A hírt a hét elején olvashattuk a neten, hogy 51 éves korában meghalt Dönci, úgyhogy most idemásolom az egyik forrást, aztán mesélek egy személyeset vele kapcsolatban.
„Elhunyt Dénes József gitáros, a nyolcvanas évek budapesti undergroundjának egyik legfontosabb zenésze, az Európa Kiadó, a Neurotic és a Balaton egykori tagja, akit mindenki mindig Dönciként emlegetett. Első és egyetlen saját neve alatt futó albuma - melyet a szubkultúra egy másik legendás figurája, Gémes József "Dixi" emlékére, számos közreműködő énekessel készített - tavaly jelent meg.
Dénes József mindig afféle háttérember volt, a maga közegében mégis legenda: Menyhárt Jenő Európa Kiadója, Pajor Tamás Neuroticja, Víg Mihály Balatonja évekig elképzelhetetlen volt nélküle, az egész kultúrkör zenei világát meghatározta gitárosként és hangszerelőként. 1981-ben, az Európa Kiadóval lépett színre, s innen akkor távozott, amikor 1987-ben Pajor nyomán - és Víggel együtt - belépett a Hit Gyülekezetébe. Játszott Pajor hívő zenekarában, az Amenben. Nyolc év gyülekezeti lét után, 1996-ban kezdett újra a Balatonban zenélni, s az együttes tagja maradt tavalyig. Akkor - a Dönci Projekt név alatt megjelenő, többek közt Cseh Tamás, Somló Tamás és Szűcs Krisztián közreműködésével készült - album apropóján Legát Tibornak (akinek Lidérc nevű új formációjában is szerepelt) adott interjúban így beszélt: Ami pedig a jövőmet illeti, csupán annyi biztos, hogy nem akarok pusztán egy zenekar tagja lenni. Majdnem harminc évig csak egy gitáros voltam, ma már semmiféle kihívást nem jelent, ha este felmegyek a színpadra, és rutinosan ledarálok egy műsort."
(forrás:quart.hu)
És azért innen elérhető még az Index cikke is a szomorú eseménnyel kapcsolatban. Az írás végén elég tanulságos kijelentést idéznek Dönci egyik korábbi interjújából, úgyhogy azt is érdemes elolvasni.
Most pedig jöjjön az a bizonyos személyes emlékem és találkozásom Döncivel, mely ismeretségbe úgy keveredtem, ahogyan annak idején Pilátus abba a bizonyos credóba.
Történetesen 2000-ben filmet forgattunk Edina barátosnémmal a Balázs Béla Stúdióban. Edina volt a rendező én pedig az operatör. Alacsony költségvetésű, kísérleti kisjátékfilmről volt szó, amihez éppen a zenét akartuk kigondolni, miután a film már le volt forgatva és utómunka előtt állt a dolog.
Pár éve már ment a mozikban Jim Jarmusch Halott ember (Dead Man) című filmje, melynek Neil Young által csinált zenéje bitangul jóra sikeredett. Ha hidegrázást akartok, akkor itt megnézhetitek a film egyik trailerét. És hát ebből kifolyólag a mi, meglehetősen titokzatos filmünknek is valami hasonló dolgot szerettünk volna.
Dönci megkeresése úgy zajlott, hogy Edinának volt felé kapcsolata néhány közös ismerős révén, így aztán miután mindent lebeszéltek telefonon, egy fonnyadék délutánon elmentünk Dönci lakására a Ferencvárosba, hogy megcsináljuk a zenét.
Úgy indult az egész, hogy elmondtuk ezt a Neil Young dolgot, mire Dönci finoman jelezte, hogy manapság Budapesten minden hülye sznob filmes halottemberes zenét akar csináltatni. Tudni kell, hogy Dönci szerény, csöndes visszahúzódó ember volt, éppen ezért rendesen ütött az elképzelésünkre adott kritikája, melyet egyébként teljes jóindulattal és csöndesen közölt. Úgyhogy mi is visszavettünk -egyébként őszinte- zenei elképzeléseinkből.
- Na akkor dolgozzunk, mondta és szép komótosan összekötötte gitárját egy keverővel, illetve egy kis erősítővel. Tulajdonképpen semmi más nem történt, minthogy elkezdett improvizálni és néhány óra alatt összeállt filmünkhöz egy nagyon jó zenei anyag. Ezalatt a néhány óra alatt pedig alig beszélgettünk, ellenben minden véleményünkre kiváncsi volt, úgyhogy időnként rákérdezett a dolgok alakulására. Ha neki valami nagyon nem tetszett, vagy éppenséggel nagyon tetszett saját munkájában, akkor mindezt kizárólag a mimikájából lehetett kibökni, hiszen mondom, csöndes ember volt a Dönci.
Ráadásul munkáját teljesen barátilag csinálta nekünk -tudva hogy alig van pénz a filmre-, pedig ezzel együtt egyáltalán nem vetették fel az anyagiak.
Végezetül ha valakit érdekel a filmünk, illetve Dönci zenéje, akkor itt megnézheti. A minőségért elnézést, mivel moziban, vásznon sokkal jobb a helyzet.
És persze nem tudom megállni, hogy zárásképpen az Eszkimó asszony fázikból ama bizonyos koncertjelenetet ne mutassam meg, ahol a Trabant játsza és Marietta énekli a Ragaszthatatlan szívet.
Akkor nézzétek meg Döncire emlékezve.
Utolsó kommentek