HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

  • FUHfilm: Fehér György (1939-2002) operatőr-rendezőről készítek egy könyvet, ezért szeretném megtudni, hogy ... (2023.04.13. 21:56) Még két dolog
  • v_e_r_o: @tapló II.: megtisztelő 11 év után választ kapni, és most olvasom 4 hónapra rá. kerestem is már a ... (2021.04.29. 11:09) Sovcolor
  • tapló II.: Igen, amíg el nem felejtem. A legjobb színes film a japán Fuji volt. Fogalmam sincsen ezek a japcs... (2020.12.22. 09:41) Sovcolor
  • tapló II.: @vero: Inkább vízes színűnek látszott minden, a kék sem volt határozott. (2020.12.22. 09:39) Sovcolor
  • tapló II.: Anno hoztak Moszkvából az ismerőseim akik kint jártak két tekercs Szovkolor diafilmet. Tudták, hog... (2020.12.22. 09:37) Sovcolor
  • Utolsó 20

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2008.03.02. 19:38 Gasper

Jelek I., avagy kis budapesti street art

Na most akkor mégegy sorozatot útjára indítok. Nem azért mintha ne lenne fantáziám, csak éppen folyamatosan gyüjtöm az ilyen jellegű dolgokat is. Ráadásul nagyon tágan kívánom értelmezni a jel-, illetve nyomhagyás témakörét. Előre megmondom, hogy nem lesz itt PhD szintű tanulmány, mivel csak hétköznapi szemlélőként érintenek a dolgok és nem is szoktam fújkálni, ragasztgatni a falakat. Egyébként is vannak etikai jellegű fenntartásaim ezekkel a dolgokkal kapcsolatban, ezzel együtt léteznek igazán értékelhető dolgok ebben a műfajban. Tehát a street art-ról szeretnék néhány gondolatot most itt megosztani egy két órás tempós budapesti séta tükrében. Ugyanis az itt látható felvételeket körülbelül ennyi idő alatt fotóztam, véletlenszerűen.
A sétám a Petőfi híd budai hídfőjétől nem messze  indult a Bercsényitől, azaz az építészek kollégiumától, átmentem Pestre, végigmentem a Nagykörúton, majd egy jobbos a Blahánál a Keleti felé. Szövetség utcánál egy balos a Wesselényi utcáig, majd vissza az Astoriáig, utána a Múzeum-körút magasságában befejeztem a sétát. Nem volt éppen egészségügyi. Ha valaki most akarna Budapestre költözni, annak azt ajánlom, felejtse el! Beteg hely. Példának okáért tegnap úgy rohantam el két izomagyú BKV ellenőr elöl, hogy majdnem belerokkantam. Egy rossz lépésnél részleges izomszakadást szenvedtem a vádlimban. De a két agytröszt már nem ért be. Egyébként meg milyen szabadelvű város az, ahol az ellenőrök verésre szakosodnak? Mert ezt igérték be, ha netalán le akarnék falcolni. Mondjuk lefalcoltam. A verés meg elmaradt.
Na de térjünk vissza az utcai "művészetre". Alapvetően két műfaját érintem most: az egyik a stencil art, azaz a sablonnal fújt változat, a másik a matrica, azaz a street sticker. Ezek az elnevezések gyakorlatilag már művészettörténeti definiciók, hiszen ez az  USA-ból kiindult, alapvetően urbánus jelenség mára már beépült a művészettörténet fogalomtárába. Az alapvető önkifejezés, illetve nyomhagyás kényszere szülte ezt a műfajt és mára a globalizált hétköznapi világ állandó jelensége lett New Yorktól Ankarán át egészen Kuala Lumpurig. Ennek megfelelően kialakultak nemzeti karakterjegyek is. Persze mi most csak a pesti verziót vizsgáljuk, annak is két órás lenyomatát, tehát nem feltétlenül egy válogatott anyagot mutatok itt be. Vannak köztük kicsit bénább, vagy éppen közhelyes dolgok is. Még annyit fontos megjegyezni, hogy alapvetően amatör irányzatról van szó, de mint sok underground kezdeményezés, ez is beépült a "hivatalos" művészetbe. Ráadásul dollármilliókat lehet vele keresni, mint ahogyan azt teszik a galériások és gyüjtők a kiváló new yorki képzőművész, Keith Haring munkáival, aki a graffiti stílusjegyeit használta fel festményeinél, amíg harmincegy évesen meg nem halt. Vagy ott van az angol street art emblematikus képviselője, akit csak álnéven és arc nélkül ismerünk, Banksy. Mondjuk ő font sterlingben keres milliókat. Az mégjobb. Ja igen, az is fontos, hogy a street art művelője alapvetően anonim személy és erőteljes társadalomkritika jellemzi. Persze az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy ahogyan átemelődik a műfaj a "hivatalos" művészetbe, máris elveszítheti egy csomó lényeges attitüdjét, így a társadalomkritikát, az alapvető anonimitást és az őszinteséget is. Egyébként Banksyről olvastam valahol, hogy annak ellenére hogy vadászik rá a Yard, de például a londoni metró vezetősége kiadott egy belső használatra szánt kiadványt Banksy munkáival, hogy a cég melósai felismerjék a londoni metró területén esetleg feltűnő Banksy munkákat. Ha gyanús a dolog, akkor kivonul a metrótársaság által foglalkoztatott szakértő csapat, akik művészettörténészekből és restaurátorokból állnak, majd ha beigazolódik a dolog, akkor szakértő módon lángvágóval, vagy egyéb restaurátor eszközökkel leválasztják a munkákat, amelyeket aztán horribilis összegekért értékesítenek. Mondanom sem kell, Banksyt már hamisítják is.

