HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2011.07.28. 10:00 Gasper

Tradíció a kortárs festészetben - Michaël Borremans kiállítása a Műcsarnokban

A szoknya (olaj, vászon, 70x60 cm, 2005)

 
  Különös, már-már otthonos érzések kerítik hatalmába az egyszeri látogatót, amikor belép a Műcsarnok esős nyári napokon meglehetősen félhomályos klasszicizáló kiállítótereibe. A nagyméretű falfelületeken hatalmas térközökkel kiállított sötét tónusú festmények függenek magukhoz vonzó magányukban, melyet különösen vonzóvá tesz a felülről érkező,  intimitást biztosító természetes megvilágítás.  
Otthonos lehet az érzés, hiszen a kimondottan sötét tónusú festményeken a kortárs képzőművészeti szcénának meghökkentően ellentmondó klasszikus portrékra és zsánerjelenetekre leszünk figyelmesek. Azonban a képek elé, azok aurájába lépve újra meghökkenünk. Itt semmi sem a hamisan értelmezett múltról, a súlytalan nosztalgiáról és a ma oly divatos, többnyire mégis parvenü akadémista festészeti kifejezésmódról szól, éppen ellenkezőleg.   
  A festmények zavarba ejtő realizmusa valójában nem a mindennapi valóság felől közelíti meg a dolgokat. Félbevágott, sokkal inkább felöltöztetett próbababák anatómiájára emlékeztető, mégis hús-vér női és férfi alakokat látunk, valamint olyan színházi terekre utaló enteriőröket, melyekben teljesen magától értetődően megférnek egymás mellet -gyakran egymás alá és fölé rendelve- az óriás, valamint a lilliputi méretet és dimenziót egyaránt idéző emberek alakjai. Amíg az egyik festményen egy nő éppen szakállat próbál enni, addig egy másik képen a gyermek Jézus kopott porcelán dísztárgyba fagyott arcközelijét láthatjuk. Kétségtelen, hogy a Műcsarnok falain látható munkák nem adnak válaszokat a szemlélőnek, hanem sokkal inkább a kérdést helyezik a középpontba. Azonban aki ezek után zsigerből legyintene, annak tisztelettel javaslom hogy próbáljon közelíteni az álmok világa felől. Induljon ki abból a világból, ahol az abszurd és a lehetetlen történések is a létezőt jelentik, a valóság részét képezik.    


Szakállat enni (olaj, vászon, 50x42 cm, 2010)


A német II. (grafit, vízfesték, tinta, könyv kötéstábla 24,8x31 cm 2002)


Gyermek Jézus


   A belgiumi Gentben 1963-ban született Michaël Borremans munkái egyszerre utalnak a történeti flamand, illetve németalföldi festészeti hagyományra, a spanyol udvari festő, Diego Velázqez munkásságára, a XIX. századi akadémista festészetre, valamint arra a belga szürrealista attitüdre, amit többek között René Magritte munkássága képvisel. Színhasználatára a barnás földszínek, valamint a komor szürkék és egyfajta monokrómia jellemző, amit először az impresszionizmus száműzött, hogy aztán ezen színeket és árnyalatokat a XX. századi izmusok hosszú évtizedekre szinte teljesen kitöröljék a festészetből. Borremans alakjaira ugyanaz a rideg északi, paradox módon mégis bensőségesen tiszta fény vetül, ami Frans Hals, vagy Rembrandt festményeiről évszázadok óta visszaköszön. A hagyománykövetés elmondható a klasszikusan értelmezett beállításokról is. A szalag című festményén mintha Van Dyck valamelyik reprezentatív férfiportréjára ismernénk sajátosan mai, egyben szürrealisztikus, Fritz Lang Metropolisának világát is megidéző értelmezésben. De ugyanaz a klasszikus beállítás mondható el a gyermekkor éteri világát, valamint a halált egyszerre idéző alvó leányfej kapcsán is, melyről ismét Van Dyck egyik vázlata juthat eszünkbe.

A szalag (olaj, vászon, 200x160 cm, 2010)



Alvó (olaj, vászon, 40x50 cm, 2008)


   Borremans festményeit áthatja a titokzatosság. Ugyanaz a titokzatosság, ami Jan van Eyck feltételezett önarcképe óta jelen van a flamand, illetve németalföldi festészetben. Olyan titokzatosság ez, ami  az aprólékos realizmuson, a látvány hű ábrázolásán túl valójában a pszichéig hatol. Ezzel együtt Borremans világa nagyon sajátos, mely igaz ugyan, hogy klasszikus festészeti nyelven fogalmaz, ugyanakkor egyértelműen a máról és nekünk szól. Ha úgy tetszik, saját kérdéseinket erősíti fel és állítja szembe önmagunkkal, hogy közösen kutassuk a válaszokat.  
  Festményein gyakran él a befejezetlenség eszközével, amely nem feltétlenül kortárs jelenség. Már az ókori Egyiptom sírkamrafestői is próbáltak élni azzal az egyébként nem létező lehetőséggel, hogy munkáikat befejezetlenül hagyták, hiszen tisztában voltak vele: „ha befejezem, akkor meghalok".
 
