Minekután a magyar munkásmozgalom másodvirágzásának korából leltem a minap egy újabb gyöngyszemre, hát úgy gondolom hogy ezt feltétlenül illik megmutatni Neked, kedves olvasó. Kellő tisztelettel.
De hogy miért nem fogok komcsizni? Először is azért, mert nem szokásom komcsizni -azzal együtt, hogy ki nem állhatom ezt a különleges anyagból gyúrt emberfajtát- habár csúnyán meglopták kiterjedt családomat a háború után folyamatos jelleggel, amire azért mégsem szolgált rá a família. Másrészt meg azért nem szokásom a komcsizás, mert mindenkinél tökéletesebben írja le Krúdy Gyula A komcsi című írásában az említett különleges anyagot. Krúdy meg nekem Nagy Szent Tehén, akit úgysem kéne megpróbálni überelni. Inkább olvassa el mindenki az említett igen kiváló kis novellát. Közel kilenc évtizedre visszamenve is pontos kórismét állít fel ugyanis az író, a már említett különleges anyagról. Ugyanis hihetetlenül viruló és könnyen átalakuló matériáról beszélhetünk ma is, ha tetszik, ha nem. Bizonyos esetekben még pártállástól függetlenül is.
Na de lássuk most már azt a bizonyosat. A gyöngyszemet, melyet tegnap fotóztam Budapesten a Hollán Ernő utca és a Szent István park találkozásánál.
Ne aggódjon a nyájas olvasó, ha első körben nem tudja kibogozni a szöveg teljes tartalmát, alant mindenre fényt derítek.
Talán első körben azért nézzünk egy kis történeti visszatekintést graffiti ügyben, hiszen a legkorábbi politikai üzenetek a korai császárkorban elpusztult Pompejiben maradtak ránk a házfalakon.
Tehát semmi újdonság nincs abban, hogy kampányolunk a falon. Sőt Pompejiben is igen kemény szitokszavakkal illették az ellent, azaz a versenyre kelő szenátorjelölteket és egyéb városi nobilitásokat.
Viszont az oké, hogy Pompejiből ilyen emlékeink vannak, de hogy a '40-es évek közepének Budapestje is megőrizte bizonyos politikai frázisait, na azért az nem akármi. És még hamueső sem kellett hozzá.
Azonban most már nézzük az üzenetet: HELYET A NÖKNEK A KÖZÉLETBEN! Így rövid ö-vel egyébként.
Nyilván nem polgárit végzett illető festette fel az üzenetet, hanem egy mezei talpas, akinek nyilván még a négy elemije is csak bajosan volt meg. Bár szerintem az sem. Persze nincs ezzel semmi baj.
Ellenben az üzenet tartalma roppant szimpatikus, hiszen a szüfrazsetek és a szocdemek után harmadikként mégiscsak a komcsik vállalták be ezt az igen támogatandó elgondolást. És lám, soha nem is ült annyi cseléd a parlament padsoraiban, mint azelőtt. Habár azelőtt szerintem egy sem ült, hiszen várták haza a háziurat finom ebéddel, miután a háziúr megtartotta aktuális interpellációját a T. Házban és hazatért egy finom ebédre.
Mielött még megvádolna valaki, hogy lenézném az egykori cselédeket, hát szó sincs róla. Azzal együtt, hogy a két háború közötti cselédstátuszt anakronizmusnak tartom, azért elmondanám, hogy az én dédszüleimnek is volt cselédjük, akivel teljesen korrekt viszonyt ápoltak. Megbecsült tagja volt a leány a ház népének. Ezt misem bizonyítja jobban, minthogy jóval a háború után is szinte barátinak mondható kapcsolatot tartottak fenn, miután a leány visszament Nógrádba és családot alapított.
De most már nézzünk egy részletet a mi kis graffitinkből, ami mindennél jobban bizonyítja, hogy eme szöveget az MKP, azaz a Magyar Kommunista Párt dolgos aktivistái rondították rá ennek az újlipótvárosi bauhaus stílusú háznak a falára.
Az itt látható -kissé elmosódott- embléma közismerten a kommunisták akkori pártjelvénye volt. Egész pontosan egy rúdra gyógyított ötágú verescsillagot látunk, melyről girland gyanánt kígyózik lefelé a nemzetiszín szalag. Csakhogy legyen némi nemzeti jelkép is, mely barátságosabbá teszi a mucsai magyar számára a fényes szeleket. Mert azt azért tudni kell, hogy az 1919-es kommün óta a magyar ember végtelenül utálta a komenistákat. És ezt nem én mondom, hanem ezzel maga Rákosi, Gerő, Révai és a többi díszhuszár példálózott állandó jelleggel. Természetesen csak szűk körben. Amúgy nem is véletlen, hogy nálunk volt a legdurvább sztálinista rendszer a kezdeti években. Ennek következtében '56 sem volt véletlen. Előbújt a sok faszista elem.
Azért néhány gondolatomat még megosztanám a kommunizmus evilági kísérletei kapcsán a drágalátos olvasóval.
Sokan mondják, hogy ezek nem is voltak komcsik. Meghogy a kommunizmus gondolata nem is rossz dolog. Na erre én csak azt tudom mondani, hogy ezek kommunisták voltak és a kommunizmus gondolata nem hogy nem rossz dolog, hanem egyenesen diabolikus dolog. Nem egyszerűen egy szarul megkonstruált utópiáról van ugyanis szó, amit lehetne jól csinálni, hanem a totalitárius diktatúrák egyik archetipusával állunk szemben, amit csak véres kézzel lehet irányítani.
Az, hogy voltak megtévedt emberek? Na ja. Megtévedt ember volt Orwell, meg Koestler, meg néhány nyugati értelmiségi, akik a második pillanatban észheztértek és felismerték ennek az egész konstrukciónak az ördögi mivoltát. Na meg megtévedt ember volt az úgynevezett kisember, aki valóban őszintén hitt az eszmében. Nálunk '89 után ők szippantották a legnagyobbat, hiszen csak az ideológiát hagyták rájuk, a lenyúlt vagyont már nem.
Ráadásul bárhol próbáltak a világban úgynevezett kommunizmust megvalósítani, abból mindig baj lett. Ugyanis a szisztéma nem egyeztethető össze az organikus emberi léttel.
Még azért megemlíteném a kommunista rendszerek vezetési struktúrájának a jellegét is, hiszen az is elég beszédes. Ugyanis vezetési módszerek tekintetében nyugodtan párhuzamot állíthatunk a klasszikus amerikai szindikátusokkal, hiszen ha jobban belegondolunk Al Capone, Lucky Luciano, vagy éppen az ír maffia is rokon szisztémát követett. Ha lojális vagy és rátermett, akkor bekerülhetsz a legfelsőbb körökbe is akár, de ez még nem garancia arra, hogy holnap az egész családoddal együtt nem nyírunk ki. Sztálinék ugyanígy csinálták. Végsősoron a mi Dzsugasvilink is vonatrablóként kezdte. Előtte meg mondjuk szeminarista volt.
További dolgokról most nem írnék, úgyis sokminden ismert a mozgalom múltjából, úgyhogy mára ennyit szántam megosztani a hirtelen támadt gondolatokból. Búcsúzóul -mint már megszokhattátok- mégegy képet idevarázsolok a leletemről.
Javaslom, hogy aki teheti nézze meg élőben is. És remélem, hogy nem fogják mai graffitis arcok összegányolni, mert mégiscsak meg kéne hagyni memento gyanánt.
Zárásképpen pedig csak annyit javasolhatok nagy szeretettel, hogy olvassatok Krúdyt!
Utolsó kommentek