HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

  • FUHfilm: Fehér György (1939-2002) operatőr-rendezőről készítek egy könyvet, ezért szeretném megtudni, hogy ... (2023.04.13. 21:56) Még két dolog
  • v_e_r_o: @tapló II.: megtisztelő 11 év után választ kapni, és most olvasom 4 hónapra rá. kerestem is már a ... (2021.04.29. 11:09) Sovcolor
  • tapló II.: Igen, amíg el nem felejtem. A legjobb színes film a japán Fuji volt. Fogalmam sincsen ezek a japcs... (2020.12.22. 09:41) Sovcolor
  • tapló II.: @vero: Inkább vízes színűnek látszott minden, a kék sem volt határozott. (2020.12.22. 09:39) Sovcolor
  • tapló II.: Anno hoztak Moszkvából az ismerőseim akik kint jártak két tekercs Szovkolor diafilmet. Tudták, hog... (2020.12.22. 09:37) Sovcolor
  • Utolsó 20

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2008.05.02. 08:43 Gasper

Pléhkrisztus

Az itt látható fotókat ma reggel készítettem. A helyszínt is elmondom. Ez a kőkereszt, rajta a fém korpusszal Budapestről haladva az 1-es út mentén található Budaörs után, Biatorbágy határában, bal kéz felé.



Az az igazság, hogy erre a keresztre jól emlékszem még gyermekkoromból, de akkor még az út mentén állt a szántóföld szélén. Ráadásul minden évben más volt a háttér, attól függően hogy éppen az adott évben, illetve az előző évben mit vetettek a földbe. Rendszerint valamilyen gabonaféle volt itt, de a legszebb persze akkor volt a táj a kőkereszttel, amikor napraforgót vetettek. Persze másfél évszázadon keresztül (1853-ban állították a keresztet) gyönyörű gyümölcsösöket nézhetett a szenvedő Krisztus, hiszen a szemközti oldalon termett a híres budaörsi őszibarack.
Tényleg! Hallott egyáltalán valaki a budaörsi ősziről? Mert az én nagyszüleim még igen nagy elismeréssel emlegették ezt a legendás gyümölcsöt. És tényleg, tíz éve még nagyon szép gyümölcsösöket lehetett errefelé találni. Ameddig a szem ellátott. Tavasszal elképesztő látvány volt ahogyan az egész domborzat virágba borult a barackos jóvoltából. Aztán jó tíz éve elkezdték felparcellázni a környéket, meg legyalulni a dombokat. A gyümölcsösöket kivágták, miáltal évszázados tradíciója szűnt meg egy pillanat alatt ennek a vidéknek, mely tradíció persze már évtizedek óta döglődött. Kezdve a háború utáni kitelepítésekkel. Manapság egyébként könnyűszerkezetes logisztikai központok sokasága található végig az út mindkét oldalán, és persze vadbarom módjára száguldozik az átlagmagyar az autójával a kiszélesített úton. Mert gondolom abban semmi új nincs, amikor a 60-as táblánál az állatja minimum a duplájával közlekedik.
Na persze a budaörsi őszibarackot sem kell ám siratni, de nem ám! Ott van a budaörsi teszkó, meg vele szemben a madaras teszkó és ezeken a helyeken télen-nyáron, amikor kedvünk van hozzá, vehetjük a teszkós barackot. Hála neked Szent Globalizáció!
És mostan itt állunk, pontosabban itt áll a Szent Beruházó ezelőtt a kőkereszt elött -rajta a korpusszal- és érezhetően erősen zavarba van esve, hiszen láthatóan eléggé kínosan kerülgeti a dolgot.
Ugyanis egyértelműen megállapíthatjuk, hogy az 1853-ban állított kereszt alól kicsúszni készül a talaj. Azt persze nem gondolom, hogy bármi baja esne ennek a tárgynak, viszont láthatóan meg lett fosztva mindenféle szakralitásától ez a hely. Ugyanis ezeket a kereszteket annak idején fákkal ültették körbe és a talapzat körül általában egy-másfél méteres fakerítést emeltek, belülre pedig virágokat ültettek, ezzel is kiemelve a hely szakrális jellegét. Nem véletlenül írtam fentebb tárgyat, hiszen láthatóan erősen tárgyiasulni készül a dolog. Használaton kívül esik, amolyan muzeális jelleget kezd ölteni. Habár remény még van, de erről majd lejjebb.

