HTML

Fontos idő

Tájoló

Felkérés táncra

Utolsó kommentek

  • FUHfilm: Fehér György (1939-2002) operatőr-rendezőről készítek egy könyvet, ezért szeretném megtudni, hogy ... (2023.04.13. 21:56) Még két dolog
  • v_e_r_o: @tapló II.: megtisztelő 11 év után választ kapni, és most olvasom 4 hónapra rá. kerestem is már a ... (2021.04.29. 11:09) Sovcolor
  • tapló II.: Igen, amíg el nem felejtem. A legjobb színes film a japán Fuji volt. Fogalmam sincsen ezek a japcs... (2020.12.22. 09:41) Sovcolor
  • tapló II.: @vero: Inkább vízes színűnek látszott minden, a kék sem volt határozott. (2020.12.22. 09:39) Sovcolor
  • tapló II.: Anno hoztak Moszkvából az ismerőseim akik kint jártak két tekercs Szovkolor diafilmet. Tudták, hog... (2020.12.22. 09:37) Sovcolor
  • Utolsó 20

Friss topikok

Tartalom

Licenc

Creative Commons Licenc

Lászlóbontás

2008.09.23. 17:55 Gasper

Mindenki önmagáért és Isten mindenki ellen

Egy számomra igen fontos filmről szeretnék most írni annak kapcsán, hogy a minap egy diszkontban,  a pénztárnál várakozva megláttam a film DVD változatát 650 (hatszázötven!) pengő magyar inflációs forintért. Naná, hogy berántottam a dolgot a Balfi buborékos és a macisajt közé.
De mielőtt belecsúsznánk a mélységekbe, itt van felütésnek a film harmadik perce. Felhívnám a figyelmet arra, hogy nem akármilyen a kép, nem akármilyen Johann Pachelbel egyébként slágergyanús D-dúr kánonjának részlete, valamint nem akármilyenek a szövegrészletek (magyar fordításaim alant olvashatók), úgyhogy fogadjátok szeretettel a gesamtkunstwerket! De ne a wagneri értelemben.



Zsönge műfordítói vénámat megcsillantva most gyorsan ideírom az első idézet fordítását, mely körülbelül a következőképpen szól:

HÁT NEM HALLJA EZT AZ ISZONYÚ KIÁLLTÁST MINDENÜTT,
AMIT AZ EMBEREK KÖZÖNSÉGES CSENDNEK NEVEZNEK?

Azonban még időnk sincs igazán eszmélni, hiszen hamarosan megkapjuk a következő dózist is:

„MINDENKI ÖNMAGÁÉRT ÉS ISTEN MINDENKI ELLEN”

 Az inkriminált filmrészlet -amint az a további feliratból kiderülhetett- Werner Herzog 1974-ben forgatott filmjéből, a Kaspar Hauserből származik, melynek címszereplője egy bizonyos Bruno S., valójában nem színész, ellenben sorsa illetve élete mindenképpen rokon vonásokat mutat a valóságban is létezett Kaspar Hauserrel. De előtte lássuk röviden az eredeti történetet.


