Kellemes júniusi nap van. Szombat délután különleges eseményre érkeznek a hölgyek és az urak. Langyos szél fújdogál, madárcsicsergés hallatszik, meg hasonló hangulatok jellemzik az egész napot. A boldog békeidők már vészesen a vége felé közelednek, de ebből a társaság persze semmit nem érzékel. Mintha az idők végéig minden a legnagyobb rendben lenne. Mindenki izgatottan várja a nagy eseményt, azaz a repülőgép megérkezését.
Ilyen szerkezetet a társaságból egy K.u.K. főhadnagyot leszámítva senki sem látott még ebben az életben. Úgyhogy érthető módon meglehetősen izgatottak az emberek. Nem is kell túl sokat várakozni, hiszen miután elfogyasztanak egy-két snapszot, meg persze spriccert, már lehet is hallani a távolból egy rettenetes berregő hangot. A hang egyre közelebb hallatszik és fent a magasban kivehető lesz a repülögép apró sziluettje. Elhúz a mező fölött, billegtet néhányat az összegyült alig kéttucat embernek, eltávolodik, azután egy fordulatot tesz, ráfordul a rétre, majd kissé ügyetlenül földet is ér, aztán szép lassan odagurul az izgatottan várakozó társasághoz. A gépben egymás mögött ül két férfi, elől a pilóta, egy igazi dandy, mögötte az utasa aki barátja és navigátora is egyben. A két férfi büszkén száll ki a gépből. Egy Kárpát-medencei körút egyik állomására érkeztek éppen.
Az emberek kíváncsian közelítik meg a gépet, hiszen ahogy említettem, eddig még soha nem láttak ilyet élőben, legfeljebb csak bizonyos társasági lapok tudósításaiban.
Egyedül a főhadnagy úr -aki egyébként kifogástalan úriember- marad kissé távol az eseménytől. Neki nem új a dolog, hiszen eddigi szolgálati ideje alatt már többször látott repülőgépet. Kellemesen spicces állapotban zubbonyzsebéből elővesz egy szivarkát, rágyújt. Két slukk után hatalmasat szellent. Gyöngyöző homlokán kisimulnak a ráncok, majd boldog könnyebbség lepi el: büszkén gondol a jövőre, hiszen már ettől a hónaptól vezérkari századosként új állomáshelyén, Szarajevóban szolgál, ahol a trónörökös látogatásának előkészítésében vesz részt.