HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2009.12.10. 22:35 Gasper

Plakátok, illusztrációk és festmények - Csala Sándor kiállítása Ráckevén



Egy nagyon jó barátom, Csala Sándor tervezőgrafikus kiállítását nyitottam meg ma délután Ráckevén. Az alábbiakban a kiállításmegnyitón elmondott szövegemet olvashatjátok néhány munka kíséretében.


Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Talán vágjunk rögtön a közepébe és engedjék meg, hogy Søren Kierkegaard, dán teológustól vett rövid idézettel kezdjem a mondandómat.

„Tökéletesen igazuk van a filozófusoknak, amikor azt mondják, hogy az életet visszafelé kell megérteni. Arról azonban megfeledkeznek, hogy előrefelé kell élni."

Mint köztudomású, a középkor embere úgy általában nem tudott olvasni, ám az ebből adódó hiátust többnyire pótolta az a tény, hogy a középkori ember tudás- és ismeretanyagát nagyban gazdagították azok a vizuális és spirituális információk, melyeket a szakrális terek ábrázolásai, a bibliai történetekből vett elbeszélő jellegű templomi falfreskók jelentettek.
Bizonyos értelemben a középkort a mai korhoz hasonlóan nevezhetnénk akár a vizualitás korának is, hiszen akkor is és ma is alapvető szerepe volt, illetve van a vizualitásnak, a vizuális információközlésnek.

A dolog persze nem ilyen egyszerű, hiszen amíg a középkori ember tökéletesen ismerte és értette a freskókon megjelenő történetek minden egyes részletét és az ahhoz kapcsolódó üzenetet, addig mára olyan elképesztő mennyiségű és igen változó minőségű vizuális információdömping részeseivé váltunk, melyben nagyon nehéz, szinte már lehetetlennek tűnő feladat eligazodni. És ez minden médiumra igaz, legyen az televízió, könyv, időszaki sajtó, plakát, vagy bármi más, mely képeket közvetít.
Belső vizualitásunk, az emberi képzelet sincs túl jó állapotban, hiszen gyakorlatilag passzív befogadóivá váltunk a minket válogatás nélkül érő vizuális ingereknek. Erre talán az egyik legjobb példa a televízió, amely valamiféle profán házioltárként helyezkedik el lakásaink központi tereiben. Egy felmérés szerint, nagyrészt a televíziónak köszönhetően, a nyugati társadalom egy jelentős hányada tanulmányait követően, hátralévő élete során már egyetlen könyvet sem vesz a kezébe.

Persze nem áll szándékomban egy kiállításmegnyitó alkalmával borúsra festeni a képet, hiszen pontosan az ilyen alkalmak adnak esélyt az optimizmusra.
Manapság mindennél nagyobb felelősség hárul azokra az alkotókra, akik az ábrázolóművészet valemely területén dolgoznak, hiszen általuk, az ő felelőssségteljes munkájuk által lehetőség nyílhat arra, hogy a befogadó esélyt kapjon a valós értékek megismerésére.

Csala Sándor olyan alkotó, aki fontos közvetítőszerepet tölt be ebben a mai, meglehetősen kaotikus vizuális világban, erre kiváló példát adnak az itt bemutatott munkák is.

Kezdjük rögtön a plakát, azon belül is a kulturális plakát műfajával, amelyben Csala Sándor már pályája kezdete óta alkot. A plakát mint médium, az egyik legelterjedtebb vizuális közlési forma, mellyel nap mint nap találkozik az utca embere, éppen ezért a televízió mellett a plakát és annak megjelenési formái alapvetően alakítják az adott társadalom vizuális kultúráját.



