HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

  • FUHfilm: Fehér György (1939-2002) operatőr-rendezőről készítek egy könyvet, ezért szeretném megtudni, hogy ... (2023.04.13. 21:56) Még két dolog
  • v_e_r_o: @tapló II.: megtisztelő 11 év után választ kapni, és most olvasom 4 hónapra rá. kerestem is már a ... (2021.04.29. 11:09) Sovcolor
  • tapló II.: Igen, amíg el nem felejtem. A legjobb színes film a japán Fuji volt. Fogalmam sincsen ezek a japcs... (2020.12.22. 09:41) Sovcolor
  • tapló II.: @vero: Inkább vízes színűnek látszott minden, a kék sem volt határozott. (2020.12.22. 09:39) Sovcolor
  • tapló II.: Anno hoztak Moszkvából az ismerőseim akik kint jártak két tekercs Szovkolor diafilmet. Tudták, hog... (2020.12.22. 09:37) Sovcolor
  • Utolsó 20

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2011.10.04. 07:00 Gasper

Búcsúpillantás

  

  Az első hírek rideg tényszerűséggel és röviden számoltak be Makovecz Imre, a kedden 76 éves korában elhunyt építészmérnök halálhíréről. A szinte tapinthatóan döbbent csend után már aznap megjelentek az első nekrológok, melyek politikai oldalak vérmérséklete szerint foglalkoztak az elhunyt építész szakmai és szellemi örökségével, többnyire kiemelve azt a letagadhatatlan tényt, hogy Makovecz Imre belföldön és külföldön egyaránt a legismertebb és a legnagyobb hatású kortárs építészünk volt.

  De ki volt valójában Makovecz Imre? Ahogyan egykori tanítványa, Ertsey Attila írja a pályatársak megemlékezései között: „Majd jönnek a magyarázók, az értelmezők. Reneszánsz ember volt? Mester-típus? Népies volt, vagy „New Age”-es? Pogány gnosztikus? Szabadkőműves, sátánista? Magyarkodó, vagy kozmopolita? Náci vagy zsidóbérenc? Hadd mondják. Őt ez nem érdekli.”

  Tény, hogy Makovecz életműve egyértelműen megosztja, elsősorban talán nem is annyira a szakmát, hanem sokkal inkább a társadalom építészet iránt érdeklő, illetve közéleti kérdésekben aktív részét. Amíg önjelölt teoretikusok balról jobbra magyarázzák életműve feltétlen nagyságát, vagy éppen ellenkezőleg, hirdetik dilettantizmusát, szélsőséges esetekben sátáni mivoltát, addig a közember többnyire szereti, használja, birtokba veszi épületeit. És Makovecz Imrének pontosan ez volt a szándéka: politikai ideológiákon felülemelkedve, a két meghatározó előd, Kós Károly és Frank Lloyd-Wright nyomán vallotta, hogy bizonyos  történelmi stílusokból, archaikus térszervező megoldásokból, valamint ősi motívumokból építkezve kell gyökeresen új, élő és érvényes építőművészetet teremteni. Ebből az alapállásból egyértelműen következik, hogy amíg a rendszerváltás utáni mindenkori balliberális kultúrpolitika totális elutasításban részesítette, addig a másik oldal, a történelmi egyházak és számtalan közösség határainkon innen és túl a megrendelői közé tartoztak. Régi vágya, hogy Budapesten is álljon önálló épülete, soha nem valósult meg.

  Amikor az '50-es évek végén Makovecz Imre pályája elindul, az ország a sztálinista építészeti hagyományokban fuldoklik és a jövő sem ígér túl sok jót. Hosszú évekig tervező vállalatoknál dolgozik, de már közben megmutatkozik egyéni látásmódja, mely gyökeresen eltér a korszak sivár szocialista modernizmusától (Cápa vendéglő, 1964, Velence; Ravatalozó, 1975, Farkasrét).


„1962-ben ezzel az építészettel még egyedül voltam, mint az ujjam... egy eldugott kis tervezőirodába mentem, ahol nem voltam Aczél és Bodor elvtársak szeme előtt. Akkor óriási öröm volt a számomra, hogy megépültek ezek a kis épületek, amelyekben föl lehet fedezni a cáki pincesortól Rudolf Steineren át, a Goetheaneumon keresztül ilyen áttűnésben sok mindent...”


   1971 és 1982 között, majd 1986-ban a Magyar Építőművészek Szövetségének Mesteriskolájában mestertanár, de már az 1960-as évek végétől saját és független mesteriskolát vezet. Ezt az időszakot tekinthetjük a Rudolf Steiner antropozófiáján alapuló, de azt idővel jelentősen túlhaladó magyar organikus építészet születésnek. Ahogyan az Artportal írja: „Szimbolikus terei az emberi formákhoz kötődnek. Ezek anyagban való megjelenítését is ki kívánja dolgozni iskolája számára. Makovecz Imre nemcsak autonóm formateremtő alkotó, de egyben teoretikus és pedagógus is, aki az építés drámájáról beszél, amelynek középpontjában a magyar mitológia áll. Ebbe a Keletről jött ősmagyarok hitén és formakincsén túl a többi népvándorlás kori nép démonai és mítoszai is beletartoznak.

„Az állásvesztés után nagy szerencsémre a Pilisi Parkerdőgazdasághoz kerültem, ahol egy zseniális, nagyszerű ember, dr. Madas László fogadott be. Hála Istennek még él Visegrádon... Az 1970-es években az összes ragasztott szerkezetet vele és a Faipari Kutatóval karöltve csináltuk. Ugyancsak együttműködésünk eredménye a Farkasréti Temető ravatalozója. Ez a belsőépítészeti munka tulajdonképpen egy emberi mellkast idéz fel: valóban lemodelleztem egy csontvázat, és nagyjából annak alapján rajzoltuk meg a terem belsejét.”
 