A kőkeresztek  állításának a szokása jellegzetesen Közép-európai, illetve Kárpát-medencei jelenség volt. Legkorábbi emlékei a középkorra nyúlnak vissza, habár mára a képrombolásoknak és a török világnak köszönhetően csak a Felvidéken és Erdélyben találunk néhány egészen korai emléket. A kőkereszteket többnyire járványok után, esküvők alkalmából, vagy egyéb fogadalomtételek esetén állították, minden esetben út mentén, gyümölcsösökben, szőlőskertekben és szántóföldeken.
Fontos megjegyezni, hogy a kőkeresztek állítása a parasztság szokása volt. Régen állítottak egyet a falu elején és a falu végén is, szimbolizálva ezzel a kezdetet és a véget is egyben. A keresztek anyagait eleinte mindig meghatározták az adott környék természeti adottságai is. Ezáltal az erdőkben gazdag Erdélyben sok fakereszt is található a mai napig. De kőben gazdag vidékeken, vagy kőbányák közelében persze eredendően kőkereszteket állítottak. Például ez a kereszt is jól láthatóan a környéken fellelhető jellegzetes üledékes kőzetből készült. Egyébként nem messze innen működik a mai napig az évezredes múltú sóskúti kő- és homokbánya. A környék gazdag parasztházai is mind sóskúti kőből épültek. Ugyan olyan kőből, mint ez a kereszt.

A pléhkrisztusok megjelenése már jellegzetesen XIX-XX. századi jelenség volt, hiszen ekkoriban jelentek meg ezek az új anyagok, melyeket köztudottan csapadék elvezetésére használtak a házakon. Gyakori volt az is, hogy az eredendően kőből faragott korpuszt -miután tönkrement- bádoggal pótolták. Jelen esetben is erre látunk példát. A lényeg  mindig az volt, hogy a falu ápolta ezeket a számára fontos szakrális helyeket, és ha kellett felújította őket.
Fontos tény, hogy a kőkeresztek, illetve pléhkrisztusok stílusukat tekintve mindig követték az adott kor aktuális művészeti formajegyeit. Ráadásul ezek a korpuszok egyértelműen mutatják az adott kor magasművészetének hatását a naív művészet tekintetében is.
Azt is elmondhatjuk, hogy egy nagyon gazdag vizuális paraszti kultúráról is beszélhetünk egyben, mely régiónként teljesen eltérő képi látásmódot is mutat.
A legtöbb ilyen kereszt persze elsősorban katolikus vidékeken, illetve többségében katolikus falvak környékén található, mint amilyen például Nógrád, vagy Baranya, miután tisztán katolikus szokásról beszélhetünk. Ráadásul német eredetű a szokás, amit Magyarország területére egyértelműen a svábok hoztak be.
A masszívan református Hajdúságban már foghíjasabb a dolog, sőt például a Balaton felvidék egyes részein, vagy Tolnában és Békésben, ahol sok evangélikus él, arrafelé is változó sűrűséggel találunk útmenti kereszteket. A régi időkben ebből is tudhatta az utazó, hogy milyen vidéken jár. Mármint a hit gyakorlásának a szempontjából.
És még van egy fontos dolog. Ezeket a kereszteket nem amolyan felső utasításra, azaz egyházi megrendelésre állították, hanem minden esetben kisközösségek és egyes személyek hitbéli meggyőződésének az emlékeiről beszélhetünk.