Kaspar Hauser rejtélye

Kaspar Hauser 1812. április 30-án született egy Dél-német tartományban. De Kaspar Hauser a világ -és talán önmaga számára is- valójában csak jóval késöbb, 1828. Pünkösd hétfőjének reggelén született meg, amikor Nürnberg egy kis terén a jó bajor polgárok felfigyeltek egy fiatalemberre, aki órák óta mozdulatlanul állt egy helyben és mereven  nézett maga elé. A kezében pedig egy levelet szorongatott, mely levélből csak a nevét és a születési dátumát lehetett megtudni.
Az rögtön feltünt a nürnbergieknek, hogy a fura szerzet nem tud rendesen járni és minden mozgás erős fájdalmat okoz neki. A beszéd is nehezére esett, szókincse néhány szóból állt csak.
Annyira nem tudtak az emberek mit kezdeni a hirtelen támadt helyzettel, hogy jobbhíján a rendőrségnek adták át Kaspar Hausert, aki aztán hamarosan a város pénzéből egy kiváló professzorhoz, Georg Friedrich Daumerthez került.
A professzor hamar felmérte a helyzetet és kiváló érzékkel kezdte tanítani a fiút beszélni, írni és olvasni, valamint bevezetni az emberi világba. Kaspar Hauser ahogy szép lassan eszmélt és el kezdett kommunikálni, egyre több momentumot közölt a múltjából.
Nagyjából három éves korátol egy külvilágtól elzárt sötét pincében tartották fogva, ahol senkivel sem érintkezett, élelmét -amely kizárólag kenyérből és vízből állt-, ruháját mindig akkor adták be neki, amikor éppen aludt.
Ebből kifolyólag amikor titokzatos fogvatartói váratlanul tizenhat évesen szabadon engedték, Kaspar Hausernek fogalma sem volt térről, időről, fényről és évszakokról. Vagyis Kaspar Hauser tizenhat évesen úgy került egy csapásra az emberi világba, mint az újszülött csecsemők; ártatlan és tiszta tudattal. Ezt az utóbbi tényt azért is tartom fontosnak megjegyezni, mert a kortársak egybehangzó véleménye szerint Kaspar Hauser halála napjáig megőrizte ezen tulajdonságait, mely tulajdonságokat az emberek többnyire valamiféle csodaként fogtak fel.
Erről a krimibe illő rejtélyéről komoly irodalom áll rendelkezésre, úgyhogy most csak érintőlegesen említem meg a legfontosabb további momentumokat. A legismertebb feltételezések szerint Kaspar Hauser egy örökösödési viszály áldozata lehetett, mely viszály a badeni nagyhercegi családot érintette, ugyanis egyes feltételezések szerint talán a badeni  trón örököse lehetett a közel másfél évtizedig pincében tartott fiú. Arisztokrata származásáról árulkodott a karján található oltásnyom is, hiszen az oltást ekkoriban köztudottan csak arisztokraták és gazdag polgárok adattak újszülött gyermekeiknek.
Az, hogy „fontos” személy lehetett Hauser, mi sem bizonyítja jobban, minthogy fennmaradó életében kétszer próbálták meggyilkolni. Ráadásul élete utolsó éveiben elkezdte leírni az emlékeit és talán attól féltek, hogy felismer valakit fogvatartói közül, vagy egyszer felismeri azt a helyet, ahol fogva tartották.
A második gyilkossági kísérletet ráadásul sikeresen végre is hajtották, ugyanis 1833. decemberében azzal csalták el egy parkba, hogy ott -eddig nem ismert- édesanyja kíván vele találkozni. Amikor a parkba ért, elé lépett egy férfi és többször mellbeszúrta. A fiú még saját lábán hazament, majd három nappal késöbb, 1833. december 17-én belehalt sérüléseibe. Nem sokkal korábban Kaspar Hauser még azt mondta: „Az én megjelenésem a világban csak egy nagy zuhanás volt”.

Halálakor huszonegy éves volt.


