most annyira kivágtad a rezet, hogy nem is tudtam hirtelen mit hozzáfűzni.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.07.15. 22:48:30

@inszeminator: "huszonnégyezer bácsi" :)))))
Hát ezen nagyot mulattam!

Azért bennünk magyarokban folyamatosan működnek ilyen dolgok. Még a Szikora Robi is büszkén mesélte egyszer egy interjúban, hogy a híres (inkább talán hirhedt) R-GO-s "csikidam" szócskát az angol "check it out"-ból sikerült hallás után eltanulnia. Igaz, ez már a 80-as évek volt.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.07.20. 11:15:18

azontúl, hogy a huszonnégyezer bácsin elpusztultam, :)))
már másodszor olvasom a kommenteket és nem tudom mit mondjak. elment már a kedvem a kádárkor és az azt betetőző liberális attak kínjaitól. csatamezőn beszélgetünk, körülöttünk hullahegyek.
állítom, hogy nem ártott annyit az egészséges léleknek a kádárrendszer, mint az arra ráépülő, és az általa előkészített talajt sóval bevető szoclib tömeggyilkosság. vagyis dehogynem, ártott az magában is, de így együtt, pokoli tökéletességet mutat az eredmény. nem tudom mi lesz itt, van e remény bármire.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.07.20. 17:14:42

@Grift: igen, néha én is úgy gondolom hogy témát kéne váltani, csak valahogyan azt érzem, hogy a múlt állandó szönyeg alá söprésétől, meg persze az általad is említett, azóta összegyűlt újabb hatalmas szennytől valahogyan mindig előjönnek ezek a dolgok.
És az még durvább, hogy a gatyaváltás után született generációk is maximálisan viszik a maguk hátán ezt a kéretlen, ocsmány poggyászt.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.07.20. 18:10:29

@Gasper:
nem is arra gondolok, hogy nem kéne beszélni ezekről a dolgokról, de néha fáj, hogy csak megy a szófosás, és itt ragadt rajtunk ez az egész szar. kicsit már olyan ez az egész,. mintha a temetőbe mennénk családtervezni. vagyunk e még egyáltalán. van e remény, hogy lesz tömeges igény az emberi éltre.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.07.20. 20:57:57

@Grift: hát mondjuk a sehová nem vezető szófosás tényleg megy. Sajnos időnként én is belecsúszom ebbe a hibába.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.07.20. 21:25:42

Hát feleim, ha mindenki csak ennyire esne belé... akkor kevesebb alja lenne :-)

Tetszett a bejegyzés? Kövesd a blogot!

blog.hu