HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

  • FUHfilm: Fehér György (1939-2002) operatőr-rendezőről készítek egy könyvet, ezért szeretném megtudni, hogy ... (2023.04.13. 21:56) Még két dolog
  • v_e_r_o: @tapló II.: megtisztelő 11 év után választ kapni, és most olvasom 4 hónapra rá. kerestem is már a ... (2021.04.29. 11:09) Sovcolor
  • tapló II.: Igen, amíg el nem felejtem. A legjobb színes film a japán Fuji volt. Fogalmam sincsen ezek a japcs... (2020.12.22. 09:41) Sovcolor
  • tapló II.: @vero: Inkább vízes színűnek látszott minden, a kék sem volt határozott. (2020.12.22. 09:39) Sovcolor
  • tapló II.: Anno hoztak Moszkvából az ismerőseim akik kint jártak két tekercs Szovkolor diafilmet. Tudták, hog... (2020.12.22. 09:37) Sovcolor
  • Utolsó 20

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2009.07.01. 23:30 Gasper

Sovcolor

A Moszfilm stúdió jelképe Vera Muhina szobrával és a Kreml tornyával.

Éppen hogy csak végigszáguldott az első lágy tavaszi fuvallat a kísértetiesen csöndes Unter den Linden hársfái alatt, amikor Csujkov tábornok 8. gárdahadserege erős tüzérségi tűzzel hivatalosan is megkezdte Berlin ostromát.
1945 április 16-át írjuk éppen, amikor a sztálinorgonák rázendítenek az elszabaduló apokalipszis nyitányára. Az események rohamos tempóban haladnak, hiszen másnap Konyev már a várost átszelő Spree folyó partján áll s egyedül Zsukov marsall ideges némileg, hiszen a Berlint védő német erők rövid időre megakasztják hadosztálya előrenyomulását a seelowi magaslatoknál. Végül április 19-ére -engedve a hatalmas túlerőnek- mindhárom német védelmi vonal összeomlik, így megnyílik az út Berlin városába.

A fenti eseményekkel egyidőben még javában folyik a munka a néhány kilométerre fekvő babelsbergi UFA filmstúdióban. Sőt, pár hete mutatták be ünnepélyes keretek között a Joseph Goebbels által megrendelt, akkoriban a „minden idők legnagyobb filmje”-ként aposztrofált Kolberg című, AGFAColorra forgatott nagyszabású színes történelmi filmet, mely a napoleoni háborúk idején ostromlott kelet-pomerániai város hősies helytállásáról zeng nehezen emészthető ódákat. A film monumentalitását mutatja egyébként, hogy még a frontok közeledtével is többezer statisztával és többszáz lóval forgatott a stáb. A film rendezője az a Veit Harlan, aki Goebbels kedvenc rendezőjeként számos filmet, többek között a Jud Süß-t készítette a Harmadik Birodalom számára. A  Kolberg egyébként teljes hosszában megtekinthető a neten.

A berlini Győzelmi oszlop az Unter den Linden hársfáival, 1945 nyarán.

Mindazonáltal milyen érdekes -de semmiképpen nem szokatlan- a sors fura fintora, hiszen amíg a penetránsan ízléstelen kurzusfilmek sokaságát megrendező Veit Harlan a háború után is különösebb nehézségek nélkül folytathatta filmes karrierjét, addig a jóval komolyabb szakmai kvalitásokkal rendelkező Leni Riefensthal számára 1945 után örökre befejeződött a filmes pálya. Nyilván egy hosszabb gondolatmenetet is megérne egyszer ennek a nem túl bonyolult ellentmondásnak a kifejtése, azonban most térjünk vissza 1945 áprilisának utolsó napjaihoz, méghozzá a babelsbergi UFA filmstúdió főbejáratához, ahol éppen egy szovjet elitalakulat készül behatolni az ostrom következtében elnéptelenedett filmgyárba.

A filmiparban jártas NKVD tisztekkel kiegészített szovjet század célja egyértelmű a világ egyik legnagyobb filmstúdiójában: tételesen felkutatni, katalogizálni, majd elszállítani a világszínvonalú német filmipar eszközparkjának jelentős részét.
A módszer nyilván ismerős, hiszen mind a U.S. Army, mind a Vörös Hadsereg komoly kívánságlistákkal érkezett az 1945-ös év során Németország területére, mely listákat folyamatosan ki is pipálhattak maguknak. Így lehetett például a Reich egykori rakétaprogramjának kulcsfigurája, Wernher von Braun a késöbbi amerikai űrprogram, benne az Apollo-program egyik vezetője.
De térjünk még vissza Babelsbergbe az UFA stúdióhoz, hiszen a szovjet NKVD tisztek öröme határtalan, amikor egy hatalmas készlet exponálatlan színes 35 mm-es filmnyersanyagra találnak. Ráadásul ez a készlet az a bizonyos  AGFAColor nyersanyag, melyet az 1930-as évek második felében fejlesztett ki a Wolfenben működő Agfa cég, amelyre többek között a Kolberg is forgott.
Az öröm pedig nem volt véletlen, hiszen ekkoriban a német filmipart leszámítva csak az amerikaiak rendelkeztek saját fejlesztésű, 35 mm-es, stabilan működő színestechnikával. Ez utóbbi volt a Technicolor.
A babelsbergi zabrálással szinte párhuzamosan a Vörös Hadsereg lefoglalta a wolfeni Agfa gyárat is, így nemsokkal ezután már a szovjet propaganda is büszkén hangoztatta a világ elött, hogy kiváló, saját fejlesztésű színes nyersanyaggal rendelkezik: ez volt az AGFAColor technológiáján alapuló Sovcolor [Совколор; szovkolor], mely a Szovjetunió 1991-es összeomlásáig gyakorlatilag a legfőbb prioritást élvező színestechnika volt a szovjet filmgyártásban.