  1974–1984 között Makovecz a Pilisi Parkerdőgazdaság főépítésze, amely egyfajta csöndes menedék és száműzetés számára. Közben 1981-ben kilép az állami tervezővállalatok világából és megalapítja az eleinte szövetkezetként működő MAKONA tervezőirodát, ami éppen három évtizeddel később, a megrendelői kifizetések elmaradása miatt tavaly jutott csődbe. Persze ne siessünk ennyire előre.

„A Népművelési Intézettel összefogva próbáltunk meg egy sok ki- és bejárattal felszerelt épületet építeni, merthogy a korábbi "művelődési otthonok" kapujában egy nyugalmazott ÁVÓ-s ült, aki mindenkitől megkérdezte, hogy hova megy és mit akar, amitől aztán elment mindentől a látogató kedve...”

  1972-től foglalkozik a sárospataki Művelődési házzal, amit végül 1983-ban adnak át. Ez az épület az országos ismertséget is elhozza számára, ugyanakkor formai jegyeit tekintve és szerkezeti megoldásai miatt már az első komoly vitákat is kiváltja. 1986 és 1988 között tervezi a paksi római katolikus templomot, valamint a siófoki evangélikus templomot, melyek már a kilencvenes évtized legelején épülnek fel. E két templom megszületésével építészete fontos állomáshoz érkezik. A kommunista diktatúrában a nemzetközi templomépítészet kortárs tendenciái teljesen elkerülik Magyarországot, Makovecz iskolája pedig szinte egyedüliként foglalkozik -innentől már nem csak elméletben- szakrális terek tervezésével, ezért úttörő szerepük ebben a műfajban vitathatatlan a rendszerváltozás idejének Magyarországán, valamint az azt követő években.

„A paksi templom még vastagon a szocializmus éveiben készült. Nem volt könnyű megépíteni, mert föl kellett venni a harcot a Paksi Atomerőmű MSZMP KB-tag igazgatójával, aki szerint ide nem templomot kell építeni sunyiba', hanem munkáskocsmát. Én visszakérdeztem, hogy Önök hányat építettek, mire azt válaszolta: nem a maga dolga, hogy ezt a kérdést föltegye, templom nincs. Szóval mielőtt megépítettük a templomot ebbe a sváb környezetbe, megkérdeztük az embereket, van-e kifogásuk ellene, és nem volt - végül a tanácselnök segítségével tudtuk megvalósítani. Egy tehetséges, fiatal kommunista volt ez is, sajnos időnek előtte meghalt. A népművészet díszítő elemei itt is térbelivé változnak.”
 
  A rendszerváltást követő időszak Makovecz életében mind közéleti, mind szakmai téren rendkívül aktív éveket hoz, amelyek halálával szakadnak meg. Az 1992-es sevillai világkiállítás hét tornyot idéző, valamint a keleti és nyugati kulturális örökséget egyaránt szimbolizáló magyar pavilonja körül kialakuló éles hazai politikai vita már a kilencvenes évek elején kibontakozó kulturkampf egyik állomása. A magyar pavilon Sevillában óriási siker, nagyrészt persze az épület formavilágának nyugati ember számára mindenképpen egzotikus jellege miatt. A pavilon látogatószámban akkoriban rekordokat dönt, majd néhány nemzeti pavilon mellett a spanyolok úgy döntenek, hogy megvásárolják és megtartják az épületet. Az egykori magyar pavilon jelenleg a sevillai építészeti egyetem kiállítási épületeként funkcionál.

„A pavilon tengelye észak déli irányú. Belül két fal feszül az épület átlójára. A párhuzamos falak egymástól három méter távolságra állnak. A falakra ül fel az épület hét tornya. A nyugati által határolt épületrész tartalmazza azokat a tereket, amelyek Nyugat-Magyarországot jelképezik, a keleti fal pedig a keleti országrészt jelképező tereket választja le. A falakból - hol halkabban, hol hangosabban - beszéd hangjai szűrődnek ki. A látogató közöttük sétálva - elvonatkoztatva a felette levő hét toronytól - úgy érzi, egy élő faltestben halad, amely magát Magyarországot jelképezi.”

  Az elmúlt két évtizedben templomok és faluházak, valamint városi középületek tucatjai épültek fel a Kárpát-medencében Makovecz Imre tervei nyomán. Kevés itt a hely, hogy minden lényeges épületről beszámoljunk, ugyanakkor néhány emblematikus alkotást az alábbiakban felsorolunk.

„Az egri uszoda esetében az volt az igazi feladat, hogy egy hangár méretű épületet úgy helyezzünk el, hogy ne verje szét a kisváros léptékrendszerét. Ezért az úszócsarnokot olyan épületgyűrű veszi körül, amely megfelel az Egerre jellemző alacsony, horizontális beépítésnek. Terveztem bele egy barokkos tornyot, amely egy betonhéjat repeszt szét. Amikor még úgy volt, hogy lesz budapesti világkiállítás, én egy gyűrű mentén tornyokat terveztem építeni. A kiállítást megakadályozták, de én - jelentem - a nyolc tornyot azért a legkülönbözőbb helyeken megépítettem. Ha nem is Budapesten, de körülötte, kissé távolabbi sugárban van ez a gyűrű - Egertől Lendván és Sepsiszentgyörgyön át Strasbourgig csak megépültek ezek a tornyok...”
 