  A Műcsarnok elsötétített apszisában két hatalmas 35 mm-es vetítőgép forog. A falakra vetített néma mozgóképeken Borremans festményeiről ismerős színek, fények és alakok elevenednek meg. Noha Borremans számára a festés a legfontosabb tevékenység, időnként a mozgókép eszközéhez nyúl, hogy a filmkamera objektívjének tárgyilagosságával és a fényérzékeny celluloidra exponált kép realitásával terjessze ki festményei üzenetét. Ahogyan a kiállítás kurátora, Petrányi Zsolt fogalmaz: „A flamand festészet több száz éves hagyományát követve Borremans nem a pillanatnyi, aktuális művészeti kérdésekre keresi a választ, hanem az időtlenség megjelenítésének lehetőségeit kutatja, egyedülálló sikerrel”.

  Michaël Borremans a brüsszeli Hogeschool voor Kunst en Wetenschappen Sint-Lucas-ban végzett fotográfia szakon. Érdeklődése csak az 1990-es évek közepén, tehát harmincas évei elején fordult a festészet irányába. Azóta a világ számos országában volt kiállítása, műveit ma már jelentős gyüjtemények vásárolják. Megrendelői között található a belga királyi ház.
  Július 31-én, azaz e hét végén záruló Műcsarnokbeli retrospektív kiállításán közel száz festmény, grafika és rajz, valamint néhány mozgóképes munka látható, melyek egyazon kérdéseket kutatják. Ha tehetik, vasárnapig menjenek el a Hősök terére és nézzék meg a kiállítást.
  

Az írás szerkesztett változata először a Mandineren jelent meg.

 

18 komment

Címkék: kiállítás képzőművészet művészet festészet műcsarnok mandiner michaël borremans


A bejegyzés trackback címe:

http://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr183096859

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.07.28. 15:45:04

Üdv újra "itthon" :-)

Érdekes ez a képcsere - hiszen hivatkozol is a szövegben a Szakállevő-re - mégse volt fent a Mandin.

Kimaradtak az általam "Piszkos kezek"-ként aposztrofált kép és a művész arcképe - ha nem is kölyökkutya korából :-) Viszont volt ott a falon mellette egy arc… Mintha egy női bohóc lett volna, rákent csirizzel, vagy… de itt megállok.

Lehet, hogy valóban Bellmer okolható mindezért ?

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.07.28. 15:50:42

Málnási Úr ! Hogy milyen kérdésein vannak, azt pesze nem tudhatom.
A válasz mindazonáltal: 42.ű

Bizonyíték:
en.wikipedia.org/wiki/Ultimate_answer#Answer_to_the_Ultimate_Question_of_Life.2C_the_Universe_and_Everything_.2842.29
:-)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.07.28. 16:35:32

Hinnye a blogrincsét ! Oldalt látok két kommentet, a nyitólap szerint is össz. 4 van - de itt csak a magam kettőjét olvashatom… De legalább azok megvannak, mert nemrég eltűntek!

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.07.28. 19:38:51

@Mormogi Papa: ma elég sokat bénázott a blogmotor, de találtam rést a falon és olvastalak, majd sikeresen válaszoltam is.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.08.02. 21:37:32

@Gasper: És még azt hittem, senkit se érdekel a téma ! Pedig csak rossz helyen kerestem :-)
Szerintem már az se rossz arány, hogy ekkora vita alakult ki - és itt a trollok kicsorbultak - ha volt is véleményük, nem mertek megszólalni - mert mit is mondhattak volna ? :-))) Ebben a pengeváltásban nem elég az ő tudásuk.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.08.02. 22:49:52

Azért tán ketten bepróbálkoztak :-)
Nos, némi rövidítéssel akár ki is lehetne adni :-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.08.03. 18:22:58

@Mormogi Papa: igen, a kezdeti döcögéshez képest szépen megszaladtak odaát a kommentek. A tartalmomról nem is beszélve.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.08.03. 20:49:11

Jó merítés volt - kinevezem emberhalásszá :-)

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2011.08.08. 11:14:36

kár, hogy a szakállat enni c. képet nem látta málnási vagy kackia! :o))

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.08.09. 06:03:38

@vero: na még csak az kellett volna! :)

Mondjuk pont ezt a képet nem is tartottam az anyag legjellemzőbb darabjának, a pesti kiállításnak mégis ez lett a címadó festménye.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2011.08.09. 19:57:31

@Gasper: ha nem is jellemzi a művészt a téma, a cím kiüt minden biztosítékot. laikusoknak jó felhívás.

mennyiben különbözőek a kultúrák. itthon max. annyit mondunk: rágja a bajuszát.
viccen kívűl, nincs valami áthallásos jelentése? majd megkérdezem a barátomat, aki beáll a sajtevők közé fapapucsnak.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.08.09. 22:31:01

Semmi haszna - már a fapapucs, az echte, hollandiában vásárolt is "made in China" :-(

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2011.08.10. 06:36:17

@Mormogi Papa: oda nősült. nem tudom van-e haszna, a feleségét majd nyilatkoztatom.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.08.10. 08:52:27

@vero: :-)

Azért óvatosan: ne keltsünk feszkót :-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.08.10. 15:35:43

@vero: azért a "bajuszt akasztani" is lehetne valami jó kis koncept. Ráadásul nem hozott cucc, hanem saját, hazai termék. :)