Mint már fentebb írtam, gyermekkori emlékem ez a kőkereszt, mivel gyakran megfordultam erre gyerekkorom óta mindig. A környező tájban végbemenő változást már régóta elég nagy keserűséggel figyelem. Meg aztán elég feltűnő, amikor a szemed előtt hordanak szanaszét teljes dombokat.
Amúgy az 1-es útnak ez a rövid szakasza kicsit mindig emlékeztetett Toszkánára, ahol hasonlók a domborzati viszonyok, meg a színek és a fények. Nyilván nem véletlenül termeltek itt évszázadokon át  magyarok és svábok legendás ízű, zamatú, állagú őszibarackokat. Na most ennek a fílingnek persze örökre lőttek, hiszen állítólag léteznek magasabbrendű dolgok is. Itt már soha többé nem fog őszibarack teremni, hiszen még a dombokat is eltakarították -a környék múltjával együtt- a jó büdös francba.
Csak azt nem tudom, hogy vajon Itáliában hogy a fenébe éri meg évezredeken keresztül egyazon helyen olajültetvényeket gondozni, nálunk meg néhány év alatt évszázados gyümölcskultúrát szarráverni.
Én Toszkánában láttam hétszáz éves olajligeteket, melyeken gyönyörű olivaszemek hízogattak a bágyadt toszkán napon. Eszembe is jutott egy ilyen göcsörtös olajfa tövében egyszer, hogy ezt még símán oldalba vizelhette a Vinciből származó ifjú Leonardo, miközben Firenzébe zavarta a jó édes apukája munkát keresni, meg tanulni.
Na persze tudom én, hogy egy barackfa messze nem él ennyi ideig, de ha kiszárad, akkor újat ültetnek a helyére. Aztán az új terem a régi helyett. De nyilvánvalóan nem is ez itten a lényeg, hanem sokkal inkább a múltunkról van itten szó. Mert nem úgy van az hogy a múltat végkép eltörölni. Habár nálunk ki tudja?
Egyébként friss hírem is van: a Budai Vár nyugati lejtőjén Zsigmond, illetve Mátyás kori hatalmas falat bontanak, mert akadályozza az ott épülő mélygarázs építését. Fasza nem? A Reneszánsz évében.  Menjetek el egyszer Avignonba, mert ott még szerencsére áll a nyolcszáz éves városfal. Tokkal-vonóval. Vagy nézzétek meg Siénát. Ott is legalább ennyi idős a városfal, csak ott téglából van. És nem barmolnak bele az olaszok kurva mélygarázst.
De térjünk vissza a fotóimra, mert rendesen megy föl a pumpa. Egyébként normális körülmények között meg sem lehet közelíteni a keresztet, hiszen én is meglehetősen rossz helyen tudtam leparkolni az autót a szűk útpadkán, majd a megfelelő pillanatban futottam át a túloldalra. Aztán egy mély, frissen kiépített árok megmászása után már gyalogolhattam is a feltúrt anyaföldön.
Az igazán döbbenetes élmény akkor ért, amikor mindezek ellenére megláttam, hogy a kereszt talapzatánál friss virágok és mécsesek vannak elhelyezve. Azért némileg megnyugtatott ez a tény, hiszen minden bizonnyal mégis egy létező szakrális helyhez érkeztem. Öreg emberek képtelenek idáig eljönni a már említett terepviszonyok miatt, tehát esély van rá hogy a valamivel fiatalabb generáció ápolja ezt a helyet. Itt a pampák kellős közepén!
El is határoztam, hogy ha legközelebb erre járok, akkor valamilyen szép növényzetet itthagyok. Pedig felmenőim között nincsenek svábok és még pápista sem vagyok. Viszont úgy gondolom hogy ez a minimum, amit az elődök emlékére, illetve a totálisan kifingó tradícióinkkal kapcsolatban megtehetek ezen a helyen.
Még annyit megemlítenék, hogy a talapzatra vésett feliratból megtudhatjuk, hogy ezt a keresztet bizonyos Johann Schmitd (így td-vel a végén!) sváb gazda állíttatta 1853-ban, talán pont egykori földjén. Gondoltam is rá, hogy megkeresem a biatorbágyi plébániát, hátha ott többet meg lehet tudni erről az emberről. Csak úgy kiváncsiságból.
Közben jó hideg reggeli szél jön, úgyhogy elindulok visszafelé. Meg aztán arra is kell gondolni, hogy nehogy megjelenjenek ilyen szekuritis fehérjehalmazok, akik reggeli testmozgás gyanánt jól meggyomroznak. Mert amúgy ilyen a hangulata a környéknek. Logisztika, meg egy kis szekuritáte. Némi túlzással.



Az autóból való kiszálláskor nem vettem fel a láthatósági felsőruházatomat, úgyhogy óvatosan rohanok át a túloldalon várakozó autómhoz. Beszállok, aztán párszáz méter után megint félreállok, hogy csináljak egy utolsó képet a kőkeresztről.
Van némi golgotai hangulata a tájnak. De hol vannak a latrok?