„Lendva egy néhai Zala megyei kisváros, ahol rendkívül egészséges és gyönyörű szimbiózisban élnek magyarok és zsidók: egymás mellett a kisvárosi és paraszti miliő, akárcsak Dunaszerdahelyen vagy Makón. Ide kellett egy művelődési házat, talán inkább színházat építeni - működik.”

„Makóra, a hagyma városába nagyon szívesen járok, nagyon szeretem, mert kitűnő, amúgy szocialista polgármestere van, elsőrangú ember, aki tudja, hogy mit akar, szívós, mint a macska, holott nálam egy kicsivel magasabb és körülbelül 30 kilóval nehezebb. És szépen lépésről lépésre halad előre a város fejlesztésében...”

„Több mint tíz évig dolgoztunk a piliscsabai katolikus egyetemen. Egy fűtetlen kis hétvégi házban kezdtük el, akkor még az oroszoké volt a terület, de tudtuk, hogy a miénk lesz. (...) A régi laktanyákat, amelyeket a szellemi szenny nem tett teljesen tönkre, felújítottuk és kibővítettük - és olyan új épületeket is emeltünk, mint amilyen a Stephaneum, amely egy színpaddal kiegészített nagyelőadónak és hét előadóteremnek ad helyet. Itt kupolák alatt, erdőkben és dór oszlopfőbe rejtett lépcsőkön haladva, középkori hangulatokat idéző sikátorok között lehet közlekedni. Nem lehet eldönteni, hogy a falak emelkednek-e vagy dőlnek, mintegy mozgásban, de statikailag egymásba kapaszkodva épültek meg. A nagyteremben az akusztika mindenféle mesterséges rásegítés nélkül is jó - hála Istennek ide minden ellenkezés ellenére sikerült egy nagyteljesítményű orgonát is építenünk, más forrásokból szerezve hozzá a pénzt.”

„Több, a rendszerváltozás után Erdélybe tervezett templom közül (Temesvár, Kolozsvár, Vargyas, Nagyvárad, Sepsiszentgyörgy) elsőnek épült fel [a csíkszeredai római katolikus templom]. Célja a régi, kicsinek bizonyult templom bővítése, ezt azonban csak a régi mellett épülő új templom formájában engedélyezték. Fő motívumai a templomkert falába beépített öreg sírkövek másolataiból felmagasodó torony és a felülvilágítón át az istentiszteletet figyelemmel kísérő angyalszobrok.”

  Nem mehetünk el szó nélkül Makovecz Imre munkásságának kritikai értelmezései mellett sem. Amint azt írásom elején említettem, Makovecz Imre megosztó személyiség volt, mely többek között - talán Ady Endrére emlékeztető - hajlíthatatlanságának és örökké szókimondó, vehemens magatartásának volt köszönhető. Persze érdemes árnyaltan nézni az itthon megosztó habitusát és munkásságát, külföldön pedig egyöntetű népszerűségét hangoztató érveket is, hiszen külföldi ismertsége elsősorban egy viszonylag jól behatárolható kör, a magyarországi organikus építészet historizálóan posztmodern egzotikus jellegére fogékony réteg körében népszerű. Azok a föleg politikai indíttatású kritikák viszont szóra sem érdemesek, melyek Makovecz munkásságának botrányosan magyarkodó jellegét fájlalják, és a nyilvánvalóan a zárt osztályok paranoid világát idéző sátánista-szabadkőműves ténykedést bizonyítani hivatott elemzések is leginkább a tragikomédia műfaját idézik.

  Ugyanakkor a a formai jegyekről is érdemes és kell vitatkozni. Makovecz a kezdetektől és az elsők között feszegette a szocialista korszak sematizáló építészetének határait. A hazai szecesszió korszakának építészete - Lechner Ödön és Kós Károly munkássága - nyomán, majd Rudolf Steiner antropozófiája által a kiüresedett funkcionalizmus gyakorlatával akart szakítani, hogy újfent spiritualitással ruházza fel az épületeket.   Talán néhányan egyetértenek velem abban, hogy szakrális tereinél, illetve faluházai esetében szinte maradéktalanul megvalósul ez a szándék, azonban tisztán funkcionális célokat szolgáló középületeire gyakran nyomasztó terhet ró a díszítő motívumokban és az épület tömegében manifesztálódó ideológia. Érdekes továbbá megemlíteni, hogy Makovecz építészetének unikális jellegére a hetvenes-nyolcvanas évek során a budai hegyekbe felkapaszkodó késő Kádár-kori újgazdag réteg is felfigyel. A budai hegyvidéken ugyanis számtalan villa és társasház őrzi Makovecz totálisan félreértett szándékait. Épületeinek jellegzetes formai jegyeit torz és felületes formában átörökítő másod- és harmadvonalbeli építészek egykori munkásságának emlékei ezek a torzszülemények.

Epilógus
 
  A halálhír napjaiban nyilvánvalóan nehéz megvonni Makovecz Imre életművének abszolút igazságait, vagy esetleges buktatóit. Már ha egyáltalán léteznek az utóbbiak. A kortársak itéletével szemben a mérleget elsősorban az utókor fogja megvonni. Azonban már most érdemes megemlíteni az életmű azon momentumait, melyeket többnyire mindenki elismer. Mesteriskolája és Vándoriskolája, a Magyar Építész Kamara létrehozásában vállalt szerepe, valamint a Kós Károly Egyesülés 1989-es megalapítása mind a szakmai és társadalmi önszerveződés újraindulásának szándékát szolgálta már a nyolcvanas években, illetve a rendszerváltozás környékén.

