Az a helyzet, hogy Nagypéntek van és nem igazán terveztem ma semmilyen bejegyzést írni. Nem igazán hitbéli okokból hanem mert más dolgokra koncentrálok most.
Viszont húsz perce készítettem ezt a fotót, hazafelé jövet. Gondoltam megosztom itt a blogon, meg egy-két információt szűkösen ugyan, de hozzáteszek a látványhoz.
Nyilván alap információk a tábla szövegéből is kiderülnek, már amennyiben olvasható a dolog.
Ez az emléktábla Budán található annak a háznak a falán, ahol Csontváry egykori műterme volt (Bartók Béla út 36-38.). Egyébként ez a műterem ma is műteremként funkcionál. Csontváryról most nem írnék, hiszen eléggé közismert a munkássága, viszont Gerlóczy Gedeonról azért néhány információt most ideírok.
Gerlóczy fiatal építészmérnök volt, amikor tervezőirodája számára helyet keresett. Mindez 1919-ben történt, közvetlenül Csontváry halálának idején. Ekkor keveredett el egy újsághirdetés alapján az elhunyt festő műterméhez, ahol az örökösök éppen a hagyatékát árverezték. Tudni kell persze, hogy Csontváryt ekkor még a kutya sem ismerte. Vagy aki mégis, az elkönyvelte bolond gyógyszerésznek, ezt a Mihály Tivadart, a Kosztkát, akiről az általános közvélekedés az volt, hogy meglett korára elhülyült és elkezdett zavaros dolgokat  festeni.
Na de térjünk vissza a licitre. Éppen a nagy vásznakért ment a harc, amit vásáros cigányok akartak megvenni sátorvászonnak. Ekkor lépett színre az ifjú mérnök úr, aki egyből megsejtett valamit a festmények kapcsán és kőkemény licitálás után megszerezte a hagyatékot (Baalbek, Taormina, stb.), persze közben majdnem agyonverték az említett vásározók. Hát röviden ennyi a Csontváry életmű megmenekülésének története.
Közben aztán a mi Gerlóczynk világhírű építésszé nőtte ki magát és gyakorlatilag a két háború közötti magyar Bauhaus, illetve modern építészet egyik legkiválóbb képviselője volt. Külön nem kívánom felsorolni épületeit, ha valakit érdekel a munkássága, akkor a wikin, meg sok más helyen utánanézhet.
Talán még annyi személyeset megemlítenék Gerlóczyról, hogy amikor kamaszként fotószakra jártam a Kisképzőbe, akkor nagyon sok épületét -főleg amelyek itt Pesten találhatók- végigfotóztam. Igaz, akkor még csont nélkül be lehetett jutni egy pesti lépcsőházba.
Na mindenkinek áldott Húsvétot kívánok!