Köztudott, hogy a Vörös Hadsereg által elzabrált nyugati technológiát mindig sajátosan értelmezte újra a szovjet ipar, s ezalól nem élvezett kivételt a szebb napokat látott AGFAColor technológiája sem. A szovkolor nyersanyag megjelenésével egy olyan új vizuális minőség és színvilág jött létre, mellyel azelött soha nem találkozott élő ember a Földön. Azt is mondhatnánk, hogy a szovkolor jellegzetesen kékhiányos, szépia tónusú, valamint matt akváriumzöld színvilága, megfejelve az irreálisan intenzív vörösekkel hűen tükrözte a vasfüggönyön inneni világ totális abszurditását.
Azonban a szovkolor nyersanyag katasztrofális tulajdonságai egy óriási ellentmondást is magukban hordoztak. Amíg a sztálinista dramaturgiát követő, főként háborús filmek esetében szabályos undort kelt a nézőben a szovkolor nyomasztó színvilága, addig jónéhány klasszikus irodalmi filmadaptáció esetében, valamint a gyakran csak a megtűrt kategóriába tartozó rendezők kezében egy egészen különös esztétikai minőség jött létre a szovkolor adottságaihoz való kényszerű alkalmazkodás következtében.
Írásom hátralevő részében erről a különös paradoxonról szeretnék megosztani néhány személyes gondolatot egy meglehetősen szubjektív filmes válogatás keretében.
 

Rögtön álljon itt első és egyetlen elrettentő példának a grúz Mihail Csiaureli 1949-ben forgatott filmje, a kétrészes Berlin eleste, amely a sematizáló sztálinista filmdramaturgia hirhedt prototípusa lett a teljes keleti blokk számára. A Berlin eleste Európa legrégibb és egyik legnagyobb filmstúdiójában, a szovjet filmipar zászlóshajójának számító Moszfilmben készült.
A film egyik legfőbb célja Sztálin mítikus történelmi hőssé emelése volt a személyi kultusz, valamint a totális történelemhamisítás jegyében. A sajátosan monumentális képi világ még az egykori Harmadik Birodalom filmiparának grandiózus teljesítményén is túltesz. A film a Nagy Honvédő Háború történetét meséli el a szovjet kisember szemszögéből, aki természetesen csak és kizárólag a Generalisszimuszért él és ontja vérét. A rendező ebben a filmben gyakorlatilag profán ikonná emeli Sztálint, hogy a mély vallásosságától megfosztandó nép számára betöltse a pillanatnyi, valójában soha nem létezett űrt. Egyébként a Berlin eleste nemkevésbé monumentális zenéjét Dmitrij Sosztakovics szerezte.

Mihail Csiaureli, Berlin eleste I-II., 1949.

Erre a sematizáló dramaturgiára aztán az összes vasfüggönyön inneni ország megcsinálta a maga nagyszabású történelemhamisító filmjét, természetesen szovjet filmes szakemberek aktív közreműködésével. Talán csak nekünk magyaroknak volt kissé bonyolultabb a helyzetünk, hiszen a közelmúlt történéseihez nem nyúlhattunk vissza, így a választás az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeire esett. Az 1953-ban, szovkolorra forgatott Föltámadott a tenger a magyar filmtörténet egyik tragikusan gyenge alkotása, noha kiválóbbnál kíválóbb magyar színészek közreműködtek  benne.
Amellett, hogy a Föltámadott a tenger forgatókönyve maga a magyar kommunista történelemhamisítás egyik csúcsterméke, még azt is elmondhatjuk róla, hogy dramaturgiailag tökéletesen sikerült átvenni a szovjet sematizmus teljes eszköztárát. Ez leginkább abban érhető tetten, hogy a karakterek -élükön a meglehetősen koravén Petőfit alakító Görbe Jánossal- mindenféle különösebb gond nélkül behelyettesíthetőek a szovjet mitológia alakjaival.

Mielött újabb vizekre tévednénk, szeretném két meghatározó színes animációsfilmmel folytatni a válogatást, amelyek egyben első gyermekkori találkozásomat jelentik a szovkolor színvilággal, még a hetvenes évek második feléből.
Az első rajzfilmmel gyermekkori zsúrok és ünnepi hangvételű napközis délutánok 16 mm-es vetítései során találkoztam először. Ez volt a Szojuzfilm által gyártott No, megállj csak! [Ну, погоди!] című sorozat, amely az amerikai Hanna&Barbera féle Tom és Jerry-re adott sajátos szovjet válasz volt. A No, megállj csak! két főhőse a briganti tulajdonságokkal felruházott, erős dohányos Farkas, akinek egyetlen életcélja, hogy valamilyen módon elkapja a sorozat pozitívnak szánt szereplőjének, a szende Nyuszinak a grabancát. Mivel a Farkas a negatív hős, így egyértelműen rá van felépítve a történet, ezáltal jóval kidolgozottabb a karaktere, mint a Nyuszinak.
Az alábbiakban szeretettel ajánlom megtekintésre a No, megállj csak! két epizódját. Külön felhívnám a figyelmet a főként szemöldökéről elhíresült SZKP főtitkár korának tobzódó zenei válogatására, amely egy hamisítatlan orosz esztrádmuzsikával indul, majd folytatódik egy slágergyanús S. Nagy-féle nóta eredeti orosz változatával, hogy aztán a fel-fel bukkanó szovjet diszkóritmusok dallamaival a tetőfokára hágjon a Farkas és a Nyuszi élet-halál harca. Természetesen még külön felhívnám a figyelmet a hamisítatlan színvilágra is. A nosztalgiával pedig csak módjával, hiszen akkoriban még egy nyomorult cidert sem volt egyszerű kinyitni, ahogyan azt hamarosan látni fogjuk.

