Az elmúlt hétvégén a nyugati határszélen voltam néhány napot, szigorúan kikapcsolódás céljából, ergo még az alkohollal is óvatosan bántam. És ha már arrafelé jártam, csináltam néhány fotót is, amelyekből most néhányat megmutatok. Mélyenszántó szövegekre senki ne számítson, ehelyett igyekeztem beszédes fotókat csinálni.

Segítségnek azért leírom, hogy a fotókon rögtön az elején feltűnik a soproni Tűztorony, majd utána a Fő tér, rajta két meghatározó motívummal. Az egyik a Szentháromság szobor, ami egy jellegzetes barokk fogadalmi emlékmű, melyet az 1695 és 1701 között lezajlott pestisjárvány után emeltetett Késmárki Thököly Katalin és férje, Löwenburg Jakab, életben maradásuk emlékére.
Állítólag ez az első csavart köztéri oszlop, amelyet Közép-Európában állítottak, ráadásul egyértelmű utalást láthatunk a Bernini-féle, római Szent Péter-Bazilikában található Baldachinra is. Az egyik fotón Szent Borbála, a jó halál, a bányászok, a tüzérség és a várak védőszentje, a másikon pedig Nepomuki Szent János, a gyónási titok mártírja és többek között a folyók, hidak, hajósok védőszentjének alakja látható. További részletes infók a szoborról itt olvashatók.

A Fő tér és egyben Sopron meghatározó építészeti eleme a Kecske-templom, azaz a Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt, évszázadokon át ferences, de 1802 óta a bencés rend tulajdonában álló templom, amely a magyar gótikus egyházi építészet egyik legjelentősebb emléke. A már a középkorban is több bővítésen átesett templomnak leginkább az enteriörje változott a legtöbbet, hiszen a teljes mai berendezés -az oltár, a szószék stb- barokk stílusú. Érdekes egyébként megfigyelni, hogy az oltár teljesen szervesen ráépül a gótikus, nagyablakos szentélyre, ami így egy szerencsés átalakításnak mondható. További értékes infókat egyébként itt lehet olvasni a templom történetéről.
Aztán persze fotóztam tartósan ideiglenesnek szánt, gótikus boltozatra gyógyított neoncsövet is, amely a szentéllyel átellenben, az orgonát is magában foglaló karzat alatt található. És csináltam pár fotót egy idős soproni férfiről is, aki éppen egy osztrák csoportnak beszélt a templom és Sopron történetéről. És annyira jól beszélt, hogy muszáj volt nekem is végighallgatni és lefotózni az öregurat. Kevés ilyen ember él már közöttünk.

Aztán jön Fertőd az Esterházy-kastéllyal és néhány fotóval a park minimál tereiről, amelyekről most külön nem írnék. Viszont mindenképpen írok pár sort a sorozat utolsó öt képéről, ahol az egykori hercegi lovarda tsz-barakkba és konzerv üzembe oltott barokk épülete látható, amelyet egy bezárt kutatóintézet lerobbant épületei, egy sufnisor és az egykori Gránátosházban kialakított általános iskola kosárpályája határol.
Az egykori lovarda szép arányú épülete jelenleg tragikus állapotú. Miközben az egyik homlokzatról több négyzetméternyi falfelületek omlanak le egyszerre, addig az épület másik végét szinte már csak a tsz-időkben a lovardához gyógyított sufniépületek tartják.

Persze ha nem akarunk rögtön sírógörcsöt kapni, inkább nézzük újra a fotókat, reményeim szerint mindenki talál közöttük kedvére valót.