Bruno S., az új német film ismeretlen katonája

A rendező, Werner Herzog mondta a film forgatása közben a Kaspar Hausert alakító Bruno S.-nek a következőt: Na Bruno, most veled megalkotjuk az új német film ismeretlen katonájának emlékművét.
A Kaspar Hausert alakító Bruno S. (polgári nevén Bruno Schleinstein) ugyanis nem színész és e szerep eljátszása után sem vált azzá, hiszen Bruno S. gyakorlatilag saját magát játsza ebben a filmben. Neve is azért olyan amilyen, mert soha nem állt szándékában úgymond „híresnek” lenni, holott ez a film annak idején hatalmas sikert aratott az egész világon. Cannesban, a film bemutatója után az összegyült újságíróknak is csak annyit mondott a sajtótájékoztatón: Bruno ma először látta a tengert.
A közönség pedig mosolyogva azt gondolta, hogy most is Hausert játsza. Pedig nem játszott ő semmit és senkit. Magát adta.
Bruno S.-t Werner Herzog fedezte fel - véletlenül egy tévében sugárzott műsorban,  nem sokkal azután, hogy megirta a Kaspar Hauser forgatókönyvét. A műsor Nyugat-berlini utcazenészekről szólt. Itt látta meg Herzog Bruno S.-t, a berlini tangóharmonikást.
A rendező megérzése igen jónak bizonyult, hiszen Bruno S. sorsa sokban mutatott rokonságot Hauser gyermekkorával. A berlini utcazenész ugyanis egy prostituált nem kívánt terhességéből született. Anyja a „nem akart” gyermeket  kezdettől fogva elzárta a világ elől, állandóan verte, majd intézetbe zárták visszamaradott gyerekek közé.  Onnan megszökött, majd egyre keményebb intézetekbe került. Késöbb kisebb vétségekért és csavargásért is letartóztatták, sőt a bolondok házát is megjárta. Pedig ő soha nem volt bolond, csak katasztrofális gyerekkora volt. A bezártság és az izoláció élménye miatt tehát ideális volt Hauser szerepére.
Herzog elmondása szerint a forgatások után magán hagyta jelmezét, abban evett és abban aludt. Brunonak volt egy állandó mondása, amit a rendező Hauser szájába is ad a filmben: Lovasként szeretnék repülni egy véres csatában.
Számomra olyan ez a mondat, vagy inkább kép, mintha Altdorfer Isszoszi csatáját képzelnénk magunk elé. De nem ússzuk meg ennyiben, ejtek még szót késöbb is festészetről.
Végül még annyit említenék meg, hogy Werner Herzog és Bruno S. találkozásából létrejött még egy játékfilm, a Stroszek, melynek könyvét néhány nap alatt írta meg a rendező direkt Bruno számára. Ebben a filmben a főszereplő gyakorlatilag magát alakítja, azaz egy német utcai zenészt, aki a börtönből való szabadulás után nem tud visszailleszkedni a társadalomba és barátaival lelép Amerikába. Mondanom sem kéne, de ez a film sem éppen a filmszatírák világát idézi, hiszen Bruno és barátai számára nem létezik az úgynevezett ígéret földje sem.


Még néhány gondolat a filmről

Kevés szó esett még konkrétan a filmről, pedig Herzog 1974-es Kaspar Hauserja sok szempontból is jelentős alkotásnak bizonyult.
Az úgynevezett új német filmnek három emblematikus figurája van, illetve volt. Wim Wenders, Werner Herzog és a már elhunyt Rainer Werner Fassbinder. Na jó, negyediknek meg kell még említeni Volker Schlöndorfot is, akinek Bádogdob című Grass adaptációja döbbenetes filmélmény a mai napig. Mindhárom (na jó, mind a négy) rendező nagyon sajátos -és egymástól nagyon különböző- életművet tudhat magáénak, ezzel együtt ezen életműveknek van egy fontos közös vonása; ők voltak az a német rendezőgeneráció -az úgynevezett „apátlanok generácója” tagjai-, akik először tudtak leszámolni a náci Németország terhével, továbbá ez az első olyan generáció, akik a németekre ekkoriban még nagyon jellemző bűntudattal és komplexusokkal is leszámolva őszintén szembenéztek nemzetük XX. századi múltjával.
Amíg a Kaspar Hausert alulértékelte a német kritika, addig az 1975-ös Cannes-i filmfesztiválon főként a franciák(!) jóvoltából két díjat is elvitt a film. Kapott egy külön Nagydíjat, továbbá megkapta a FIPRESCI-díjat, a nemzetközi filmkritikusok díját is.
Ezek a díjak nem csak ennek a filmnek, hanem úgy általában az új német filmnek is nemzetközi kitörést jelentettek a hetvenes évek közepén.