  A közösségi szerepvállalás fontosságát már a faluházépítő mozgalom idején is prioritásként kezelte, amikor a szétroncsolt települések megtépázott közösségeit bevonva, helyi építészeti jelek felhasználásával hozott létre új közösségi tereket. Ez a tevékenység a kilencvenes évektől a határon túli magyar településekre is átterjed. De itt kell megemlíteni azon szerepvállalását is, melyet a 2001-es beregi, majd a 2010-es Hernád és Sajó menti árvizek, valamint a kolontári vörösiszap-ömlés során elpusztult településrészek újjáépítésében vállalt, ahol minden esetben a helyi építészeti hagyományok figyelembevételével történtek a helyreállítások, a Kós Károly Egyesülés építészeinek és szakembereinek közreműködésével.

  Makovecz Imre gyakorlatilag egyedüliként vált iskolateremtővé a XX. századi magyar építőművészetben, legalábbis hatásának mértékét tekintve mindenképpen. Követői ma már jelentős mértékben határozzák meg az ország építészeti arculatát, ha nem is feltétlenül formai jegyeiben, de a közösségszervező szándékok tekintetében egyértelműen mesterük nyomdokain haladva. Ha fizikai valójában most el is hagyott bennünket, egész lénye itt marad közöttünk. 

  Nyugodjék békében!

 

A Makovecz-idézetek forrása: Makovecz Imre: A szerves építészetről, a szerves gondolkodásról
                                            
http://www.makovecz.hu/


Az írás szerkesztett változata a Mandineren
jelent meg.
 

50 komment

Címkék: művészet nekrológ építészet makovecz imre mandiner szerves építészet


A bejegyzés trackback címe:

https://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr53267201

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.10.04. 15:30:32

Bocsáss meg, Gasper - kicsit később írok, most nem voltidőm becsülettel végigolvasna, így meg minek...

Remélem, még ma este jelentkezem.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.10.04. 21:34:39

Nagyon korrekt írás.
Szerintem az "utókor" majd úgy jár el, mint mindenki más esetében a hazai építészet újítói esetében:
a személyes sértődések elmúlnak az emberrel, az épületek megmaradnak - és mivel egységes egészek, egyben fogják elfogadni őket.
Mint tették korábban is az újítókkal. Bár kevesek neve forog köz-szájon, mind gazdagítják javainkat-szépérzékünket.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.10.05. 07:19:52

@Mormogi Papa: köszönöm szépen.

Talán többször leírtam itt, hogy személy szerint nem vagyok feltétlen rajongója Makovecz épületeinek, ugyanakkor van jónéhány (pl. paksi, siófoki templomok, farkasréti ravatalozó, sevillai pavilon, Stephaneum stb) olyan épülete, amit kimondottan szeretek. Számomra ugyanis szabálytalannak tűnik az életműve, de hát ebben nincsen semmi különös. Ettől persze ezt az életművet korszakos jelentőségűnek tartom, különös tekintettel iskolateremtő tevékenységére.
A zsigeri elutasítottságról és a kötelező utálatról meg elég szép képet kaphatsz, ha elolvasod a Mandiner kommentsorát.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.10.05. 08:47:57

@Gasper: Talán azért nem néztem be oda :-)

A felhasznált anyagok viszont (sajnos) nem garantálják az időtállóságát, legalább részben...
Éppen tegnap olvastam róla, hogy a budapesti Szent István bazilika lpítése során először az adományként kapott kő alapanyagok eltérő, s gyakran hibás minősége miatt dőlt össze az egyszer már felépített kupola... Egy évig csak visszabontottak!
Jómagam sem rajongok minden alkotásáért, a kevesebb néha több lett volna talán - de "immár kész a leltár"...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.10.05. 13:34:27

@Mormogi Papa: "A felhasznált anyagok viszont (sajnos) nem garantálják az időtállóságát, legalább részben..."

Fontos amit felvetettél. Itt van például ez a VIII. századi (sic!) japán épület fából, bambuszból, papirból, egyebekből:

upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/3/35/Todaiji10s3200.jpg

Lehet hogy már minden eredeti építőanyagot és elemet kicseréltek rajta az évszázadok során, azonban az épület jellege, eredeti formája és funkciója talán semmit nem változott. Hát, így is lehet.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.10.05. 13:56:50

@Gasper: ja igen. A fent linkelt épület a híres Todaiji szentély közelében található.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.10.06. 12:47:05

Igen, így is lehet...
Ha van hagyomány és hagyománytisztelet. Ami (nem) mellesleg abban is megmutatkozik, hogy milyen keveset változott a japán építészet stílusa a legutóbbi évszázadig :-)

(Ez a nagyapám bicskája. Igaz, a nyelét már háromszor cserélték, idén a pengéjét is kellett - de azért ez mégiscsak a nagyapám bicskája! - mondotta volt az öntudatos székely ifjú :-)

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2011.10.06. 13:37:04

@Gasper:
Ami a mandi' kommentsorát illeti, eleddig a blog" többnyire mentes volt a főoldal debiljeinek felsorakozásától.

"Talán többször leírtam itt, hogy személy szerint nem vagyok feltétlen rajongója Makovecz épületeinek, ugyanakkor van jónéhány (pl. paksi, siófoki templomok, farkasréti ravatalozó, sevillai pavilon, Stephaneum stb) olyan épülete, amit kimondottan szeretek" - írod.