Csala Sándor fontos alkotói területe a színházi plakát, amely az egyik legizgalmasabb területe ennek a műfajnak, hiszen viszonylag független azoktól a végletekig uniformizált hollywoodi kliséktől, melyek például a filmes plakátok sokaságát jellemzik már Magyarországon is. Manapság ugyanis a plakátok, köztük a filmes plakátok többnyire egy kaptafára készülnek, nélkülözve mindenféle egyéni látásmódot, sőt gyakran csak magyarítania kell a tervezőgrafikusnak a készen megkapott terveket.
A színázi plakátok esetében valamivel jobb a helyzet, hiszen egy színdarab és az adott társulat előadásának stílusa több kreatívitást ad a plakáttervező számára.
Egy igazán jó színházi plakát egyfajta párbeszédre való felhívás is a szemlélő irányába, mely gondolkodásra késztet. Ebben a műfajban nagyon fontos egy-egy jól megfogalmazott vizuális geg alkalmazása, mely egyfajta esszenciáját adja az adott színdarabnak, vagy éppen a mögöttes üzenetnek.



Csala Sándor plakátjaiban minden olyan alkotói szándék érvényesül, mely egy jó színházi plakát ismérve. Alkotói látásmódját és a világról alkotott képét jól jellemzik a Mrożek darabokhoz készült munkái, melyek groteszk és meglehetősen abszurd világa egyértelmű társadalomkritikai éllel jönnek át plakátjain. Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy a groteszk megfogalmazás nem csak Mrożek hatásának köszönhető, hiszen Csala Sándor maga is ilyen tükrön át látja és láttatja a minket körülvevő világot.



Érdemes pár szót szólni a technikai megvalósításról is. Csala Sándor régóta érdeklődik a festészet iránt, melyet az itt kiállítot festmények is bizonyítanak. Így nincs mit csodálkozni azon, hogy plakátjai alapmotívumait gyakran megfesti, vagy éppen megrajzolja. Ilyen értelemben alkotásai gyakran túllépnek a tervezőgrafika területén és némelyikük akár önálló képzőművészeti alkotásként is értelmezhető. Gyakran alkalmazza a kollázstechnikát is, melynek végső megvalósítása a tipografálással egyetemben már számítógépen történik, mely ugyanolyan eszköz az alkotó számára, mint bármely hagyományos festészeti, vagy grafikai eljárás.

Technikailag hasonló a helyzet az itt kiállított regény-, vagy meseillusztrációkkal is. Rajzolt, festett és/vagy kollázsolt munkákról van szó, melyeknek egy része számítógépes utómunka során készült el.
Azonban műfaját tekintve az illusztráció a plakátokkal ellentétben sokkal inkább elbeszélő jellegű, ahol az adott történet folyamatát kell képsorozatokban megalkotni. Az illusztrációk esetében úgy általában nagyon hasonló a szándék, mint a mondandóm elején emlegetett középkori freskófestészet esetében, ahol szintén az elbeszélő szándék, jelesül a Biblia üzenetének vizuális közvetítése volt a cél. Persze maradjunk most némileg profánabb terepen és nézzük meg Csala Sándor illusztrációit.



Nagyon érdekes kísérletnek és egyben izgalmas stílusjátéknak tartom az Ali baba és a negyven rabló történetéhez készült illusztrációkat, melyek egyértelműen a közel-keleti miniatúrák világát idézik. Amitől mégis egyéni a megfogalmazás, az a manuális festészeti megoldások és a kollázstechnika, jelen esetben az orientalista stílusú terülőminták kreatív alkalmazása. Ehhez képest jóval festőibb megfogalmazást láthatunk egy másik, a Naszreddin Hodzsa történeteit bemutató sorozat esetében. Itt már tisztán érvényesül az a festői szándék, mely kissé elrugaszkodva a miniatúrafestészet hagyományaitól, valamivel expresszívebb jegyeket mutat, teret engedve az alkotó festészeti törekvéseinek.



Egy történet illusztrálásánál fontos feladat, hogy az alkotói szándékon túl az a kulturális közeg is érvényesüljön, melyben a történet született, illetve ahol a cselekmény játszódik. Erre adnak példát Jack London regényének, A vadon szavának illusztrációi, ahol a szikár, realisztikus ábrázolásmód, a grafitceruza szürkéi és a hófehér papírlap üresen hagyott, de mégis tartalommal teli foltjai hitelesen idézik meg a XIX. századi alaszkai aranyláz idejének kíméletlen világát.