A Kaspar Hauser film jellemzően a német történelem egy privát aspektusát vizsgálja, hiszen  Kaspar Hauser története a mai napig foglalkoztatja a németeket.
Maga film a biedermeier korának Bajorországában játszódik. Ennek megfelelően rendkívül hitelesek a jelmezek, továbbá a díszletek is. A filmben gyakran visszatérő motívum egy kert, amelyet már a forgatás elötti évben megterveztek és beültettek. Ráadásul néha úgy érzi az ember, mintha néhány Caspar David Friedrich festmény elevenedne meg hirtelenjében. Éles, rideg fények és rideg hangulatok jellemzik ezt a filmet, amelyet a romantika légköre határoz meg úgy, hogy maga a film semmiféle romantikus mondanivalót igazából nem hordoz magában. Viszont a korszakot, az atmoszférát nagyszerűen tükrözi. Ettől aztán ma is egészen aktuális a film.
Az operatőri munka is egészen rendkívüli. Feszes, kiegyensúlyozott kompozíciók a meghatározók, a belső enteriörökben pedig mintha a Vermeer képekre oly jellemző, fénnyel írt jelenetek elevenednének meg. Igaz, Vermeer kicsit északabbra volt és jóval korábban, szellemiségében még is sok a rokon vonás.
Az álom-motívumok megjelenése is gyakori eszköze a filmnek. Ilyenkor többnyire 35 mm-re visszaírt Super8-as felvételeket láthatunk, melyek minősége sajátos esztétikát teremt. A történettől különálló, gyakran hangulati képek nem részei a szorosan vett cselekménynek, mégis lényeges képi dramaturgiát jelentenek. Ez az eszköz egyébként jellemzője a hatvanas, hetvenes évek európai filmművészetének, többek között Tarkovszkij vagy éppen Huszárik filmjeinek.
A dramaturgiát tekintve a film szöges ellentéte a kommersz és az amerikai stílusnak. Nincsenek dramaturgiai csúcspontok, illetve fordulatok. Nincs sztár, akivel azonosulni lehetne, a néző az egész filmben részt vesz. Ilyen értelemben a Kaspar Hauser a XIX. századi korszellem, azon belül is a biedermeier tökéletes interpretációja.
Egyébként nem Bruno S. az egyetlen amatőr színész a filmben. Herzogra mindig jellemző, hogy a profi színészek mellett sok amatőrt is szerepeltet a filmjeiben, amely tökéletes színészvezetéssel párosulva egészen hiteles atmoszférát teremt. Sőt, a rendező egyszer elmondta valahol, hogy ugyanúgy forgat dokumentumfilmet, mint játékfilmet azzal a különbséggel, hogy az utóbbi műfaj értelemszerűen több stilizálást igényel. Ráadásul a Kaspar Hausert kronológiai sorrendben vették fel amely nem jellemző a filmkészítés folyamatára.

Nagyon sok gondolatom van még a film kapcsán, de azért jóból is megárt a sok. Ezzel együtt azt azért láthatjuk, hogy Werner Herzog olyan filmet hozott létre mely sok-sok szoros szállal kötődik saját kultúrájához. Kezdve Pachelbel zenéjével, folytatva a Büchner idézettel és a C. D. Friedrich festményeit idéző képi világgal, egészen a jellegzetes atmoszféráig.
Ráadásul ez a film nem egyszerűen Kaspar Hauserről és Bruno S.-ről szól. Ez a film valójában rólunk szól. Elég csak visszaolvasni azt a két idézetet onnan fentről.
 

32 komment

Címkék: werner herzog kaspar hauser bruno s új német film


A bejegyzés trackback címe:

https://tajkep.blog.hu/api/trackback/id/tr14666378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Mormogi Papa 2008.09.24. 08:32:16

Köszönöm. A linkeket is - német festészetben nem vagyok túl jó :-(

Gift 2008.09.24. 09:55:56

pompás poszt!

balfi vizet csak akkor igyál, ha nincs a családban hajlam a kő betegségekre! :)

vero · http://anal0g.blog.hu/ 2008.09.24. 11:56:40

650.- HUF.
Érték és ár.
Volt már ennél rohadtabb a világ? Lesz még ennél rohadtabb a világ?