Nem akarván ott ezt magam is fölvetni, inkább hallgattam.
Számomra ugyanis eléggé zavaró a kései egyfajta barokkosodás'

Megleptél a cápával rendesen.
Nem tudtam, hogy ő tervezte.
Gyakran jártam el mellette stoppal kerékpárral.
Mára már szinte jellegtelenné vált, a sok különcködő rémség, de főleg a gengszterbarokk idején.
Akkoriban új volt, nagyon is.
Mindig megbámultam.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2011.10.07. 07:44:47

a koraiakból még belinkelnék egy hazait, talán érdekes, a bodrog áruház spatakon, 70 körül.
www.flickr.com/photos/rehvonwald/3269545797/

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.10.07. 09:26:34

@inszeminator: azért köszönöm azt az egy hozzászólásodat a ravatalozó kapcsán. Sajnos ott néhány szertartáson már én is részt vettem. Viszont örültem, hogy ilyen jó fotót sikerült róla találni.

Ami pedig a Cápát és a többi útmenti vendéglőjét illeti, érdemes rájuk úgy tekinteni, hogy hozzávesszük a kort (60-as évek eleje!), hozzámérjük a kor szocialista építészeti tendenciáit. Persze a következő nagy kérdés az időtállóság. Arról már nem vagyok meggyőződve, hogy ezek az épületek -most formailag értem természetesen- maradéktalanul megállják a helyüket ma is.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.10.07. 09:28:21

@vero: talán emlékszel, egy két évvel ezelőtti road movie-ban én is megemlékeztem a Bodrog áruházról:

tajkep.blog.hu/2009/09/17/felso_magyarorszagi_anzix

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2011.10.07. 09:53:33

@vero:
Jó, hogy elküldted a s.pataki képek linkjét.
Nem ismertem őket.

Kb. két éve csavarogtam a lányommal ny.német területen, egy újjáépített kisvárosban, ahol a háborús sebeket új építésű a régiek hangulatát idéző valamikkel próbálták pótolni.
Dögunalom.
A, csempésszünk bele egy kis újdonságot is érzés fogott el.
A se nem ez se nem az keveréke.
Üres részek pótlása semmi több.
Az a város örökre letűnt a térképről.
Ez jotott eszembe a s.pataki épületeket látván, mert ez más.
Bár már itt is látszik némi barokkosodási hajlam.
Letisztultabban jobb lett volna, mert az alapötlet nagyon tetszik.
Lehet, hogy egy elgfogult "gobelintervező" beszél belőlem, aki sokféle megrendelést voltam kénytelen kielégíteni, a legkülönbözőbb korok és stílusok szerint, és nagyon megutáltam a túlcifrázást.
Hányok pl. a biedermeiertől, de muszáj volt néha mégis csinálnom.
Számomra Makovetz a világkiállítási pavilont jelenti leginkább.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.10.07. 11:47:14

@Gasper: A poszt képe erősen emlékeztetett valami vízzel kapcsolatos emlékműre… Mármint az oldalán lévő fél-kapunyílások (vagy hogy is mondjam :-).
Elsőnek Szeged ugrott be - de az árvíziemlékmű nem ilyen, megnéztem a Szoborlapon. A "víz, vize…" keresés se hozott eredményt. Akkor mire emléketet?

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.10.07. 13:13:54

@Mormogi Papa: melyik képre gondolsz? A Bodrog áruházéra?

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.10.08. 06:51:24

@vero: bezony, megyen az idő rendesen.

Más Ha valakit érdekel, idemásolom, mert informatív link, bár kissé talán off:

Kelet-ázsiai templomépítészet

www.tankonyvtar.hu/konyvek/faepites/faepites-2-kelet-azsiai

Érdemes az oldalon előre és hátra böngészni.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.10.08. 14:08:54

@Gasper: Igen, pontosan! De ez csak egy "feeling"…

Alfőmérnök 2011.11.05. 10:54:41

Off
Gasper, végül mégsem írtad/írod meg a Bizottság-posztot?
Mondjuk az is igaz, hogy a témával kapcsolatban szinte minden lényeges dolog elhangzott itt:
mandiner.blog.hu/2011/09/06/kerenyi_asztala_ilyen_orszag_pedig_nincs_cclxxxvi?fullcommentlist=1#comments

Arra azért kíváncsi lettem volna, hogy – túl a megnyitón elhangzottakon - miből gondolod, hogy a jelenlegi kulturális kormányzat „mítoszt akar teremteni” belőlük? Én megnéztem a kiállítást, és nekem ez nem jutott eszembe róla.
(Nagyjából azt gondolom, amit előzetesen is feltételeztem: a téma jó, érdekes, de a Műcsarnok „túl nagy” hozzá: talán mint intézmény is, de konkrétan, tehát térben is túl nagy, nehéz kitölteni vele ennyi és ekkora termet.)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.11.10. 10:05:22

@Alfőmérnök: kösz az érdeklődést, de az igazat megvallva most annyira más dolgokon pörgök, hogy nem valószínű a Bizottság-poszt.

És helyesbítem magam, ez a mítoszt teremtő szándék sokkal inkább Gulyás Gábor és Szőcs Géza személyes szívügye, mintsem a teljes kulturális kormányzaté. Amúgy nem tudom hogy megvan-e, de Budapest összes parkolóautomatáján a Bizottság kiállítást reklámozzák.

Én mondjuk az Ernst Múzeumot minden szempontból sokkal alkalmasabb helyszínnek gondoltam volna ehhez a kiállításhoz. A Műcsarnokot érezhetően úgy kellett feltölteni, hogy meglegyen a megfelelő mennyiségű anyag, így aztán rengeteg link meló is bekerült a kiállításra.

Alfőmérnök 2011.11.10. 15:36:46

@Gasper: Érthető, már csak azért is, mert olyan sok mindent nem lehet mondani a kiállításról.

A parkolóórákat még nem néztem, de azt láttam, hogy csomó helyre ki van platkátolva. (Ami gondolom nem kis pénz.)