19 komment

Címkék: budaörs sváb őszibarack biatorbágy pléhkrisztus korpusz kőkereszt


A bejegyzés trackback címe:

https://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr80450704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ekkerjoz 2008.05.04. 06:37:18

Üdv Gasper, a latrok egyelőre alakítják a tájat a szent logisztika áhítatában, hogy minél hamarabb egyetlen raktár legyen az egyes főút két oldala Bécsig.
Nagyon jó post volt, jó szemed van.
Küldök egy fotót, a tárgyhoz illik.
Üdv:EJ

gift 2008.05.04. 17:49:30

majd jönnek az új gazdák, majd találnak ezen a tájdarabon is az újkori legendájukhoz egy hamis emlékfoszlányt, kifordítják a feszület talapzatát és megépítik a maguk "kultikus" helyét. és jönnek az új, átformált nemzedékek ifjai és kipirult lelkesedéssel emlékeznek a nincsmire...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.05.04. 19:27:25

kedves gift,
majd a marslakók találnak itt szekuritis fosszíliákat.

gift 2008.05.04. 19:41:29

:lol:
lehet, hogy rébuszokban beszéltem? a marslakók előtt még lesznek más gazdák ezen a holdbéli tájon...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.05.04. 20:09:02

tudom, tudom, csak én már előreszaladtam gondolatban.

d.z. · http://masikmagyarorszag.blog.hu 2008.05.04. 20:20:57

Értékvesztés kőkeményen. Gratulálok, telibe kaptad a magyar ugart. Eléggé el tudja ragadni egy ilyen látvány az ember gondolatait.
"Szép új világ", ha értitek miről beszélek.

Mellesleg kezd tetőfokára hágni a Viszockij mániám, s most, a cikket olvasva beugrott (az amúgy egyik leginkább ismert verse), amit még anno téma híján dobtam be a blogba.
masikmagyarorszag.blog.hu/2008/01/29/unalom_25

d.z. · http://masikmagyarorszag.blog.hu 2008.05.04. 20:23:53

Amúgy ideillőbbet is találtam volna, de egyrészt kölcsönadtam barátoknak a három kötetemből kettőt, másrészt időm sincs most verseket begépelni.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.05.05. 01:19:01

kedves gasper! néhány évvel ezelőtt írtam az alábbi "izét" (nem egy viszockij, de kenyérrel és ecetesuborkával talán fogyasztható). a bejegyzésedről jutott (ismét)eszembe.


"Ezüstös fejszesuhanás játszik a nyárfa levelén"

A régi utat,
mely egy kis töltésen fut,
elgyalulják.
Útban van az útnak,
ami az úthoz épül.
Órák alatt végeznek a munkával
(ki-ki saját mértéke szerint szabja világát),
elhárítanak egy akadályt.
(Az autópálya-terv az előirányzott ütemben halad).

A tanyasoron lakó öregek már akkoriban ezen a töltésen jártak,
amikor az a néhány tatárképű lovas
(a Vörös Hadsereg előőrse)
beásta magát az Izsvák-tanya kertjének végébe.
A földgyalu belemar Lidu bácsi lugasába is,
amely egy alumíniumból és sárgarézből fabrikált feszületet rejt.
(A kerekekre foltokban tapad a nedves őszi alkonyok szétroncsolt szaga).

Szabónét nem így hívják,
a lánykori nevét használja
(a barátaiknak Edit).
Németből nemrég letette az alapfokút,
készül a középfokúra,
felsőfokú idegenforgalmi menedzser levelező tagozatra jár.
Szabóval szülnek három szép gyereket,
intelligens és még türelmes is.
Szabó
(ahogyan ő szereti emlegetni magát)
informatikus.
Cége alvállalkozói minőségben vesz részt az autópálya-munkálatokban.
Nem panaszkodom,
mondogatja gyakran;
és a szülők is segítenek

Krisztus Urunk a földön jártában-keltében gyakorta megfordul a töltésen.
Ilyenkor mindig mosolyogva hívja fel Szent Péter figyelmét
azokra a kis kerek mignonos papírtálcákra,
aggkori bogarak nyomai a fűben,
amik itt-ott az útszélen hevernek.

A víz borította zsombékos ragyog az őszi napsütésben.
Hétéves vagyok,
a töltésoldalban ülök.
Csókolommal köszönök a két idegennek.
Szervusz,
válaszolják;
s hallom a hátam mögül a csöndes,
szelíd magyarázatot
a Bársonyék unokája
és érzem magamon Péter gondterhelt tekintetét.

Aztán Edit meg akarja mutatni a melleit.
Kislány még,
velemidős.
De végülis nem teszi meg,
talán még nem bízik eléggé magában.
Azért én,
majd ha nagy leszek,
azért én elviszem Ausztráliába.