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.24. 18:10:07

Mormogi Papa,
küldök majd mailben linkeket német festészetről, illetve konkrétan festőkről. Egyébként C.D. Friedrich az egyik kedvencem. Legalábbis abból a korból és az az érdekes, hogy az ő munkásságát vagy nagyon szeretik, vagy giccsnek tartják és rühellik. Pedig szó nincs nála giccsről, szóval sokan félreértik őt.
Egyébként a hetvenes években készült Friedrichről is egy a Kaspar Hauserhez hasonló atmoszférájú film, csak nem tudom a címét. Például egy az egyben felkeresték azokat a helyszíneket, amiket megfestett. Besz*rás az a film.

Gift,
a balfi vízzel járó kockázatokat én is ismerem :) Vérnyomásososknak sem ajánlott a túlzott használata. Amúgy gyakran járunk Sopronba a csáláddal és olyankor útba ejtjük Balfot is. 1956-ban az evangélikus pap vezetésével szinte az egész falu lefalcolt Nyugatra.
Van ott egy majdnem elprivatizált szanatórium, aminek a kertjében tőgymelegen folyik egy kútból a balfi víz. Na jó nem is meleg, hanem kellemesen hideg és kellemesen korrekt kénes a szaga. Néhány ampullával mindig viszünk haza és másnapra elillan a hasmarsszaga. Isteni víz!!!

vero, ezaz!
Az ár-érték aránya nem akárhol van bizonyos dolgoknak. Majdnem ennyi egy doboz Camel, amit általában szívok. Teveszar árban vehetsz egy hihetetlenül értékes filmet :)

Gift 2008.09.24. 19:14:37

most akkor én jól értem, vagy nem? az a bajotok, hogy a tescóban a gyökér kádárárva nem vesz herzogot, és ezért olcsó? örüljetek neki! ugye nem akarjuk, hogy a művészeti produktumokhoz való hozzáférés esetében is a profitéhség vezényeljen? örüljünk, hogy ez így van. egy darabig még...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.24. 19:36:40

Nehéz lenne ilyen filmekből profitot termelni. A mai világban? Amikor a szomszéd kisgyerekét úgy hívják, hogy Szabó LAMBERT KRISZTOFER?

Gift 2008.09.24. 19:40:36

:)))))))))))))))
na jó, kinyitok egy bort!

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.24. 19:59:51

Én most fejeztem be egy palack könnyed kis siklósi olaszrizlinget! :D

vero 2008.09.24. 21:57:57

Én villányi olaszrizlinget nyeltem be. Állítólag Villány anno fehérbotros termőhely volt. (A török előtt?)
Addig töltögettem, még egy, aztán még egy pohárral, hogy slussz.

Nem az a bajom, hogy olcsó, hanem hogy a nagykosárban van a ZS kategória között. Már majdnem a kukából kell kitúrni.
Még jó, hogy ez komoly, mert viccnek durva lenne.
Ebből is lehetne filmet csinálni: mondjuk a Kiskakas gyémánt félkrajcára címmel.

A német filmekben az a jó, hogy - bár az ember nem várná, vagy nem is tudja mit várjon - mégis van egy finom egyedi hangulatuk. Ugyanúgy mint bármely más eu.i filmipar termékének. (De szép szó, írhattam volna filmművészetet, de művészfilmeket ritkán nézek.)
Számomra megfoghatatlan, míg a fr. vagy olaszt azt gondolom le tudnám írni 2 mondattal, a németről azon túl, hogy decens, mégis sokszor felhőtlenül vidám, más nem jut eszembe. És ezt még ma mai filmeknél is lehet sokszor érezni.

Mondjuk a Casper Hausert nem láttam.
Tényleg, mikor gyerek voltam a Tyll Eulenspiegelt olvastam. Abból nem készült film?

vero 2008.09.24. 22:00:57

Apropó.
zskategoria.blog.hu/
Ezen szoktam szétröhögni magam.

bbjnick · http://magyarido.blog.hu 2008.09.25. 02:47:23

Kedves Gasper!

