Katzenjammer van! Pontosabban szerencsére már csak volt, ugyanis az alább közölt étel délutánra viszonylag helyre billentette a világ rendjét. Történt ugyanis tegnap, hogy Ant és Tomaso barátaimmal szűltünk egy új, közös blogot, mely eseményt illő módon megünnepeltünk a pesti éjszakában. Az új blogról még kicsit titkolóznék, ellenben a másnaposság ellen igen hatékonynak bizonyult ételt már most szívesen közreadom.

Ilyenkor nyáron feltétlenül szeretem a könnyű, nagyon egyszerű ételeket, úgyhogy ma is egy ilyennel domborítottam. Egy egyszerű étel elkészítése különösen hálás dolog, ha az embernek koordinációs problémái akadnak.

Történetesen a mai napon arra ébredtem, hogy valamilyen tengeri herkentyűt lenne kedvem enni. Ez nem könnyű vállalkozás, hiszen hazánkban nem egyszerű feladat friss tengeri állatokhoz jutni, a fagyasztott dolgokat pedig -főleg halak esetén- egyáltalán nem kedvelem. Ezzel együtt úgy döntöttem, hogy átsétálok Budáról Pestre az éppen lezárt Szabadság hídon és elmegyek a Nagycsarnokig. Ott rögtön alámerültem a pinceszintre és meg sem álltam az Ázsia boltig abban a reményben, hogy ott mindent egy helyen beszerzek. Szerencsémre egyből kifogtam egy csomag spanyol feketekagylót, fagyasztott állapotban. Szép áruról beszélhetünk, nem volt tele jégkásával, ahogyan a szakszerűtlenül tárolt mélyhűtött dolgok szoktak kinézni, úgyhogy kagylóim beugrottak a kosárba.

Utána jött a tésztaválasztás. Mostanában nagyon finom tésztákat lehet kapni ebben a boltban, ráadásul korrekt áron, így mostani választásom egy manufakturálisan készült, rozmaringgal fűszerezett olasz tésztára esett. Az enyhén zöld színű tészta kellemesen visszafogott illatával és ízével a késöbbiekben igen jó választásnak bizonyult. Vettem még egy üveg török kapribogyót, egy konzervparadicsomot, aztán startoltam is haza, hogy minél előbb nekiálljak főzni.

Első körben csináltam egy paradicsomos szószt, ami semmi másból nem állt, mint hogy néhány gerezd, kés lapjával zúzott majd felvágott friss fokhagymát megfuttattam a korábbi,  pisztrángos posztban hálával emlegetett szicíliai olivaolajon. Hamarjában belekerült a feldarabolt paradicsom és egy-két babérlevél is. Kevés frissen őrölt feketeborsot tekertem még a paradicsomra, majd nagyon alacsony tűzön lefedve, lassan besűrítettem a szószt. Az utolsó egy-két percben ugrott a kagyló a paradicsomba egy kevés kapribogyó kíséretében. A borson és a babéron kívül más fűszer nem is került az ételbe, hiszen a közben megfőzött tészta biztosított egy igen kellemes visszafogott rozmaringos ízt. A végén összekevertem a tésztát a kagylós paradicsomszósszal, majd a tálalás után mindenki kedvére reszelt még parmezánt az ételére.

Luca lányom nagy kagylóvadásznak bizonyult, hiszen csak úgy kapkodta a kagylókat a tészta közül. A papája meg boldog volt, hogy a drágalátos lányát mindenféle nehézség nélkül rá lehet vezetni a tengeri herkentyűk élvezetére. Annamari, a feleségem pedig nem győzte dícsérni az ebédet, ráadásul ő szakértőnek mondható, hiszen Rómában tanult meg igazi római ételeket főzni, autentikus házból.

Epilógus

Annál kevésbé volt autentikus az ebéd befejezése, melyre egy török kávéval tettünk pontot. A török kávét évek óta isszuk, ráadásul már kaphatók igen finom kávék direkt erre a célra. Jelen esetben egy libanoni kardamomos kávét főztem az itt látható cezve-ben, azaz dzsezvában, mely darab egy igen régi kétszemélyes, eredeti török kávéfőző. Anyaga sárgaréz, belseje cinnel van bevonva. Természetesen tilos mosószerrel elmosni, amúgy is kell neki a patina, ugyanis így a kávé íze is finomabb.

A török kávét úgy kell főzni, hogy csészénként egy kávéskanál kávét kell a dzsezvába tenni, ízlés szerint púpozva, ha pedig cukorral szeretné inni az ember, akkor azt is az elején tesszük hozzá, szintén ízlés szerinti mennyiségben. Egyébként ajánlom a semlegesebb ízű világos nádcukrokat, mert azokkal sokkal finomabb lesz a kávé íze. A minőségi különbségről nem is beszélve. A kávéra és a cukorra ráöntjük a megfelelő mennyiségű vizet, majd dzsezvánk felugorhat a gázrózsára, szigorúan alacsony hőfokon. Néhányszor megfuttatjuk a dolgot, ügyelve hogy azért ne fusson ki a finom kávénk, majd a főzés után egy keveset várunk, hogy leülepedjen a zacc. Ezek után már csak ki kell tölteni csészékbe és élvezhetjük is finom török kávénkat. Tej, tejszín, tejpor stb. használata szigorúan kerülendő! Ezekkel csak rontjuk az élményt.

Zárszóként el kell még mondanom, hogy ez a roppant egyszerű mai ebéd -utána a török  kávéval- teljes mértékben rendbe tette a napomat.

Ant és Tomaso! Remélem ti is egyben vagytok!