Vjacseszlav Kotyonocskin, No, megálj csak!

Most pedig hirtelen hangulatváltáson fogunk átmenni, ha megnézzük Jurij Norstein 1975-ös, Süni a ködben című animációját. A pályáját egyébként festőművészként kezdő Norstein a világ egyik legjelentősebb animációsfilm-rendezője. Talán pont festészeti tanulmányai miatt is tisztában volt a szovkolor korlátaival, így munkáit nagyon tudatosan erre a színvilágra építette. És a szovkolor Norstein kezei között élni és működni kezd, amely harmonikusan találkozik az orosz lélek sajátosságaival. Az itt látható rajzfilm egy orosz népmese alapján készült, amely a Sünről szól, aki elindul a barátjához, a Mackóhoz, de útközben eltéved a nagy ködben. A történet erről a bolyongásról szól, miközben a képzelet, az álom és a valóság keveredik egymással.
Tíz éve újra láttam moziban ezt az animációt egy filmfesztiválon, Clermont-Ferrandban. Különös élmény volt, hogy a nemzetközi nézőközönség érezhetően egyszerre lélegezve,  különös meghatottsággal nézte végig ezt a  tizenegy percet, amit most én is szeretettel ajánlok.

Jurij Norstein, Süni a ködben, 1975.

Vegyünk egy rövid kanyart a Kaukázus irányába és térjünk vissza a játékfilm műfajához.
A szovjet rendszerbe belerokkant grúz Tengiz Abuladze és az örmény Szergej Paradzsanov rövid, de annál tartalmasabb életműve az egyik legszebb bizonyíték arra, hogy  hogyan lehet a népi mondákat, legendákat és meséket a film műfajával megeleveníteni és életre kelteni, mindezt megdöbbentően modern eszközökkel mind a dramaturgia, mind a képi világ tekintetében. Ráadásul ahogyan a grúzok, úgy az örmények számára is múltjuk, meseviláguk a mai napig a hétköznapi valóság része, hiszen minden politikai és társadalmi nehézség ellenére Grúzia és Örményország a megélt jelenben is mesebeli hely, a grúzok és az örmények pedig mesebeli emberek. Ezt mindenkori filmművészetük is tükrözi.

Az életében összesen hat nagyjátékfilmet rendező Tengiz Abuladze egyetlen filmje (Vezeklés) kivételével az összes többi filmjének forgatókönyvét a grúz mese- és mondavilágból vette, valamint különféle irodalmi előképek alapján írta.
A kívánság fája egy zárt falusi közösség történetét meséli el, melyben a szegény falusi lánynak férjhez kell mennie a gazdag fiúhoz. A lány azonban mindvégig mást szeret, amit a közösség egyfajta rituális gyilkossággal torol meg. Abuladze így vall erről a filmről: „Miről is szól ez a film? Talán arról, hogy a mindenre kiterjedő rend, a gondolat zsarnoksága megöli a személyiséget, tehát az életet is?... Vagy arról, hogy nem szabad beavatkozni mások sorsába, másokra rákényszeríteni saját életformánkat? Hiszen mindenki boldogságot akart Maritának. A jótevőknek lett áldozatává.”
Abuladze néhány színes filmjében -így A kívánság fájában is-  hihetetlenül intenzív színvilággal talákozhatunk, mely nagyon fontos dramaturgiai szerepet visz. A film kezdő jelenete is döbbenetes kép. Egy hatalmas pipacsmezőn haldokló fehér lovat látunk.

Tengiz Abuladze, A kívánság fája, 1976.

A Tbilisziben született örmény Szergej Paradzsanov a szovjet idők filmművészetének egyik legkülönösebb alkotója volt. Paradzsanov nem volt a szó klasszikus értelmében vett filmes, hiszen a képzőművészként is jelentős alkotó számára a filmkészítés inkább volt életmód, mint valamiféle hivatás.  Ennek köszönhetően a szovjet rendszer állandó üldözésének volt kitéve, filmjeit szinte kivétel nélkül betiltották, vagy az elkészülés pillanatában azonnal dobozba zárták. És mindez nem volt elég a rendszer számára, hiszen Paradzsanovot a hetvenes évek során koncepciós vádak alapján börtönbe zárták, majd évekre kényszermunkára ítélték.
A szociaista realizmust teljességgel elutasító Paradzsanov filmjei rendkívűl összetett és sajátos szimbólumvilágra épülő poétikus mozgóképek, ahol a színek is kiemelt szerephez jutnak. Emellett képi világát egyfajta erőteljes, festményszerű stilizáltság is jellemzi, ahogyan arra konkrét példákat is láthatunk az alábbiakban. Filmjeinek témája többnyire a kaukázusi népek múltjának és kultúrájának interpretálása tökéletesen szubjektív eszközökkel.

Szergej Paradzsanov, Elfelejtett ősök árnyai, 1964.


Szergej Paradzsanov, A gránátalma színe, 1969.


  Szergej Paradzsanov, A gránátalma színe, 1969.

