Bemutatkozom!

Illetve bemutatkozunk. Az alábbi fotón ugyanis én vagyok látható és a közel egy éve igen hűséges Pajtásom, amivel éppen célra tartok. Pontosabban célra tartanék, ha éppen nem zizzent volna elém a feleségem egy tükörreflexes digitális Nikonnal, hogy gyorsan megörökítsen minket. Engem és a Pajtásomat.



Ezek után sokak számára kiderülhetett, hogy a kezemben tartott fényképezőgép az ötvenes évek emblematikus fotómasinája, a keleti blokk akkoriban egyik legjobbnak számító „kompakt” gépe, a Pajtás.

Gamma Művek, a Lőelemképző és a Duflex

A második világháború után nagyon gyorsan beindult a munka a budapesti székhelyű Gamma Művekben, mely cég ekkor már évtizedek óta a magyar finommechanika, az optikai műszerek és a fotótechnikai eszközök széles skáláját kísérletezte ki és gyártotta le. A Gamma világhírű cég volt, többek között olyan szabadalmakkal, mint a Juhász-Gamma féle légvédelmi lőelemképző, amely a gyár nemzetközi hírnevét megalapozta már a két világháború között.
Fontos területe volt a Gammának a fotómechanikai fejlesztés. Az egyik legjelentősebb munkatársa Dulovits Jenő volt a cégnek, aki középiskolai tanári státusza mellett számtalan fotográfiai szabadalom tulajdonosa volt és nevét beirta a magyar fotográfia történetébe is. Salamoni fénnyel csillogó arany betükkel.
Legismertebb fejlesztése a háború miatt csak 1948-ban bemutatott Duflex gép volt, mely az első tükörreflexes kisfilmes gép volt a világon. Mondanom sem kell, hogy a Duflex soha nem került sorozatgyártásba. Természetesen Rákosi elvtársék jóvoltából.
Legközelebb 1954-ben hozott ki a japán Pentax cég ilyen géptípust, mely részben a Duflex fejlesztéseire alapozta a mechanikáját. Ennyit az örökös magyar rögvalóságról.

A Pajtás

Abból már röviden kaphattunk ízelítőt fentebb, hogy a Gamma komoly fejlesztéseket, illetve komoly produktumokat tudhatott maga mögött még a háború elöttről. Ennek megfelelően a háború után, illetve az ötvenes években is rendelkezésre állt az a szellemi tőke, amely biztosította a gyár továbbélését -igaz, már szocialista viszonyok között.
A fekete bakelitvázas Pajtás gépet 1955-ben hozta ki a Gamma, funkcióját tekintve pedig hamarosan a fotóamatőrök és az iskolások közkedvelt fényképezőgépévé vált. Annak idején egy jó bizonyítvány, vagy egy jólsikerült érettségi megérdemelt jutalma volt ez a masina.
Ergonómiai szempontból egészen kényelmesen kezelhető gépről van szó. Zárt formavilág és letisztult vonalvezetés jellemzi. Nagy sorozatban és viszonylag olcsón előállított készülékről beszélhetünk, amely méltán volt népszerű Magyarországon, de a keleti blokk más országaiban is.
A Pajtás műszaki paramétereit tekintve nagyfilmes gép, amely 6x6-os felvételeket készít. Objektívje fix 80 mm-es, 1:8-as fényerejű Achromat optika. Ez a gyújtótávolság rollfilmek esetében normál látószögnek felel meg. A zárszerkezet két időt tud; egy hosszú (végtelen) expozíciót és egy 1/30-ad zársebességet. Ehhez társul a három blendeérték, 8; 11; és 16 értékekkel. Mélységélesség szempontjából ezek igen príma rekeszértékek.
Ha valaki annak idején nagyot akart villantani, akkor megvette Pajtásának az eredeti gyári disznóbör tokot is, jelentős felárért. Büszkén mondhatom hogy az enyémnek is van tokja, nem is akármilyen. De erről majd alant bővebben.