Na de térjünk vissza Londonhoz képest provinciális kis fővárosunkba és induljunk sétálni, hogy néhány nem feltétlenül provinciális munkával is összefuthassunk. Rögtön a séta elején lekaptam azt a piros tűzcsapot, de párszáz méter megtétele után belefutottam ebbe a két pucsító csajba. Maga a téma ugyan elég arcpirító, a kislányom figyelmét mindig elvonom ha arra járunk, ráadásul a gyerekek ugye sokkal több dolgot látnak, mint mi felnőttek, meg állandóan kérdeznek is, amire a választ sokszor jobb megúszni. Igaz, hogy műfaját tekintve ez graffiti, de miután az ábrázolásmód meglehetősen eredeti, igy hát dokumentáltam. Az ábrázolás témájával kapcsolatban azért megjegyezném, hogy a római császárkor idejéből, Pompejiből sokkal durvább falfirkákat is lehet találni, úgyhogy nem új dolog ez a fajta, nem éppen prűd ábrázolásmód. De erről már röviden értekeztem itt a blogon.

És ha már Pompeji, ugorjunk át képzeletben Nápolyba, hogy találkozzunk generációm egyik nagy kedvencével, Piedone felügyelővel. Ez a fújás az új egyetemi részeknél található, a Petőfi híd budai hídfőjénél és az egyik kedvencem erről a sétáról. Nyilván érzelmileg is fontos ez a dolog, hiszen a 80-as évek elején meghatározó moziélményt jelentettek ezek a bunyós filmek számomra. Na azért nem ezekkel a filmekkel alapoztam meg a filmművészet iránti érdeklődésemet. Egy szó mint száz, érzelmi húrokat penget nálam ez a munka.
Viszont nincs idő a nosztalgiázásra -amúgy sem szeretek nosztalgiázni- úgyhogy haladjunk tovább gyalog a Petőfi hídon, át Pestre.
A Nagykörúton inkább régi neonokat fotóztam, mert fura módon nem találtam sem nagyon béna, sem nagyon kreatív dolgokat. A közteset meg nem nagyon szeretem. Viszont hogy mégse maradjon ki a körút, hát ideteszek egy a múltból ittragadt reklámhordozót. Végső soron ez a női fodrász cégér is egyfajta megközelítése a művészi önkifejezésnek. Külön figyelmet érdemel az a vaslőcs, amiről lelóg a cégér. A Nagykörút vizuális arculata egyébként külön posztot fog itt kapni, hiszen akkut problémát képvisel fővárosunk mentális állapotában.
Na de ne sokat gondolkozzunk most ezen. Tempós sétával elérem a Blaha Lujza teret, majd elindulok a Keleti felé a jobb oldalon. Nem is kell sokat sétálnom, belebotlok az első értékelhető stickerbe. A street stickerről azt kell tudni, hogy nagyon sok változata létezik funkcióját tekintve. Vannak reklámhordozók, vannak önálló egyszeri alkotások és vannak logó illetve névjegyszerű matricák is. Alapvetően a sticker, ahogy a neve is mutatja, egyfajta matrica, ami általában papir hordozóra kerül valamilyen sokszorosított eljárással. Éppen ezért a felhelyezése kisebb kockázatot jelent a lebukás szempontjából, hiszen hamar fent van. Tehát az a helyzet, hogy a stickereket tömegesen lehet elhelyezni. Ez a sticker itten egyértelműen japán stílusjegyeket mutat. Köztudott persze, hogy manapság marhára divatos dolog ez a japán vonulat. A tinik már-már teljesen el vannak hülyülve ebben a manga-anime dologban, pontosabban annak hihetetlenül felszínes változataiban. Mert persze mind a manga, mind az anime műfajában vannak komoly dolgok. Mondjuk én ki nem állhatom ezt az egészet. Viszont a régi japán fametszetek világát, a vonalvezetést és a színfoltok használatát, a sajátos térábrázolást nagyon szeretem. Valahol ez a leegyszerűsítő dolog köszön nekem itt vissza.
És akkor rögtön még itt a Rákóczi úton futottam bele egy kresztábla hátoldalán lévő fotóalapú stickerbe. Ebből az angyalkából egyébként többet is láttam már a városban, a jellegzetessége pedig az, hogy nem éppen feltűnő helyekre van kitéve. Mellesleg mintha ez az angyalka sem lenne túl elégedett a fennálló állapotokkal.



