Itt található Hadik András lovasszobra, egészen pontosan az Úri utca és a Szentháromság utca sarkán lévő téren. Ifj. Vastagh György mintázta a szobrot, melyet 1937-ben avattak fel egyébként.
Na de a lényeg!
Avatatlan szemlélő nem ismerheti azt a szoborhoz köthető igen szép, bár kevésbé romantikus tradíciót, mely a Feldmarschall lovának tökeihez kapcsolódik. Mondom, régi szép szokásról van szó, mely a két háború közötti időkre vezethető vissza, viszont amitől megható a dolog, hogy még ma is teljességgel élő hagyományról beszélhetünk. De mielőtt megvilágítanám sokak előtt eme -egyébként szembetűnő- misztikumot, szeretném felidézni Futaki Hadik András gróf uram számunkra sok büszkeségre okot adó katonai karrierjét.
Katonai karrier
Hadik András kisnemesi család sarjaként 1710-ben született Csallóközben. Katonai karrierje tipikus példája a 18. századi magyar kisnemesi réteg felemelkedésének. Alulról érkezett és élete alkonyán a Habsburg birodalom illetve a Magyar Királyság legkiválóbb hadvezéreként tartották számon egész Európában. Az az igazság, hogy más magyar soha nem ért el a birodalomban olyan magas pozíciót, mint ő. De még osztrák sem igazán.Katonai szolgálatát 1732-ben kezdte meg egy magyar huszárezredben. Miután már fiatalon is kiváló vezetői adottságokkal rendelkezett, hamar emelkedett felfelé a katonai ranglétrán. 1744-ben ezredesi, rá három évre pedig már tábornoki rangban szolgált. Részt vett az osztrák örökösödési háborúban, majd a hétéves háborúban (1756-63). Ehhez a háborúhoz köthető egyik legnagyobb haditette, azaz Berlin megsarcolása, melyet csak úgy, amolyan virtusból hajtott végre, de erről majd kiemelten alább írok. 1759-ben már lovassági tábornok egyébként.
1763-ban grófi rangot kap, aztán rövid időre budai katonai kormányzó, majd 1764-68 között Erdély katonai főparancsnoka és királyi biztosa. Ekkoriban -elsőként Magyarországon- szorgalmazza a jobbágyrendszer felszámolását!
1772-ben már a Habsburg csapatok fővezére, majd a birodalomhoz csatolt Bukovina első polgári kormányzója. 1774-ben már tábornagy és a Bécsben székelő Udvari Haditanács elnöke.
Nevéhez fűződik a székelyek Bukovinába való letelepítése, akik Moldvából menekültek ide. Számukra kegyelmet eszközölt a bécsi udvarnál. Nevét a mai napig őrzik bukovinai székely falvak, úgymint Hadikfalva és Andrásfalva, melyeket hálából neveztek el róla a székelyek.
1790-ben halt meg Bécsben, ahol a Maria Theresien Platzon álló Mária Terézia szoborcsoporton is megtalálható alakja. A szoborcsoporton ő Mária Terézia négy legfőbb marsallja közül az egyik.
A berlini huszárcsíny
Az alábbi történetet először apám mesélte nekem gyermekkoromban. Aztán nagyobbacska lettem és minden jobb házibuliban -megfelelő italfogyasztás után- ezzel a történettel szoktam (volt) a lányokat fakítani. Néha meglehetős sikerrel!
1757. októberében gondolt egyet a mi András grófunk és 4320 katonájával elindult a sziléziai frontról a jó félezer kilométerre fekvő porosz fővárosba, Berlinbe. Természetesen csak úgy, virtusból. Hogy meggyorsítsa a dolgot, magyar huszárjai mögé ültette a gyalogságot. Fel a lóra! Az út hat napig tartott, mivel éjszaka lovagoltak, nappal pedig elbújtak az erdőkben, hogy ne vegye észre őket az ellen, hiszen vastagon az ellenséges hátországban masíroztak.