Egyébként festészetileg nekem is ef Zámbó munkái tetszettek leginkább, a többi dadaista montázs, nem a legjobbak közül, Laca inkább előadóművészként érdekes, meg az installációi között is vannak jópofák (de azok közül sem a legjobbakat válogatták a kiállításra szerintem).

Esetleg jobb lett volna, ha a 80-as évek egész underground kultúrájából csinálnak kiállítást, nem csak a (valóban fontos) Bizottság köré építik a koncepciót. Az talán jobban kitöltötte volna a Műcsarnokot.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.11.10. 16:08:13

Az Ernst Múzeumot igencsak kedveltem régen, s nem csak az áthallás (a jó öreg Max Bácsi :-) miatt.
Azonban most mint színházi zsinórpadlás, nem is tudom...Az épület helyreállítása se tűnik hibátlannak...
A MűCsában (ha már mindent elkapkodunk :-P) eddig is volt több olyan kiállítás, ami csak "oldalszárnyra kapott" Talán most is helyesebb lett volna. A kiállítótér ugyan nem határozza meg sem az alkotót, sem az alkotást - mégis szerencsésebb, ha valamiképpen illeszkedik hozzá :-) Amit itt valahogy nem érzek.

Alfőmérnök 2011.11.11. 16:27:30

GYP nem a szívem csücske, de ez most ide illik (bár vitatható):
"Semmi sincs előzmény nélkül, tehát a kiállítás megőrizte Gulyás debreceni, a MODEM élén eltöltött éveiből ismerős erényeit és megszállottságait. Azaz minden igen látványos és eseménydús, a bemutató önértelmezési kerete most sem elsősorban a művészettörténet, hanem a kortárs kultúra, pontosabban a kortárs kulturális politika - ami önmagában teljesen rendjén van. Szemben a Műcsarnokot az elmúlt években uraló, gyakran aszketikus, szigorúan neokonceptuális térszemlélettel, ez a kiállítás a Gesamtkunstwerk hagyományát követi.(...)
A Műcsarnok az elmúlt években igyekezett igazodni a global art worldhöz. Nem mintha az maga lenne a földi paradicsom, csak épp azon kívül már egyszerűen nincs független nemzeti művészeti tér, bármennyire is szeretné bárki. Gulyás ennek a kínos igazodási kényszernek egyetlen pillanat alatt véget vetett. A Bizottság együttes látványként értelmezhető bármilyen nyelven, de maga a dolog: megfejthetetlen, még akkor is, ha csiribiri gadgetnek ott vannak a korszak lemezei, pszeudo kontextusnak, idézetként kortárs művészek, akik a párhuzamosságokat hivatottak felidézni. De maga a dolog, amiért a Műcsarnokban történt mindez, és nem akár a Petőfi Csarnokban, akár Szentendrén egy kávéházban, azaz a képzőművészet, hát az részben hiányzott. Kunszt volt, de Art az nem. "
es.hu/gyorgy_peter;a_ket_kanon;2011-11-02.html?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201111

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.11.12. 07:48:09

@Alfőmérnök: György Péter művészetkritikai írásait többnyire szívesen olvasom, még akkor is, ha nem értek vele mindenben egyet. Ezzel így vagyok most is. Hovatartozástól függetlenül GY.P. nem zsigerből tolja a megfelelőoldali kánont és én ezt a mai állapotok között kimondottan díjazom.

Mondjuk amíg Wahorn képzőművészeti tevékenységét és a jelenlegi kiállításon való jelenlétét és valós jelentőségét elég pontosan meghatározza, addig efZámbót kicsit (persze csak kicsit :) alulértékeli, Lacát meg túlzottan az egekbe magasztalja. Legalábbis szerintem.
Továbbá szeretném értelmezni György azon kritikáját, miszerint Gulyás mint kurátor, hol látott bele a Bizottság tevékenységébe utólagosan baller politikai identitást. Amúgy a Bizottságot ma ugyanúgy nem érti a kádári pempőből szabadulni vágyó műkonzerv nyárspolgár, mint ahogyan anno a kritika tárgyát gyakran képező zsírnyakú elvtársak sem értették.

Amúgy hallottam Gy.P.-t nyilatkozni a Szépmű és Galéria újraegyesítése kapcsán, ahol kiáll az alapkoncepció mellett és bizonyos kérdésekben hasonlóan vélekedik mint Baán László. A két intézmény 1957-es létrehozásakor ugyanis a magyar művészetet moszkvai múzeumi minták alapján kiragadták a nemzetközi kontextusból és ezt máig nem heverte ki sem a közönség, sem a magyar művészettörténeti kutatás. Na de ez most itten már tényleg off.

@Mormogi Papa: régen amúgy az Ernst Múzeum és a Dorottya utcai kiállítóterem is a Műcsarnokhoz tartozott. Az utóbbi mellett nemrég sétáltam el. Rohad szét az egész.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.11.12. 07:51:39

Bocs, kicsit sok volt itt fenn az amúgy, de itt van cserébe György Péter írása Makoveczről:

www.es.hu/gyorgy_peter;makovecz_imre_19358211;2011_;2011-10-05.html

Alfőmérnök 2011.11.12. 11:35:20

@Gasper: Igen ez tényleg egy nagy off-volt, bocs (Makovecztől is:), gondolkoztam, hogy a kerényis poszthoz írjam-e a mandinerre, de ha csak tehetem, egyre inkább kerülön azt a helyet, mert nincs energiám megküzdeni a sok idiótával.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.11.12. 12:02:03

@Alfőmérnök: Nálad a pont, én pont ezért nem írok oda :-)))