És most Anton Csehov kapcsán kanyarodjunk vissza az orosz filmművészethez, hiszen talán a két legszebb Csehov adaptációt külön-külön egy testvérpár vitte filmre a hetvenes évek során. Az egyik film az Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij által rendezett Ványa bácsi, mely hűen követi az eredeti színdarabot. A másik film pedig a befejezetlen Platonov, valamint más Csehov művek alapján Nyikita Mihalkov által forgatókönyvre írt és megrendezett Etűdök gépzongorára. Ez a film egy kimondottan izgalmas próbálkozás volt, hiszen itt valójában egy szubjektív módon továbbgondolt és filmre vitt csehovi stílusjátékkal van dolgunk. Maga Mihalkov így nyilatkozik erről a filmről: „Ha mindenki által ismert, örökbecsű művet filmesítettünk volna meg, akarva-akaratlan a rabjává válunk. Hiszen ebben az esetben mindössze két lehetséges eljárás kínálkozik. Vagy pontosan ragaszkodni a leírt szöveghez, vagy eltérni tőle. Mi viszont Csehovot úgy akartuk megidézni, amilyennek mi magunk elképzeljük. Vagy még pontosabban - Csehov közvetítésével a mi mai látásunkkal óhajtottuk szemügyre venni a világot.

Andrej-Mihalkov Koncsalovszkij, Ványa bácsi, 1970.


Nyikita Mihalkov, Etüdök gépzongorára, 1977.

Szergej Paradzsanovhoz hasonlóan, egyik legjobb barátja, Andrej Tarkovszkij számára sem volt a filmkészítés egyszerű hivatás, sokkal inkább személyes élete és hite elválaszthatatlan része. Ráadásul Tarkovszkij összesen hét nagyjátékfilmből álló életműve valójában egy alkotásként is értelmezhető.
A mindösszesen hét film pedig akként értelmezhető, hogy Tarkovszkijt már a Rubljov 1966-os forgatásának idején elkezdték kikezdeni a szovjet belügyi szervek. Számára a filmkészítés összefonódott a személyes alkotói szabadságáért vívott állandó küzdelemmel, amelybe idővel bele is betegedett.
És hogy a témába vágjak, Tarkovszkij azon rendezők egyike, aki filmjeiben különösen fontos szerepet juttatott a színek számára. Ráadásul Tarkovszkij -a rajzfilmes Norsteinhez hasonlóan- maximálisan tisztában volt a kizárólagosan rendelkezésre álló szovkolor nyersanyag korlátaival és ebből tudott egészen kivételes esztétikai minőséget létrehozni. Filmjeiben gyakran váltakoznak a fekete-fehér, a színes és a monokróm jelenetek, melyek minden esetben fontos dramaturgiai szerepet visznek.


Andrej Tarkovszkij, Solaris, 1972.


Andrej Tarkovszkij, Tükör, 1974.

 
Andrej Tarkovszkij, Stalker, 1979.


Andrej Tarkovszkij, Stalker, 1979.
             
Ezzel most be is fejezem meglehetősen szubjektív és talán sok esetben túlságosan felületes szövegekkel ellátott válogatásomat, melynek egyetlen célja az volt, hogy néhány példán keresztül bemutassam azt a különös valóságot, amelyet a szovkolor nevű, enyhén szólva is problematikus minőségű nyersanyag jelentett a szovjet és a kelet-európai filmgyártásban. Ráadásul olyan, számomra fontos filmeket hagytam ki ebből a felsorolásból, mint a Szergej Bondarcsuk által rendezett, négy részes Háború és béke, vagy a japán-orosz koprodukcióban készült, Kuroszava Akira által rendezett Derszu Uzala. De nem említettem az egészen különös atmoszférájú orosz tévésorozatot, a Till Eulenspiegel feldolgozását sem. Továbbá egyáltalán nem tértem ki az egykori Szovjetunión kívül készült filmekre sem, noha kiváló lengyel, szerb, bolgár, cseh stb filmek is készültek erre a förtelmes nyersanyagra. De hát jelen körülmények között nem férhet bele minden egy ilyen felsorolásba.
Persze kiváncsi volnék az olvasó véleményére is, hogy vajon milyen filmes emlékek jutnak az eszébe, amikor felidézi magában ezt a különös, semmihez sem hasonlítható matt, akváriumzöld, meglehetősen nyomasztó színvilágot, amelyből kivételes érzékenységgel egészen kivételes művek is létrejöhettek. 

44 komment

Címkék: berlin orosz film szovjet film második világháború tarkovszkij mihalkov abuladze koncsalovszkij ufa stúdió agfacolor sovcolor szovkolor paradzsanov


A bejegyzés trackback címe:

https://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr801061921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.07.02. 00:19:57

Köszönöm a régvárt poszt :-)
A filmrészleteket viszont talán holnap nézem meg - illetve még ma, csak alszom rá egyet :-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.07.02. 09:06:30

@Mormogi Papa: nyilván elég tömény lett ez a sok filmrészlet egymás után pakolva. Igazából a célom is az volt vele, hogy időnként visszatérve bele-bele nézzetek a dolgokba.

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.07.02. 18:27:41

Kedves @Gasper: !

Remek!:-)

Annyira fáradt vagyok, hogy most a bejegyzés témájához inkább nem szólnék hozzá - nem szeretnék nagyon zagyva kommentet produkálni:-)

De egy OFF-os (vagy nem is olyan offos?) kérdésem volna:

Gasper! Ismered te Mohammad Ali Talebi A fűzfa és a szél című filmjét?

ü
bbjnick

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.07.02. 18:48:44

@Gasper: Felszólításodra beírom: a "Ragyogj, ragyogj, csillagom" is kiváló film. Ironikus részletében pedig felbukkan a mindig talpraesett filmes - aki az egyetlen, birtokában lévő filmtekercset vetíti újra meg újra - a városkát éppen birtokló csapatok szájízének megfelelő kísérőszöveggel :-) (Ha ugyan jól emlékszem.)
www.imdb.com/title/tt0064385/combined
És a főszereplő valóban Oleg Tabakov:
www.imdb.com/name/nm0845867/

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.07.02. 20:53:52

@bbjnick: ismerem, persze. Nemrég láttam a Dunán ezt a filmet. Egyébként meg respekt az iráni filmeknek! :)

@Mormogi Papa: köszönöm, köszönöm! És, jól emlékszel. :)
Oleg Tabakov egyébként az egyik kedvenc orosz színészem ebből a generációból. Például Mihalkov több filmjében is játszott, az Etűdök gépzongorára mellet az Oblomov néhány napjában is. Ej, micsoda film az is!