Caspar David Friedrich, avagy A kor béklyói
(Caspar David Friedrich - Grenzen der Zeit)
színes magyarul beszélő NSZK film, 80 perc, 1986
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott

rendező: Peter Schamoni
forgatókönyvíró: Peter Schamoni, Hans A Neunzig
operatőr: Gérard Vandenberg
zene: Hans Posegga, Franz Schubert

szereplő(k):
Helmut Griem (Caspar David Friedrich)
Walter Schmidinger (Basilius von Ramdohr)
Sabine Sinjen (Caroline Friedrich)
Lothar Blumhagen
Hans Quest

us.imdb.com/title/tt0090806/

Nem tenném le a nagyesküt, de ezt a filmet (szerintem) én néhány évvel ezelőtt láttam az m1-en vagy az m2-n. (Kicsit olyan volt, hangulatát tekintve, mint a Szőts művészportréi, ha korántsem olyan koncentrált. De nekem (ahogy emlékszem) igen-igen bejött. Persze, az is lehet, hogy csak álmodtam:-))

Nagyon beindult az agyam itt a Herzog (és, természetesen, nem Herczog, mit is keresne ott az a c?!) - Hauser-vonalon:-) Kultúráról, romantikáról, németekről, Németalföldről, Itáliáról, követni sem bírom, nem hogy leírni.:-) Szóval most nagyon fáradt vagyok, de igyekszem sort keríteni rá:-) Mert a Kaspar Hauser olyan munka, amiről érdemes...:-)

ü
bbjnick

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.25. 09:33:22

vero,
a Till Eulenspiegelből az oroszok csináltak egy döbbenetesen jó filmet valamikor talán a hatvanas évek vége felé. Az a film egész egyszerűen fantasztikus!!! Teljesen ráéreztek a német kultúrkörre. Pár éve talán az m2 leadta a sorozatot, mert hogy több részből áll a film.
Egyébként a német filmekkel kapcsolatban hasonló érzéseim vannak: az erős hangulati dolgok mellett rendesen mély lelki síkon is mozognak a dolgok. De hát ez már csak amolyan északi vonás.
Amúgy a mostani német film is nagyon jó. Kezdve a kommersz, de jó minőségű filmektől olyan rendezőkig, mint mondjuk Tom Tykwer (A lé meg a Lola, stb stb).
Aztán valóban ott vannak a franciák és az olaszok. Azokat a filmeket is nagyon kedvelem a jellegzetes atmoszférájuk miatt. A franciák bármilyen filmet forgatnak, tiszta dramaturgiával és erős érzelmekkel teszik azt. Az olaszok meg hozzák a saját lazaságukat.

bbjnick,
kössz a felvilágosítást, így már beugrott a cím nekem is. Tényleg ment pár éve a film valahol, mert fel is vettem vhs-re, csak nem tudom melyikre a sok közül :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.09.25. 10:50:41

Azért ne feledkezzünk meg róla, hogy Gérard Philipe is eljátszotta, és részben rendezte a furfangos Till (Tyl, Tijl...) történetét.
A téma igen fontos lehetett számára, hiszen ez volt az egyetlen rendezése, és a forgatókönyvet is ő jegyzi.
A filmet éppen 56-ban mutatták be.
www.imdb.com/title/tt0048970/combined
Egy bizonyos Jean Vilar is játszott benne, az atyai jóbarát és színházi rendező.
A film zenéjét meg éppen a "hatok" egyike, Georges Auric írta.
A film a "Les Filmes Ariane" és a DEFA koprodukciójában készült, több német színésszel.
A többi találat:
www.imdb.com/find?s=tt&q=Till+Eulenspiegel&x=22&y=8
közte egy 2003-ban készült belga (!) animációs film is van.
Az orosz talán a 66-ban készült mini-tévésorozat, amiről semmiféle adatot nem közölnek... Ez igen ritka.
Több német, egy keletnémet (naná!) és - meglepő módon - több belga és holland film és sorozat is készült. Sokan érezték magukénak.
Hál'Istennek Hollywood nem csapott le rá :-)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.25. 11:12:20

