*
A folyóparton halászik a szegény ember, amikor legnagyobb meglepetésére kifog egy aranyhalat. Az aranyhal rögtön megszólal és kérlelni kezdi a szegény embert:
-Nagyon fáradt vagyok ugyan, de teljesítem egy kívánságodat ha most élni hagysz és visszaengedsz a folyóba.
Erre a szegény ember erősen gondolkodóba esik, hiszen egész nap nem fogott semmit, irgalmatlanul éhes, ráadásul mi lesz akkor ha az aranyhal nem váltja be az ígéretét. Végül persze mégis kötélnek áll a szegény ember:
-Rendben van aranyhal. Egész életemben herceg akartam lenni, így most azt kívánom tőled hogy igazi herceg lehessek!
Azzal a szegény ember visszaengedi az aranyhalat a folyóba, majd fáradtan és éhesen hazaballag.
Főhősünk másnap hajnalban a komornyik hangjára ébred a palotában:
-Felség! Felséges uram, kérem ébredjen! Indulni kell Szarajevóba...
*
A fenti történetet az 1976-ban Svédországba távozott édesapámnak mesélték Stockholmban élő lengyel emigránsok.
Utolsó kommentek