Tabakov játszott ebben az übergyenge, Szabó István féle Rokonokban is.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.07.03. 00:00:40

Amúgy 1985-ben jelent meg Nagyváradon (Oradea) avagy Bukarestben (mindkettőt feltűntetik) a Kriterion kiadónál egy Sci-Fi novelláskötet. Címadó novelláját a Sztrugackíj fivérek: Arkagyíj és Borisz jegyzik: Piknik a senkiföldjén. (Bojtár Anna fordításában.)
Hát kérem, ebből a novellából lett a Stalker :-)
A kötetben van még Fred Hoyle, Ivan Jefremov, Szilárd Leó, Mircea Eliade, Isaac Asimov, Arthur C. Clarke novella is...

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.07.03. 06:44:30

Kedves @Mormogi Papa:!

A Stalkerrőr jutott eszembe:

Az Európa Kk. 1984-ben megjelentetetett egy kötetet, Stalker címmel, amiben a Sztrugackijok kisregénye mellett (itt Földeák Iván fordításában Piknik az árokparton címmel) a film egy korai irodalmi forgatókönyv-változata is olvasható. Érdekesek:-)

ü
bbjnick

bbjnick · http://bbjnick.blog.hu 2009.07.03. 07:41:15

Nos, @Gasper:, most kissé pihentebben megpróbálok megfogalmazni néhány észrevételt:-)

Nekünk könnyű "okosnak" lennünk: azok az impulzusok, amiket mi kaptunk (lásd a hivatkozott filmek), ma rettenetesen hiányoznak:-( (innen jöttem éppen, bizonyára láttad te is:


reakcio.blog.hu/2009/07/02/imitatio_kriszti_jon

ennél lejjebb egész egyszerűen nincs.)

Ha belegondolunk, a hetvenes évek valamennyi értékes szovjet filmje a (legtágabb értelemben vett) hagyomány felfedezéséről szól. Paradzsanov vagy Tarkovszkij stb. ettől válhatott azzá, amik (lettek). (Tudom, olyan vagyok, mint a kiskatona, akinek mindenről ugyanaz jut az eszébe:-D De hát ha egyszer így van:-))

Nekem ezek a filmek, persze, a gyerekkoromat, az eszmélésemet is idézik, de nem tudom nem látni, így vén fejjel is, azt a "programot", ami az alkotóikat motiválta. És azt gondolom, hogy ez ma talán még aktuálisabb, mint akkor volt.

Ha egy Budapesti Iskolás filmet nézel az arról a korról egy érdekes lenyomat, ha egy Tarkovszkij filmet nézel eszedbe sem jut a kortörténeti kontextus.

Részint ezért hoztam szóba a Tabeli-filmet, A fűzfa és a szelet is. Nem tudom, mikor láttam utoljára olyan jó filmet, mint az a Tabeli-film.

Ezek a filmek (különböző eszközökkel ugyan), de mind a mitosz logikáján épülnek fel.

No, mielőtt még nagyon belelendülnék, belassítok:-)

Jó volt olvasni, jó volt újra belenézni ezekbe a filmrészletekbe:-)

ü
bbjnick

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2009.07.03. 17:56:38

hű de komoly. nem is tudtam egyszerre elolvasni. grat.

lesz-e még valaha szinvonalas film és értő/érdeklődő közönség? szabadpiacon aligha.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.07.03. 19:42:24

Vagy úgy lesz, mint Ray Bradbury (és François Truffaut) közös művében.
451 ℉…
Alapítsunk titkos, underground mozihálózatot :-)

Volam egyszer Párizsban egy olyan moziban, ahol csak egy tucat kényelmes bőrfotel volt… és a jegyszedő néni jégkrémet kínált.
Nem én fizettem a jegyet, de akik meghívtak se voltak gazdagok - ottani viszonylatban. Két egyetemi hallgató…
Azt mondták egy Eisenstein filmet néznek meg, a címe Alexander Nyevszkíj herceg, van-e kedvem velük menni? Volt, mondtam: a filmről még csak nem is hallottam. Erre a terem elsötétül, és peregni kezd "A jégmezők lovagja" - amit persze már többször láttam. De megérte: akkor hallottam először eredeti orosz színházi dikcióval (és a csatajelenetekben a statiszták-kaszkadőrök vágatlan orosz káromkodásával!) a filmet. Élmény volt :-)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.07.03. 19:51:44

Bocsi, megint én:
az utolsó alkalom pedig, digitálisan helyreállított kópiáról a "Mezzo" műsorában volt, a Prokofjev-évforduló alkalmából leadták az egész filmet.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.07.03. 21:37:53

@Mormogi Papa: igen, a Stalker forgatókönyvét a Sztrugackij fivérek írása alapján, velük közösen írta Tarkovszkij.

Azt nem tudom, hogy tudtátok e, de a Stalkernak volt egy első, leforgatott változata, amely teljes egészében megsemmisült a laborálás során. Nagy valószínűséggel szánt szándékkal. Tarkoszkij ekkor infarktust kapott, de ennek ellenére újra megcsinálta a filmet, amely saját bevallása szerint is egészen más lett, mint amilyen az előző verzió lett vona.