Hans Christian Andersen
meséjének, A rendíthetetlen ólomkatonának az illusztrációi esetében ugyancsak egy fontos alkotói attitüd tükröződik. Technikailag megint nyomon követhető a kollázstechnika használata, melyben Csala Sándor festői megoldásai harmonikusan találkoznak grafikus énjével, valamint a jel- és nyomhagyás ősi szándékával, miszerint jelet, illetve nyomot kell hagyni magunk után.



A jel-, és nyomhagyás lehetősége a gyermekkor mindenki számára adott nagy ajándéka, ha úgy tetszik lehetősége, melyet felnőtté válásunk során többnyire elfelejtünk. Pedig ez a készség valahol a mélyben ott van velünk, csak időnként elő kell azt hívni.
Csala Sándor munkái az előhívás folyamatban segítségünkre lehetnek, legyen szó grafikai munkáiról, vagy éppen festményeiről.

Tisztelt Hallgatóság!
Nyilván minden kiállított munkáról nem lehet szót ejteni egy megnyitó alkalmával, így engedjék meg nekem, hogy a többi feladatot, a művek befogadását és azok további értelmezését Önökre bízzam.

Ezennel a kiállítást megnyitom.
 

A tárlat megtekinthető 2010. január 17-ig, naponta 10-16 óra között.

Keve Galéria
2300 Ráckeve
Kossuth Lajos utca 49.


Csala Sándor munkái a weben:  http://sanya.carbonmade.com/
                                              
http://sandorcsala.carbonmade.com/

18 komment

Címkék: kiállítás grafika művészet plakát illusztráció csala sándor tervezőgrafika


A bejegyzés trackback címe:

http://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr151573282

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.12.11. 20:01:21

B*sszus! Megint h*lye voltam! Nem mentettem le a kommentet mielőtt elküldtem és megette a blogmotor! Nem lehet ílyenért kártérítési pert indítani???!!!:-(

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.12.11. 23:30:33

@Gasper!

Jön a hidegfront, ingadozik a vérnyomásom, ingerült vagyok, ha megint benyeli ez sz*r a kommentemet, hát, nem tudom mit csinálok:-)

No, szóval: ezek aszínházi plakátok nagyon "ottvannak"! Valamiért azt hittem, hogy ez a műfaj már nemigen létezik, pedig belegondoltam volna, rájöhettem volna, hogy "miértisszűntvolnameg":-) Nagyon szerettem a hetvenes-nyolcvanas évek filmplakátjait is, fontos műfaj ez, jó volna, ha nem nyírnák ki. Bár, elgondolkoztam rajta, vajon mennyire kell egy ilyen plakátnak megfelelnie a megrendelő elvárásainak?

Az illusztrációkkal kapcsolatban is ezen törtem a fejem: hatalmas súly lehet a "nagy elődök" öröksége és a kiadói elvárások betartásának kényszere. Nem tudom, hogy mennyire szabad ma egy illusztrátor. (Azért is agyalgatok ezen, mert nagyon irigylem az illusztrátorokat: ha csak egy kicsit is tudnék rajzolni, biztos, hogy próbálkoznék irodalmi szövegek illusztrálásával - legalább akkora kihívás, ha nem nagyobb, mint a független képzőművészeti munka:-))

Volt még néhány dolog, amit el szerettem volna mondani, de a blogmotor közbeszólt:-( Bár, lehet, hogy nem is akkora nagy baj, mert volt bennük kekeckedés is:-)

Gratulálunk a művésznek és a szónoknak is!:-)