@Gasper: Pedig a Dorottyában is láttam pár jó kiállítást :-(((

Érdekes ez a GyP vonal, mivel volt szerencsém öt évig ismerhetni - bár felületesen. A magyar előadások egy részét hallgattuk együtt Szegeden :-)

Aztán az első (és úttörő! Na, nem úgy... :-P) évfolyamtalálkozó reggelén úgy adódott, hogy összekerültünk a Zintercitty étkezőjében, és beszélgettünk. Igaz, főként az elmúlt években velünk történtekről. A két következő találkozóra viszont már nem jött el.
(Ám ez is töb volt, mint a Zemdéef színekben húsz évig nyomuló volt évfolyamtársunk "hozzáadott értéke" - ő ugyanis mindig csak az elfoglaltságára hivatkozott. Meglátjuk, mit mond legközelebb :-)))

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.11.12. 12:03:09

Kihagytam egy "b"-t. Arany Jánossal szólva:
"- Ez, fiam, kevés bé!"

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.11.12. 19:34:10

@Alfőmérnök: ne kérj bocsánatot, -magamat is revideálva- valójában itt semmi nem off. Örülök, hogy bedobtad a témát.

Különben érdemes lenne erről a borzalmas kerényis festmény megrendelésről is valami értelmes és higgadt kritikát írni. Még egy kicsit lebegtetem a dolgot, mert most sorra sülnek el a jól bevált, de tök érdektelen humorbombák, meg patronok. Ebbe meg most nincs kedvem beszállni.

@Mormogi Papa: GY.P. a kilencvenes évek elején, közepén igazi fekete öves versenyző volt, aztán beállt valamiféle konszolidáció és ahogy hallom, manapság egészen jó diskurzusok résztvevője akár az "ellenoldal" képviselőivel is.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.11.13. 12:23:19

@Gasper: Ki tudja, tán azóta kiszeretett az "ötjelhárombetű" társulatból :-)
Érdekes fazon volt régen is, nekem mindig Rejtő regényeit idézte fel, mert olyan "halálfej" koponyája volt… Mármint élőben - képernyőről nem tudom, hogy jön ez le :-)

Alfőmérnök 2011.11.13. 21:28:47

@Gasper: Jaja, az is egy szép történet (mármint a képes). Bár talán kicsit fel van fújva, nem tudom.

GYP-t nem véletlenül hívják gyépének, idegbeteg egy faszi.
Egy ismerősöm például egyszer valamiért lefényképezte a szobája ajtaját az eltén, amire ki volt írva a neve, mire éppen arra járt gyp, elkezdett üvöltözni, kikapta a srác kezéből a telefont és követelte, hogy törölje ki a képet, közben meg azt mondogatta, hogy "én nem vagyok paranoiás".

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.11.14. 10:34:11

" - Doktor úr, én olyan bizonytalan vagyok... vagy mégsem ? "

Végülis azt hiszem, nem minősül közszereplőnek. (Ezt szívem szerint kötőjellel írnám, mint minden olyan összetett szót, ahol az egymás mellé kerülő mássalhangzók félreérthetőek kiejtési értelmezés szempontjából. Klasszikus példa a "Göethe matracsírban halt meg..."

Alfőmérnök 2011.11.14. 13:50:36

Szerintem közszereplő, de mindegy.

Sajnos nem találom a neten, de volt régen egy szórakoztató vitája Lovas Istvánnal (Lakat T. volt a műsorvezető).
Nem vagyok rajongója Lovasnak (se), de azt a meccset azt hiszem, egyértelműen ő nyerte.

Alfőmérnök 2011.11.14. 16:13:32

Ja, nem, nem Lakat T. volt a műsorvezető (akkor Kende Péterrel vitatkozott Lovas), hanem valaki más, és GYP nem is volt hajlandó leülni Lovassal vitázni, hanem külön-külön interjúvolták meg őket és úgy üzengettek egymásnak.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2011.11.14. 21:21:26

Az "üzengetésnek" is régi hagyományai vannak :-P
A "ki nyerte" viszont ha egyértelmű lenne, kevesebb gondunk lenne… Jelenleg mindkét szekérvár úgy értelmezi, hogy neki kedvezzen ;-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.11.15. 15:48:04

@Alfőmérnök: hehe. Jellemző kis közjáték.

A Kende versus Lovas meccsre jól emlékszem. Kínosan nagy fasz volt mindkettő.

Alfőmérnök 2011.11.15. 21:15:18

@Gasper: Kende szóra sem érdemes idióta, maximum röhögni lehet rajta (volt egy vicces vitája Budaházyval is, és hát... nem mondanám, hogy Budaházynál valamivel is értelmesebbnek tűnt). GYP azért más súlycsoport, mint Kende. Találtam egy cikket a vitáról, amire fentebb utaltam (érdekes, a régi mno felületen jön csak be):

"György szerint Lovas patologikus személyiség, aki egy bokszoló agresszivitásával állandóan csak jobbegyenesekben, horgokban, csapottokban gondolkodik, az ilyeneket ő jobb szereti elkerülni. Lovas némileg másfajta diagnózist állít fel Györgyről, szerinte az esztéta egyszerű pszichopata, különben pedig szóra sem érdemes. Feltűnő volt: mindketten elszántan visszafogták magukat, hogy vaskosabb jelzőkkel ne illessék a másikat, s ez komoly erőfeszítésükbe került. György egy idő után az ősi névmágia módszeréhez folyamodott: ne ejtsük ki a nevét, míg Lovas inkább a lekezelés eszközével élt, rendszeresen csak szerencsétlennek aposztrofálva távvitapartnerét." stb...
www.magyarnemzet.com/portal/161446
(a vicc/szomorú az, hogy annyira nem is off ez egy Makovecz-posztnál (sem))

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.11.16. 09:44:20

@Alfőmérnök: a két orbitális diagnoszta. :))

Kende meg egy mezei seggdugasz görény, említésre sem érdemes fehérjehalmaz.