És ha már szovkolor a téma. A Stalker nyugati forgalmazásáról már a forgatókönyv alapján megállapodtak a nyugat-németek a film gyártójával, a Moszfilmmel. Sőt, a forgatáshoz biztosítottak Tarkovszkij számára frankó színes nyersanyagot is, amit egész egyszerűen lenyúlt a Moszfilm, és ha jól rémlik, akkor Bondarcsuk valamelyik filmjéhez adták oda. Azért kemény dolgok ezek.

Egyébként nem is tudom elképzelni, hogy milyen lett volna a Stalker Zónájának színvilága mondjuk élénk, Kodak színekkel.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.07.03. 22:00:23

@bbjnick: nekem ezek a mai iráni filmek pontosan azt a "programot" juttatják eszembe, melyet annak idején például Tarkovszkij és Paradzsanov is megvalósított.
Ilyenkor elgondolkodom, hogy talán mégsem kell még múltidőben beszélni mindarról az alkotói attitüdről, melyet egy mára már -amúgy fájdalmasan korán- kihalt rendezőgeneráció valósított meg.

Amit pedig a Budapesti Iskoláról mondassz, sajnos másra is igaz lehet a magyar filmtörténet elmúl évtizedeiből. Kivéve persze, ha olyanok tevékenysége jut az eszembe így hirtelen, mint mondjuk Huszárik, Gaál, Bódy és Bereményi. De hát jelentős részük szintén idejekorán távozott az élők sorából, az utóbbi pedig úgy kihúzta a gyufát bizonyos körökben a Hídember miatt, hogy azóta is alig tud talpra állni.

Na most meg én kanyarodtam el nagyon.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.07.03. 22:28:18

@vero: manapság az európai, illetve a nyugati filmekben van egy tendencia, ami egyértelműen a látványra, illetve a külsőségekre utazik. A másik pedig az, hogy úgy néz ki, hogy elmúltak a "szerzői filmes" idők is.
Persze azért van ma egy Lars von Trier, meg egy Jim Jarmusch, meg még ott van az idős Wajda is, egyedüliként a régiek közül. Sőt Mihalkov is ezerrel rendez, főleg a feltámadó Oroszország optimizmusát idéző, egészen jó filmeket.

De azok az idők tényleg elmúltak, amikor a melós is beült egy Fellini-filmre, ha másért nem hát azért, hogy nagy csöcsöket lásson. Amíg meg várta a kebleket a vásznon, addig biztosan ragadt rá ez-az a fílingből. Hát ma ennek a dolognak már tényleg vége van, pedig azt nem kéne elfelejteni, hogy a film műfajának egyik nagy lehetősége volt mindig is, hogy a képzőművészet, a színház, az irodalom és a zene esszenciájára képes.
És félreértés ne essék, mindezt úgy írom, hogy egyébként csípem a jó kommersz dolgokat is.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.07.03. 22:40:13

@Gasper: Ez a német vonal azért is érdekes, mert egy másik Sztrugackij regény, a "Nehéz Istennek lenni" (Trúdná büty Bogu) kapcsán megintcsak nem volt szerencséjük...
Valamikor a gatyaváltás környékén egy német cég jó csomó pénzzel beszállt egy koprodukcióba, ami lehet, hogy jobban tette, hogy nem készült el - de akkor is: azóta sincs semmi hír róla. Úgy rémlik, Németországban készült volna jórészt. A műfaja Sci-Fi - Fantasy keverék lehetett volna, mivel egy középkorias életvitelű bolygón játszódott volna, ahol a földiek a "nagy fehér" testvérek :-)
Valami olyas alapállás, mint "A sötétség balkeze" Ursula K. Le Guin-től. (Aki a férje neve alatt írt.) Csakhogy a hölgy (igen kedvelem az írásait) írt többek között valódi Fantasy-t is, például "A Szigetvilág varázslója" című többszörösen bővített tetralógiát... ami nem a klasszikus csihi-puhi fanti - inkább Tolkien örököse és J.K. Rowling előfutára...
De túlságosan elkanyarodtam a filmes témától - bár a "Wizards of Earth-See" -ből is készült film, de bár ne készült volna...
(Vízjel Produkció, ha ez mond valamit...)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.07.03. 23:20:32

És ha már Le Guin és Rowling is terítékre került (mert kerítettem őket:-)
az említettem kisregénnyel egy kötetben (Kossuth Fantasztikus Sorozat 1971 - ebben a sorozatban jelent meg Crichton Androméda törzs-e is magyarul) van egy másik is a fivérektől:
"A hétfő szombaton kezdődik". A történet nagyrészt a BOVATKI nevű intézményben, a "Boszorkányság és Varázslat Tudományos Kutató Intézet" -ben játszódik, ami persze a Moszkvai Tudományos Akadémia egyik részegysége...
A két világ keveredése ellenállhatatlanul ingerel - nevetésre és idegeskedésre-félelemre egyaránt.

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2009.07.04. 05:57:34

@Gasper: igen. szóval arra akartam kilyukadni, hogy a mi fogalmaink szerint a filmnek, mint műalkotásnak a létrehozásához és megjelenéséhez "feltétlenül szükséges" a hathatós állami beavatkozás, támogatás.

Nos, a 200 év után épp most megszűnő diósgyőri gyárban, a háború előtt, a melósok maguk alakítottak olvasó kört és könyvtárat, költőket hívtak meg felolvasni, beszélgetni. Tehát igény volt az alkotásra és a megismerésre, míg az embereknek nem lett troszka a szívük meg az agyuk helyén.
Így már sosem fogjuk megtudni, hogy egy nem konzum világban mi lett volna a legköltségesebb művészet sorsa.