Sokáig
minden változatlan.
Az ártéri fák.
A töltésen túl a mező.
A nyáj,
az akól.
(Halandó vagy és halhatatlan.)

Edit
(Szabóné)
bevásárlókocsit tol.
A babatartóban a legkisebb és legszebb fiú
(oda tette),
a rázkódástól mintha émelyegne némiképp,
nátrium-benzoátot böfög fel.
(A kerekekre foltokban tapad a nedves őszi alkonyok szétroncsolt szaga.)

A régi utat elgyalulják.
Órák alatt végeznek a munkával,
elhárítanak egy akadályt.

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.05.05. 15:37:15

d.z.,
a Viszockij telitalálat!

bbjnick,
a tiéd is!


Viszont akor hálából most én támadlak le benneteket egy Arszenyij Tarkovszkij verssel.


KÉSEI ÖRÖKSÉG

Kései örökség,
Tűnt gyerekkorom,
Csalfa kép, üresség,
Régi városom.

Görnyeszti az évek
Terhe vállamat,
Viszontlátni téged
Mért akartalak?

Más ég fénye lankad
Az üvegeken -
Holdfehér galambhad
Füstös-kék egen.

Otrombán rikító,
Bordó függönyök
Lobbannak a nyíló
Ablakok mögött.

És csak néz utánam,
Oly közönyösen,
Mint egy viaszálarc,
Régvolt életem.

d.z. · http://masikmagyarorszag.blog.hu 2008.05.05. 21:37:33

Elvagyunk. :)

Édes Istenem, de jó volna, ha nem tartanám iszonyat furának, hogy mi itt verseket idézünk egymásnak. Valahogy elszokik az ember az ilyesmitől ebben az országban.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2008.05.05. 22:41:16

Magyarország bennünk van:-)

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.05.06. 19:37:54

Na,
az tutibiztos hogy korszerűtlenek vagyunk baromira.

csipkebogyó 2008.05.08. 19:58:50

Kedves Gasper,
eszembe jutottál az alábbi link kapcsán:
bakonyalja.blogter.hu/?post_id=262342
A kommentek is igen bőbeszédűek.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.05.08. 21:55:44

üdv csipkebogyó,
hát elég kemény. És a legdurvább az, hogy sok helyen templomokat is árulnak hasonló módon. Az adott egyház sok helyen már annak is örülne, ha tök más funkcióval, de legalább épségben megmaradhatnának ezek az épületek. Amolyan emlékeztetőnek.
Tényleg itt van a Szép Új Világ, amire fentebb d.z. is utalt.

vero 2008.05.16. 22:48:27

Végigolvastam. Nagyon jó. Illetve katasztrófa. Verespatak kicsiben. Nekem is rögtön a vers jutott eszembe . Márhogy olyan katartikus a képvilág, meg ez a mindennapi sztori, hogy versért kiált. És éppen ez a legfájóbb. Hol vannak ma a bárdok? Adynak volt pénze 1906ban kiadni/kiadatni az Új verseket? Ma meg nincs ember aki képes lenne mindezt a tragédiát rímbe szedni és kinyomtattatni. De minek is? Ha nincs rajta profit. Ha meg elérnének ideáig, akkor a cég vagy megveret vagy kifizet. Oszt jónapot.

pulykakakas · http://www.pulykakakas.hu/b/ 2010.02.07. 14:16:31

Remek cikk! A képet kitettem a pléhkrisztusos képek közé a weblapomon, forrásként linkelve az oldaladra. Kérem szólj, ha nem engeded a kép felhasználását.
(www.pulykakakas.hu/plehkrisztus.html)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.02.08. 22:42:43

@pulykakakas: köszönöm hogy szóltál és örülök hogy kitetted, hiszen láthatóan jó társaságba került a fotóm! :) Természetesen használd egészséggel és külön köszönöm a forrásmegjelölést is.

Kicsit más aspektus, de szintén pléhkrisztus:

tajkep.blog.hu/2008/07/14/fejbelott_krisztus

pulykakakas · http://www.pulykakakas.hu/b/ 2010.02.22. 08:22:50

@Gasper: Köszönöm a linket! Ráadásul a kommentekből még egy pléhkrisztus helye is kiderül. Most gyűjtögetek egy darabig aztán kiteszem az újabb képeket. Talán térkép is lesz valamikor.
süti beállítások módosítása