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.12.11. 23:32:54

@bbjnick:

aszínházi=a színházi
pedig belegondoltam volna=pedig ha belegondoltam volna

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2009.12.12. 08:26:32

@bbjnick:
Tegnapi "műelemzésemet" hasonlóképp elnyelte valami kontaktushiba.
Hosszú szövegeket már nem is írhatok, mert úgyis újra kell írnom.
Majd jönnek és megnézik, majd, majd...
@Gasper
De nem ez a lényeg, hanem egyáltalán a plakátművészet mint olyan.
Ebben a csiricsáré színes nyomulásban jó ilyesfajta munkákat nézegetni.
A sokféleség ebben a műfajban nem zavar, mert szinte követelmény.
Nem vagyok sem műkritikus, sem esztéta, de megfigyeltem, hogy a korai fázisban jelen lévő keresgélés gyakran visszafelé szűkül, mintha a folyón visszafelé indulna el a víz.
Aztán persze meglehet magyarázni, hogy most ez az én ilyen olyan korszakom.
Önámítás csupán, elkényelmesedés, fásultság - na jó nem folytatom, mert lehet, hogy ezt sem sikerül elküldenem.
Megnéztem a fiatalúr saját oldalát is. Lendületes, fiatalos képek. Jók.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.12.12. 08:47:13

@bbjnick: nem lehetne egy kicsit kekeckedni? Az többnyire előreviszi a közös gondolkodást. :))

Színházi, illetve kulturális plakátokról.
A műfaj valóban döglődik, de van még néhány mohikán, akik viszik ezt a fajta klasszik vonalat, természetesen a mai kor vizuális formanyelvéhez igazodva. Ilyenek például Baráth Ferenc, Pócs Péter, vagy éppen Orosz István munkái. Sándor barátom munkái is részben ebből a szellemi-szakmai vonalból táplálkoznak, plusz a legendás lengyel plakátművészet hagyományaiból, melynek mindig nagy hatása volt Magyarországon.

Az más kérdés, hogy manapság nem ez a trendi vonal. Igen ám, csak a "trendivel" van egy óriási nagy probléma, mégpedig az, hogy hamar elhasználódik és néhány év távlatában a ma még menőnek gondolt vizuális formanyelv vércikinek fog hatni. Elég csak molyolni a neten a kilencvenes évek menő magyar reklámkampányai között és még te fogod magad szégyellni a látványtól. Viszont ha megnézed a fent emlegetett grafikusok akkori munkáit, akkor láthatod hogy ma is érvényes dolgokról beszélünk.

Az illusztráció helyzete megint egy érdekes dolog. Most nagyon mennek Magyarországon a gyermekillusztrációk. A gondom viszont az, hogy jól nyomon követhető egy nagyon jóízűen, ámbár iszonyatosan manírosan dolgozó kör, akik például francia, holland, meg mittudoménmilyen trendek után dolgoznak. Szóval manírhegyek mindenhol, kizárólagos munkalehetőségekkel. Igen ám, csak ahogyan minden országnak vannak kulturális sajátosságai az illusztrációk formanyelvében is, így ugyanígy a mi illusztrátorainknak is a saját érzéseikre, tapasztalataikra, stb kéne hagyatkozni, nem pedig orrba-szájba plagizálni.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.12.12. 08:54:21

@bbjnick: @inszeminator: érdekességnek idelinkelem a fent emlegetett grafikusok munkáit.

Orosz István honlapja:

www.utisz.net/

Például ő csinálta Tovarisi konyec-féle emdéefes plakátot.

Aztán itt vannak Pócs Péter színházi plakátai:

pocspeter.szinhaz.org//

Ő egyébként a szadinak dolgozott 90-ben.

És Baráth Ferenc munkái:

www.plusminus.hu/gallery/index.php?cat=2

Ezen az utóbbi oldalon engem is megtaláltok, néhány régebbi munkámmal. lol

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.12.12. 13:00:18

Érdekes. Grift, aki szinte családilag mocorog a színházi világ farvizén, még egyetlen kritikai észrevételt sem tett a plakátok kapcsán. :)

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.12.12. 13:49:04

@Gasper:
maga kizárta a véleményemet azzal, hogy megírta, hogy a barátjáról van szó. most kezdjem azt, hogy mi a véleményem a mrozsek rajongókról? mi a véleményem az egykor divatos lengyelplakátról? neeeeem, barátom, hallgatok mint a csuka! :)))