A Szövetség utcai kórház falán láttam meg ezt a postaládát. És nicsak, hát nem ott dekkol rajta a kis véreskezű Che? Naná, hogy a Commandante az, hálistennek már rendesen elmosódva. Na ez egy tipikus példája a közhelyek tömegének. Anélkül, hogy beleszaladnék az ideológiai viták elkerülhetetlen csapdájába, azért annyit megjegyeznék, hogy még szerencse hogy mondjuk Horst Wesselnek nem alakult ki ilyen máig ható hazug kultusza.
De fogy az idő, úgyhogy haladjunk tovább. Jó sokat kell sétálnom a Wesselényi utcán, már bőven keresztezem a Körutat, mire végre megpillntom az első igazán társadalomkritikainak nevezhető sablonos felfújást. Az örömöm nem is marad el. Igazából azon csodálkozom, hogy a mai magyar rögvalóság oly sok lehetőséget adna a kemény kritikai hangoknak, mégsem csapják le rendesen a magas lasztit street artos felebarátaink. Na a már említett Banksy pont ilyen dolgokban felülmúlhatatlan.




Az az igazság, hogy kiértem az Astoriára, végig mentem a Múzeum körúton, csináltam is még pár fotót, de egyik dolog sem igazán említésre méltó. Úgyhogy nagyjából itt le is zárult a két órás séta. Azért annyit megállapíthatunk, hogy street art minőségben sem értük még el az EU átlagot, habár akadnak azért említésre méltó dolgok. Meg aztán kötelességemnek tartom még megemlíteni, hogy senkit sem bíztatok arra, hogy rongálja csodálatos fővárosunk falfelületeit. Mondjuk ez a graffiti jelenség mindig mindenhol a legélhetetlenebb városokban képes felbukkanni ennyire nagy számban. Ezen azért el lehet gondolkozni.

5 komment

Címkék: budapest street art street sticker stencil art


A bejegyzés trackback címe:

https://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr33360324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Sz. Krisztián 2008.03.05. 01:51:53

Nagyon szórakoztató módon közölsz sok-sok információt. Ezt a részt külön kiemelném: "Igazából azon csodálkozom, hogy a mai magyar rögvalóság oly sok lehetőséget adna a kemény kritikai hangoknak, mégsem csapják le rendesen a magas lasztit street artos felebarátaink" sajnos, a grafika más területén sem észlelek ilyen harcos hozzáállást, pedig van ezer téma, amivel lehetne hergelni, gondolatokat ébreszteni egy jobb világ reményében, és már nem kell pincék mélyén sokszorozni a kis cédulákat, plakátokat..... Mikor olvashatunk Derrickről?

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.03.05. 08:26:11

Ja, tök igazad van, de szerintem ez a "leszarjukakörülöttünklévővilágot" dolog nagyon jellemző nálunk minden szinten. Mocskos egy önző öngyilkos társadalom vagyunk, az biztos.
Mondjuk pont a Te munkáid aztán vastagon erről szólnak.
Ha nem haragszol ide is teszem a linket. Így egyértelműbb.

napvege.blogspot.com/

Látom ez a Horst Tappert dolog megfogott a múltból. Egyébként még mindig nagy rajongója vagyok, habár az új Derrick szinkron katasztrófálisra sikeredett. Na majd gondolkozom egy kicsit a dolgon.

csipkebogyó 2008.10.11. 15:30:50

www.arcmagazin.hu/gyerekarcmegnyito

Délután láttam és van egy "lepkekönnyű lóálom a legjobb dolog a világon"c. kép is.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.11. 18:26:26

csipkebogyó,
köszi a linket, rámoccanok!

csipkebogyó 2008.10.12. 01:13:41

ok, igen szép jószág, érdemes.
süti beállítások módosítása