Kössz Mormogi Papa az információkat!!! A Gérard Philipe féle változatról nem is hallottam.
Ha már hollywood-orosz feldolgozásokról beszélünk, akkor az egyik legbeszédesebb példa a Háború és béke megfilmesítése.
Az amerikai verzió valami katasztrofálisan gyenge, hiába játsza Natasát Audrey Hepburn, vagy éppen Pierre-t Henry Fonda. Az amik semmit nem értettek meg Tolsztojból. Habár ezt ne is várjuk el tőlük.
Nem úgy mint a Bondarcsuk féle változatot, amitől aztán rendesen fenékre lehet ülni. Ráadásul Pierre-t maga Bondarcsuk játsza, Bolkonszkij herceget pedig Vjacseszlav Tyihonov (alias Stierlitz:)
Ja, Rosztovot pedig nagy kedvencem, Oleg Tabakov.
Elképesztő színészvezetés és színészi játék van a filmben. Az operatőri munka baromi szép (színes, szélesvásznú kopott, zöldes Szovkolor színvilág). Azonkívűl a hiteles csatajelenetekkel egy életre hazavágták Hollyvoodot, hiszen szakszerűen rekonstruálták a hadmozdulatokat a Vörös Hadsereg katonáinak az asszisztálásával, akiket valódi katonatisztek vezényeltek, nem pedig rendezőasszisztensek.

És semmilyen hülye szovjet ideológia nem jön át a mondandón. Sokkal inkább hiteles Tolsztoj adaptációt látunk.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.25. 11:21:08

Basszus nem mondtam az előbb igazat!!! Én réges régen láttam a Gerard Philipe féle Till Eulenspiegel változatot :))) Csak hát a memória, ugye...

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.09.25. 11:50:37

A beismerés, ugye :-)
Töredelmesen be kell vallanom, hogy efféle amerikanizált változatban nekem is volt részem - de hát az ember, ugye, nem mindig válogathatja meg, kinek dolgozik és min...
www.imdb.com/title/tt0144041/combined
Ez a "Cry me, Penisman" változat - hihetetlen happyenddel...

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.25. 17:23:29

Kedves Mormogi Papa,
nincs ezzel semmi gond, sőt! Tudod, meséltem hogy én is dolgoztam amerikaiakkal meg britekkel különféle produkciókban a kameracsapat tagjaként. Legtöbbször mint video assist. A legjobb iskola, hiszen professzionálisan megy a meló. Aztán lehet is lépkedni a ranglétrán, ha nagyon rástartol az ember a dolgokra. Csak a s*ggnyalás, ugye. Na az sohasem ment nekem :)

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2008.09.26. 09:59:45

Hála légyen a Minden6ó-nak.
Nekem se - ezért vagyok azóta is irodai munkára kárhoztatva...

Avagy:
Három emberevő dicsekszik:
- Én egy hittérítőt reggeliztem. Kicsit rágós volt, de kiadós.
- Én meg egy szűzlányt ettem. Azok a combok...
- Én meg egy magyar párttitkárt.
- És abban mi volt a jó?
- Hát, vaj volt a fején, nem volt gerince és símára volt nyalva a feneke...

csipkebogyó 2008.09.26. 20:19:03

Gasper, már megint ide tévedtem, de most látom, amit eddig nem és csak azért nem láttam eddig, mert hasonlóképp elírom - néha.
:)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.26. 20:47:19

üdv csipkebogyó,
örülök hogy újra erre tévedtél, régen jártál erre, az tuti :)

De ezt az elírás dolgot nem értem. Lehet, hogy csak én vagyok estére punnyadt és értetlen?

csipkebogyó 2008.09.26. 21:24:00

pedig ordító egy hiba, igazábol nem is értem, Gift miért hagyta szó nélkül.