Öt éven keresztül, egészen 1960-ig gyártották a Gammánál a Pajtásokat, majd még hat évig a Fővárosi Finommechanikai Vállalat vette át a gyártást. 1966-ban a Pajtás gépek -és általában a magyar fejlesztésű fotótechnikai eszközök- is a magyar motorkerékpárok sorsára jutottak; a KGST-ben a szovjet Szmena és Lomo gépekre osztották a fényképezőgépgyártás ezen szegmensét. A döbbenetes az, hogy manapság a Lomo gépek hatalmas karriert futnak be. Nyugat-Európától az Egyesült Államokon át egészen Japánig trendi dolognak számít Lomo géppel filmre fotózni. Manapság a szívárvány minden színében, a legkülönbözőbb kiegészítőkkel gyártják ezeket a gépeket, kiszolgálva a legtrendibb igényeket is. Magyarán illik az iPod mellé legalább egy rózsaszín Lomot is beszerezni.
A Lomo kamera történetéről egyébként itt, a lomográfusok köréről pedig itt lehet bővebb információkat szerezni. Persze megint feltehetjük a hülye történelmietlen kérdést a mi kis Pajtásunk kapcsán. Mi lett volna, ha...? A Duflexet pedig már ne is emlegessük.

Az én Pajtásom

Régóta fotografálok régi fényképezőgépekkel ilyen-olyan okokból kifolyólag, de persze főleg egyfajta autonóm önkifejezés céljából. Ennek köszönhetően van néhány egészen régi gépem, de a gyüjteményem tavaly Karácsonykor bővült Édesanyám jóvoltából a már említett Pajtás fényképezőgéppel. Az erről készült fotók láthatók egyébként most itt, ezen írás illusztrációiként.
Pajtás szettem első blikkre feltűnő ékköve a patent állapotban lévő disznóbör tok, melyen egy korabeli matrica található. Ettől a matricától pedig egészen személyes tárggyá válik számomra ez a gép, hiszen a színes matricán egy focistát láthatunk, mely minden bizonnyal arról tanúskodik, hogy Pajtás gépem -nagy valószínűséggel- első gazdája egy Aranycsapat-rajongó srác lehetett. Ne feledjük, hogy abban a korban vagyunk, amikor szinte a magyar foci sikerei jelentik az egyetlen lelki fogódzót a magyar társadalom számára.
Amikor megkaptam tavaly Karácsonykor ezt a gépet, rögtön egy jelenet jutott eszembe az Amelie csodálatos élete című filmből. Az a jelenet, amikor Amelie a saját fürdőszobájában elfalazott kincsekre talál; egy kissrác bádogdobozba rejtett dolgaira. A filmben persze Amelie kinyomozza az azóta már nagyapává felnőtt fiú kilétét és visszajuttatja számára a kincseit. Nekem sajnos erre esélyem sincs, éppen ezért az a dolgom ezzel a géppel, hogy nagy becsben tartsam és használjam. Ugyan úgy, ahogyan egykori tulajdonosa tehette.

Fentebb említettem, hogy két helyen is gyártották a Pajtásokat. Az első, az igazi, úgymond a szülőhely ugye a Gamma volt, a második pedig a Fővárosi Finommechanikai Vállalat. Ennek megfelelően kétféle kiadása létezik a gépnek, az egyik Gamma felirattal, a másik pedig FFV jelzéssel. Mindkét embléma az optika alá van gravírozva. Talán mondanom sem kell, hogy az igazán menő Pajtás széria a  Gammában gyártott sorozat, melyen ott díszeleg a Gamma gyár háború elött tervezett jellegzetes emblémája.
Az meg már csak hab a tortán, hogy én is egy Gamma féle darab büszke tulajdonosa lehetek.
Gyakorlatilag Pajtásomról minden lényeges információt, gondolatot és érzést elmondtam, úgyhogy csak arra buzdítanék mindenkit, hogy amennyiben ilyen és ehhez hasonló gépek lappanganak a családban, akkor őrizzék meg őket és vigyázzanak rájuk. Anyagi értékük nem jelentős ezeknek a fényképezőgépeknek, ellenben eszmei értékük és érzelmi vonatkozásaik szinte felbecsülhetetlenek, úgyhogy jó szívvel csak annyit tanácsolhatok hogy becsüljük meg Pajtásainkat.