Berlin alá érkezve természetesen hatalmas meglepetést okoztak huszárjaink, hiszen erre a jelenésre azért senki nem számított arrafelé. Nagy Frigyes (nem mellesleg egy időben Bach János Sebestyénünk kenyéradója) ekkoriban egyébként nem tartózkodott a városban. Hadik követei rögtön jelezték a város előljáróinak, hogy adják át neki a várost és megjelölt egy orbitális méretű összeget hadisarc gyanánt.
Először a berlini helyőrség nem vette komolyan a dolgot, hiszen védve voltak és a túlerejük is megvolt a huszárokkal szemben. Erre Hadik szanaszét lövetett néhány városkaput, majd huszáros rohammal bevették a várost. A védők szétrebbentek és huszárjaink még foglyokat is ejtettek.
Az ostromlók számára meg volt tiltva a szabadrablás és a lakosság bántalmazása. Naná, hogy Berlin egyből kifizette a gigantikus méretű hadisarcot, melynek jelentős részét katonái között osztotta szét Hadik. A huszárok összesen egy napig maradtak a városban, amíg el nem készült Mária Terézia ajándéka, huszonnégy pár női kesztyű a város címerével. Ez volt Hadik személyes ajándéka az uralkodónőnek.
Hazafelé -csak úgy kedvtelésből- egy huszárkülönítmény még megsarcolta az Odera melletti Frankfurtot, majd szerencsésen visszatértek a legények eredeti állomáshelyükre. A magyarok vesztesége 88 ember volt és 54 ló, míg 425 porosz hadifoglyot hoztak haza magukkal, meg hat porosz hadizászlót.
A történések után sokáig egész Európa II. Frigyesen röhögött, aki nem mellékesen -ha hinni lehet a kortársaknak- egészen kiváló uralkodó volt. Hadik András pedik megkapta a Mária Terézia Rend nagykeresztjét.
pontos adatok forrása: Wikipédia
A Feldmarschall lovának tükörfényes tökei
És itt térjünk vissza a budai Várban található szobrunkhoz.Négy irányból közelíthetjük meg a teret, ahol domináns szerepet visz ez az igen jó arányú lovasszobor. Az évtizedek során a bronzszobrokra oly jellemző zöld patina is jellegzetességként említhető, de csak igazán szikrázó napsütésben veheti észre a kifinomult szemű vándor, hogy valami mégsem stimmel. Egy neuralgikus ponton ugyanis nincs patina! Sőt! Vakító fényességet árasztanak a ló tökei.
És természetesen erre is megvan a magyarázat, mely roppant egyszerű. A történetét szintén gyermekkoromban hallottam először, hiszen a családban volt, illetve van is érintett személy, ki szintén hozzájárult ezen állapot fenntartásához.
Mondom, az okok roppant egyszerűek.
Volt az úgy, hogy a Műegyetem kollégiuma nem messze innen a Várban működött. Ennek okán kialakult egy szokás -amolyan virtusból- még a háború előtt, hogy a kollégisták vizsgaidőszak idején megkörnyékezték a mi jó Hadikunk lovasszobrát, melynek tökeihez valamiféle mágikus erőt társítottak. Szépen megvárták, míg arrébb állt a posztos rendőr, aki nem véletlenül kerülgette sűrübben vizsgaidőszak idején a szobrot, majd szépen ahogyan illik, szidollal fényesítették az inkriminált testrészt.
Vannak legendák, hogy csak az építészek, vagy a villamosmérnökök űzték ezt a jó szokást, de erről mint kívülálló én sem tudok többet. Egy biztos, hogy ez a jó szokás még ma is él. Pedig már régen nem itt működik a kollégium. Végre egy igazi tradíció, melyet remélhetőleg még a reformok szele sem tud negligálni.
Hiába, amíg tudunk néhányan ebben az országban Hadik András berlini haditettéről, addig lehet hogy nincs is itten olyan nagy gond.
Végezetül már csak annyit mondhatok, hogy aki teheti, az sétáljon fel a budai Várba és
látogassa meg Hadik András lovasszobrát. Tegye ezt családosan kisgyermekkel, ahogyan én is teszem, vagy sétáljon erre egy fonnyadt őszi délutánon, szitáló esőben, aktuális szerelmével.
Utolsó kommentek