HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2010.04.02. 20:25 Gasper

A kivégzés



(...) Lévi elhallgatott, azon tűnődött, vajon a Jerusalaimhoz közeledő zivatar változtat-e valamit a szerencsétlen Jesua sorsán. A felleget felhasogató tűzfonalakra tekintve azért fohászkodott, hogy a villám sújtson le Jesua keresztfájára. Bűnbánóan tekintett fel a tiszta égboltnak arra a részére, amelyet még nem falt föl a felhő, s ahol a dögkeselyűk szárnyalva menekültek a vihar elől, és arra gondolt, esztelenség volt annyira sietni átkaival: most nem hallgatja őt meg az Isten.

Ezután a domb alját kezdte figyelni, ahol a lovasezred vesztegelt, ott nagyobb mozgolódást látott. A magasból, ahol ült, jól láthatta, hogy a katonák sietve kirángatják a földből a pikáikat, magukra dobják köpönyegüket, a lovászok fürgén ügetnek végig az úton, kötőféken vezetve a katonák pejkóit. Semmi kétség, az ezred indulásra készülődik. Lévi tenyerével védekezett az arcába csapódó por ellen, s krákogva, köpködve próbálta megérteni, vajon mit jelent a lovasság váratlan eltávozása. Fölemelte tekintetét, és katonai bíborchlamysba öltözött kicsiny alakot pillantott meg, amely a vesztőhely felé igyekezett. És Lévi szíve megdobbant a boldogító kibontakozás előérzetében.

Az, aki a megfeszítettek kínszenvedésének ötödik órájában a dombtetőhöz közeledett, a
cohors parancsnoka volt, szárnysegéde kíséretében Jerusalaimból érkezett ki lóháton a
kivégzés színhelyére. A Patkányölő intésére a kordon szétvált, a centurio tisztelgett a tribunus előtt. Emez félrevonta Patkányölőt, s valamit súgott neki. A centurio másodízben is tisztelgett, s a póznák tövében köveken ülő hóhérok csoportjához lépett. A cohors tribunusa most a háromlábú zsámolyszéken ülő férfihoz irányította lépteit, emez pedig udvariasan felállt közeledtére. A tribunus neki is halkan szólt valamit, aztán mindketten elindultak a póznák felé. Harmadiknak a templomőrség parancsnoka is csatlakozott hozzájuk.

A Patkányölő utálkozva sandított a póznák lábánál heverő koszos rongyokra; nemrég még az elítélték ruházata volt ez, de a hóhéroknak se kellett. A Patkányölő magához intett kettőt a hóhérlegények közül, és rájuk parancsolt:

- Utánam!

A hozzájuk legközelebb lévő keresztfáról halk, eszelős dalocska hallatszott. A póznára
felfeszített Gestas a harmadik óra végére megőrült -megőrjítették a legyek meg a hőség-, és most halkan dúdolt valamit a szőlőről, néha bágyadtan meg-megemelte turbános fejét, és akkor a legyek lustán felszálltak arcáról, hogy csakhamar újra rátelepedjenek.

Dismas a második póznán jobban szenvedett két társánál, mert nem vesztette el eszméletét; sűrűn, ütemesen rángatta fejét, hol jobbra, hol balra, hogy fülét vállához érintse.

Hármuk közül Jesua volt a legszerencsésebb. Már az első órától kezdve sűrű ájulási rohamok lepték meg, végül teljesen elveszítette eszméletét, s feje a kibomlott turbánnal mellére csuklott. A legyek, böglyök ezért egészen ellepték, arca valósággal eltűnt a nyüzsgő fekete rovarréteg alatt. Hasán, lágyékán, hóna alatt kövér böglyök ültek, szívták a sárgás, mezítelen testet.

A csuklyás férfi intésének engedelmeskedve, az egyik hóhér lándzsát fogott, a másik pedig csöbröt, szivacsot hozott oda. Az első fölemelte a lándzsát, és megütötte vele Jesuának előbb az egyik, majd a másik karját, amely kötéllel volt odaerősítve a pózna keresztrúdjához. A test, a kiálló bordájú mellkas megrázkódott, a hóhér végighúzta lándzsáját a megfeszített ember hasán. Ekkor Jesua fölemelte a fejét, a legyek dönögve felröppentek, és előbukkant csípésektől dagadt, fölismerhetetlen arca, melyben szeme alig látszott felduzzadt szemhéja között.