Alfőmérnök 2011.11.17. 11:03:56

@Gasper: Jobb lenne, ha ma Csengey Dénesek és Balassa Péterek vitatkoznának, de hát ez jutott. (Tényleg volt CS-nek és B-nek egy levelezése, valahol olvasható is, pontosan nem tudom a forrást.)

megint más, csak a jósdára sincs kedvem írni:
szerintem sincs igaza málnásinak Jankovics megítélésében. (erről az interjúról van szó, ha valaki nem olvaná a jósdát:
hetivalasz.hu/itthon/a-kultura-nem-a-forradalom-terepe-42998/ )

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.11.17. 11:17:56

@Alfőmérnök: most beugrott egy Csengeyről készült dokufilm, ahol a kortársak, többek között Balassa is beszél Csengeyről, illetve Csengeyvel való viszonyáról:

kereso.nava.hu/document/show/id/500624

Amikor láttam ezt a filmet, még meg is jegyeztem magamnak, hogy Balassa a mindenféle egykori ellentéteik ellenére és azzal együtt is mennyire igazan és jól beszél Csengeyről. Persze egy ilyen emlékfilmben, vagy micsodában ez nyilván így van rendjén.

Más. Itt is csak azt tudom mondani, hogy Jankovics baromira nem a Koltay-féle kategória. Sem szakmailag, sem emberileg.

tewton 2011.12.02. 23:35:07

izé, off :)

képzeld, gasper, most hívattam elő egy csomó késő-70-es, kora-80-as években exponált fekete-fehér negatívot. ami döbbenetes, az az, hogy a 30-35 évvel ezelőtt exponált (és nem előhívott!!!) emulziók, 35 éve megvilágított filmek meglepően gyakran korrekt képet adnak. (amatőrként korábban paráztam az olyasmiken, hogy hűteni az exponálatlan és exponált filmet stb. most meg azt látom, hogy 35 év után az _előhívatlan!_ ff filmek kb. olyanok, mintha kicsit elállítódott zársebességgel fotózta volna tegnap)
persze forte filmek és szovjet technika (zorkij 4)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.12.07. 09:43:57

@tewton: hát ez tök jó! Amúgy is van egy varázsa, amikor az ember előhív egy exponált negatívot és várja a végeredményt, de ha mindez több évtizedes cucc, az már egészen más szférákat érint.
Egyébként érdekes, hogy ezek a filmek meglepően stabilak tudnak, tudtak maradni mindenféle hűtés nélkül is.
És milyen jellemző! Amíg a kiváló váci Forte művek nyom nélkül ment gallyra, addig az ótvaros minőséget előállító cseh Foma nyersanyagok még most is kaphatók fél Európában. Pedig a cseh Foma film vadiúj korában, szakszerűen hűtőben tárolva is nagyon fos gradációt produkál.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2011.12.29. 01:21:45

@Gasper: nálunk is megvan sok negatív cucc, amit nyum fotózott a 70es években. bulinál több volna újra nagyítani őket 30 év után.

kedves gasper. lesz új poszt? kérem folytassa. ne csak magára gondoljon-
önt most már kötelezettségek is terhelik!?

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2011.12.29. 07:48:56

@vero: köszönöm az érdeklődést. Az igazat megvallva teli vagyok félkész posztokkal, kettő meg egészen készközelben van. Nem ígérek semmit, de igyelszem megszolgálni a további megbecsülést. :)

Alfőmérnök 2012.04.11. 20:27:16

Megnéztem A Fotóművészet születése (A piktorializmustól a modern fotográfiáig) c. kiállítást a Szépművészetiben. Szerintem jó anyag (bár a belépő kissé borsos, de ezt már megszoktam).
Amit miatt némi hiányérzetem maradt, hogy a dolog technikatörténeti része nem volt kellőképpen kifejtve. Például az olyan eljárásokat, mint a composite image, különféle nemeseljárások, fotogravűr, guminyomat, nem szemléltették ábrákkal és/vagy korabeli eszközökkel. Viszont volt néhány szép régi gép is. Szóval, akit érdekel a fotográfiatörténet és van pénze, annak ajánlom.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2012.04.15. 09:49:07

@Alfőmérnök: kiváncsi vagyok arra a kiállításra, valamikor viszem is a diákjaimat. Mondjuk az biztos -főként ismerve a mai múzeumpedagógiai trendeket- hogy érdemes lenne a technikai háttér legalább minimális szemléltetésével bemutatni ezeket az anyagokat.

Alfőmérnök 2012.04.16. 22:20:58

@Gasper: Az összekötő szövegekben tesznek utalást a technikai eljárásokra, de ez egy laikusnak - mint pl. én - szerintem kevés. Simán megcsinálhatták volna, hogy szemléltetik, elég lett volna néhány kép, meg korabeli eszköz, nem igazán értem, miért hagyták ki. Mert amúgy szerintem az összegyűjtött anyag elég jó és informatív, nekem sajna csak másfél órám volt a megtekintésére, de kevésnek bizonyult.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2012.04.22. 09:09:47

@Alfőmérnök: heteken belül megnézem a kiállítást, aztán ha még érdekel, szívesen referálok. :)

Alfőmérnök 2012.04.22. 18:38:40

@Gasper: Én kíváncsacsi lennék rá. :)
süti beállítások módosítása