Közel két évtizedes személyes tapasztalatomat osztom most meg a nagyérdeművel, hiszen jellemzően két típusú kiállításmegnyitó létezik a mai Magyarországon. Az egyik kategóriába azok a megnyitók esnek, ahol szar képek lógnak a falakon, viszont jó a bor. Aztán van a másik eset, amikor rettenetes a bor, viszont jó képek lógnak a falakon.
Létezik azért egy harmadik, igen ritka eset is, amikor jó a bor és a falakon lógó képek kapcsán is beindulnak a hasznos gondolatok.
Ez utóbbi, igen ritka esetre volt érkezésem két hete, hiszen egykori Kisképzős osztálytársamnak -és nagyon jó barátomnak-, Lőrincz Tamás festőművésznek nyílt kiállítása Budapesten.




Maga a megnyitó is igen rendhagyóra sikeredett, hiszen nem volt megnyitóbeszéd, ellenben a jó Tamás barátom megosztott pár gondolatot a megjelentek elött a most kiállított három nagyméretű festmény kapcsán. A megnyitó után egy héttel újra találkozót beszéltem meg Tamással, hogy a festményeket lefotózzam és hogy nyugiban átbeszéljük a munkái kapcsán egy héttel korábban elhangzott dolgokat.
Az alábbiakban az ő gondolatait, illetve beszélgetésünket adom közre rövidített formában, mely beszélgetésre a Fény utcai piac kávékimérésében került sor egy taknyos hétköznap délelöttön.

Ahogyan azt Lőrincz Tamás az elején elmondja, festészete leginkább az úgynevezett festői festészethez köthető, melynek igen jellemző attitüdje az illúziókeltés a fények és az árnyékok segítségével. Ez a fajta irány a reneszánsz óta megtalálható a festészetben, de igazán a barokk idején válik jellemző kifejezőeszközzé, azonban már jóval korábban, az antik római festészetben is felfedezhető mind a falképek, mind a mozaikok esetében. Emellet persze Tamás számára fontos kötődést jelentenek a magyar festészeti hagyományok, úgymint Ferenczy Károly és  Mednyánszky László munkássága, de itt említhetjük a nemrég Párizsban elhunyt festőművészünket, Csernus Tibort is.
Tamás munkáiban eddig is fontos szerepet vitt a fény-árnyék -mint kifejezőeszköz- jelenléte, de saját elmondása szerint korábbi képeinél (önportrék, ikrek) inkább a stiláris szándékok voltak az erősebbek. Ez a stiláris dolog viszont mostanában háttérbe szorul, és a fény-árnyék szerepe egyre mélyebb értelmezést nyer.  Rájött ugyanis arra, hogy a  fény és  a sötétség szembenállásának -vagy éppen egymás melletti párhuzamos jelenlétének- a vizsgálata sokkal komolyabb feladatot ad, ezáltal e kettő dolog ellentétének spirituális, illetve tudati aspektusai sokkal fontosabbak a számára. Magyarán festőművészünk  igyekszik a felszínről kicsit a mélyebb rétegek felé tempózni.

Versenyautó, olaj-vászon, 155x205 cm, 2008.

Tamás véleménye  szerint az ezredforduló, illetve a XXI. század eleje a tudatalatti hatalmának az erősödésével jár együtt. Egyre jellemzőbbé válik a technika behelyettesítő szerepe, ebből kifolyólag egyre intenzívebbé válik a természetről való leválás folyamata, illetve a valóditól való menekülés és az igazság fájdalma. S hozzáteszi még, hogy nagyon jellemző a halállal és a szexualitással szembeni értetlenség is.
Ma már ott tartunk, hogy a Terminator, vagy éppen a Szárnyas fejvadász története nem utópia, nem is sci-fi, hanem sok szempontból egyre inkább a megélt valóság, Lőrincz Tamás definíciójával élve: maga a realizmus.

Munkagép, olaj-vászon, 166x240 cm, 2008.

Fény és sötétség. Ez a szembenállás a festői minőség szempontjából nem létezik, hiszen a festészet -mint médium- számára egyformán otthonos közeg mind a fény, mind a sötétség. Mint ahogyan othonos közeg ez a művész számára is, aki adott esetben kívülről látva önmagát egyfajta kísérleti alanyként használja saját énjét, hogy meglássa a világban és a magában rejlő sötétséget.
Aztán szóba kerül a Cure A Forest című dala, mely egy misztikus erdőről énekel. Ez az erdő manapság egész egyszerűen jelen van az utcákon, magyarán a mindennapi életben vesz körül minket, és aki nem figyel, az csúnyán eltévedhet.


Nagy gyertyaégető, olaj-vászon, 180x225 cm, 2008.

Ellenben támpontot jelenthet a tradíció. Lőrincz Tamás számára például Rembrandt, vagy Velazquez festészete jelentheti ezt a kapcsot. Ehhez persze amennyire lehet, ismerni kell a régieket, illetve valamennyire rálátást kell szerezni arra a tudásra, melynek ők a birtokában voltak. Csernus Tibort idézve: "...ami még emlékeztet arra hogy mi volt, mi lehetett a festészet egykoron".
Lőrincz Tamás szerint elengedhetetlenül fontos, hogy a festészet találkozzon a mával, de ne a mai kor mércéjével mérve.

Az igazságot megvallva a fentiekben eléggé meghúztam Tamás gondolatait, melynek kizárólag az az oka, hogy én csak egyfajta önkéntes közvetítésre vállalkoztam most, amolyan  gondolatébresztő szándékkal. Ezzel együtt amennyiben bárkinek kérdése merülne fel a festményekkel, illetve a leírt gondolatokkal kapcsolatban, tegye fel nyugodtan kérdéseit, mivel májszter uram reagálni fog minden felvetésre.

A kiállítás megtekinthető:
2008. november 7-től 28-ig
szerdánként és péntekenként
14 órától 19 óráig

HUBA Galéria (NÉZHELY)
1012 Bp., Attila út 133. utcai bejárat