HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

  • FUHfilm: Fehér György (1939-2002) operatőr-rendezőről készítek egy könyvet, ezért szeretném megtudni, hogy ... (2023.04.13. 21:56) Még két dolog
  • v_e_r_o: @tapló II.: megtisztelő 11 év után választ kapni, és most olvasom 4 hónapra rá. kerestem is már a ... (2021.04.29. 11:09) Sovcolor
  • tapló II.: Igen, amíg el nem felejtem. A legjobb színes film a japán Fuji volt. Fogalmam sincsen ezek a japcs... (2020.12.22. 09:41) Sovcolor
  • tapló II.: @vero: Inkább vízes színűnek látszott minden, a kék sem volt határozott. (2020.12.22. 09:39) Sovcolor
  • tapló II.: Anno hoztak Moszkvából az ismerőseim akik kint jártak két tekercs Szovkolor diafilmet. Tudták, hog... (2020.12.22. 09:37) Sovcolor
  • Utolsó 20

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2008.07.03. 22:09 Gasper

Feketekagyló, rozmaringos tésztával

Katzenjammer van! Pontosabban szerencsére már csak volt, ugyanis az alább közölt étel délutánra viszonylag helyre billentette a világ rendjét. Történt ugyanis tegnap, hogy Ant és Tomaso barátaimmal szűltünk egy új, közös blogot, mely eseményt illő módon megünnepeltünk a pesti éjszakában. Az új blogról még kicsit titkolóznék, ellenben a másnaposság ellen igen hatékonynak bizonyult ételt már most szívesen közreadom.

Ilyenkor nyáron feltétlenül szeretem a könnyű, nagyon egyszerű ételeket, úgyhogy ma is egy ilyennel domborítottam. Egy egyszerű étel elkészítése különösen hálás dolog, ha az embernek koordinációs problémái akadnak.

Történetesen a mai napon arra ébredtem, hogy valamilyen tengeri herkentyűt lenne kedvem enni. Ez nem könnyű vállalkozás, hiszen hazánkban nem egyszerű feladat friss tengeri állatokhoz jutni, a fagyasztott dolgokat pedig -főleg halak esetén- egyáltalán nem kedvelem. Ezzel együtt úgy döntöttem, hogy átsétálok Budáról Pestre az éppen lezárt Szabadság hídon és elmegyek a Nagycsarnokig. Ott rögtön alámerültem a pinceszintre és meg sem álltam az Ázsia boltig abban a reményben, hogy ott mindent egy helyen beszerzek. Szerencsémre egyből kifogtam egy csomag spanyol feketekagylót, fagyasztott állapotban. Szép áruról beszélhetünk, nem volt tele jégkásával, ahogyan a szakszerűtlenül tárolt mélyhűtött dolgok szoktak kinézni, úgyhogy kagylóim beugrottak a kosárba.

Utána jött a tésztaválasztás. Mostanában nagyon finom tésztákat lehet kapni ebben a boltban, ráadásul korrekt áron, így mostani választásom egy manufakturálisan készült, rozmaringgal fűszerezett olasz tésztára esett. Az enyhén zöld színű tészta kellemesen visszafogott illatával és ízével a késöbbiekben igen jó választásnak bizonyult. Vettem még egy üveg török kapribogyót, egy konzervparadicsomot, aztán startoltam is haza, hogy minél előbb nekiálljak főzni.

Első körben csináltam egy paradicsomos szószt, ami semmi másból nem állt, mint hogy néhány gerezd, kés lapjával zúzott majd felvágott friss fokhagymát megfuttattam a korábbi,  pisztrángos posztban hálával emlegetett szicíliai olivaolajon. Hamarjában belekerült a feldarabolt paradicsom és egy-két babérlevél is. Kevés frissen őrölt feketeborsot tekertem még a paradicsomra, majd nagyon alacsony tűzön lefedve, lassan besűrítettem a szószt. Az utolsó egy-két percben ugrott a kagyló a paradicsomba egy kevés kapribogyó kíséretében. A borson és a babéron kívül más fűszer nem is került az ételbe, hiszen a közben megfőzött tészta biztosított egy igen kellemes visszafogott rozmaringos ízt. A végén összekevertem a tésztát a kagylós paradicsomszósszal, majd a tálalás után mindenki kedvére reszelt még parmezánt az ételére.

Luca lányom nagy kagylóvadásznak bizonyult, hiszen csak úgy kapkodta a kagylókat a tészta közül. A papája meg boldog volt, hogy a drágalátos lányát mindenféle nehézség nélkül rá lehet vezetni a tengeri herkentyűk élvezetére. Annamari, a feleségem pedig nem győzte dícsérni az ebédet, ráadásul ő szakértőnek mondható, hiszen Rómában tanult meg igazi római ételeket főzni, autentikus házból.

 

Epilógus

Annál kevésbé volt autentikus az ebéd befejezése, melyre egy török kávéval tettünk pontot. A török kávét évek óta isszuk, ráadásul már kaphatók igen finom kávék direkt erre a célra. Jelen esetben egy libanoni kardamomos kávét főztem az itt látható cezve-ben, azaz dzsezvában, mely darab egy igen régi kétszemélyes, eredeti török kávéfőző. Anyaga sárgaréz, belseje cinnel van bevonva. Természetesen tilos mosószerrel elmosni, amúgy is kell neki a patina, ugyanis így a kávé íze is finomabb.