Nagy nehezen felnyitotta szemét, és lenézett. Máskor oly tiszta tekintete most zavaros, tompa volt.

- Ha-Nocri! - szólította a hóhér.

Ha-Nocri megmozgatta dagadt ajkát, és rekedt rablóhangon megszólalt:

- Mit kívánsz? Miért jöttél hozzám?

- Nesze, igyál! - mondta a hóhér, és a lándzsa végére tűzött vizes spongya fölemelkedett Jesua ajkához. Jesua szemében öröm villant fel, odatapadt a szivacshoz, és mohón szívni kezdte belőle a nedvességet. A másik keresztfáról Dismas hangja hallatszott:

- Igazságtalanság! Én is éppolyan lator vagyok, mint ő!

Dismas teste megfeszült, de mozdulni sem bírt, mert karját három helyen kötélgyűrű szorította a keresztrúdhoz. Behúzta a hasát, körme a fába mélyedt, feje, nyaka Jesua felé tekeredett, szemében felháborodás lángolt.

A vesztőhelyre porfelleg borult, elsötétült a levegő. Mikor a por felszállt, a centurio rárivallt Dismasra:

- Hallgass te, ott a második kereszten!

Dismas elhallgatott. Jesua fölemelte fejét, és megszólalt; szerette volna, ha hangja behízelgően és meggyőzően cseng, de ez nem sikerült, rekedten kérte hóhérát:

- Adj innia!

Egyre sötétebb lett. A viharfelhő már a fél eget elborította, Jerusalaim város felé törekedve; a vízzel, tűzzel terhes nagy fekete felleg előtt fehér, tajtékos felhőcskék száguldottak. Most már közvetlenül a magaslat fölött villámlott, mennydörgött. A hóhér levette a szivacsot a kopja végéről.

- Adj hálát a nagylelkű hégemónnak! - súgta hódolatteljesen, és szíven szúrta Jesuát. Jesua teste megvonaglott.

- Hégemón... - suttogta, hasán vér csorgott végig, alsó állkapcsa görcsösen megrándult, feje lehorgadt.

A második dörgésnél a hóhér már Dismast itatta, és ugyanazokkal a szavakkal: - Adj hálát a hégemónnak! - agyonszúrta őt is.

Az elborult elméjű Gestas rémülten felkiáltott, amikor a hóhér odalépett hozzá, de mikor a szivacs az ajkához ért, valamit morgott, és boldogan a foga közé kapta. Néhány másodperccel később az ő teste is elernyedt, s lecsüngött, amennyire a kötelek engedték.

A csuklyás ember nyomon követte a hóhérlegényt meg a centuriót, a templomőrség parancsnoka sem tágított mellőlük. A csuklyás megállt az első keresztnél, szemügyre vette Jesua véres testét, fehér kezével megérintette lábát, és így szólt társaihoz:

- Meghalt.

Ugyanez ismétlődött a két másik keresztnél is.

Ezután a cohors tribunusa intett a centuriónak, sarkon fordult, és a templomőrség parancsnokával meg a csuklyás emberrel együtt megindult lefelé a halomról. Sötétség borult a vidékre, a fekete eget villámok barázdálták. Egyszer csak tűz csapott ki a felhőből, és a mennydörgés elnyelte a centurio vezényszavát:

- Őrség, oszolj!

(...)

13 komment

Címkék: húsvét nagypéntek a mester és margarita bulgakov pléhkrisztus


A bejegyzés trackback címe:

http://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr761888617

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Benikuty 2010.04.04. 06:49:15

Békés ünnepet mindenkinek!