Érdemben hozzászólni sajnos nem tudok, csak gyerekkori emlékeim kapcsán vonzódom a témához, azért rugózok itt és csodálkozom.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.07.04. 14:34:56

@Mormogi Papa: A fáradtság...
mielőtt még valaki megszólna :-)

"A Wizard of Earthsea" a helyes cím, több helyen is elszúrtam - tudom is, csak a szemem... :-)
(Merthogy Sziget-Tenger)
(A see ragozott igealak :-(

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.07.05. 10:07:37

@Mormogi Papa: ezzel a Vízjel Produkcióval kapcsolatban nem vagyok képben.
Mint ahogyan a George Lucas trilógián kívül csak az Orion űrhajó és az Alfa holdbázis nevű kiváló szériák merítették ki a sci-fi műveltségemet. Na jó, még ott volt a Majmok bolygója, meg a Kubrick-film.

@vero: hát igen, hathatós állami támogatás nélkül nehéz igényes filmeket létrehozni, miután a magánmecenatúra kulturális nívója elégtelen színvonalon mocorog kies hazánkban ezen a téren is.

Ettől a diósgyőri gyárbezárástól meg teljesen megfeküdtem.
Amúgy a legtöbb -ha nem az összes- magyar gyárban komoly kultúrkörök működtek a háború elött. Persze az sem volt véletlen, hogy a kommancsok a melósokkal kezdték a lumpenizálódás folyamatát, hiszen tőlük tartottak a legjobban, ami be is igazolódott, például '56-ban.

Azért a No, megállj csak! biztos előhívott néhány régi emléket. Én még érzem a 16-os vetítő jellegzetes szagát is, amikor alsó tagozatosként valamilyen farsang alkalmával a svédszekrények között néztük a szertárban ezeket a rajzfilmeket. A svédszekrények között. LOL!

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.07.05. 18:32:31

a derszu szovkolorra készült?

abuladzéért nem vagyok oda, szerintem csak a kor divatjaira, irodalmi mágikus realizmusra és valami félreértett fellinizmusra volt reflexió amit csinált. valahogy úgy, ahogy az ember egy jó színházi előadáson elkezdi a saját történetét építeni a fejében, akár valami egészen másról. /ezért aztán kétszer kell megnézni. :)/ szóval, annak az érzelmi tükröződése, ami inspirálja.
érdekes írás, érdemes volt kivárni!

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.07.05. 18:46:23

@vero:

azért ne felejtsük el, hogy ezek a derék és magukat képezgető, vagy magukról azt gondoló prolik egy részükben azért arra törekedtek, hogy elvegyék a tulajdonostól ami az övé. azért volt ám ebben egy hamis nem vagyunk mi rabszolgák érzés és egy adag, tanuljunk elvtársak, hogy aztán ha győz a világforradalom, akkor ne álljunk ott bután. persze volt ott egy csomó tisztességes szocdem, "munkásarisztokrata", és egyéb, a társadalmi és biológiai hierarchiát tiszteletben tartó alak is.
szóval óvatosan a munkások kulturális önszerveződéseivel. félem a görögöket, még ha ajándékot hoznak is... :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.07.05. 20:31:48

@Grift: igen, a Derszu Uzala tisztességes szovkolor.
Értem én a problémát Abuladze ügyben is és kétségtelenül hullámzó volt az életműve is, sőt ahogy rákerestem A kívánság fájára a neten, hát elég rossz kritikákat kapott annak idején. Ezzel együtt azért válogattam be, mert úgy tizenhat évesen, amikor először láttam, baromi nagy hatással volt rám ez a film.

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2009.07.05. 20:43:49

@Gasper:

"...úgy tizenhat évesen, amikor először láttam, baromi nagy hatással volt rám... "

igen, nőkkel van így az ember 16 évesen, aztán csudálkozik évek múlva... :)))

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.07.12. 21:11:03

Most kedden, azaz 14-én, az m2-n, 22:35-kor lesz egy faszományos 1981-es Kusturica-film, az Emlékszel Dolly Bellre?:

www.port.hu/pls/fi/films.film_page?i_where=2&i_film_id=3857

Ha jót akartok magatoknak, akkor nézzétek meg, vagy csűrjetek be egy vhs-t!

Alfőmérnök 2009.07.17. 20:10:40

Jó kis összefoglaló.
A Jurij Iljenko kimaradt.
Ezt az Abuladzét meg nem ismertem, de megjegyzem a nevét.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.07.17. 22:00:44

@Gasper: Vízjel a.m. Hallmark - ha már úgyis megnézed ezt a posztot az előző szóló miatt :-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.07.18. 09:42:25

@Alfőmérnök: hát az a helyzet, hogy nagyon sok minden kimaradt. Olyan filmeket már meg sem említettem, mint az Áfonya a vagány (ha ez mond valamit), vagy például a szovjet Verne-feldolgozások. Így is menet közben kapcsoltam, hogy ez az egész téma elég nagy falat egy poszt terjedelméhez mérten.

@Mormogi Papa: :ezt most nem értem :) (igaz, egy kicsit most katzenjammer van)

d.z. · http://masikmagyarorszag.blog.hu 2009.07.18. 12:18:11

Na ez egy dolog, hogy most olvastam végig a posztot és megint felmerült bennem, hogy ez neked kedves Gasper valami furcsa perverziód, hogy művészeti témájú posztokban idepakolsz valami elképesztő mennyiségű anyagot én meg órákig nézelődöm-érdeklődöm keresgélek a TeCsőn, de hogy még a kommentekből is tanuljak...
Hát mindenesetre köszönöm!