A török kávét úgy kell főzni, hogy csészénként egy kávéskanál kávét kell a dzsezvába tenni, ízlés szerint púpozva, ha pedig cukorral szeretné inni az ember, akkor azt is az elején tesszük hozzá, szintén ízlés szerinti mennyiségben. Egyébként ajánlom a semlegesebb ízű világos nádcukrokat, mert azokkal sokkal finomabb lesz a kávé íze. A minőségi különbségről nem is beszélve. A kávéra és a cukorra ráöntjük a megfelelő mennyiségű vizet, majd dzsezvánk felugorhat a gázrózsára, szigorúan alacsony hőfokon. Néhányszor megfuttatjuk a dolgot, ügyelve hogy azért ne fusson ki a finom kávénk, majd a főzés után egy keveset várunk, hogy leülepedjen a zacc. Ezek után már csak ki kell tölteni csészékbe és élvezhetjük is finom török kávénkat. Tej, tejszín, tejpor stb. használata szigorúan kerülendő! Ezekkel csak rontjuk az élményt.

Zárszóként el kell még mondanom, hogy ez a roppant egyszerű mai ebéd -utána a török  kávéval- teljes mértékben rendbe tette a napomat.

Ant és Tomaso! Remélem ti is egyben vagytok!

10 komment

Címkék: gasztró ebéd kagylós tészta török kávé


A bejegyzés trackback címe:

https://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr40551907

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ekkerjoz 2008.07.04. 07:51:29

Nagyon korrekt recept, szép munka.

Kávét már ezer éve nem ittam, annak idején Algériában főzték ezzel e módszerrel, egy idő után kiugrik tőle az ember szeme.

Ha nem veszed tolakodásnak, tényleg nem akarok suttyó lenni, de nejed néha írhatna a TájKépre, tudod mennyire "olasz hívő" vagyok.
(És Hugipakk felől nem jönnek hírek...)

Egyszóval, szép post volt, ha legközelebb kagylót kívánok, felhagyok a szokásos fehérboros-mézes-fokhagymás mártással, és ellopom az ötletet.
Üdv:EJ

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.07.04. 08:45:58

Egyébként ezzel az étellel az a helyzet, hogy lényege a totális egyszerűségében rejlik. Szerintem legalábbis. Meg aztán csomó féle képpen lehet variálni az összetevőket. Azért a fehérboros-mézes-fokhagymás variáció is elég komolyan hangzik!

A törökös kávé meg valóban keményebb tud lenni, mint egy síma presszókávé. Nem is iszom minden nap.

Amúgy meg nem tolakodás, nem is suttyóság hogy említed, írjon a feleségem is. Tervbe van véve egy közös blog, ahol sok étel és sok Itália lenne. Csak neki kéne már ugrani.

üdv...

csipkebogyó 2008.07.07. 22:06:05

Szóval érdeklődnék az új bloggal kapcsolatosan, hogy lesz-e rajta kistermelői viplista?
Üdv.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.07.08. 11:43:05

csipkebogyó,
az a helyzet, hogy ez a gasztro blog csak amolyan családias dolog lenne, de amit tudok kistermelői, illetve háztáji beszerzés ügyben, azt biztosan kiteszem.

csipkebogyó 2008.07.08. 22:04:00

Köszönöm, elore is. A törökös kávét kevés fahéjjal kell főzni, hogy ne okozzon szívritmus zavart, legalább is nekem így mutatták.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.07.09. 11:10:59

Köszi a tippet, amúgy tényleg módjával érdemes a törökös kávét inni, mert rendesen be tudja indítani a szívműködést.

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.07.13. 22:37:44

Csak nem emlegetett valaki..? Meg egy kis rosszallást is kihallani véltem Ekkerjoz hsz-ából, persze jogosan, hiszen olyan régóta ígértem már a szicíliai kalandok befejező részét, a városi felvonást.
A török kávé meg számomra cseppet sem volt nem ideillő, hiszen Palermo-ban, rabszolgaságom idején minden reggel nekem kellett megfőznöm a gróf adagját, és bevinni egészen a fürdőszoba... na nem, annyira azért nem voltak betegek, csak az ajtóig, ott letettem. A drága Contessának ez volt kb. az első dolga, hogy megtanított török kávét főzni az urának, aki 1-2 próbálkozásom után azt üzente a Contessán keresztül - személyzettel nem beszélgetünk? -, hogy finomítsak a technikán. Biztos az én kávémtól kevésbé jött neki az "ihlet"... Szóval neki nem a szívműködésére kellett...
Kistermelői viplista? Lemaradtam valamiről??

ekkerjoz 2008.07.14. 07:11:00

Nem akartam rosszalló lenni, csak tényt közöltem. Nem szeretek tolakodni, tudom, mennyi dolgod van kedves Orsi. Nyár van, pihenni kell, majd küldesz postot télen...

futballistafeleség · http://www.hugipakk.blog.hu 2008.07.14. 09:54:59

Ó, a tolakodás egész más, ezt inkább motivációnak nevezném... Más nem nagyon foglalkozik azzal, hogy megjelenik-e új poszt (vagy nem mondja...):-)
Amúgy meg Te vagy az egyetlen, aki egy GyED-es anyukáról halálos meggyőződéssel gondolja, hogy elfoglalt... Köszönet érte!
Kedves Gasper, alig várom a főzős blogot!!! Ha ilyen szép képek lesznek benne, akkor meg főleg!

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.07.14. 16:45:54

szia futballistafeleség!
örülök hogy reaktiváltad magad, :)

Mondjuk gondolhattam volna, hogy Szicíliában isszák a törökös kávét, viszont én toszkánai tapasztalataimból indultam ki hirtelenjében. Igaz, a rozmaringos tészta is szicíliai volt.
A kistermelői viplista inkább csak óhaj, de akiket ismerek, azokat rátenném a leendő blogra, aminek indítása talán őszre várható valószínüleg a blogspoton.
Ígérem, szólni fogok. :)

Amúgy én is szoktam ám lesni blogodon az új posztokat.
süti beállítások módosítása