Ne aggódjon senki, nem fog a dolog gasztroblogba átmenni. De mivel a hal igen erős képi szimbolikával, biblikus jelentéstartalmakkal rendelkezik, hát úgy gondoltam a magam módján mégiscsak megemlékezem eme számomra elsősorban keresztyén-keresztény jelképről egy főzés erejéig.

Történt pedig a minap, hogy kis családommal együtt igen nagy kedvet kaptunk egy kis halevéshez. Luca lányom (most három és fél), meg is jegyezte, hogy -Papa, vegyünk szemes halat!!!, ami annyit tesz, hogy vegyünk friss halat, aminek megvan füle-farka, tehát halból van, nem pedig panírozott fagyasztott fűrészporból. Le is ugrottunk szépen a piacra azzal a szándékkal, hogy egy egyszerű, gyors halételhez alkatrészeket szerezzünk be. Az első állomás természetesen a halashoz vezetett, hiszen először a halnak kell ahhoz meglenni, hogy improvizáljak hozzá továbi alkotóelemeket.

Miután a pisztráng az egyik kedvenc édesvizi halam, ráadásul volt is éppen szép friss szállítmány, így gondolkodás nélkül lecsaptam két közepes méretű egyedre. Luca is teljesen elégedett volt szelekciómmal egyébiránt. Persze ha igazán jóminőségű pisztrángot akar az ember, azt nem a pesti piacokon lehet kifogni, de most ez is megteszi. Mondanom sem kell, már fejemben volt az étel elkészítésének igen egyszerű (de nagyszerű!) módja. Már csak szép idei fokhagymát, petrezselymet egy citromot és aprószemű újkrumplit kellett venni, no meg egy jó palack finom száraz fehérbort (jelen esetben egy 2007-es Légli Blanc volt a nyerő), aztán már dzsesszeltünk is haza a zsákmánnyal. Ja még azt elfelejtettem megemlíteni, hogy Lucának persze kellett venni harminc deka dióspatkót a süteményesnél. Azt ugyanis nagyon szereti. Meg a papája is. Meg az anyukája is.

Otthon már csak annyi történt, hogy apróra vágtam néhány gerezd fokhagymát -a fokhagyma zöld szárából is- egy kis petrezselymet, majd összekevertem durva szemű tengeri sóval az egészet. A durva szemű szicíliai tengeri sóról annyit jegyeznék meg, hogy legutóbbi itáliai utunkról hoztuk, kábé 55 eurocent volt az ára. Namármost, egy hasonló tisztítatlan durvaszemű tengeri só a budapesti Culinaris üzletekben úgy 4-500 pengő magyar forintot kóstál. Szóval ha van önérzetetek, ne vásároljatok ilyen sznob helyen!

Miután megvolt a friss fűszerkeverékem, előugrott a szicíliai első sajtolású házi olivaolaj, melyet tavaly vásárolt édesanyám egyenesen Szicíliában az út mentén egy öreg fazon autójának a csomagtartójából. Ha valaki kóstolt már manufakturálisan készített olivaolajat, akkor egy életre hanyagolja az egyébként jó minőségű, de kommersz extraszűz olajokat. Tehát mint mondtam előugrott ez a hihetetlenül gyümölcsös ízű olaj, amivel bedörzsöltem a halaimat, majd egy radikálisabb masszázst kaptak még a tengerisós fűszerkeverék által is a pisztrángjaim. Végül, de nem utolsó sorban kevés citromot facsartam a halakra, majd citromkarikákat helyeztem még reájuk, mellyel biztosítottam a sülés során elengedhetetlen minimális folyadékmennyiséget. Mert ugye azt mondanom sem kell, hogy sütőben készült a vacsora, persze ha végre rászánnánk már magunkat a Budapestről való menekülésre, akkor faszénparázson készülnének a dolgok egy árnyas diófa közelében.

Az igen egyszerű körítésről még említenék néhány keresetlen szót. Ezt a módszert Olaszországban lestem el egyébként és mondhatom kiváló dolog. Tehát fogom az aprószemű újkrumplikat, lemosom, letörölgetem őket, tepsibe rakom -természetesen héjastul- majd meglocsolom a már fentebb megismert olivaolajjal, megszórom kevés finomszemű tengeri sóval és néhány rozmaringágat teszek közéjük. Utána be a sütőbe, míg kellemesen ropogós nem lesz a dolog. A végére a rozmaring íze hihetetlen eleganciával járja át a krumpliszemeket. Azért egy egyszerű kis saláta is kerül az étel mellé, amely semmi másból nem áll, mint egy kis uborka, paradicsom közepes darabokra vágva, majd maradék galambbegy salátával összekeverve. Csak és kizárólag evés előtt kevés olivaolajjal és balzsamecettel meglocsolva.

Nagyjából húsz perc, fél óra, és készen is van a vacsora, mely vacsorát jóízüen elfogyasztunk és persze menet közben a Légliből is kicuppan a parafa. Hát hellyel közzel így készült nálunk a minap egy könnyed nyári, egészséges kis családi vacsora.