Srí 2008.09.27. 18:37:22

De jó kis blog ez. Jövök máskor is:)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.27. 19:43:24

hát csipkebogyó,
Te aztán jól megfogtál, de ha megfeszülök, sem jövök rá a dologra.
Csak nem a "Lászlóbontás" oldaldobozra gondolsz? Mert az szándékos baromság. Mint fentebb a "Fontos idő". Ami mondjuk egzaktabb baromság :)

kedves Srí,
szeretettel várlak bármikor :)

csipkebogyó 2008.09.27. 21:33:30

Gasper, inkább akkor nem mondom meg, de ne elemezd tovább a blogodat, mert jo ez így, dobozokkal együtt. Jut eszembe viszont, hogy a másik projekt(honlap, blog?) mikor indul? vagy csak nem vettem észre?

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.27. 21:45:45

Igazából még nem készült el a másik blog, ami valójában a saját munkáimat mutatná be különösebb szövegelés nélkül.
Miután az autonóm munkáim fotók és fotó alapú képzőművészeti munkák, ezért ennek a blogspot dizájnját ( de randa így leírva) tartom alkalmasnak. Tehát ott lesz az anyag.
Miután minden melóm digitálisan archiválva van, csak egy hétvége kéne hogy végre összerakjam a dolgot. Vagy legalább hogy elindítsam az egészet néhány poszttal.
Egyet megígérhetek: ahogy aktíválom azt a blogot, azonnal írok ide egy ajánlót róla. Lehet, hogy ez már a következő hónap lesz.

ps.: ha rájövök mi a bökkenő, úgyis jelzem. kivéve, ha Gift beelőz :)))

csipkebogyó 2008.09.27. 22:53:19

De akkor nem értem. Valamit egyszer már összeraktatok, de ha ez még mindig titok, akkor nem forszírozom.
(és akkor már négy darab blogrol van szo összesen?:)

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.27. 23:25:33

Ja, oké. Értem mire gondolsz. Indítottunk barátaimmal egy blogot, de az egyelőre nem akar kibontakozni, holott tök jó az alapötlet. De tudod mit? Nem dumálok, nem titkolózom és idecsűröm a linket:

www.blondekola.blogspot.com/

Amiről meg fentebb írtam, az egy személyes blog terve -ha úgy tetszik portfolio- a saját munkáimból.

csipkebogyó 2008.09.28. 10:04:01

Ti nem olvassátok a cigarettás dobozok feliratait??
Ez olyan artista-attribútum, meg akkor a szleng is, meg sorolhatnám..
Egy-két receptet azért én felraknék(rumble fish:)).
Üdv!

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.09.28. 11:40:22

Nekem a rumble fishről inkább egy fasza Coppola film jut az eszembe.

Szleng ide, szleng oda: semmi sincs véletlenül kitalálva.
Az ember gyakran szándékosan alkalmaz közhelyeket, melyek még nemrég nem is voltak olyan közhelyek, hanem inkább a népi szókincs szerves részei. Átmeneti kor, átmeneti szarságokkal.

inszeminator · http://inszeminator.blog.hu 2008.10.01. 20:16:39

Gasper, ez piszok jól sikerült. Néhány dolgot előcsalogatott bennem. Ilyenkor a könyvespolcokhoz ugranék keresgélni, de sajnos azok odafenn vannak. Mire meg flmegyek elhalványul a lelkesedés. Nem azért keresgélnék, hogy ellenőrizzem az adataidat - megszokás - ha valami érdekel, vagy felkelti a figyelmemet, rákeresek, aztán a környezetére, és jön a barangolás. Baromira sajnálom, hogy ezt ittnem tehetem meg, s talán e vidéki magányban éppen ezért szeretem az ilyen írásokat. Kösz. I.

Gasper · http://tajkep.blog.hu/ 2008.10.01. 21:32:18

Örülök, ha örömet szerezhettem ezzel az írással. Az az igazság, hogy olyan téma ez számomra, olyan kérdésekkel ami régóta foglalkoztat engem. Ezért aztán szerettem is írni.
süti beállítások módosítása