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.12.12. 18:46:17

@Grift: így legyen ötösöm a lottón!
Éreztem én, hogy Mrozek és a nagyszerű lengyel plakátművészet leveri nálad a biztosítékot.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.12.12. 19:32:27

@Gasper:
annyira azért nem ám. mrozseknek is, a lengyel plakátnak is meg volt a maga helye a maga korában. természetesen nekem is lógtak lengyel plakátok a szobámban. kifejezetten bohém, és felszabadult világot sugalltak a kádári-magyar plakátszarhoz képest. csak az idő elszállt. elavultak ezek a dolgok. egy állandó csak: a magyar alkalmazott grafika sivársága. persze olyan üdítő kivételekkel, mint a fenti fiatalember munkái is. :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.12.12. 19:53:59

@Grift: na jól van akkor. :)

Valójában tényleg az a durva, ami ma az alk. grafika terén megy Magyarországon. Például üres és provinciális trendi-majmolás. És most nem a hollywoodi klisékre gondolok, mert azok üres formalizmusok ugyan, de meg van a maguk rendszerük.

Nem. Én például az Alföldi Robika féle Nemzeti Színház és a Kovalik féle Operaház plakátjaira gondolok, melyek amellett hogy kurvatrendik akarnak lenni, még dilettánsak is. Például a fotó nem azért szar egy ilyen plakáton, mert direkt szar akar lenni, hanem azért szar, mert a fotós nem tud világítani és modelleket, színészeket, akárkiket instruálni.
És pont Sanya barátom mesélte, hogy egy-egy ilyen plakátért milyen horror összeget pengetnek a grafikusnak, mondjuk a Nemzetinél.

Más. Azért annak is kitekerném a nyakát, aki a MÁV és a BKV arculatát tervezte, mert azokat körülbelül egy közepes képességű titkárcsaj is megoldja valami gagyi irodai szoftveren. És hozzáteszem, ezek a logók a Szadi által egykor vezérelt cégeknél születtek, pedig ők állítólag rohadt sokat adnak a trendi dizájnra.

Na jól elkanyarodtam, úgyhogy: uff.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.12.14. 16:45:21

@Gasper: A plakátok tetszettek - mrozek is jó volt a maga idejében, mikor még csak külföldi nyelveken olvashattuk egyes müveit.
Viszont ez a Sivárosfalva dolog ott vagyon elhantolva, ahol azt érezni tetszik. A horror összeget a haveroknak a semmiért és a neokasztrendszer mezsgyéjén. Avagy miért nem a tehetséges fiatalok kerülnek be a megfelelö szakokra és mik a felvétel kritériumai - hahaha.
És miért csak a plakátokról beszélünk? Forgalmazó embere mondta:: minek csináltak volna magyar honlapot, mikor a francia tetszett és olcsón megkapták a dzájnját :-(((
Csak a fordítónak fizettek - aki a szokott "lelkiismeretességgel" végezte a munkáját. A szerkesztö szintúgy - én írtam nekik a helyesírási és elválasztási hibák miatt - erre a föbnök megsértödött… NO COMMENT.
(Csak azért dumáltam bele, mert mi - is - csináltuk a filmet.)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.12.14. 16:47:00

(Azért a hibákat javították a hölgynek köszönhetöen - viszont így újabbakat hoztak létre… :-((( )

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.12.14. 22:42:07

Apropos, "titkárcsaj"...
Most hangzott el, hogy Brüsszelben sztrájkolni készülnek az euroalkalmazottak fizetésemelésért.
Azt mondták, hogy egy kezdő titkárnőt mindössze 2.400,-- Euróért alkalmaznak... egy fordító ennek a dupláját keresi...
Mit mondjak: valóban szégyentelenül keveset keresnek :-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.12.15. 08:24:23

@Mormogi Papa: Brüsszelben az nagyon halovány fizunak számít. LOL

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.12.15. 14:25:29

@Gasper: Kérdezzük meg azt, aki ismerösebb ott, és nemsokára utazik is oda :-)))

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.12.15. 21:52:17

@Gasper: Azt hittem, tizennyóc...
Vagy 1 híján... :-)