Üdv; Z

anteus 2009.08.09. 01:37:32

Kedves Gasper!
Köszönöm, csodás poszt! A Norstein rajzfilmet először a moszkvai repülőtéren láttam. Szórakozottan rápillantottam az egyik plafonról lelógatott tévére...és aztán nem tudtam levenni a szememet róla....majdnem lekéstem a repülőt. Évekig keresgéltem utána, hogy mi is volt, ami akkor annyira elvarázsolt...aztán jött az internet :-)
Ha az akváriumos színvilágra gondolok, akkor German filmjei is beugranak, az Ellenőrzés az utakon és Barátom, Ivan Lapsin....ezek teljes egészükben a fáradt őszi szinekre, a lehangolt kommunálkákban csöpögő rozsdás csapokra épültek....:-)
Ja, és érdemes talán megemlíteni a szovjet válaszokat a nagy amerikai zsánerekre: A Moszkva nem hisz a könnyeknek és a Katasztrófa égen-földön (újabb magyar címadási bravúr). Ezekben is a fáradt őszi színek dominálnak.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.08.10. 16:28:13

kedves @anteus: örülök, ha örömet okozhattam! :)

És újabban az orosz filmek is elképesztő válaszokat adnak a hollywoodi filmekre. Erre a vonalra moccant rá mostanság Nyikita Mihalkov is. De baromi jól csinálja!

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2009.08.31. 16:41:59

nálunk mire fényképeztéjk a Ludas Matyit, Eltüsszentett birodalmat stb.-t? ugyanerre az anyagra?

a sovcolornak varázsa, a kékes tónusok valószerűtlen keserédes távolságba röpítik az ábrázolt történetet. lehet éppen ez is hozzájárult az orosz mese és az sci-fi sikeréhez?

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2009.08.31. 17:10:43

A Ludas Matyit ha jól tudom, még a szovjetektől átpasszolt, de németektől zabrált Agfára forgatták. Az eltüsszentett birodalom talán már szovkolor.

Tényleg, volt egy-két menő orosz mesefilm is: Kék madár, meg még sok minden más is.
Aztán A kétéltű ember és a Nemo kapitány szovjet változata is menő volt.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2009.08.31. 20:50:30

@Gasper: Nem volt rossz az eredeti mű sem: Beljajev. Már a Kétéltű ember. Viszont az is magán hordozza az alap szembenállást: a pénzhajhász katonai oligarchia versus emberbarát felvilágosult (szocialista?) tudós párosát. Szóval valamiféle tehetség átütött a megkövetelt sémán.
Nem lehet véletlen viszont, hogy pl. Tolsztoj Sci-F művét nem filmesitették meg - és lehetne még sorolni.
Az eltüsszentett birodalomról még meg lehetne kérdezni a rendezőjét, Banovich Tamást.
Akit a hatalom még engedett kicsit rendezni, nem is akármiket: Az életbe táncoltatott leány (az első és tán utolsó magyar táncfilm), Ezek a fiatalok (naggyon rizikós téma volt) majd a Szép magyar komédia.
Viszont majdnem 80 magyar, és több külföldi filmnek volt díszlettervezője...
1950-től dolgozik, jelenleg is két film várja díszleteivel a bemutatást...
(Mint ember, eléggé kevéssé volt szimpatikus nekem, de kijöttem vel.)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.01.29. 16:33:57

Január 30-án szombaton, 20:50-től Etűdök gépzongorára a Duna tv-n!!!

www.dunatv.hu/musor/musorajanlo/filmek/etudok_gepzongorara.html

Ha már sovcolor...

Grift · http://gozdom.blogspot.com/ 2010.01.30. 19:56:19

@Gasper:
ebben a percben néztem a portra és láttam nagy örömmel, aztán jöttem ide és láttam, hogy maga es írja. :)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.01.31. 10:10:49

@Grift: meg es néztem tegnap, mivel amúgy is csak ótvaros kínálat volt terítéken. :))

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2010.12.30. 09:57:55

Fontos link Mormogi Papától:

www.mult-kor.hu/20101221_felezer_szovjet_es_orosz_filmet_nezhetunk_a_neten

És a Moszfilm honlapja, ahol a filmek elérhetők:

www.mosfilm.ru/MainPage.aspx?lang=en

Kösz, Mormogi! :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2010.12.30. 14:03:38

@Gasper: Nincs mit - a legjobb helyre került! :-)

tapló II. 2020.12.22. 09:37:49

Anno hoztak Moszkvából az ismerőseim akik kint jártak két tekercs Szovkolor diafilmet. Tudták, hogy nagy amatör vagyok. Egy orosz-szakos tanár lefordította a dobozban lévő cédulát, előhívható ORWO színesfilm fürdőben is. Nos lett fotó és lett előhívás. A színek tényleg döbbenetesek voltak. Életemben olyan fakó képeket nem láttam. (Illetve, ha 10 évig kint van az eredeti ORWO a napon akkor az ilyen.) Később egy másik ismerős elárulta, hogy ORWO (keletnémet) filmet is csak az elvtársak külön magazinjában lehet kapni, ott a népnek ez a film van, meg a Szputnyik borotvapenge amit jobb nem használni..

tapló II. 2020.12.22. 09:39:28

@vero: Inkább vízes színűnek látszott minden, a kék sem volt határozott.

tapló II. 2020.12.22. 09:41:55

Igen, amíg el nem felejtem. A legjobb színes film a japán Fuji volt. Fogalmam sincsen ezek a japcsik hogyan csinálták, de mindenben elsők tudtak lenni. Kiváló a Zeiss optika? Erre odarakták a Nikon gépet kétszer olyan éles lencsékkel.

v_e_r_o 2021.04.29. 11:09:46

@tapló II.: megtisztelő 11 év után választ kapni, és most olvasom 4 hónapra rá. kerestem is már a tájkép blogot, örülök, hogy így megtaláltam.
üdv, vero
süti beállítások módosítása