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.04.04. 07:23:15

Áldott Húsvétot nektek is!

babycab 2010.04.06. 11:03:05

bocs, csak belekotyogok, h látom,
8 keres az illusztráció ismét...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.04.06. 14:19:24

@babycab: hopp! Egy régi kedves ismerős az offline életemből, úgyhogy szia. :)

A helyzet az, hogy ezt a fotót egyszer már valóban ellőttem, igaz akkor fekete-fehérben.
Most viszont úgy gondoltam, hogy egy rövid Bulgakov-idézethez jól fog passzerolni ez a szovjet filmes színharmónia (amolyan sovcolor fíling), amit hirtelenjében magam photoshoppoltam.

Egyébként a sovcolorról tavaly volt egy egészen combos bejegyzésem, ha érdekel, itt elolvashatod:

tajkep.blog.hu/2009/07/01/sovcolor

ps. te már csak tudod, hogy valamikor a hőskorban szerettem moziba járni és különösen szerettem a színes, szélesvásznú, feliratos orosz (szovjet) filmeket. :)

babycab 2010.04.06. 22:56:36

Nos, sovcolor bejegyzésedet szorgalmasan végigolvasva négy dolog jutott eszembe, ezért visszatértem, h megosszam Veled.
1. Felkavaró. A fenti bejegyzés és a mellékelt kép csakúgy, mint a süni ködbe veszett emléke.
2. Meglepett, h milyen dögunalmas a nu págágyí, viszont felmerült a társaságban az a sztori, h mekkora buli volt visszafele tekercselve végignézni a celluloidot.
3. Gyermekeimnek mesefilm után kutatva bukkantam rá nemrég egy emlékeimből felsejlő orosz rajzfilmre, melyben hagymácska és baráti zöldségek küzdenek a gaz paradicsom nagyúr ellen, aki rokoni viszonyban áll a piros bogyós fejüket közös gyümölcsszárral összekötött cseresznye kisasszonyokkal.
4. A sovcolor süni kapcsán (is)aktuális gondolat, h mennyire emberi vonás eltévedni az erdőben, vagy félni a ködben. Egy amerikai nyomolvasó szerint nagyobb valószínűséggel menekülhet meg egy hetek óta elveszett kisgyermek az erdőben, mint egy vadász, aki puskályára görnyedve, farönkön ülve fagy meg, míg a kicsi ősi ösztönei által vezetve odúba bújik, jégcsapot szopogat és táplálékot keres.

Végezetül:
5. Köszönöm a sovkolor-invitációt, élvezetes tanulmány volt.
ps. ;)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.04.08. 20:01:38

@babycab: ez a zöldséges sztori a paradicsom nagyúrral simán elmenne egy örökös orosz versus kaukázusi téma szoftosabb analógiájaként is.

A süni már más téma. A ködben történő eltévedés, bolyongás egy az egyben a belső útkeresés kivetülése. Gyakorlatilag minden nép esetében létezik olyan mese, ahol a főhős elkolbászol az erdőben, vagy a tágan vett nagyvilágban. Lásd még a mesebeli Szindbád, vagy éppen a norvég világcsavargó, Peer Gynt kirívó esetét. :)

Éppen ezért nem véletlen, hogy a mindenféle szakralitást nélkülöző Nu pagagyi! simán műxik visszafelé is. Sőt!

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.04.08. 20:42:47

Jut eszembe! Úgy egy éve létezik egy félkész bejegyzésem egy spirituális utazásról. Jim Jarmusch 1995-ös filmjéről, a Dead Man-ről van szó. Lehet hogy most előszedem és befejezem azt az irományt.

Addig is itt van a trailer, megnyomatva egy kis Neil Young muzsikával:

www.youtube.com/watch?v=DDceawCF5Xk&feature=related

Persze Jarmusch szinte minden filmje kimondottan faszagányos roadmovie.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.04.08. 22:00:40

@Gasper: Nagy, sötétlő erdőkben általában valami Petrarca mutatja az utat :-)
De már a kelta-óangol mondákban is vannak bizonyos furcsa erdők, sok-sok köddel...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.04.09. 10:45:12

@Mormogi Papa: mondom én, hogy örökzöld és kifogyhatatlan ez a szcéna.

@inszeminator: volt abban némi szándék, hogy ezt linkeltem.

babycab 2010.04.09. 10:50:55

a jarmusban -jól emlékszem- a kis johnny depp működik közre?
írd csak azt a bejegyzést!